Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 8., KEDD A párttagság bele akar szólni a politika alakításába Here ez János beszéde Nyíregyházán Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi Ülé­séről rendeztek kommunista aktívaértekezletet szom* baton Nyíregyházán, a 3. Számú Általános Iskola tornacsarnokában. Szabolcs-Szatmár megye több mint 30 ezer kommunistája képviseletében 1500-an vettek részt a tanácskozáson. Varga Gyula, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Me­gyei Bizottságának első titkára megnyitójában meg­emlékezett a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulójáról. Részt vett és felszólalt a nak az átértékelését is fel­November 7. Moszkvában Katonai dis^szsmlc, felvonulds, Iinnapi mcgamlékesía, fogadás kommunista aktívaertekez- leten Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Bevezetőjé­ben hangsúlyozta, hogy a társadalom előtt álló prob­lémák megoldásában a párttagság cselekedni akar. Teljesíteni kell azt a prog­ramot, amit az országos pártértekezlet főbb vonalai­ban megjelölt,' s meg kell fogalmazni az abból adódó konkrét tennivalókat. Szem­be kell nézni a valóság ke­mény, néha kicsit elkeserí­tő tényeivel, de előreha­ladni csak akkor tudunk, ha nemcsak a múlt, hanem a jelen igazságait is bevall­juk magunknak. A Közpon­ti Bizottság erre vállalkozott november 1-jei és 2-ai ülé­sén, A pártértekezlet legfon­tosabb üzeneteként érté­kelte a Központi Bizottság a vezetés megújítását. A má­jusi pártfórum egyértelmű­en és határozottan hozta mindenki tudomására, hogy a párttagság bele akar szól­ni a politika alakításába és a vezetők kiválasztásába. Berecz János részletesen beszélt arról, hogyan érté­kelte mai helyzetünket a 'KB novemberi ülése. Ele­mezte az elmúlt 10—15 esz­tendő negatív gazdasági tendenciáit, s azok hatásáról szólva kiemelte: nagyon ke­ményen megtanított ben­nünket a társadalmi valóság arra, hogy a legjobb határo­zat js csak írva marad, ha nincsenek konkrét intézke­dések, ha a kormány nem ura a gazdasági helyzetnek, és csak hiba-, vagy veszély- elhárítással foglalkozik. Emiatt, s a mi politikai tétovázásunk és tétovasá- gunk miatt is társadalmi erózió következett be. A társadalmat összetartó ér­tékek fellazultak, nőtt a bi­zalmatlanság, a bizonytalan­ság. Emiatt sokszor joggal vádolnak bennünket, ma­gyar kommunistákat, hogy nem jól sáfárkodtunk a ránk bízott erővel, a nem­zet sorsával. A pártértekez­let arra kötelezett bennün­ket, hogy nézzünk szembe ezzel a gazdasági helyzet­tel, e társadalmi erózióval, és mindent tegyünk meg, hogy erős pártunk ezeket a folyamatokat kezdetben mérsékelje, . majd állítsa meg és fordítsa az emelke­dés irányába. — A Központi Bizottság — folytatta a Politikai Bi­zottság tagja — kudarcnak ítélte á XIII. kongresszus döntését, mert az nem volt reális, óhajokat fogalmazott meg, s ezáltal mélyült a társadalomban a csalódás, a csalódottság érzése. Most olyan konszolidációs prog­ramra van szükség, amely növeli a terheket is. Elsőd­leges feladatunk a jól mű­ködő gazdaság megteremté­se. Berecz János szerint adott az a történelmi pilla­nat, amikor a világ két leg­erősebb országa érdekelt a magyar reformok további folytatásában, abban, hogy megszülessen a szocializmus valóban emberi arculata. Ehhez elengedhetetlen a szocialista piacgazdaság ki­épülése, ami a tulajdonvi­szonyoknak, a közösségi tu­lajdonhoz való viszonyok­tételezi. Ma egyfajta izga­lom van a pártban, s ez megnyilvánult a KB-ülésen is — mondotta Berecz Já­nos. — A kérdés: meg tud­juk-e őrizni a társadalmi tulajdon túlsúlyát, és sike- rül-e eléggé megmozgatni a nem közösségi tulajdont, a hazai és a nemzetközi mű­ködőtökét. A Központi Bi­zottság titkára leszögezte: a gazdasági reform együtt­jár a piacgazdálkodással, s ez azt jelenti, hogy meg­bukhat az állami tulajdon is. De véleményem szerint — folytatta — nem az a szoci­alista tulajdon, ami közös­ségi, am; államosított. Az igazi szocialista tulajdonra az legyen jellemző, hogy jól működik, és többszörösön újjáferemti önmagát. A gazdaság talpraállítása mellett másik nagy feladat­ként értékelte a Politikai Bizottság tagja a szocialista pluralizmus megvalósulását a politikai életben — ahogy az országos pártértekezleten is fogalmazták —, az egy- pártrendszer keretei között. Ez a politikai intézmény- rendszer gyökeres átalakítá­sát. politikai életünk újjá­születését jelenti. Kulcskér­dés ezen a területen a tör­vénykezés, amely megköny- nyíti és egyben megnehezí­ti a párt helyzetét. — Megnehezíti azért — mondotta Berecz János —, mert nekünk is be kell tar­tanunk a törvényeket. Az MSZMP-nek olyan törvé­nyes pártnak kell lennie, amelynek tevékenységét törvények és szigorú erköl­csi szabályok vezérlik. — Ugyanakkor ez megkönnyí­ti a helyzetünket annyiban, hogy a törvény a társadalom mozgásterét normálisan és egészségesen szabályozza. Ugyanis, ha valamire nincs az egész nép érdekeit is fi­gyelembe vevő, konkrétan szabályozott törvény, akkor mindent szabad, amit tör­vény nem tilt. Itt a sztráj­kokra utalt az előadó, ami­nek törvényes szabályozása, ma már elodázhatatlan. A pártélet időszerű kérdé­seiről szólva kifejtette, hogy az MSZMP-nek politizáló párttá kell válnia, olyan párttá. amelynek leg­fontosabb intézménye az alapszervezet. A párt veze­tő szerepét 27 ezer alapszer­vezetének, 816 ezer tagjá­nak — és nem vezető szer­veinek — kell megvalósíta­nia, A pártban vita folyik arról, hogy a szervezet hol fejtse ki elsősorban a tevé­kenységét. Ezzel kapcsolat­ban Berecz János hangsú­lyozta, hogy a munkáspárt nem vonulhat ki a munka­helyekről, ugyanakkor erősí­tenie kell befolyását a la­kóterületen. A párt munka­helyi szerepéről kifejtette: előfordulhat, hogy a párt- szervezet ellenzékként lép fel a gazdasági vezetéssel szemben. A legfontosabb cél, hogy jól menjen a mun­ka, s ennek érdekében a párt legnagyobb munkahelyi bázisa a szakszervezet kell, hogy legyen, A Politikai Bizottság tag­ja részletesen szólt a párt­apparátusok szerepéről, mű­ködéséről és a pártegység kérdéséről. Ez utóbbi kap­csán — és a legutóbbi KB- ülésen elhangzottakra utal­va — kitért arra, hogy egy­séges-e a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság, s igaz-e az a híresztelés, mi­szerint ő maga szemben áll a párt főtitkárával? — Olyan egység, amikor egyformán gondolkodnak és menetelnek, nem lehetséges ebben a pártban — mondot­ta. — De szükségtelen is. mert félrevezet és gyengít. A pártban belső vitákban kikovácsolt döntésekre van szükség, csak vitában szü­lető cselekvési egységről le­het szó — és ez a Politikai Bizottságra is jellemző. Ami a párt főtitkárához fűződő kapcsolatot illeti: .mindkét, ten szolgálatot teljesítünk, s igyekszünk jól szolgálni. Nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy bármilyen rivalizálás és szembenállás előforduljon. Természetesen van köztünk véleménykü­lönbség, de ez más-más in­díttatásunkból is adódik. Bár meg kell jegyezni, hogy a hetvenes évek feléjétől ha­sonló a sorsunk, úgy is. aho­gyan velünk bántak, s ab­ban is, ahogyan mi kezel­tünk másokat. A legutóbbi vita abból adódott, hogy jó­magam úgy ítélem meg: a miniszterelnöki és a pártfő­titkári funkció tartósan ös­szevonható. Mivel ma teljes értékű miniszterelnökre van szükség — ez objektív kö­vetelmény —, a főtitkár eb­béli funkciójában nem tu­dott rendszeresen működni. Márpedig, ha van főtitkár, de nincs jelen, akkor ha a többiek mozgolódnak, szer­vezkednek, úgy tűnhet, hogy a maguk érdekében teszik. Ez távol áll tőlünk, bár meg­jegyzem. az országhatáron innen és túl vannak, akik szívesen látnának ilyen fajta ellentétet a vezetésben, mert az kihatna mind a Politikai Bizottság, mind a Központi Bizottság, s ezáltal az egész párt tevékenységére. A fő­titkár-miniszterei nők i kettős funkció ebben a hónapban megszűnik, ,s utána minden­ki számára világossá válhat e híresztelések alaptalansá­ga. (Folytatás az 1. oldalról.) kialakítására törkeszik, azt vallja, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalom­nak, egyesülésnek, amely elismeri szocialista rendsze­rünket, tiszteletben tartja az alkotmányt és törvényein­ket. ☆ Salgótarjánban hétfőn a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére meg­koszorúzták a Lenin téri szovjet hősök emlékművét, a város párt-, állami, tár­sadalmi szervezeteinek, gazdasági egységeinek kép­viselői. Ezt követően a Ko­hász Művelődési Központ­ban tartottak díszünnepsé­get, ahol Sándor László, az MSZMP Salgótarján; Váro­si Bizottságának első titká­ra, — akit a napokban vá­lasztottak meg a SZOT- titkárává — mondott ün­nepi köszöntőt. * E világrengető eseményről már sokszor sokféleképpen, szóltak, ökölt rázva és tár­gyilagosan, elutasítóan és lelkes pátosszal, értetlenül, és hittel. Az októberi for­radalom után a burzsoázia azt harsogta, hogy ami Oroszországban történt, az csak átmeneti, mindenkép­pen egyedi, megismételhe­tetlen esmény — mondotta bevezetőjében a szónok. A történelem azóta bebizonyí­Hamisítatlan orosz télben, havazás közepette ünnepelte a szovjet főváros a nagy ok­tóberi szocialista forradalom győzelmének 71. évforduló­ját. Az évtizedes hagyomá­nyoknak megfelelőien a szov­jet párt- és állam vezetői" nek jelenlétében a Vörös téren katonai díszszemlét tartották, majd a moszkvai dolgozók felvonulásával zá­rult az ünnepség. Moszkvai idő szerint 10 óra előtt két perccel jelent meg a Lenin'mauzóleum mellvédjén Mihail Gorba­csov és Nyikolaj Rizskov* akik üdvözölték a Vörös té­ren megjeleinteket. Utánuk foglalták el helyüket az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, más párt- és állami vezetők. A szovjet vezetés nevében Dmitrij Ja- zov hadseregtábornok fogad­ta a díszszemle parancsno­kának jelentését, majd nyi­tott személygépkocsiján el­hajtott a felsorakozott csa­patok előtt. A Szovjetunió védelmi doktrínája1 az elégséges vé­delem koncepcióján alapszik és az ország ebből kiindul­va fejleszti fegyveres erőit — hangoztatta rövid ünnepi beszédében Dmitrij Jazov. Az utóbbi évek moszkvai díszszemléihez hasonlóan a mostani parádét is a szerény­ség és visszafogottság jelle­mezte. Bizonyítandó a szovjet állam következete­sen békés törekvéseit, a Vö­rös téren ezúttal sem vonul­tatták fel az interkontinen­tális rakétákat, mint ahogy más korszerű szovjet fegy­vereket sem. A tüzérség és a légvédelmi rakétacsapatok minden évben látható önjá­ró lövegei, után a hadműve­leti-harcászati rakéták zár­táik a korábbiakhoz képest talán még rövidebbre sza­bott idei moszkvai katonai díszszemlét. Az októberi forradalom 71. évfordulójáról ünnepi ülésen emlékeztek meg szombaton a szovjet fővárosban. A tóttá ennek a jóslatnak az alaptalanságát. Az októberi győzelem még csak a forradalom kezde­tét jelentette, ahhoz, hogy életben maradjon, már ak­kor is rendelkeznie kellett az állandó megújulás, a kö­rülmények változásaihoz va­ló rugalmas alkalmazkodás képességével. A nagy októ­ber, a lenini életmű mának szóló legfőbb üzenete, a megújulás, — hangsúlyozta beszédében Sándor László. Hiszen napjainkban is a szocializmus átfogó meg­újulásának vagyunk része­sei. Nemcsak a magyar re­form, hanem a szovjet pe­resztrojka, Kína és a többi országok példái szembesíte­nek a szocializmus építé­sének új elméleti és gyakor­lati feladataival. Ezt követően arról szólt, hogy a májusi pártértekez- let új teret nyitott az ország fejlődésének, megerősítet­te a politikai rendszer meg-i újítására irányuló szándé­kokat. De az új gondolat mindig könnyebben születik, mint az új gyakorlat. Így van ez most is. E mai, át­meneti helyzetben döntése» két hozni, ezeket elfogadtat­ni, intézkedni nem könnyű feladat — mondta. A leg­utóbbi KB-ülés újabb elő­relépést jelentett, megerősí­tette a reform, a megúju­lás visszafordíthatatlansá­gát. Jövőnk érdekében azon­ban szembe kell nézni muL Kreml Kongresszusi Palotá­jában tartott megemlékezé­sen, amelyen Lev Zajkov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára elnökölt, ott volt Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő s más szovjet párt* és állami ve­zetők. Az ünnepi ülésen Nyiko­laj Szljunykov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára mon­dott beszédet, elemezve a történelmi sorsforduló jelen­tőségét, az országban jelen­leg zajló változásokat, illet­ve a fejlődés távlatait. Meg­fogalmazása szerint az át­alakítás folyamata a szocia­lizmus életrevalóságát, óriási lehetőségeit igazolja. Akár­csak 1917-ben, a párt most vezető és irányító szerepet játszik a társadalom átala­kulásában, s a tömegek tá­mogatását élvezi. Az átalakítás céljait kör­vonalazva Szljunykov utalt az elmúlt évtizedek történé­seinek újraértelmezésére, a gazdasági deformációkra, az emberek elidegenedésére a szocialista tulajdontól. Szólt a politikai intézményrend­szer reformjáról, a jogállam megteremtésére irányuló erő­feszítésekről, a tanácsok ha­talmának kiszélesítéséről, a párt app arát us át s zer vez ésé - ről, a párt- és az állam funkcióinak körvonalazott szét vá liasztá sáiról. A vélemények szocialista pluralizmusáról szólva Szljunykov megállapította, hogy az SZKP nem zárkó­zik el a vitától, de annak a szocialista elvek és értékek megszilárdítására kell irá­nyulnia, demokratikus kere­tek között kell folynia. A nemzetiségek viszonyát érintve a szónok rámutatott, hogy a nemzetiségi politika is része az átalakításnak, amelyben helye van az új megoldások keresésének, tér-) mészetesen az internaciona­lizmus elvei alapján, bizto­sítva minden egyes nemzet és nemzetiség szabad fejlő­dését. tunkkal is. Manapság gyak­ran halljuk, hogy túl sokat foglalkozunk a múlttal, s alig a jövővel. De a múlt elemzése kritikai újragondo­lása nélkül nem alakítható ki helyes önismeret és jövő­kép. Tudnunk kell hol, mi­kor, miért hibáztunk, té­vesztettünk utat. Mindezt azért, hogy felismerjük mi­lyen hibákat nem szabad elkövetnünk, mit kell más­képp csinálnunk. Ebben a hangulatilag változó idő­szakban, amelyben együtt van jelen a türelmetlenség az elbizonytalanodás, a vál­tozástól való félelem és a minden eddigit elvető tö­rekvés is — kell, hogy legyen bátorságunk és erőnk múl­tunk értékeinek megőrzé­seire, az eredményeink mel­lett való kiállásra — emel­te ki beszédében Sándor László. A megújuló képesség erő­sítése mindenekelőtt a párt­tól igényli a lenini gondol­kodásra jellemző útkeresés bátorságát, a megoldások kialakításában való rugal­masságot, elvi szilárdságot. Állampolgáraink döntő több­sége is a szocializmus ta­laján keresi a hatékonyabb, demokratikusabb és műkö- dőképesebb megoldásokat. A párt vezető szerepéről szól­va kiemelte, hogy az nem önmagától lehet általánosan elfogadott, a párt politikája nem automatikusan találhat széles körű támogatásra, ha­nem mindazt nap mint nap szívós, kitartó munkával kell elérni. Csak akkor va­gyunk képesek az átalakítás élén haladni, ha ön ma gun­Az SZKP KB titkára rész­letesen felvázolta a szovjet gazdaság jelenlegi helyzetét, s utalt a dogmatikus felfo­gás okozta pangás még ma is érvényesülő hatásaira, amelyek — az elmúlt évek reformjai ellenére — még mindig érződnek, sőt, bizo­nyos területeken még erő­södtek is. Kitért az élelmi­szer-ellátás, a szolgáltatások gondjaira, a lakáshelyzetre, a teljes és hatékony foglal­koztatottság, az egészségügy és a nyugdíjasok helyzetére, a gazdasági reform főbb el­képzeléseire. Szljunykov, a szovjet kül­politika egyik legfőbb ered­ményének minősítette, hogy az ország csaknem fél év­százada él békében. Az új politikai gondolkodásmód következményeképpen meg­újulnak a kapcsolatok a szo­cialista országokkal — hang­súlyozta, s egyebek között kiemelte, hogy javult a vi­szony Kínával, elmélyültek a szovjet—amerikai kapcso­latok, amelyekre Washing­ton részéről most már az építő szellemű folytonosság a jellemző. A forradalom új szaka­szát megkezdve tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz átmeneti időszaknak nézünk elébe. Még nem minden megy úgy, ahogy kell, nem olyan gyors az ütem, ahogy azt szeretnénk és amire ké­pesek lennénk — állapította meg a Kreml kongresszusi palotájában elhangzott be­szédében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke hétfőn azon a fogadáson mondott rövid be­szédet, amelyet a szovjet ve­zetés a Szovjetunió nemzeti ünnepe, November 7. tiszte­letére adott. A fogadáson részt vettek a szovjet párt- és állam vezetői, a közélet, a tudo­mány és a művészetek jeles képviselői, a testvérpártok küldöttei, a Moszkvában mű­ködő diplomáciai képvisele­tek vezetői. kát is megújítjuk, és tör­vényes keretek között mű­ködő, politizáló és nem ügy­intéző szervezetként műkö­dünk. Beszédében ezt követően szólt az ország megélénkült belpolitikai életéről, az el­térő érdekek, különböző né­zetek felszínre kerüléséről, a szocialista pluralizmus lét­jogosultságáról. Aggodalom­ra ad-e okot a különböző nézetek nyilvános megjele­nése? — tette fel a kérdést az ünnepi szónok. Tudnunk kell, hogy a különböző vé­leményék és megközelítési módok nem most keletkez­tek, mindig is voltak, ak­kor is léteznének és hatná­nak, ha nem vennénk tudo­mást róluk — mondta. Majd beszédének befejező részé­ben azt hangsúlyozta, hogy az alkotó szellemű viták so­kasága, a közmegegyezés té­nye sem helyettesítheti azon­ban a cselekvést. Tenni és vitatkozni egyszerre kell. A nagy októberi szocia­lista forradalom vezérlő esz­méje az összefogás. A forra­dalmi hatalom azért nem bukott meg, mert megtalál­ta a kulcsot a tömegekhez, hogy összefogja őket. Ok­tóber üzenete, hogy ahol a munkás összefog az értel­miségivel, a kommunista ve­zető az egyházival, ahol egyetlen cél érdekében min­den erőt mozgósítanak, ahol a nemzet egyet akar: ott nincs legyőzhetetlen aka­dály — mondta befejezésül Sándor László, a salgótar­jáni díszünnepség szónoka. Díszünnepség Salgótarjánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom