Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
2 1988. OKTÓBER 7.. PÉNTEK NÖGRÄD Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ' (Folytatás az 1. oldalról.) zik, hogy miként módosulnak az állampolgárok számára kedvezően az adósávok és a százalékok. Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese a módosítási tervezettel egyetértve, azt hangsúlyozta, hogy végleges megoldás csak a gazdasági környezettel és más szabályozók korszerűsítésével összefüggésben képzelhető el. Hódosi Jenöné (Baranya m., 14. vk.), a Fővárosi Kézműipari Vállalat szentlőrinci részlegének szalagközi ellenőre megállapította: eddig inkább a törvények negatív hatásait érzékelhettük. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda csoportvezetője elmondta: a képviselők még nem kaptak magyarázatot arra, hogy milyen okok miatt nem tudta betartani a kormány a 15 százalék feletti infláció kompenzálására tett ígéretét. A képviselő kérte a pénzügyminisztert, adjon választ erre. Javasolta továbbá, hogy a sorkatonák bevonulási segélyét tegyék adómentessé. Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója az általános forgalmi adó egyes anomáliáit elemezte. Javasolta, hogy a zsűrizett képző, és iparművészeti alkotások for- galmiadó-kulcsát az első értékesítés alkalmával 25 százalékról nullakulcsra változtassák. Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád megye, 6. vk.), a Szent-Györgyi Albert Orvos- tudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára azokról a problémákról szólt, amelyek előtt a teendői ellátásra mind kevesebb pénzzel rendelkező egészségügy áll, s példákkal igyekezett bizonyítani, hogy az áfa és az szja hatása is rendkívül megnehezítette az ágazat munkáját. Kenyeres Árpád (Budapest, 55. vk.), a Kispesti Textilgyár pártbizottságának titkára kifejtette: az Országgyűlés elé került módosító javaslat igazságtalanul és méltánytalanul megosztja a lakosságot, mert hátrányba kerül az, aki az idén akarja bekötni a gázvezetékét. Bodonyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 3. vk.), az Észak-magyarországi Tervező Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, főépítésze rámutatott arra, hogy az újjászervezett adórendszer megszüntette a műemlékvédelem korábbi kedvezményezettségét. A képviselő szerint — miiként más szocialista országokban — magas szintű jogszabálynak, netán törvénynek kellene rendeznie a műemléki kérdéseket. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), színművész felszólalásában az adótörvény és a közművelődési törvény ellentmondásának feloldására indítványozta a közművelődés átsorolását az adótörvény 2. számú mellékletébe, nullakulccsal. Javasolta, hogy a közművelődési intézDr. Miklós Zoltán: flz adótörvény nem veszi figyelembe a mezőgazdaság sajátosságait Nógrád megye 3. számú választókerületének (Salgótarján városkörnyék) ország- gyűlési képviselője mindenekelőtt arról szólt, hogy a vállalkozói nyereségadóról szóló törvénytervezet vitájára készülve több dilemma is foglalkoztatta. Napirendre kerül-e egyáltalán a törvényjavaslat tárgyalása: hogyan értelmezheti ellentétesen ugyanazt a törvényjavaslatot a törvény alkotója és az érintett vállalkozó; valós alapja van-e a véleménynek, hogy az újratermelési források magas hányadának elvonásával visszafogják a vállalkozói kedvet, sőt tönkreteszik a ma még sikeres vállalkozások jelen- fős részét is? A meditációt a képviselő így folytatta: a felvetések megkérdőjelezik a kormány pénzügypolitikájának helyességét. Azt, hogy e pénzügypolitika érdekébe rendel minden gazdasági intézkedést és törvényalkotást. — A kérdések első felére választ kaptam a pénzügy- miniszter expozéjából, a többire a feleletet majd a jövő adja meg. A mezőgazdaságban dolgozó vezető — a Litkei Ipoly Tsz elnöke — hangsúlyozta, hogy nem jogi, hanem elsősorban a termelőszövetkezetek sajátos működési feltételei szempontjából fejti ki véleményét. Egyetértését fejezte ki a törvény általánosan jó elveivel, amelyek kimondják a szervezet- és szektorsemlegességet, s ez azonos nagyságú adómértékben nyilvánul meg. — Az adórendszer központi kérdése a nyereség kimutatása és felhasználása — folytatta a képviselő. — A mezőgazdaságban azonban a nyereségkategória továbbra ás tisztázásra vár. Ennek legizgalmasabb kérdése. hogy a termelésnek csak a szin- tentartásához szükséges növekvő ráfordításokat hogyan veszi figyelembe az adórendszer. Az agrárolló állandó nyílásának bizonyítása után a képviselő megjegyezte: a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezeteknél ez a folyamat még- linkáibb fellelhető. Olyan elvonási elemek is sújtják a szövetkezeteket, amelyeket a termelési -eredményéktől függetlenül meg kell fizetni. A továbbiakban arról szólt, hogy sok kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet nem tudja elviselni a társadalombiztosítási járulék 33 százalékról 45 százalékra emelését, amely éppen az egyébként is kritikus alaptevékenységet éri. — Nógrád megye kedvezőtlen adottságú szövetkezetei közül többen a kiegészítő tevékenységek egész sorát számolták fel, mert a 18—20 százalékos kamatterhek mellett nem tarthatták fenn az 5—6 százalékos árbevétel-arányos nyereséget -adó, de több más kockázattal is járó részlegeket —, folytatta dr. Miklós Zoltán, — Ha a kamatpolitikának az volt a célja, hogy a szerény nyereséget hozó tevékenységeket le kell építeni, úgy ez sikerült. Nógrád megyében a termelőszövetkezetek 60 százaléka alacsony hatékonyságú. A vagyon 70— 80 százaléka az alaptevékenységben van, viszont az ezzel arányos nyereség 1987-ben csak 1—1,5 százalék volt, amihez már nem szükséges magyarázatot fűzni. A Nógrád megyei képviselő a továbbiakban kifejtette, hogy a vállalkozási adótörvény nem veszi figyelembe a mezőgazdaság objektív természeti, biológiai sajátosságait. A vagyonvesztésből való felemelkedés úgy volna lehetséges, ha a jövőben keletkező nyereségből a természeti csapások okozta veszteség adómentesen visszapótolható lenne. Ezt azonban .ez az adórendszer nem kívánja elismerni még akkor sem, ha a szövetkezet erőfeszítései nyomán ez lehetséges lenne. Ennek kapcsán a képviselő figyelmeztetett, hogy az ellentmondás a szövetkezetek további differenciálásához, elszegényedéséhez, netalán tömeges csődhöz vezet. Mindezek részben áthidalhatók lennének, ha a termelők meghatározott idejű adózatlan tartalékot képezhetnének. A költségvetési érdekekre figyelemmel a tartalékalapok felhasználásának felső határát összegszerűen és időben is korlátozni lehetne. A mezőgazdasági üzemeknek az is megoldást jelentene, ha a tartalékalapokat 3, vagy 5 éves ciklusokban el kellene számolni a költségvetéssel. Felszólalása befejező részében dr. Miklós Zoltán megjegyezte: — A vállalkozási adótörvény filozófiája azért hátrányos a mezőgazdasági szövetkezetekre, mert veszteség esetén minden kockázat a téeszeké. Sok szövetkezetnek a vállalkozási nyereségadó bevezetése közömbös, hiszen nem tudnak nyereséget képezni. Ügy vélem, hogy ezek a gazdaságok már ez évben örömmel váltóinak akár az 50 százalékos adómértéket is, ha a jelenlegi kilátástalan anyagi helyzetüket felcserélhetnék egy nyereségesebbel. Éppen ezért javaslom, hogy a mezőgazdaságban, de legalább a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben a vállalati adótörvény engedje meg az adózatlan nyereség ' terhére történő tartalékolást, az alaptevékenység árbevétele alapján meghatározott nagyságrendben. Ezt háromévenként számolnák el, s ha kell, ezt is leadózhatnák. — Tisztelt Országgyűlés! A kedvezőtlen adottságú té- eszekre való tekintettel a törvénytervezetet csak a módosítások elfogadásával tudom megszavazni, hiszen a társadalombiztosítási járulék és a még nem ismert bérmechanizmus is tartoga- hat terheket e gazdásógok- nak. Folytatja munkáját az Országgyűlés. mények lakossági szolgáltatás jellegű bérbeadását sorolják át a nullakulcsos körbe. Csipkó Sándor (Bács-Kis- kun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke javasolta, hogy az ilyen bonyolult, nehezen érthető törvényjavaslatokat az Ország- gyűlés a jövőben két olvasatban tárgyalja. Tóth Károly (országos lista) református püspök üdvözölte, hogy a módosító javaslat az egyházi személyeket munkaviszonyban állóknak tekinti. Javasolta, hogy a templomok felújítására, karbantartására és építésére a nullaszázalékos forgalmi adót alkalmazzák, mert a templomok történelmi értékeink, nemzeti kultúrkin- csünk részei. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai óvoda óvónője a tervezett módosítással kapcsolatban rámutatott: ha csak a gyermeküket egyedül* nevelőket kívánja kedvezményben részesíteni az Országgyűlés, az adótörvény szaporítja majd a fiktív válások számát. Szünet következett, amely alatt az adóügyi ad hoc bizottság ülést tartott, hogy megtárgyalja a vitában elhangzott konkrét javaslatokat. Ezután Puskás Sándor beszámolt az ad hoc bizottság üléséről a képviselőknek. Az elnöklő Stadinger István ezután megkérdezte a képviselőket és a javaslattevőket, hogy elfogadják-e a bizottság álláspontját. Bánffy György nem tudott egyetérteni az elhangzottakkal; szerinte nemcsak a televíziót, hanem a filmgyártást is megilleti a videó- anyagra készült alkotások nullakulcsos adóbesorolása. Villányi Miklós az elhangzottakhoz nem fűzött kiegészítést. Elmondotta, hogy az ad hoc bizottság állásfoglalásával egyetért. Ezután szavazásra került sor. A parlament 228 szavazattal, 111 ellenében és 15 tartózkodással elfogadta a kormány által javasoltakat: a magánerőből készülő gázvezetékeknél az áfa-kedvezményt 1989. január 1-jétől vezessék be. A kulturális értéket képviselő videofelvételek ügyében kiatókult „röpvita” után a képviselők 228 szavazattal 55 ellenében és 58 tartózkodással elfogadták a kormány és az ad hoc bizottság eredeti javaslatát, hogy a televízió videofelvételeit nullakulcsos áfa terhelje. Ezután a képviselők a lakásbérleti jogok egymás közötti cseréjéből származó jövedelem adómentességére tett javaslatot 300 szavazattal 22 ellenében, 20 tartózkodással elfogadták. Végül az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat az Országgyűlés általánosságában, illetve a már megszavazott módosításokkal elfogadta. Ezt követően az Ország- gyűlés — napirend szerint — a bős—nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytatta munkáját. (Még ezt megelőzően Stadinger István bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban készített jelentéseit, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hozzá fűzött észrevételeit a képviselők rendelkezésére bocsátották.) Vízlépcsőt és demokráciát! Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter emelkedett szólásra. Bevezetőben felidézte: — Hazánk és Csehszlovákia kormányfője 1977-ben aláírta a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést. A szerződést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben hirdette ki, az erről készült jelentést az Országgyűlés 1978- ban tudomásul vette. Ugyanez történt 1984-ben is, amikor az átadási határidők négyéves halasztását rögzítették. M/agyarország a beruházást 1981 és 1983 között szüneteltette, a csehszlovák fél ez idő alatt is tovább folytatta az építési munkálatokat. A Minisztertanács 1986- ban fogadta el a vízlépcső- rendszer módosított beruházási javaslatát. Az előterjesztés összegezte a környezeti hatásvizsgálatok eddigi eredményeit, a vízlépcső- rendszer műszaki, ökológiai, ökonómiai összefüggéseit, és az osztrák közreműködés olyan kontsrukcióját tárta fel, amely beruházási ter- heinket 18 milliárd forinttal csökkentette. A bős-—nagymarosi vízlépcsőrendszer a tervezett ütemben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mintegy felerészben elkészült. A létesítmény területén folyó munka szervezett és jó minőségű. — Ez a feladat ma a kormányzati munkában számottevő terhet jelent, sok gonddal jár, ez idő szerint kevés örömöt ad. A kormányt azonban csak egy dolog vezetheti: a reális számvetés. Nem vezetheti a múlt automatikus vállalása, de nem befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat sem. Egyetlen szempont lehet csak, az, hogy mi szolgálja jobban a nép,, az ország, a társadalom érdekét?! A mű torzóként vagy kiteljesedve egy évszázadra tanúsága lesz annak, hogy volt-e kellő bölcsesség és erő ennek érvényesítéséhez. A továbbiakban emlékeztetett rá: az utóbbi hónapok tájékoztatása bemutatta a mű létesítőinek és ellenzőinek véleményét, vitáit, de kevésbé szólt a mű lényegéről és műszaki elgondolásairól. Néhány sajátosságról is szemléletesebben kellett volna beszélni. Milyen hasznunk származik ebből a beruházásból? — Az árvízvédelmi biztonság az érintett térségben nagymértékben megnő, a 200 évedként előforduló árvizek kivédésére is alkalmassá válik. A mai rendszer 60—100 éves biztonságú. Ezer hektár területet pedig árvízmentesítenek ; — a hajózás biztonságossá válik a kritikus Pozsony— Budapest közötti szakaszom. Hozzájárul az egységes európai vízi út megvalósításához; — rendelkezésünkre áll 444 megawatt villamosenergia-termelő kapacitás, ami 1900 millió kilowattóra energiát nyújt évente. Ez a kapacitás megfelel a paksi atomerőmű egy blokkjának; — a felszíni vizek és a partok rendezésével, közművek, közlekedési és környezetvédelmi létesítményeik építésével megatópozódik egy 180 kilométer hosszú Duna menti térség hatékony fejlesztése. A vízlépcsőrendszer létesítésével megvalósuló lefolyás- szabályozás megváltoztatja és javítja a térség vízgazdálkodási feltételeit is. A vízlépcsőrendszer létesítményei a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtenek a térség belvízi viszonyaiban. Lehetőség nyílik a komplex melioráció területi bővítésére; a szigetközi vízpótló rendszer szabályozható talajvízszintet hoz létre, 1000 (Folytatás a 3. oldalon.)
