Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
1988. NOVEMBER 19., SZOMBAT NOGRAD 3 NYITOTT AUTÓN KORTESKEDNI? Tanácselnökök a tanácselnök-választásról Az őszinte véleménynyil" vánítás a gondolatok egész sorát indította el. Eszerint választási rendszerünk jelenlegi gyakorlata kiváló módszert teremt a „tanács- elnök-csinálásra’. Elvégre nem kell hozzá semmi egyéb, mint néhány tucat emberrel megválasztatni egy jelöltet tanácstagnak. A „közérdek” iránt fogékony tanácstestület ugyancsak néhány tucat tagja pedig könnyen meggyőzhető arról, hogy éppen ki való, ki alkalmas tanácselnöknek. A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, a jelenlegi szisztéma számtalan konfliktus forrása. Példának okáért: ha a tanácselnök meg akar maradni tanácselnöknek, akkor ennek előfeltétele, hogy tanácstag maradjon. S ha e cél érdekében járdával, úttal, más egyébbel kedvez saját választókerületének, akkor „agyonüti” a település. Kikezdi, megszólja, megvádolja az állampolgá- , rok összessége, ugyanakkor harminc-egynehány „kedvezményezett ember” visz- szasegítheti a tanácselnöki székbe. A pásztói várospolitikai fórum egyik érdeme, hogy minderről őszintén, a lényeg elkendőzése nélkül szó esett. Ott és akkor született az ötlet: a választó- jogi törvény tervezett módosításáról kérdezzük meg a legilletékesebbeket. A tanácselnököket arról, ho- ' gyan válasszák a tanácselnököket? ☆, A sort kezdjük egy olyan emberrel, aki életének jelentős részét a köz szolgálatának szentelte — a jelenleg érvényes módszer szerint választott köztisztviselőként. Salamon Ferenc kazári tanácselnök huszonhét éve áll a testület élén, véleménvét mégis így kezdi: — Erre a kezdeményezésre már régebben sort kellett volna keríteni. A tervezett változtatással együtt természetesen a szemléletet is módosítani kell, s ez éppúgy érvényes az elnökökre, mint az irányító szervekre. „A testülethez kell kötődni az elnöknek” — mondták hosz- szú éveken keresztül, holott az egész lakosság képviseletéről van szó. A kezdeményezés szerintem azért is helyes, mert ha a javasolt módon kerül sor a választásra, akkor ez egy kontroll az elnöknek. Egyértelműen lemérheti ugyanis, hogy milyen bizonyítványt állít ki róla a település: megelégedésének, avagy az ellenkezésének ad-e hágót. Ezt az értékítéletet jogosnak tartom, hiszen — túlzás nélkül mondhatom — csaknem minden az elnökön múlik. Ha olyan a kapcsolatrendszere, akkor a választópolgárok a manapság sokat emlegetett gazdasági helyzetet is megértik, s emiatt — csak emiatt — nem fogják megbuktatni. ☆ Czene Győzőt, Cered tanácselnökét sokan úgy ismerik, mint akitől nem idegen a kezdeményezőkészség és a vállalkozás, elnökként számos — gazdasági emberre jellemző — ötlettel is felhívta magára a figyelmet. Kérdésünkre így kezdi a választ: — Magam is egyetértek a javasolt változtatással. Végül is arról van szó, hogy a tervezett módszerrel a tanácselnök lemérheti: mögötte áll-e a falu, avagy A régi módon nem megy! Az élet olyan példát is produkálhat, hogy a tanácselnöknek nyitott autón kell végigmennie a településen. Ily módon is korteskedve, hogy megtartsa, vagy megszerezze a tanácselnöki tisztet. A túlzást nem nélkülöző, a lényeget azonban jól kifejező gondolatot a közelmúltban Fekete Attila, Pásztó Város Tanácsának elnöke fogalmazta meg, amikor a nyílt várospolitikai fórumon, a Zsigmond kávéházban azt kérdezték tőle: mi a véleménye a választójogi törvény tervezett módosításainak egyikéről, miszerint a település lakosságának egésze válassza meg a jövőben a tanácselnököt. a társközségek lakossága ? Ez pedig nem csekélység, hiszen egy kritikus helyzetben ez erőt adhat, erre a támogatásra építeni lehet. Sokkal jobban, mintha ötven ember mondja ki, hogy X vagy Y legyen a tanácselnök. A javasolt módszer gyakorlati alkalmazása után kivédhető az a vád is, hogy az elnököt ilyen vagy olyan szempont alapján választották, mindennapi tevékenységében pedig csoportérdekeket képvisel. Czene Gycfző azonban úgy véli, hogy a pártfogolt változtatás nem elegendő. Érvei kézenfekvőnek látszanak : — önmagában a választójogi törvény módosítása nem sok mindent oldana meg. Nem sokat érne ugyanis, ha nem kerülne összhangba a tanácstörvény szükséges változtatásával. Oly módon, hogy az utóbbi is rugalmasabb legyen s megszűnjön számos kötöttség. Aligha fér kétség a cere- di tanácselnök alábbi megállapításához U: — Ha a gyakorlatban is sor kerül a most javasolt változtatásra, akkor az a tanácselnök határozott megmérettetését jelenti. Ehhez a próbához természetesen sok minden kell. Egyrészt vállalkozókra lesz "szükség akikből választani lehet. Bár az a gyanúm, hogy jelenlegi helyzetünk sok embert elriaszt. Ha a tanácsok mai megítélésére és a lehetőségekre gondolok, akkor azt kell mondanom: nemigen lesz valami nagy tolongás a jelöltségért. ☆ Az olvasó csalódni fog, a továbbiakban nem az előbbi gondolatmenet erősítéséről lesz szó. Hajnal József. Szurdokpüspöki tanácselnöke egy pillanatig nem kertel: — Jómagam teljes mértékben nem tudok egyetérteni a javasolt módosítással. A kérdezett tanácselnök 1973 óta tölti be ezt a közéleti megbízatást, s a véleménynyilvánításban kitér arra is: gondolt-e valaki a jobb anyagi pozíciót a köz- szolgálat érdekében feladók tisztességes visszavonulási lehetőségére? — A képlet nagyon egyszerű — folytatta a tanácselnök. — Kiváltképpen a mai gazdasági helyzetben sok embert érhet személyi sérelem, ezt pedig kifejezi a választáskor. Éppen ezért azt vallom, hogy válassza meg az elnököt a testület, csak az eddiginél sokkal szélesebb körű véleménygyűjtés alapján. s akár kerülhessen szóba a testületi döntés soréin olyan személy is, aki nem tagja a tanácsnak. Azoknak pedig, akik a tervezett változtatás kapcsán a kisebb települések lehetőségeivel érvelnek, azt mondom: visz- szájára kell fordítani az egészet. Magyarán: a teljes nyitottság, a családi és magatartási viszonyok széles körű ismerete kapcsán éppen a kistelepülések azok, amelyekben az érdemeket és a rá- szolgáltságot mellőzve, hangulati tényezők alapján lehet valakit felemelni vagy elejteni. A slusszpoént Hajnal József a végére hagyta. Mielőtt bárki i,s arra gondolhatna, hogy saját személyét (ha úgy tetszik a pozícióját, avagy a mundér becsületét) védi, álljon itt: ez év végén nyugdíjba vonul. Tehát a szó szoros értelmében érdektelen. ☆ A kép nem lenne teljes, ha nem kérdeznénk egy nagyobb település tanácsának vezetőjét. C. Becker Judit salgótarjáni tanácselnök habozás nélkül válaszol: — Teljes mértékben egyetértek a javasolt változtatással. szerintem szükségszerű lépésről van szó. Ha azt mondjuk, hogy igazi demokráciát akarunk, akkor ebből kell kiindulni. A szándékhoz természetesen fel kell nőni, s elkerülhetetlen a szükséges háttér megteremtése. — Beletartozik ebbe a korteskedés is? — Igen. Azok részéről is, akik valakit jónak látnának tanácselnökként, s azoktól is, akik vállalják a jelölést. — Az eddigi viták során szóba került, hol kellene megvonni a határt: milyen nagyságú településen legyen közvetlen tanácselnök-választás? — Hadd válaszoljak erre a kérdésre azzal, hogy Salgótarjánt, ezt az ötvenezer lakosú várost nemigen lehetne kivonni ebből a körből. Budapesten már nem tudom elképzelni, de a kerületek esetében természetesnek tartom. — E polémiában szeretnék sajtóvélemén.vt is idézni. Az eddigi vitákról szóló tudósításokban egy helyütt ezt olvastam: „... ehhez elegendő ítélőképességet nem lehet feltételezni az állampolgárról. Még képes lenne, hogy a 78 éves Józsi bácsit vagy a 19 éves Pistát válassza meg e tisztségbe csupán azért, mert barátságos, mindenkit ismer és mindenkivel parolázik... Mégpedig ez komoly szakmai felkészültséget kívánó állás.” Mi a véleménye az értékítéleti vakvágányokról ? — Ahogy igaz az, hogy egy ötven-, vagy hatvan-égy- néhány tagú testület befolyásolható hogy kit válasszon meg tanácselnöknek, úgy kétségtelen az is, meg kell találni az utat Józsi bácsihoz, vagy Pistához. Azért, hogy megismerjük őket, ugyanakkor ők is megismerjék a jelölteket. A kapcsolatteremtés igénye mellett: természetesen, egyetlen vállalkozó sem mellőzheti a minden eddiginél alaposabb meditációt: lehetőségeiről, képességeiről, ismeretségéről, a változó követelményrendszerről. ☆ Salgótarján tanácselnökének véleményéhez aligha kell kommentár. Megállapításai igazak minden — régi vagy változó — választási rendszer gyakorlati .alkalmazásakor. S ha visszagondolunk. a megkérdezettek nézete ebben aligha különbözik. S ez a lényeg, a nyitott kortesautó legföljebb illusztráció. Kelemen Gábor Fontos a politikai közhangulat ismerete A pártban a 60-as évek végén alakult ki a pofitikai közhangulatra vonatkozó i: információk szervezett gyűjtésének mai gyakorlata. Természetes, hogy a tagság és I a vezetés kapcsolatának, a lakossági vélemények megismerésének e formája is mindenkor magán viselte a politikai gya- I korlat általános jegyeit. Sokan ma is ve- § gyes érzelmekkel beszélnek a „hangulat- I jelentésekről”. Vannak, akik a szubjekti- I vazmus, az egyoldalú nyomásgyakorlás ve- | szélyét látják ennék az eszköznek az állj kattmazásában, ugyanakkor illúziók is ta- | padnak hozzá. I Az elmúlt egy-másfél év során különösen megélénkült a párttagság, a lakosság politikai aktivitása Az emberek jobban igénylik, hogy kifejthessék álláspontjukat, elmondják véleményüket és a döntésekben érvényt is szerezzenek neki. A politikai információ gyűjtését, rendszerezését továbbítását a pártszervezetekhez több ezren végzik, az ő munkájuknak is része volt a párfértekezleti fordulat előkészítésében, sürgetésében. Azt, hogy a változások előkészítése mennyire a párttagság körében folyt, jól mutatja egy most nyilvánosságra hozott összeállítás is. A Propagandista című folyóirat legutóbbi száma — a magyar párt történetében először — részleteket közöl a pártértekezletet megelőző másfél esztendő központi pártinformációiból. Ezekből a hangulatjelentésekből a párt és a kormány vezetői hétről hétre értesülhettek a tagság véleményéről. A távlatos útválasztás időszakában, jelentős feszültségekkel együttjáró feladatok sodrában, nemegyszer fájdalmas döntések közepette a pártnak továbbra is minden alapvető társadalmi követelménynek eleget kell tennie. A magyar lakosság meghatározó része a párttól várja a társadalmi folyamatok tudatos irányítását. A közhangulat ismerete nélkülözhetetlen a hiteles vezetői magatartáshoz, a politizáláshoz. az eredményes cselekvéshez, önmagában ís bizalmat erősítő, ha az emberek „visszahallják a hangjukat” a különböző posztokon lévők közszereplésében, ha tapasztalják, hogy a vezetők, az irányító testületek tudatában vannak a lakosságot foglalkoztató kérdéseknek, hogy nem ismeretlenek előttük az egyes társadalmi csoportokat feszítő gondok, valós vagy vélt sérelmek. Az emberek persze nem puszta hivatkozást várnak észrevételeikre, javaslataikra, hanem azt, hogy véleményükkel részese: J lehessenek a döntéseknek. A nép szava a demokrácia alakuló já- í tékszabályaiban válhat és kell js, hogy | váljon perdöntővé. Ezeknek a játékszabá- I lyoknak azt is garantálniuk kell, hogy a | távlatot nem szorítja tartósan háttérbe | egy szűk látókörű napi érdek, hogy a ban- | gúlát nem győzedelmeskedik az ésszerű- | ség fölött. Mert. figyelmeztető tanulságok 1 szolgálnak arra is, hogy a politikai — s I még inkább a más természetű — dönté- ff sek meghozatalánál a közhangulat csak É az egyik „beszámítási tényező” lehet. A munkahelyeken, a településeken épp- I úgy, mint az országos ügyekben adódhat | úgy, hogy gyakrabban kell. sokak eleve- | nébe vágó döntéseket hozni, mert ezt kö- 1 vetéli meg a gazdasági kényszer, a társa- 1 dalmi ésszerűség. Ha a döntés egyedüli I alapjaként nem is, de a következmények I bemérésénél, a cselekvési alternatívák í mérlegelésénél a ki nem elégíthető igé- 1 nyékét leszerelő, hatni képes érvek meg- I fogalmazásánál állandóan érzékelni kell a | kételyeket, az ellenérzéseket is. Arra is szükség van, hogy a közhangu- | latról országosan, égy-egy régióban,, tele- § pülésen, munkahelyen integrálódó isme- | retek, a társadalom „lélektani állapoté- ff ról” szerzett tapasztalatok rendszeresen | bekerüljenek a szélesebb körű nyilvános- í ságba. Azért is hasznos ez, mert ebben tf a nyilvános tükörben az eltérő véleményeket képviselők a magukéval együtt láthatják a mások reakcióit, reálisabban — indulatoktól is mentesebben — tudják mérni egyéni álláspontjuk súlyát, megítélni társadalmi jelentőségét. A demokrácia feltételei között oly sok- | szór emlegetett nyilvánosság csak akkor | tényleges biztosíték, ha hű képet ad a tár- I sadalomban létező erőkről; érdekekről, a | tényleges mozgástérről és a nemzeti esé- if lyekről. Az önismeretnek ezt a mozaikját 1 építi a párt, amikor arr®törekszik, hogy | folyamatosan megbízható képe legyen a |! politikai közhangulatról is. Varrják... vasalják. .. Géppel szabják a divatcikkek részeit l Divatexport Bátonyterenyéről Az esztendő utolsó negyedében jelentős exportmegrendeléseknek tesz eleget a Salgótarjáni Ruhagyár. A megyszékheiyen lévő központi üzem melleit a bátonyterenyei gyáregységben szinte csak tőkésvevők részére gyártják a divatos női és férfiruhákat. Jelentős mennyiséget szállítanak az l!SA-ba, Kanadába, valamint az európai piacokon dán, holland, NSZK-beli, svéd és finn partnereik vásárolják termékeiket. A Salgótarjáni Ruhagyár idei bevételéből 200 millió forint tőkésvevőiktől érkezik. Képeink a bátonyterenyei gyáregységben készültek. — kulcsár —
