Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-24 / 280. szám
1988. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Van programunk a kibontakozásra és erőnk a megvalósításhoz Devcsics Miklós beszéde a KMP megalakulásának 70. évfordulóján Devcsics Miklós mondott ünnepi bessertet A tiszteletadás szándékával gyűltünk ma össze, hogy megemlékezzünk a magyar forradalmi munkásmozgalom nagy jelentőségű eseményéről, a Kommunisták .Magyarországi Pártja hetven évvel ezelőtti zászlóbontásáról — mondotta bevezetőben a nagygyűlés szónoka. — Ez az évforduló, jó alkalom arra, hogy áttekintsük a párt történelmi útját — áldozatos harcait, sikereit, megtorpanásait, válságait — hiszen a múltat akkor becsüljük igazán, ha őszintén szembenézünk tanulságaival. A fő figyelmet azonban a jubileum kapcsán is a jelenre, az átalakulóban levő társadalmunk aktuális teendőire, a párt útkereső törekvéseire kell fordítanunk. — Ügy leszünk melrók hét évtized örökségéhez, ha az ünnep felemelő, ösztönző erejét jövőt formáló munkánkban, feladataink megvalósító s á b an kamatoztatjuk. II forradalmi folyamat élén A szónok kifejtette, nogy a legszélesebb néotömégek életével összefonódó, a dolgozó emberek millióinak érdekeiért síkra szálló párthoz az ilyen megemlékezés méltó. A továbbiakban arról szólt, hogy a part megjelenése a társadalmi haladás küzdőterén mélyen a magyar valóságban gyökerezett, szorosan összefügg a századelő súlyos politikai, gazdasági ellentmondásaival, az első világháború hazánkra gyakorolt következményeivel. Az éles osztályküzdelemben kiiérlelődótt erő képes volt a feltartóztathatatlan forradalmi folyamat élére állni. — Így jött létre 1918. november 24-én, a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely folytatója, megújító- ja azoknak a mozgalmaknak, amelyek nemzetünk függetlenségét, társadalmi felemelkedését tűzték zászla- ikra. A párt megalakításában fontos szerepet lábaltak a Szovjet-Oroszország- ból hazatért, október eszméjével, példájával felvértezett internacionalisták, de a meghatározó erőt., r.. baloldali szociáldemokraták és a forradalmi szocialisták alkották. Devcsics Miklós felidézte, hogy a KMP rövid idő alatt megnyerte a munkások és parasztok nagy tömegeit, maga mellé állította a nemzet sorsáért aggódó értelmiségieket, támaszkodott az őszirózsával szimbolizált polgári demokratikus forradalom vívmányaira. Ilyen körülményék között győzött magyar földön is a szocialista forradalom, a Tanácsköztársaságot azonban gyorsan derékba törte a nemzetközi imperializmus túlereje. Az ellenforradalmi Horthy- rendszer uralomra jutásával a párt illegalitásba kényszerült, kegyetlen üldözésben volt része, de soha egyetlen percre sem adta fel a reményt erősítette egy új társadalom eljövetelébe vetett hitet. Sikerrel alkalmazta az illegális és legális harci módszerek összekapcsolásának taktikáját, kiemelkedő példája ennek az 1925-fcl 1928-ig működő Magyarországi Szocialista Munkáspárt tevékenysége. A kommunistáik all. világháború vérzivataros éveiben is szervezték az ellenállást. Az 1944—45-ös történelmi útválasztás időszakuoun a Magyar Kommunista Párt harcoktól edzetten, hatáio- zO'tt programmal lépett a politikai élet színterére, s konkrét elképzelésekkel, kezdeményezésekkel mozdította elő a nemzeti újjáépítést. A párt reális célokat fogalmazott meg, lendületes politizálással — saját tagsága mellett — képes volt mozgósítani a népi demokratikus átalakulás kibontakoztatására, a koalíciós pártok haiadó rétegeit, a párton kívüliek tömegeit, az értelmiség kiváló képviselőit. Hosszú történelmi folyamat eredményéként 1918. június 12-én Magyar Dolgozók Pártja néven .egységes munkáspárt jött létre, az egyesülés megteremtet' e ■olyan ütőképes vezető erő összeforrását, amely a nemzet társadalmi felemelkedését szolgálja. Az 1943-as pártegyesülés pr ogram nyilatkozata megvalósítása jelentős eredményekkel járt. — A szocialista építő- munka kezdeti látványos sikereire hamarosan árnyékot vetettek a sztálini koncepciók mechanikus másolásából fakadó, a személyi kultusz- szál -együttjáró torzulások. Bár 1953-ban történt kísérlet a megújulásra, lényegi változás nem következett be. Belső és külső okok bonyolult szövevényének hatására 1956 őszén a párt tragikus válságba jutott, végveszélybe került a néphatalom. Az ellenforradalom elfojtásának tüzében, a történelmi megrázkódtatások közepette megújuló munkáspárt úrrá tudott lenni a súlyos helyzeten. 1956 decemberi határozatában, majd teljeskörűen az 1957- es pártértekezleten új politikai irányvonalat hirdetett meg. Helyreállította a párt és a munkás-paraszt tömegek közötti, elvi alapokon nyugvó kölcsönös bizalmat és egy új szövetségi politika gyakorlatát juttatta életre. Gyökeres ötalakulás — Hét évtizedes múlttal rendelkező pártunknak nincs joga és oka az önelégültségre, de vannak vitathatatlan történelmi érdemei. A párt vezetésével, irányításával végzett építőmunka során alapjaiban változtak meg hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai', korszakos átalakulás következett be az élet minden területén. Ennek részletes érzékeltetése után az előadó kitért arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak komoly nemzetközi tekintélye van, szerte a világon méltányolják törekvéseinket, majd arról szólt: megyénk fel- szatadulás utáni fejlődésében is közvetlenül tapasztaljuk a történelmi hátrányokat lényegében eltüntető fejlődés jeleit. Megváltozott a XIX. századi kapitalizmustól örökölt egyoldalú, termelési szerkezet, arányosabbá vált az ipar területi megoszlása. A hetvenes években telepített vagy megújított üzemek számottevő része ma stabilizáló tényező, a mezőgazdasági üzemek többsége jól hasznosítja a kollektív gazdálkodás előnyeit. Gyökeresen átalakult a városok és falvak arculata. Szellemi, kulturális felemelkedésünk pedig azért is figyelemre méltó, mert e téren különösen nyomasztó helyzetből indultunk. — Jóleső érzéssel emlékezünk arra, hogy a párt 1945. előtti történetében a nógrádi kommunisták, a munkásmozgalom élvonalában harcoltak. Ugyancsak tiszteletet parancsol helytállásuk a háború, a fasizmus elleni harc időszakában. Elődeink példája máig élő ösztönző erőként van jelen a pártmozgalom szervezettségében, szellemiségében. Ugyanakkor az is múltunk része, hogy a munkásosztály ügyéért való elszánt kiállás mellett a megyében sokáig nem volt elég bizalom más politikai erők, az értelmiségi rétegek iránt. Devcsics Miklós sajátok ellentmondásként említette, hogy miközben hazánk minden korábbihoz képest a legmagasabb fejlettségi színvonalat érte el, az utóbbi időben egyre feszítőbb gondokkal kénytelen szembenézni. A társadalomban halmozódó feszültségek jelentkeznek. Az okok között említette, hogy a párt vezetése nem reagált időben és érdemben a világban végbement változásokra. Az elért pozíciók minden áron való megőrzésére törekedett, késtek, illetve elhalasztódtak lényeges döntések. A másik ok a korszerűtlen politikai struktúrában keresendő. A közéletben — s ezen belül a pártmunkában — nem érvényesült eléggé a demokratikus építkezés elve. A párttagok szinte csak szemlélői voltak a döntéseknek, szerepük a végrehajtásra szűkült. Tévesnek bizonyult az olyan egységre való törekvés, amely elnyomta az egyéni véleményeket, a személyiség sokszínűségét. Joggal kritika tárgya a pártnak az értelmiséghez, a fiatalokhoz való viszonya is. Mindez a reform megtorpanásával együtt a gazdaság növekedési üteménék csökkenéséhez, alacsony teljesítőképességéhez vezetett. A határozatok tartalmazták a változások szükségességének felismerését, ezt azonban nem követték gyakorlati tették. — Mindezek alapján a párttagság nem vállalhatja a teljes folytonosságot az elmúlt másfél évtized politikájával, vállalja viszont mozgalmunk forradalmi múltját, az MSZMP változást, megújulást akaró politikai útját, törekvéséit. Mindazokat az elmeket, amelyek alapul szolgálnak a továbbhaladáshoz. A szónok a továbbiakban arról beszélt, hogy a politikai stratégiaváltás igénye 1986 novemberében fogalmazódott meg, amikor már látszott, hogy a XIII. kongresszus határozatai nem bizonyultak megalapozottnak. Egyre határozotabbá vált a felismerés, hogy a gazdaság problémáit nem lehet csak gazdasági eszközökkel megoldani. Átfogó reformra van szükség, amely a megváltozott feltételekhez igazítja a politikai struktúra egészét is. Áz irányváltást elhatározó országos pártértekezlet lényegében ezt a feladatot tűzte ki. Különösen nagy hangsúlyt helyzeti a politikai intézményrendszer reformjára, az érdekek pluralizmusának demokratikus képviseletére, a nyilvánosság biztosítására, a vélemények szabadságára. A szónok kifejtette, hogy a pártértekezlet a szocializmus forradalmi megújításának felelősségéről tanúskodik. A kérdés ugyanis úgy merül fel: képesek vagyunk-e nemzetünk anyagi, szellemi, erkölcsig politikai tőkéjét a mainál is eredményesebben kiaknázni, s akkor a szocializmus bázisát is növeljük, vagy pedig végleg leszorulunk a világ civilizáció fő országútjáról. Hogy az utóbbi alternatívát elkerüljük, a demokratikus szocializmus megteremtésére van szükség, amelyre a szocialista jogállamiság, a többszektorú piacgazdaság a jellemző. Ez • jelentheti a sztálini modell teljes meghaladását, egy hatékony társadalmi építkezést és a nemzeti felemelkedést. Tudatában kell lennünk a politikai és a gazdasági változások közötti szoros kapcsolatnak, hiszen ahogyan az 1968-as reform visszarendeződését a politikai intézményrendszer változásának hiánya is előidézte, így a gazdasági átalakulás és kibontakozás nélkül a politikai stabilitás felborulhat és a politikai reform kudarcot válthat. Milyen bázisa van a megújulásnak, kikre támaszkodhatunk? — A párt mindenkire számít, mindenkivel szövetkezni kíván, aki hajlandóságot mutat az együttműködésre a szocializmus platformján. Újfajta nemzeti közmegegyezésre, összefogásra van ma szükség, amelyben a párt nem egyedül vállalja a gazdasági és társadalmi nehézségekből kivezető út meghatározásának kimunkálását. A mostani helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy az igényes szaktudás, az értékteremtő szellemi munka eddig jobbára csak deklarált szerepét ténylegesen js érvényesíteni kell. Műveltség nélkül elképzelhetetlen a gazdasági fejlődés, nem megalapozott a szocializmus jövője. Ebben az összefüggésben kell megújítanunk a pártnak az ifjúsághoz való viszonyát is, tudatosítva, hogy csaik részvételükkel lehet változás és ez számukra ma forradalmi tettet jelent. A szocializmus magyarországi megújításában kedvező nemzetköz; feltételekkel is számolhatunk. Különösen ösztönző hatásúak a nagy érdeklődéssel kísért peresztrojka folyamatai, a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett átépítési politika törekvései. A szónok aláhúzta, hogy készek vagyunk meríteni más szocialista országok reformfolyamatainak t apa s z t a 1 a f a iból, örülünk, hogy ma is együtt, ünnepelhettünk testvérmegyéink delegációival. A külpolitikai nyitottság után arról szólt, hogy belpolitikai feladataink megoldásának nemzetközi pozíciói megerősítésének kulcskérdése: mennyire tudjuk erőinket összefogni, mozgósítani. Ebben a pántnak van központi szerepe, de csak egy megújult párt képes arra, hogy visszaállítsa bizalmát. A pártot a megújulás élcsapatává kell formálni, hogy a folyamatok élére állva vezesse és segítse a társadalmi átalakulást. — A történelmileg kialakult egypáirtrendszer körülményei között a mai viszonyoknak megfelelően a Magyar Szocialista Munkáspárt össztársadalmi funkciókat lát el, látásmódjában azonban az értelmiség szellemi igényességének, széles látókörének kell érvényesülnie. Politizáló pártol A párt megújításának fő kérdése a politikai, mozgalmi jelleg erősítése. A pluralizmus viszonyai között a legális alternatív politikai szervezetekkel, a különböző szellemi áramlatokkal kialakult varse.nyhelyzetben aktívan és meggyőzően politizáló pártra van szükség. Hozzá kell szokni, hogy álláspontunknak vitákban, politikai harcokban szerezzünk érvényt. Az új helyzet felkészületlenül érte a párttagságot, sok kérdésben bizonytalanság tapasztalható. Ezen változtatni kell, fel köd gyorsítanunk az alkalmazkodás folyamatát. — Az elevenebb, demokratikusabb pártélet intézményes garanciáira is szükség van, ennek érdekében meg kell újítanunk a szervezeti kereteket is. Olyan erőkon■ centráoióra van szükség, amely képessé teszi a párt- szervezeteket arra, bogy gyorsan, ütőképesen reagáljanak a valóság változásaira. Biztosítanunk kel. hogy miinél kevesebb szervezett korlátja, bürokratikus akadálya legyen a pártmunkának. A megyében az elmúlt hetekben tudatosan arra törekedtünk, hogy megismertessük az országos pártértekezlet állásfoglalását és szellemét, kedvezőbb teltételeket teremtve a helyi pártszervek és szervezetek öntevékenységének kibontakoztatásához. Meggyőződésünk. hogy ez ma a döntő láncszeme a párt politikai munkájának, itt kell csatát nyernünk. A pártdemokrácia elveinek megfelelően az alulról való építkezés követelményeit figyelembe véve akcióképesebb alapszervezetek kialakítására törekszünk. Űgv véljük, hogy az üzemek melllett egyre inkább a lakóhely válik a politikai küzdőtérré, ezért mindenekelőtt a körzeti, községi pártalap- szervezeteket kell megerősíteni. Ugyancsak célunk, hogy az állami, társadalmi és tömegszervezetekben a kommunisták szervezettebben, meggyőzőbben és eredményesebben képviseljék a párt politikáját. Történelmi tanulságok Devcsics Miklós a továbbiakban kifejtette, hogy a leg- átgondoltabb szervezeti módosítás sem helyettesítheti a párttagok aktívabb politizálását, tudatos cselekvő részt- vételét a folyamatok alakításában. A hét évtized legnagyobb tanulsága, hogy a Párt a történelmi pillanatokban mindig képes volt megtalálni a helyes megoldásokat. Ma is sorsfordító időket élünk, ma is nagy a tét. S bár a pártértekezlet óta eltelt fél esztendőben érdem-; változások történtek, a megoldandó feladatokhoz képest Iássú az előrelépés. A figyelem most is inkább az elosztásra, mint, a termelésre összpontosul. Törekvéseinket pedig veszélyezteti, hogy egyrészt számolnunk kell a változásokat akadályozó szemlélettel és gyakorlattal, másrészt találkozni , a realitásoktól elszakadó, a politikai destabilizál ás irányába ható veszélyes jelenségekkel is. Tudjuk, hogy az emberek nem csupán változásokat, hanem eredményeket, jobb életkörülményeket várnak. De elérhetők-e ezek változások nélkül? — Meggyőződésünk, hogy nem. Ezért nincs más választásunk, mint felelősen gondolkodva, feltárni a valós helyzetet — ahogyan a Központi Bizottság is tette november eleji ülésén — és megfelelő önmérséklettel, következetességgel végigjárni a reform nem könnyű útját. A pártértekezlet által körvonalazott irányvonalat kibontakoztatva kell felkészülnünk a XIV. kongresszusra. Az előrelépés záloga az áldozatvállalás a fegyelmezett munka és nem utolsósorban az önbizalom. Ennek, valamint a munka megújításának hangsúlyozása mellett ünnepi megemlékezését így fejezte be Devcsics Miklós: — Van programunk a kibontakozásra, van erőnk a megvalósításhoz. összefogásra van szükség a pártban, elszánt és meggyőző- déses politikai munkáira a bizalom megerősítése érdekében, hogy tömörítve a szocializmus híveit, többéves, kemény munkával sikeresen valósítsuk.. meg az elhatározásokat. Képesek vagyunk erre, miint ahogyan képesek voltunk pártunk hét évtizedes történelmi útjának fordulópontjain helytállni. Erre kell ma összpontosítani minden kommunista munkáját, tudását, erejét.
