Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Társalgó 9.44: A Magyar Rádió és .Televízió gyermek- kórusa énekel 10.05: Kapcsoljuk a szegedi körzeti stúdiót. . . 10.25: Rólunk van szó! 10.29: Liszt: Két ballada 10.51: ,,A munkám egyben a hobbim is. . .” 11.39: Hogyan veszett össze Iván Ivanovics Iván Ny ikif oroviccsal ? 12.45: Világhírlap 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Magyarán szólva 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Zsebrádió-színház 15.21: A világhírű kállói tánc három változatban 15.37: Charley nénje 16.05: Éneklő ifjúság 16.21: A Nyitnikék postája 17.01: A jövő ígérete 17.30: Beszélni nehéz 17.45: A Szabó család 19.15: A főszereplő lelép 19.35: Civil a pályán 20.30: Lakáshelyzetek. 8. rész 21.00: Találkozásom a népzenével 22.00: Hírvilág 22.30: Otto Klemperer hangversenyfelvételeiből 23.37: Mátyás Mária és Joviczky József operafelvételeiből PETŐFI RADIO: 8.05: Slágermúzeum 8.50: Külpolitikai figyelő 9.05: Napközben 12.10: Filmzene 12.18: Környezetünk védelmében 12.23: Alföldi népdalok és táncdallamok 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Mi történt? 15.05: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamaszpanasz 18.30: Talpalávaló 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Operettslágerek 20.20: Slágerről slágerre 21.05: Almáskert. IX 2. rész 21.23: A Spotnick együttes hangversenye Budapesten 22.00: Neveletlenek 23.10: A dzsessz története 23.50: Virágénekek BARTÓK RADIO: 9.08: Zenekari muzsika 10.00: Jussf Tíjörling opera- áriákat énekel 10.30: Diákfélóra 11.00: Magyar zeneszerzők 12.02: Purcell: Oda Szent Cecília napjára No. 2. 13.05: Apák és fiúk 14.09: Janacek: Gyermekdalok 14.25: Zenei tükör 15.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 17.00: Mikrofon 17.30: Haydn: D-dúr zongoraverseny 17.50: Évfordulók nyomában 18.30: Na maternjem jeziku 19.05: ln der Mutterspache 19.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 20.55: A Magyar Rádió kísérleti stúdiójának műhelyéből 21.04: A fafúvósverseny folytatása 22.20: Operarészletek 22.31: A ponyvakiadványok és a népdalok 23.06: ..Szerencsétlen- , ségeim története” MISKOLCI STÚDIÓ: 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.35: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Beély Katalin és Zakar János — Válaszolunk hallgatóink leveleire. — 18.00—18.15: Észak-magyarországi krónika — Reklám. — 18.25—18.30: Lap- és müsorelözetes. 8.55: 9.00: 9.05: 9.50: 10.00: 10.25: 10.30: 17.25: 17.30: 18.15: 18.20: 18.30: 18.35: 19.00: 19.25: 19.30: 20.00: 20.05: 20.55: 21.40: 21.45: 22.40: 17.30 17.35 17.40 18.05 18.55 19.15 20.05 20.55 21.10 21.15 23.00 MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: Tévétorna nyugdíjasoknak Képújság Tévétéka. IV/4. rész Mi-tu-ház avagy a mindent tudó háztartás XIX/12. rész: Szendvics Kóborlás a nyugati parton. VI/3. rész Mozgató Képújság Hírek Kalendárium 1988. Három nap tévéműsora Reklám Tévétorna Nils Holgersson csodálatos utazása a vad- ludakkal Esti mese Reklám Híradó Reklám özvegyek. XII/7. rész Stúdió ’88 Reklám Ki a tettes? Lányok a térről Híradó 3. 2. MŰSOR: Képújság Stiri — Hírek román nyelven Párizsban járt az ősz Kalandozások a zene- történetben. XVI/8. rész: Bécs Sportmúzeum özvegyek. XII/6. rész Tanglewood II/l. rész: A muzsika nyári otthona. Angol film Híradó 2. Betűreklám A mások pénze Francia film (1978) Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Tv-játék — ism. 10.30: Sportvisszhangok — ism. 11.40: Tévébörze 16.00: Objektív — magazin 16.30: Ipari tanulóknak 17.15: A nap percei 17.25: Tévéenciklopédia 17.55: Lelet a lelkiismereten 18.20: Esti mese 18.30: Távlatok — magazin 19.30: Híradó 20.00: Robin Hood 20.55: Időszerű kérdések 21.15: Vándorlás kívánságra 22.00: Koncert — komoly zene 2. MŰSOR: 16.25: Angol nyelvtanfolyam 16.55: Kelet-szlovákiai magazin 17.20: Utazó kamera 17.50: Fecsegős kislány 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Moszkva építőművészete MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Az istenek fegyvere. Színes, látványos hongkongi kalandfilm. — Kamara: Rekord. NSZK—svájci horrorszatira. — Kohász: Soha, sehol, senkinek. Színes magyar film. — Múzeumi Mozgó: Egy csepp méz. Angol film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6-tól, és 8-tól: ’53 hideg nyara. Színes szovjet film. — Iskolamozi: Én és a nagyapám. — Madách Kamara: Egy teljes nap. (16) Színes magyar film. — Bátony- terenyei Bányász: A kis szemtanú. Színes amerikai bűnügyi film. — Bátonyterenyei Petőfi: Farkaslak. Színes csehszlovák film. — Irodalmi hősök: A Koppányi Aga tes- tementuma. — Pásztó: Másnap háború volt. Színes szovjet film. — Rétság: Az ördög jobb és bal keze. Színes, szinkronizált olasz vestern. Tető alatt a tihanyi műemlék templom Ismét tető alá került a Balaton-vidék nagy értékű műemléke, a tihanyi apát" sági templom. Megrongálódott cserépborításának cseréjét hosszas huzavona előzte meg. Műemléki szakértők — az épület jellegére és a táj építészeti hagyományaira hivatkozva — nem fogadták el az osztrák Bramac cég által felajánlott hódfarkú cserepet. Ezt követően tatai* cserepet szállítottak a helyszínre, amelyről kiderült, hogy alkalmatlan a felhasználásra. A tető hosszabb ideig megbontva állt, ami azzal fenyegetett, hogy károsodás éri a szentélyt díszítő nagy értékű fafaragásokat és mennyezet- képeket. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium intézkedésére az Észak-dunántúli Tégla* és Cserép- ipari Vállalat csornai üzeméből soronkívül szállítottak Tihanyba hódfarkú cserepeket. A Nemesvámosi Csopak Tája Tsz építői gyors munkával, még a kedvezőtlen időjárás beállta előtt becserepezték a tetőzet megbontott részét és elvégezték a legsürgetőbb állagmegóvási munkákat. A templomtető teljes cseréjéről később intézkednek. NÓGRÁDI TÁJAKON. . . TELEXEN ÉRKEZETT. . . Vélemény Erzsébet-napi Ki mit tud? Szüzén néztem végig az Erzsébet-díj televíziós változatú gálaestjét. Nem kötött, deformált semmiféle előzetes ismeret, minthogy — pontosan már nem emlékszem, miért — nem láttam a tavalyi, oly sok vihart és ellenérzést kavart múlt évi díjkiosztót. Ily módon azt sem tudom megítélni, mennyire voltak helvénvaló- ak azok a nyakló nélküli bombázások, amelyek ezt az eredendően tisztességes és dicséretes vállalkozást érték. Mindenesetre most én nem tapasztaltam semmi olyan nyálasán hízelgő, visszatetszőén oktondi és gerinctelen megnyilvánulást, mint amilyeneket annak idején szóvá tettek a bírálók. Persze azt sem állítom, hogy egynémely i'k közreműködő művész reakcióiban nem éreztem egyfajta túljátszottságot, jó- pofáskodó ripacskodást. De hát ezt részint a színész habitusával, részint a szerepen kívüli szereplésével, azaz a díjkiosztás tudományában való járatlanságával magyarázom. Végtére is nem egyszerű dolog még annyira tapasztalt embernek sem kiállni a rivaldafénybe egy olyan izgalmas időpontban, amikor a nyertesek személye pontosan az adott pillanatban derül ki. Ami az Amerikába szakadt, gazdaggá lett honfitársunk, Spéter Erzsébet tettét illeti, arról csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatok. Olyan korszakban határozta el, hogy alapítványt teremt a magyar színházművészet és színészet kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagjai számára, amikor erre (és sajnos általában a kultúrára) az állam (amelyik egyébként valamikor magára vállMta ezt, méghozzá kizárólagos joggal) egyre kevesebbet fordít, mondván kényszerűségből, ami részben igaz is. és egyelőre nem is mutat hajlandóságot a változtatásra. Bizonyára alapvetően ez motiválja művészeink többségének magatartását, akik lelkesednek, és készek elfogadni az alapítvány kiírásátA 200 ezer dolláros alapítványhoz egyébként most újabb tízezer dollár társult a miami Nagy Mihály Gáspár klub jóvoltából. A díj nem semmi: 118 ezer forint, amelynek felét dollárban kapják, adómentesen. Éppen ezéft igaz; nagylelkűségre, szilárd elvhűségre vall, hogy akadtak olyanok, akik nem maguknak tartották meg a díjat, illetve közölték nem kívánnak részt venni a versengésiben. Az előbbiek közé tartozik Bubik István, ISzinetár Miklós, akik a felépítendő Nemzeti Színház javára, Almási Éva, aki édesanyja emlékére a debreceni tanács gyermek- és ifjúsági intézetének ajánlotta nyereményét. Garas Dezső pedig a távolmaradását jelezte levelében. A díjazottak között szerepel még a különböző kategóriákban: Vágó Nelly jelmeztervező, Szabó Magda író, Melis György és Kalmár Magda operaénekes. Udvaros Dorottya, Bács Ferenc, Komlós Juci színművész, megosztva Gálvölgyi János, Nagy Bandó András és Szegedi Molnár Géza humorista. Az életműdíjat Lukács Margitnak ítélték oda. Valamennyien megérdemlik a díjat, mint ahogyan kiváló művészek voltak azok a versenytársaik is, akik a közönségtől a legtöbb szavazatot kapták. Megértem, hogy ők megtartották a díjat. Először is nem mindenkinek egyforma a művészvilágban sem a helyzete, az elismertsége, másrészt az a fizetés, külön gázsi, amit fellépéseikért kapnak, korántsem fejezik ki tudásuk, teljesítményük értékét. A tehetség, az értékteremtés megbecsültsége még nagyon alacsony szinten áll a korabeli Magyarországon. A Fővárosi Operett Színház november 14-i gálájának kétórás televíziós változata kellemes emlékű, egészében mértéktartó színész- ünnep volt. Játékos (a legszerencsésebb néző értékes vásárlási utalványt nyert), humoros, szórakoztató, színvonalas. Minden bizonnyal sokat használt, hogy a színházi programot nem a teljes terjedelmében közvetítették. Ennek ellenére azokkal értek egyet, akik ezt a fajta méricskélést helytelenítik. Magam már csak azért is, mert fogalmam sincs, kik és hogyan szavazhatnak. Nagy a gyanúm, hogy mindez a fővárosra koncentrálódik, azért voltak csak budapesti művészek a díjra esélyesek között. A távolmaradó Sinkovits Imre érvelése meggyőző: „... művészi teljesítményeket és törekvéseket méltatlannak érzem a Ki mit tud?- vetélkedések szintjén ösz- •szevetni. Nagyra becsülve az alapítványozó nemes szándékát és gesztusát, minden ■jót kívánok a díj további sorsához, a mai és a holnapi győzteseknek.” Sulyok László A húros hangszerek készítéséről ismert nyugatnémet település, Bu- denreuth hangszermúzeumának egyik büszkesége a világ legkisebb hegedűje, amelyen játszani is lehet. Új kiállítás Az 1950-es évek első felét, a sztálinizmus magyarországi időszakát felidéző kiállításra készül a Munkásmozgalmi Múzeum. A tárlat nem vállalkozik majd a korszak társadalmi, politikai, gazdasági életének teljes körű áttekintésére. Horn Emil, a bemutató rendezője az MTI munkatársának elmondta, hogy hazánkban most állítanak össze először ilyen jellegű tárlatot. Az intézmény á legújabb kori magyar történelemre vonatkozóan a leggazdagabb tárgyi anyagot mondhatja magáénak, s így lehetősége van arra, hogy sajátos múzeumi eszközökkel villantsa fel a Rákosi és Sztálin nevével ' fémjelzett éveket. Nem az időrendet követi majd a feldolgozás. A bemutató a tervek szerint a jövő év második felében nyitja meg kapuit.- . i -------------«*“-.<• • t ■ ■ - - k .« •. . Szobaköitifvíár Nógrádwieá, yerett Aki soha nem járt Nóg- rádmegyeren, az is játszva felismeri a művelődés házát; amelyben megtalálható a mozi, a kultúrház, és a könyvtár. A falu közepén áll az épület, előtte kis, parkszerű tér csalogatja a lakosúkat. Tipikus a ház elosztása annyiban, hogy egy időben mind így épült, a környező falukban, de taláú az egész országban. A helyiségbe keskeny lépcső vezet fel. A könyvtárat inkább szobának lehetne nevezni. Körzeti intézmény lévén, hozzátartozik Kis- géc és Magyargéc is. ösz- szességében mintegy 6 ezer kötettel rendelkezik. Amikor betoppanók, éppen szenet dob a tűzre Juhász Irnréné, a könyvtárvezetője. — Ki sem merem mondani, milyen állapotban vannak a könyvek — kezdi mondandóját a szőke fiatalasszony. — Különösen a mesekönyvek állaga lehan- gbló. Azért is szomorú ez, mert a gyerekek a legaktívabb olvasók. Ök mindig jönnek, ha esik, ha fúj, A felnőttek inkább a hosz- szú téli estéken olvasnak. Megfigyeltem egy érdekes dolgot. Ha a családban az asszony nagy olvasó, akikor azonnal beíratja a férjét, így egyszerre tíz könyvet kölcsönözhetnek. A könyvtárnak 200 állandó olvasója van. Ennek több mint a fele 14 éven aluli. Az általános tendencia sajnos itt is érvényesül, mely szerint csökken az olvasók létszáma. Számukat az erőfeszítések ellenére sem lehet növelni. Tény: nagyon el vannak foglalva az emberek, és amikor fáradtan hazaérnek, nincs kedvük olvasni. Azonban ez csak az érem egyik oldala. — Nagyon sokat beszélünk az olvasás megszerettetéséről, de nem mindig úgy állunk hozzá, ahogy kéne. Fiatalkorban sok függ a magyar- és történelem- tanár hozzáállásától. ök hatni tudnak a gyerekekre, ösztönzik az olvasást. Szerencsére nálunk a két új irodalomtanár sokat tesz azért. A középnemzedéket meg az idősebbeket is be kellene csalogatni a könyvtárba. Az évi 25 ezer forintos költségvetésből ma már, majdhogynem csupán az amortizálódott könyveket lehet pótolni. Igaz, a nóg- rádmegyerd könyvtár — fiókkönyvtárakkal együtt — az idén kapott még 15 ezer forintot.' A könyvek nagyon drágák. Különösen magas a mesekönyvek és a lexikonok ára. Ennek következtében a szülők már csak ritkán tudják megvenni a 200 forintos kötetet, inkább elküldik a gyereket a könyvtárba. Gond akkor van, ha a könyvtár sem tud vásárolni ilyen kiadványokat, így. érvényesül a „22-es csapdája”. — Nem akarok belenyugodni ezekbe a tényékbe, mert a pénztelenségre fogni mindent, balgaság. Tenni kell valamit. Olyan rendezvényekkel próbálkozom, amelyek nem túl pénzigé- nyesek. Könyvtári órákat, vetélkedőket szervezek. Éppen most tartott előadást Fasing Károlyné, a szécsé- nyi könyvtár vezetője. Én sem bújok ki az előadások alól. A minap mutatta be Kun János előadóművész Hazám című műsorát. Szóval rendezvényekkel is találkozhatnak az érdeklődők. Mégis a legfontosabbnak az olvasók számának a növelését tartom. De nem mindenáron, mert a mennyiség még nem minden. Nálunk, a felnőtt olvasóknál Berkest és Szilvás! művei a legkedveltebbek, ide sorolható még Heller és Merle jó néhány könyve. Verseket sajnos, alig olvasnak az emberek. Az általános iskolásokat és a középiskolásokat leszámítva, szinte senki sem olvas költeményeket. A minőségi olvasással vannak még bajok. Ami mindenképpen figyelemreméltó — az olvasóréteget szemlélve —, hogy nagyon sok cigány olvas. Rendszeresen kölcsönzik a regényeket. Üröm az örömben; a késedelmesek nagy része is közülük kerül ki. A szobakönyvtár már ré- ges-rég kicsinek bizonyul. Ha egyszerre megjelenik több olvasó, bizony szűk a helyiség. A polcokon alig férnek el a kötetek. Pár hónapon belül megoldódik ez a gond, elkészül az új könyvtár, s optimális körülmények közt olvashatnak, kölcsönözhetnek a megyeri- ek. Ádám Tamás Fotó: Rigó Juhász Imréné segít válogatni az egyik ifjú olvasónak.
