Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-24 / 280. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. . . telexen Érkezett... Kábelgyártók tempósan Jó hír, Indítószolgálat a hidegben Nem ismerik már az év végi hajrát a balassagyarmati kábelgyárban. Megrendeléseiknek — ugyan feszített tempóban — minden hónapban fegyelmezetten, ütemesen, tettek eleget, így a hazai és külföldi vevőik elégedettek munkájukkal. Az idén — várhatóan — már 2,9 milliárd forintot tesz ki termelési értékük, ebből a tőkéspiacokon ei - tékesitésre kerülő termékekből másfél milliárd forintot könyvelhetnek el. Képeink a légvezetékeket és földkábeleket készítő csarnokokban készültek. Perjési István az erősáramú csarnokban látja el teendőit Erdősi Szilvia gépkezelő —kul de még titok Évek óta dúl a csata a megyeszékhelyen a Saigó étterem és a fölötte lévő lakásokban lakók között. A feloldhatatlannak tűnő konfliktussal az év elején foglalkozott már lapunk, s bár megszólaltatta mindkét, az ügyben érintett felet, megoldás aligha jöhetett létre. A lakók továbbra is panaszkodnak, hogy esti, sőt éjszakai nyugalmukat. pihenésüket zavarja az étteremből felhallatszó zene, záráskor pedig a „feltöltött” állapotban távozó vendégek ricsajozása. Az étteremben átmeneti megoldásként a terem egyik oldaláról a másikba helyezték át a zenekart. De a lakók továbbra is panaszkodtak, hiszen a helyváltoztatás. mondták, nem jelentett különösebb javulást, a zene továbbra is felhallat" szik a lakásokba. Időközben a Saigó étteremmel kapcsolatban felújításról döntött a Nóg* rád Megyei Vendéglátó Vállalat. Azt szerettük volna megtudni a vállalat vezetőitől, mi lesz a Saigó étteremből, de erre üzleti meg- iontolások miatt ez időben nem kaphattunk feleletet. Hozzátehetnénk ehhez, sajnos, de,, nem tesszük, mert tiszteletben tartjuk, hogy körvonalazódó elképzeléseikről idő előtt nem számolnak be. S valószínűleg van ilyen területe az üzleti, vállalkozási életnek. Azt azonban megtudtuk — s éppen ez volt az ap- íopó, hogy megkérdezzük a vendéglátót —. a Saigó étterem helyén létesülő üzlet semmiben sem zavarja az ott lakók nyugalmát, s nem fog vitát kiváltani a lakók és az üzemeltetők között. A vendéglátó vállalat vezetői megígérték, amikor pénzügyi források tekintetében is eldől —, várhatóan jövő év elején —, mi lesz a Saigó étteremből, azonnal tájékoztatják a közvéleményt. Egy kiswallalkozö ittlétéi Hószőnyeg fogadta a kedden útra kelőket. Szinte menetrendszerűen hagyta cserben a kevésbé szerencsés gépkocsivezetőket a „csillag- garázsból” startolt verda. Barátom a megyeszékhely egyik dombhátjárói ereszkedett lefelé, amikor a „szörnyeteg” felmondta a szolgálatot. A kicsiny Tnalbit félre vontuk, hiszen a város legforgalmasabb részén akadályozta a közlekedést. Még szerencse, hogy útvonalam egyezett az övével, így a munkából nem késett el. Sőt, azt a szerelőt is sikerült útba ejtenünk, akinek újszerű vállalkozása épp az előző napon került jegyzeteimbe. Indítószolgálat; tömören így fogalmazhatnánk meg tevékenységét, melyre az engedélyt alig néhány napja kapta meg gesztorától, a Salgótarjánt Szolgáltató Szövetkezettől. Krucskó Zsoltot min; szervizében találtam meg a Vörös Hadsereg út 123. számú házban. — Ilyen még nem volt, azért szántam el rá magam — magyarázza a szerényen szűkszavú fiatalember. — Bár tudok róla. hogy az autóklub sárga angyalai vállalkoznak indítószolgálatra, azaz a tél; fagyokban indításképtelen kocsik újraéleszA világhírű NSZK-beli Tetra—Pak cég és az Országos Takarékpénztár — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közreműködésével — szerződéses megállapodásra jutott csomagolási program megvalósítása ügyében. A másfél év óta folyó tárgyalások nyomán nagy jelentőségű döntés született. A szerződés értelmében a partnerek közös vállalatot alapítanak, ennek keretében Magyarországon 2,3 milliárd forintos beruházást valósítanak meg a minden szempontból korszerű Tetra—Pak-technólógiát alkalmazó nagyüzem létesítésére. Az előzetes tárgyalások nyomán a programba hetesére, de csak Pásztó térségében. Ügy gondoltam, Salgótarjániban nagyobb igény lenne rá... S talán ez volt az oka, hogy előző munkahelyét is feladta, még a nyáron. A szövetkezet vezetői javasolták, hogy előbb alakítsa ki javítóműhelyét, s majd a télen visszatérnek a problé- mára. Szeptembertől váltott szektort a vállalkozó szellemű autószerelő, mint ahogy elmondja: „Nagyon vágytam arra, hogy önállóan dolgozhassak, s ne szabja meg senki a munkaidőmet ! Meg talán jobban kijövök így, vállalkozóként.” Ami igaz. az igaz; az árat meghallván kicsit meglepődtem, hiszen a szerződés szerint egy-egy indítás — amennyiben fél órán belül felzúg a motor —, kereken kétszázötven forint. Természetesen alkatrész-beépítés, hosszabb javítás esetén az összeg emelkedik. — Én is sokallom a szövetkezet által kalkulált tarifát — szögezi le, szinte maga ellen fordítva a szót —, s szerintem felül kell majd vizsgálni a díjszabást. Mert teszem azt kihívnak a Kemerovo körútra, s ott egyszerre két kocsit is be kell indítanom miért kell fizetkapcsolódott. a Világbank lányvállalata az IFC, amely induló tőkével is részt vesz a vállalat alapításában. A mintegy 900 millió forintos induló tőkéből a Tetra—Pak 60. az OTP 25, az IFC pedig 15 százalékos arányban részesedik. A beruházáshoz szükséges további 1,4 milliárd forintot a vegyesvállalat hitelekből fedezi, egyebek között az IFC-től vesz fel kölcsönt. A szerződés azt jelenti, hogy a 18—24 hónaposra tervezett építkezés és gépszerelés nyomán megkezdhetik többrétegű karton- anyagból — igen korszerű termékről van szó — a ha,- zánkban részben már ismie kiszállási díjat annak is, aki ott van néhány méterre? A szolgálatot a reggeli órákban, 5-től 8-ig látja el, de utána is hívható. Másük ötlete, az országúti segélyszolgálat kicsit az autóklub konkurenciájaként jelentkezhet, s attól nem js különbözük. Űjfent aPPa hivatkozik, hogy a sárga angyalok csak hét végén tartanak ügyeletet, napközben nem tud sem a Magyar Autóklub, sem más szerviz szerelőt küldeni a helyszínre. Szolgáltatásai mindenképpen figyelemre méltóak és közérdekűek. Mögött,e 8 év autószerelői rutin húzódik meg. s a szakma szeretete. Midi mondja, kicsit megkésve jelentkezett a szakmunkásképzőbe, ezért először a villanyszerelői pályát javasolták számára. „Inkább várok egy évet!” — válaszolta. ám a szerencse mellé szegődött: még abban az esztendőben felvették. S hogy a Krucskó név már garancia a berkekben, bizonyítja az a tény, hogy barátom Trabija néhány percen belül elgördült a kényszerparkolóhelyről. Feltehetően ő volt az első kuncsaft... (nénieth) Pakkal mert élelmiszer-csomagoló dobozok nagybani gyártását. Ezeket eddig zömmel külföldről hozták be. A nemzetközi gyakorlat szerint külföldön, a fejlett ipari országokban a tejtermékeknek 80—85 százalékát árusítják ilyen dobozokban. Ezek formája különben igen változatos: A fejlesztés nyomán az éves gyártáskapacitás 15 ezer tonna lesz. Az új üzemet az M 7-es és az M 1-es autóút találkozásánál, zöldmezős beruházásként valósítják meg. A korszerű termék lehetővé teszi a magyar exportkínálat javítását is, amennyiben megháromszorozhatják a korszerű dobozokban szállított gyümölcslevek mennyiségét. Szerződés a Tetra— Színzajos világ — Ne nézz nyolcévesnek — mondta a barátom kisfia* amikor egy üres vasárnap délelőtt fölajánlotta neki, hogy nézzék meg a moziban A Pál utcai fiúkat. — Én már tízéves vagyok. Barátom egyik legnagyobb gyermekkori élménye Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmje volt, azóta is benne él Gemenc álomvilága. Mesélt is egyszer róla a gyereknek, aki türelmetlenül közbeszólt: > — De apa, óvodásoknak való, hogy csodálják az őzikéket. A ..jó palócok" unokái is inkább videóznak, ha betöltötték már a tíz évet, gyakran előtte is. A kungíü- kazetták vagy a Rambo izgalmasabbak, a lágy szex vagy a kemény pornó még inkább az őzikés filmekhez hasonlít számukra, egyelőre unalmas. Magyarul sem értik pontosan, mit jelent a „íuck me”. Barátom kisfia Búd Spencerrel és Silvester Stalloneval tapétázta ki a szobáját. Ö legalább nem nyöszörög annyit érthetetlenül, mint a „meztelen nénik” azon a másik kazettán. A mintegy 230 ezres Nóg- rád megyében, ahol a lakosság 120 településen él, a fiatal munkavállalók több mint a fele ingázik, nemcsak a mikszáthi „görbe ország” határain belül, hanem többségében Budapestre. A 2800 lakosú Bujákról például csaknem ezer ember utazik naponta a fővárosba dolgozni. Igen sok az apró falu. Salgótarján s a környék hagyományos ipara, a bányászat, a kohászat, az üveggyártás időnként gondokkal küzd, a lakótelepek közművelődése csapnivaló, de semm.iképpen sem „Euró- pa-hírű”, amiről — bár itt régóta közhelyszerűen emlegetik — többen azt sem tudják, mit jelent. Néhány községben még őrzik a palóc hagyományokat, a régi közösségek azonban a városon és falun széthulltak, az elmúlt évtizedek agyonszervezett közélete érdektelenséget szült. Bécs azért innen sincs nagyon messze, a videakészü- lék (főként kamera nélkül) ma már itt sem tartozik az elérhetetlen státusszimbólumok közé, mint a nyolcvanas évek elején. Az emberek, ha másban nem tehetik, legalább abban kívánnak dönteni, hogy mit nézzenek. Köszönöm, hogy tudod ajánlani nekem például a tele- regénvt, de nem kérek belőle, mondják. . A Magyar Televízió minden harmadik műsorperce amúgy is ismétlés. Tudomásul vesszük vagy sem, az emberek elszántan akarják a mást. Ha színzajos is, ha rettentően bugyuta és monoton is a magyar szinkronszöveg, ami nem is követi mindig a képet, ha másolat másolatának a másolata idő előtt kikészíti is a szemet, inkább a szövevényes cserebere útján megszerzett videokazettát nézik. S miközben Nógrád megye művelődési szakemberei szintén évek óta készülnek a videózás „fogadására”, sőt, a művelődési folyamatokba való integrálására, a retorikát drasztikusan megelőzték az események. Becslések szerint az ország egyik legkisebb megyéjében pillanatnyilag legalább 20—25 ezer videokészülék van a közüle- tek, intézmények és a magánosok birtokában, utóbbiakéban 10—15 ezer. Ezek száma mértani haladvány szerint növekszik, szinte naponta. Ezért lehet, hogy már ez a pár hetes becslés is elavult. Műsoros kazettával való ellátásuk katasztrofálisan megoldatlan. Virul a feketepiac, a videofilmek döntő többsége „kalózkazettán” forog közkézen, főként cserealapon, csaknem teljes egészében kegyetlen horror, akciófilm, pornó és krimi. Miért lenne másként, hiszen a növekvő igény legális kielégítésére egyelőre nincs más lehetőség. Nógrád megye különösen későn ébredt. — Gyakorlatilag 1987 második felében kezdtünk hozzá a piac szervezéséhez — tájékoztat Erdős István, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. — Arra törekszünk, hogy legyen e,gy viszonylag eredményesen működő kölcsönzési hálózatunk VHS videokazetta- kínálattal. Másrészt, fejleszteni kívánjuk a videomozi- hálózatot. Jelenleg összesen 700—800 kazettával (körülbelül 250—300 műsorral) rendelkezünk, ez kevés. Videotéka-hálózatunk a tavalyi induláskor Salgótarjánban 100—120 kazettát kínált, most 350—400 kazetta áll rendelkezésre. A körzeti ellátást próbálja segíteni a balassagyarmati és a pásztói videotéka, ahol 100—120 kazetta közül lehet válogatni. A balassagyarmati filmszínház korszerűsítése után kifejezetten kulturált videotékát nyitunk. Tervezzük, hogy jövőre a szécsényi mozi felújításával itt is legyen kölcsönzési lehetőség. Községi kölcsönzéssel is próbálkozunk, Rétságon 30 kazettával, a körzethez 12 község tartozik. Ez megszűnt. Viszont a pásztói videotéka kihelyezett állománnyal élénk videokazetta-kölcsönj zést folytat a bujáki moziban. A videoüzlet egy évben másfél millió forintot hoz a vállalat konyhájára, s egyelőre 500—600 ezer forintos tőkebefektetéssel jár. A forgalom élénkítéséhez több pénz kellene, hiszen a kölcsönzés csak akkor megy, ha mindig van újabb és újabb film, tekintettel a feketepiac* roppant frisseségére és mozgékonyságára is. Jellemző, hogy a kisebb településeken nagyobb a videotékák forgalma, Balassagyarmaton nagyobb. mint Salgótarjánban, Bujákon nagyobb, mint Pásztón. A „másik” piac itt még nyilván kisebb mértékben van jelen. Ez azonban átmeneti „előny” a moziüzemi vállalat számára. A helyzet gyorsan változik. (A nógrádi videomozi-hálózatról annyit, hogy most 35 ilyen mozi működik, év végére számuk negyvenre emelkedik. Hetenként egy- szer-kétszer játszanak, mi- n.imálíis költséggel, átlag 30—40 néző előtt. Ez olcsóbb, mint a keskenvfilm- hálózat fenntartása.) A videotéka katalógusát lapozgatva a feketepiachoz képest a szűkös kínálat és a lassúság ötlik szembe. Nyilvánvaló, hogy a filmek többsége Nógrádban is a feketepiacé. A megyei roo- ziüzemi vállalat vele szemben nem versenyképes. Pedig megpróbálja követni a követhetetlent, kungfu akciófilmekkel, bűnügyi ka- landfilmekkel, westerm-k- kel, egyebekkel. Csakhogy, már a „jó palócok” földjén is itt van a legfrissebbek közé tartozó afganisztáni Rambo, megjelent a honor „újabb” irányzata, az úgynevezett biológiai változat „mutációja”, amely az emberi test, a hús, a sejt, az élet lepusztulását kíséri nyomon. Itt van például a Légy című film, ha finoman fejezem ki magamat, a^kor ez az emberi elértéktelenedés parabolája, egyszerűbben szólva pedig azt mondhatom, hogy így rohadunk szét. S hol vannak még az újabb és újabb mutációk. Hogy ezzel szemben hol van a honi videokereskede- lem? — Ne nézz nyolcévesnek — mondta a barátom kisfia. Mit mondjak, igaza van. Elmúltunk már tíz is. Tóth Elemér
