Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. MAI AJÁNLATUNK telexen Érkezett... KOSSUTH RADIO: „8.30: Nyolc rádió nyolc dala 9.00: Fúvószenekari hang­verseny a 6-os stúdióban 9.30: Ami a hírekből kimaradt 10.05: Diákfélóra 10.35: Egy énekes — több szerep 11.36: Hogyan veszett össze Iván Ivanovics Iván Nyikiforoviccsal ? 12.45: Válaszolunk hallga­tóinknak 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: A magyar nyelv századai 14.25: Kakasdi betlehemes 15.00: Szóról szóra 16.00: Hírek. Időjárás. Beszá­moló az Országgyűlés üléséről 16.20: Kerek istenfája szép tizenkét ága . . .” 17.00: Bizonytalan biztosítás 17.30: Magyar zeneművészek a nagyvilágban 18.30: Esti magazin 19.30: Szimfonikus táncok 20.00: A szó becsülete 21.00: Találkozásom a nép­zenével 22.00: Hírvilág 22.30: Barangolás régi hang­lemezek között 22.55: Mindennapi dogmáink 23.05: a Rádió lemezalbuma PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Nóták 8.20: A Szabó család. — Ism. 8.50: Külpolitikai figyelő 9.05: Napközben 12.10: Felföldi Anikó énekel 12.30: A népművészet ifjú mesterei 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Forgalmas filmforgal­mazás 14.45: Ugyanaz többször 15.10: operaslágerek 15.45: Törvénykönyv 16.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 16.15: A Rock Gyermekei klubja 17.05: Újdonságainkból 17.30: Zöld telefon 18.30: Slágerlista 19.05: Operettkedvelőknek 20.00: A Poptarisznya dalai­ból 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada Az utolsó békeév 21.58: Ofra Haza és a töb­biek . . . 22.35: Népdalkörök pódiuma 23.10: A Cure együttes összes nagylemeze 0.02: Marenzio-madrigálok BARTÓK RÁDIÓ: 9.08: Liszt: Két ballada 9.31: Zenekari muzsika 10.34: Adám István és zenekara 11.05: Pillanatkép 11.10: Magyarán szólva. (Ism.) 11.25: Világhírű előalómu- vészek felvételeinek 12.09: Britten: Szentivánéji álom 13.05: Pásztori múzsa 13.45: Bemutatjuk új kórus­felvételeinket 14.25: Herbert von Karajan vezényel 15.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 17.00: Nyitnikék 17.30: Feldolgozások Erdély zenéjéből 18.18: Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen 18.30: in limba materna 19.05: Diákfélóra 19.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 20.55: Zsebrádiószínház Autószalon 21.04: Fafúvósverseny folytatása 22.20: Szimfonikus miniatűrök 22.30: Huszonhat éve az nvantgarde szellemében 23.00: Napjaink zenéje MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. — Hírek, tudó­sítások. információk, szolgál­tatások Borsod. Heves és Nógrád migyéből — Reklám. 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. Szer­kesztő: Szegedi Erzsébet. (Közben: 18.00—18.15: Észak­magyarországi krónika — Rek­lám.) 18.25—18.30: Lap. és mű­sorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 9.35: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.40: Teledoktor 9.50: Képújság 9.55: Az Országházból jelentjük. . . 12.00: Képújság 16.40: Hírek 16.45: Hármas csatorna IV/4. rész: Televíz 17.30: Telesport 17.55: üj Reflektor magazin 18.40: Reklám 18.50: Tévétorna 18.55: Esti mese 19.15: Lottósorsolás 19.25: Reklám 19.30: Híradó Az Országházból jelentjük. . . 20.40: Reklám 20.45: Muzsikál a mozi 5. 21.30: Reklám 21.35: Nekcsei Demeter Bibliája 22.10: Még egyszer boldog új évet! 22.50: Van öt perce? 22.55: Híradó 3. 2. MŰSOR: 17.20: Képújság 17.25: Magyar évszázadok 17.40: Diáktudósok 18.10: Verdi. IX/8. rész: Édes Aida — ism. 19.25: Správy — Hírek szlovák nyelven 19.30: Ecranul nostru 20.00: És mégis forog. . . 20.40: . . . bubik, királyok, dámák. . . 21.10: Alpok-Adria magazin 21.40: Híradó 2. 21.55: Anatolij Szolonyicin- sorozat. Sztalker 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Szovjet film — ism. FF. 10.55: Művelődési sorozat 11.25: Vetélkedő — ism. 12.05: Tévébörze 16.30: A mi ügyünk 17.00: A nap percei 17.10: Orvosi tanácsok 17.50: ipari tanulóknak 18.20: Esti mese 18.30: Kék fény 19.30: Híradó 20.00: Egy család története — sorozat 20.20: Publicisztikai műsor 21.05: Dalok a képernyőről 21.25: Autósok, motorosok magazinja 22.05: Aram Hacsaturjan élete és műve — zenés műsor 2. MŰSOR: 17.35: Közép-szlovákiai magazin 17.55: Nyitott ajtónál — szovjet tv-film 1. rész 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Labdarúgó-összefoglaló 20.15: Egy kis muzsika 20.25: Eljegyzés — tv-játék 21.30: Híradó 22.00: Világhiradó 22.15: Fiatalok a városban MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: du. fél 4-től: E. T. Színes, szinkronizált amerikai fantasz- titkus film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Hálószobaablak. Színes, szinkronizált amerikai bűn­ügyi film. — Kamara: Törté­nelmi portrék. Színes magyar dokumentumfilm. — Balassa­gyarmati Madách: fél 4. há­romnegyed 6 és 8-tól: Az is­tenek fegyvere. Színes látvá­nyos hongkongi kalandfilm. — Madách Kamara: Soha. se­hol. senkinek. Színes magyar film. — Iskolamozi: Hol volt, hol nem volt. — Pásztó: A menyasszony gyönyörű volt. Színes magyar—olasz kopro­dukció. — Mesemozi: A róka és a medve. — Video: A kínai bokszoló. Színes hong­kongi kalandfilm. — Szé- csény: Hanussen. Színes ma­gyar—NSZK-beli koprodukció. — Jobbágyi: Zsivágó doktor I—II. Színes amerikai film. — Nagylóc: Vágyrajárók. Színes, szinkronizált francia film­bohózat. Családi és jáiék A Képzőművészeti Kiadó kiadványaival több mint három évtizede szolgálja a művészeti ismeretterjesz­tést. A játékgyártás az utóbbi évtized vállalkozása. A kiadó célja, hogy ezek­kel segítse a kombinációs és logikai készség játékos formában történő fejleszté­sét. Először művészeti ösz- szerakójátékok készültek, később pedig különböző ha­gyományos és öntapadós játékokkal, színkártyákkal, képdominókkal bővült a választék. A játék és étkezés évez­redek óta minden ember­nek alapvető igénye. Ez késztette a kiadót, hogy új társasjátékot jelentessen meg. mely tartalmazza mindkettőt. A Varázsfészek című szakácsjátékkal játsz­va tanulhat meg mindenki bevásárolni és főzni. A győ­zelemhez bizonyos konyha- titok ismerete is szükséges a szerencsén kívül. Kelle­mes időtöltés közepette fej­leszti az étkezési kultúrát, felhívja a figyelmet a fő­zés, a hétköznapok e fon­tos, de nem eléggé méltá­nyolt művészetére, s a já­ték során a magyar „kony­hanyelv” szavait angolul és németül is megtanulhatjuk. A manapság divatos nosz­talgiahullám a jétékok vi­lágát is elérte. Első nagy­szabású vállalkozás e téren az egykor világsikert ara­tott Capitaly magyar vál­tozatának újrakiadása volt. A Capitalyhoz alapvetően szükséges vállalkozói ma­gatartás ma újra divatos, így nem csoda, ha a mai kor játékának tartjuk. Ti­pikus családi játék, minél több a ' résztvevője, annál izgalmasabb. Minden gyerek számára fontos, hogy keze, szeme ügvesedjenek. Ilyen a Pakk- lak című hajtogatós játék, mely összeállítása után a gyermek képzeletvilágára bízza a „mesedíszlet” to­vábbi kialakítását. A kará­csony közeledtével a képes­boltok és a poszterház (a kiadó mintaboltjai) reklám­áron kínálják a játékok egy részét. Filmjegyzet SOHA SEHOL, SENKINEK! „Emberi emóciók nélkül az ember számára nem volt, nincs és nem is lehet igaz­ságkeresés.’’ Hosszú ideje őrizgetem Lenin e mondatát, de valahogy nem fért bele eddig egyetlen írásom gon­dolatmenetébe sem. Téglásy Ferenc első játékfilmjének, a Soha, sehol, senkinek! megtekintése után azonban rögtön ez az idézet ugrott be. Emóciók és igazságkeresés. Az indíttatás és a 1végcél. De el lehet-e érzelmi indíttatás­ból jutni az igazság megfej­téséig? Nem visz-e tévútra az indulat táplálta szűklátókö­rűség? A most bemutatott filmünk esetében szeren­csére nem ez történt. Téglásy Ferenc a testet-lel- ket megnyomorító ötvenes évek terhét cipelte magával mindmáig. Azét az ötvenes évekét, amely az akkor gyermek, (ma filmrendező) számára a kitelepítés néhány esztendejét, emlékezetében a poklok-poklát, az örök rette­netét jelentette. Megszaba­dulni az ilyen nyomasztó rémálomtól pedig csak úgy lehet, hogy jöloldozza ma­gát a „soha, sehol, senkinek el nem mesélni” fogadalma alól. A katonatiszt édesapa ,a felszabadulás után megma­rad eredeti állásában, sőt elő is léptetik. Azonban egyre több gyanakvás veszi körül. Visszariad az éledő törvény- sértésektől. Sofőrként dolgo­zik tovább. Ám így is utol­érj az ávó keze. Egy isme­retlen mocsaras, térképen nem található pusztaközpont­ba telepítik ki a négytagú családod Megjelölik őket: a megbízhatatlanság bélye­gét ütik rájuk. Ami ott történik, arról év­tizedekig nem volt szabad beszélni, publikálni még ke­A testet-Ielket megnyomorító ötvenes évek terhét cipelik.. vésbé. A Gulyás testvérek dokumentumfilmje, a/ Tör­vénysértés nélkül törte meg ezt a csendet, s elég mélyen felszakította a sebeket. Ez a seb azonban kelés volt, igen csúnya daganat. A kifordult világban — ahol nincs helye a fellebbe­zésnek '— teljesen kiszolgál­tatott emberek sem azonos módon viselkednek. Minden­ki csak saját magát védheti, ezért soha sincs vége a szen­vedéseknek. A szülök bíznak abban, hogy kibírják a sors­csapásokat, mert a szerelem legyőzi az akadályokat. Az anya ösztönösen küzd a túl­élésért. Az aPa képtelen be­illeszkedni. Nem alázkodik meg, nem tud kérni. A fenyegetettségben is a mél­tóságát, a tartását őrzi. Nem rgond le a morális sértetlen­ségről, mivel nem élné túl a becsülete elvesztése miatti szégyent. Nem akar áruló lenni. Kényszerlakhelyén örök emberi értékek után vágyakozik, a legelemibb ci­vilizációs jogaitól megfoszt­va is. Téglásy e „műtét” által gyógyulni látszik. Az ö ki­telepítése e film elkészítésé­vel lassan véget ért. Azé a nyolcesztendős gyermeké, aki aktív résztvevőként élte át felszabadulás utáni történel­münk legszégyenteljesebb, legkönyörtelenebb és legem­bertelenebb korszakát. Az ő szemüvegén keresz­tül láttuk szüleik meg­aláztatásait, a gyermeklelket megnyomorító borzalma­kat: verést, spiclíséget, vé­res. nyomorúságos élethely­zeteket és a megindítóan megrázó látványt nyújtó szü­lést. Kényszerű körülmények miatt ugyanis ő segíti világ­ra öcssét, a harmadik gye­reket. S a kisfiú szomorú tanúja annak, hogyan hullik szét a megpróbáltatások sú­lya alatt a családja. Ha az arcképünkké vált szerep, álarc végleg megrögződik, akár a szerelem nevében is ki lehet mondani, 1hogy vé­ge, mert az illúziók megfosz­tása nélkül a kriptanyu- galmú állapot veszélybe ke­rülne és ez rendkívül kényel­metlen. Dehát „így van ez rendjén”: a törékeny emberi kapcsolatok áldozatul esnek a társadalmi kataklizmáknak, Mindezeket úgy viszi vászon­ra a filmrendező, hogy men­tes minden sablontól. Jelle­mei megalkuvásaikban is emberségesen szépek és hi­telesek. . Kozák András (az apa), Jolanta Grusznic (az anya), Antal Tibor (a kisfiú) szí­nészhármasa és Pap Ferenc kamerája katartikus élményt nyújt mindazoknak, akik az ez időszakról'készült alkotá­sokon nem a leszámolás in­dulatát, hanem a tiszta hu­mánumba vetett hitet és a megtisztulást kérik számon. A rendező megszegte apja intelmeit, Szerencsére nem hallgatott a megélt szörnyű- . ségekről. Segít abban, hogy a lidércálom soha, sehol sen­ki számára ne térhessen visz- sza többé. Tömegméretű igaz­ságtalanság ugyan nincs ko­runkban, ám az egyéni rongyságok sokak életét meg­keserítik, ezért mindig ak­tuális marad ez a film. és ajánlható mindenhol, min­denkinek. Buzafalvi Győző A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban új idősza­kos kiállítás látható. A bemutató INógrád megye 1848—1849. évi eseményeit szemlélteti korhű tárgyak­kal és rajzokkal illusztrálva. Az érdeklődők jövő év közepéig tekinthetik meg a tárlatot. —RT— Múltidéző Az első világháború ide­jén tapostam gyermekkorom esztendőit, olykor-olykor láttam katonai egységeket menetelni, közben énekelni is. Pár évvel később hal­lottam felnőtteket, vagy ép­pen katonapajtásokat be­szélgetni, borozgatás köz­ben dalolgatni. Ezekből az időkből rémük föl emléke­im közül két esemény. Lehettem olyan ötéves for­ma, amikor egy tavaszi dél- előttön, századnyi katona menetelt éneklés közepette a ..hátsó úton”. (így nevez­tük annak idején Salgótar­jánban a mostani Salgó utat, mert akkor a gyár felé vezető fasor volt a fő köz­lekedési útvonal.) Nagyon megkapott a katonák vidám éneke, főleg az abban em­legetett „cselekedet”. A mei­net elvonulása után szalad­tam édesanyámhoz: — Mama! Én is akarok bükálni! — Mit akarsz? — cso­dálkozott rám szülém, tág­ra meresztett szemmel. Se­hogyan sem értette vágyál­momat. — Bükálni! Tanítsanak meg engem is bükálni! — Honnan veszed ezt? Kitől láttad? Mi az? — Most mentek el a ka­tonák, és énekelték, hogy 6k bükálni fognak. Én is aka­rok ! Szól a régi Hosszas kérdezősködés és a szomszédasszonnyal történt konzultálás után jött rá anyám, hogy miféle óhaj született meg bennem. A daloló katonák a lépések ütemére, a nóta szövegének egy-egy szavát alaposan megnyomták: pattogjon, ro­pogjon az a szöveg, amely a következő volt: Házunk előtt mennek el a huszárok Édesanyám én is közébük állok! Én leszek az első század szakaszvezető, Nem a világ az a három esztendő. Az egyes sorok erőtelje­sebben kihangsúlyozott sza­vai pedig ezek voltak: hu­szárok... közébük állok... szakaszvezető... és három esztendő. Buksi fejemben legjobban a „bükállok” szó­töredék ragadt meg. Nyil­ván arra gondolhattam, ez valami érdekes, játékféle dolog lehet, s azt nekem meg kell tanulnom. Nota bene: tizennyolc j év múlva megtanultam a valóságban gyakorolni, Jászberényben, a 7. sz. Báthori István kerékpáros­zászlóalja kötelékében. A másik emlék. Édes­apám 1914 végén került a frontra, pár hét múlva könnyebb karsebesülést szenvedett, Hadikórház, itthoni kezelés, majd Ma- rienbad (Marianské Laz- ne) fürdőjében utókezelés, végül a salgótarjáni acél­gyár közbenjárására leszere­lés lett katonáskodásának befejezése. Ezután néha sza­badságra hazaérkezett mun­katársak, dalos kollégák lá­togatták meg kisfebb beszél­getésre. Apám nem volt bor­ivó ember, de ilyen alkal­makkor n.émi hangulatkeltő nedű is került az asztalra. Már 1917 őszét írtuk, amikor meglátogatott ben­nünket apám egyik igen kedves munkatársa és da­los barátja, Kerekes Józsi bácsi. A háborús évek és a ka­tonai helyzet megtárgyalása után dalra kapott a két jó­barát. Mi anyámmal, de­rűsen hallgattuk, az egy­másután felhangzó, főleg katonadalokat. Amikor el­távozott, apámhoz fordul­tam: ■— Apa 'tessék mondani, Masin Gergely bácsi hol ka­tona? — Apám kissé elcsodál­kozott, ilyen ismerőse nin­csen, sohasem volt. — Hol hallottad ezt a ne­vet? Ki böktem, éppen az imént hallottam róla, hogy ágyú­val harcol, meg minden.... Kisebb szünet után, amikor kérésemre, ismételten el­dúdolt néhány katonanó­tát, az inkriminált szöveg­résznél, kiböktem, hogy mi­re gondoltam a kérdésem­nél. — Kisfiam — kacagott apám — az egy fegyver, amiből sok-sok golyót le­het kilőni! Mert hát a nóta így mondta: Galicia, Galicia, körös-körül füstölög Közepében őfelsége nagyágyúja mennydörög. Zúgnak az ágyúk, ropognak a Maschinengewehrek, Piros vérben fürödnek a hüszonötös gyerekek. S ugyebár a német Maschinengewehrt a derék magyar bakák amúgy köny- nyebbén „masingergelynek” mondották, és ebben véltem én a harmadik katonapaj­tást felfedezni. A piros vérben fürdő hú­szon ötös gyerekek pedig a losonci 25. közös gyalogez­red katonái voltak, akik közé apám is tartozott, s akiknek emlékét Salgótar­jánban felszabadulásunk után még néhány éven át a mai Néphadsereg utca hir­dette. Vertich József

Next

/
Oldalképek
Tartalom