Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
1988. OKTÓBER 7.. PÉNTEK NOGRAD 3 Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka Megy a ruha, megy a ruha vándorútra „Tűszú rá sós exportkezelés" (Folytatás a 2. oldalról.) hektáron szünteti meg a jelenlegi fakadó vizeket, mindezzel javítva a mezőgazdaság termelési feltételeit az egész térségben. Az ivóvíznyerés lehetőségei naponta 30 ezer köbméterrel bővülnek, a Szigetköz felső részén megoldódik kilenc település vezetékes ivóvízellátása. A vízlépcsőrendszer közlekedési célja, hogy a Duna érintett, nehezen hajózható szakaszán lehetővé tegye a Duna-bizottság ajánlásaiban előírt nemzetközi feladatok teljesítését, valamint a Duna—Majna—Rajna csatorna üzembe helyezésével csatlakozásunkat a teljessé váló egységes európai víziútrendszerhez. A vízlépcsőrendszer lehetővé teszi a teljes terhelésű hajózást, a biztonságos éjszakai közlekedést, csökken a vonóerőigény, megszűnik az átrakodási kényszer. Az ellenzők sokszor és sokat hivatkoznak a közvéleményre, amelynek megismerése az álláspontok megalapozottá tételéhez valóban elengedhetetlen. Egy reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a véleményalkotók meghatározó része pozitívan ítélte meg a várható változásokat. A véleményt nyilvánítók 77 százaléka a beruházást előnyösnek tartja a villamosener- gia-termelés szempontjából, 55 százaléka pedig a nemzetközi hajózásban, míg 48 százaléka az árvízvédelemben számol pozitív hatásokkal. A megkérdezettek 7 százaléka az, aki szerint a létesítményt nem szabad megépíteni. Kétféle megítélés — Mint ismeretes, a kormány szeptember 7-i ülésén tudomásul vette, hogy az Akadémia ad hoc bizottsá-. got hoz létre a rendelkezésre bocsátott anyagok felülvizsgálatára. A különbizottság jelentését az Akadémia elnöke a kormány számára megküldte — mondta a miniszter, s az ad hoc bizottság véleményének összefoglalását szó szerint idézte: „ — a nagymarosi erőmű továbbépítése melletti hivatalos érvelés műszaki-gazdasági elemei a befejezés szempontjából általában a lehetséges legkedvezőbb fel- tételezésekkel számolnak, míg a leállítás várható következményeinek megítélésére inkább az ellenkező véglet a jellemző; — az építés leállítása, vagy elhalasztása még a jelenlegi helyzetben is reális altérnatívát képez a továbbépítéssel szemben; — a nagymarosi építkezés elhalasztása olyan megoldás, amely csökkentheti a gazdasági. terheket, és egyértelműen kisebb környezeti kockázattal járna ... — A különbizottság állás- foglalásával nem tudunk azonosulni. A részletes számításokat nélkülöző elemzés a vízlépcsőrendszer alap- koncepcióját, azaz, hogy többfunkciós összefüggő rendszert alkot, nem veszi figyelembe. A nagymarosi vízlépcsőt összefüggéseiből kiszakítva vizsgálja. Ebből erednek következtetéseink pontatlanságai. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a vízlépcső- rendszer mibe kerül az országnak. — Nagyon sokba! A folyamszabályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál és nemcsak egyféle hasznot hoz. Az osztrák megelőlegezés 18 milliárd 427 millió forint, amit zárt konstrukcióban villamos árammal törlesztünk. A mű felépítéséig még kereken 20 milliárd forint kiadás terhel bennünket. 8—12 százalékos inflációt feltételezve, az építés hátralevő terhe 26—28 milliárd forint. Külön központi keretből épül meg Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány szennyvíztisztító telepe. Ennek forrásigénye még mintegy 7 milliárd forint. A megvalósítás előttünk álló anyagi terhei tehát együttesen 33—35 milliárd forintot tesznek ki. Mibe kerül? Egy másik számítás szerint a vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt eredményez. Ezzel szemben a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költségek — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását is — ugyanezen időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okoznának a magyar népgazdaságnak. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenlegi helyzetünkben ugyan jelentős — még három éven keresztül a szocialista szektor beruházásainak 2 százalékát kitevő — teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a 90-es évtizedet úgy .mint amit a nagymarosi vízlépcső elhagyása esetén a gazdasági többletterhek jelentenének. A Minsztertanács egy hó-* nappal ezelőtt négy tárca és a kormány meghatóim azott közös előterjesztésben megvitatta a vízlépcsőrendszer építésének helyzetét. Részletes vizsgálat készült a nagymarosi vízlépcső elhagyásának várható következményeiről is. Ez arra mutatott rá, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása kardinális változásokat jelentene. A mű eredeti koncepciója felborulna, a műszakilag együttműködő, egymást feltételező és kiegészítő egységek nem alkothatnának egységes rendszert. A komplexitásból következő megoldások előnyei megszűnnének. A csonkán maradó rendszer csaknem kész felső elemei részben feleslegessé, részben [túlméretezetté válnának. A tulajdonviszonyok hátrányunkra módosulnának, és számolni kellene a mű elhagyásából származó nemzetközi következményekkel. — A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer történetének jó néhány tanulsága van. E tanulságok megfogalmazása kötelességünk, megszívlelé- sük haszonnal járhat jövőbeni országépítő munkánkban. Világosán látjuk, hogy a nyilvánosság hiánya, a felszínesen kezelt tájékoztatás, az indokolatlan szilencium mennyi kárt akozott. A kockázati elemek nem kellő mélységű feltárása, a közvélemény jelzéseinek figyelmen kívül hagyása bizalmatlanságot szült, sőt ellenszenvet is keltett. Az ilyen előzményekkel terhelt vitában a segítő észrevételek mellett, az ész érvei helyett az indulatok kaphatnak lábra, és okkal felvetődik a kérdés: lehet-e jó a rosszul meg-i hozott döntés? A kormány számára egyértelmű: ilyen nagyléptékű döntések előtt a továbbiakban a társadalom véleményét messzemenően figyelembe kell venni, a társadalmi ellenőrzést biztosítani kell. Társadalmi konszenzus, így, és csak így várható el. Az elmondottakat összefoglalva a kormány az álláspontját a következőkben fogalmazta meg: 1. A vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehát a nagymarosi vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósítása nélkül nem érhetők el azok a műszaki-gazdasági-fej- lesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása . jelentős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell, hogy előzzék a gazdasági érdekeket. 3. Az üzemeltetés alapel- veként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A csúcs- rajáratásos üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működtetéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító művek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket rögzíteni. 4. A környezeti hatásokat jelző monitorig (észlelő) rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesztés fő irányait és teendőit. Ez ölelje fel az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a település- fejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági tervekben e fejlesztések, a mű által nyújtott gazdasági hasznok mielőbb jelenjenek meg. 6. A mű építésének hátralévő időszakára és az üzemelés figyelemmel kísérésére és ellenőrzésére társadalmi bizottságot indokolt szervezni. A bizottságot a kormány kérje fel és bízza meg. 7. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter mellett kutatási és fejlesztési bizottságot indokolt szervezni, amely segíti a kutatási munka koordinálását és a kutatási eredmények értékelését. 8. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről a társadalom tájékoztatását folytatni kell', hogy népünk előtt teljes mértékben ismert legyen a mű rendeltetése, működése, társadalmi és gazdasági haszna. Felelősség a nemzetért Végezetül - a jövő nemzedéke iránti felelősségről szólva hangoztatta: — Nem dughatjuk strucc- ként homokba a fejünket. Nem mondhatjuk azt: minek nekünk vízi, erőmű, minek nekünk atomerőmű, amikor a konnektorban úgyis van áram. A kormánynak az egész nemzetért kell felelősséget vállalnia, akkor is, ha ennek az az ára, hogy egyes csoportok véleményével szemben kell cselekednie. A bírálók mozgási szabadsága jóval nagyobb, mint a cselekvőké, s ugyanennyivel kisebb vállalható felelősségűik is — mondotta a miniszter, a kormány nevében kérve a tájékoztató elfogadását. Stadinger István néhány perccel hat óra után az ülést — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos — berekesztette. A képviselők ma először négy bizottsági előadó összefoglalójót hallgatják meg a beruházással kapcsolatos testületi viták tapasztalatairól, majd az elhangzottak felett vitát nyitnak. Eddig 15 képviselő jelezte felszólalási szándékát. Sóhajtás 1: elegáns, divatos ruháik „forognak” a kifutón. A nézők soraiból pedig sóhajok szállnak fel: nézd, biztos amerikai, de jó volna! Sóhajtás 2: Színhely: New York, ..valahányadik utca”, ahol csinos nő sétál. A férfi megfordul utána, s csak ennyit mond: „ebben a ruhában még szebb”. A „rendhagyó” kezdés csupán azt akarja érzékeltetni, hogy ..nem minden USA, amj fénylik”. Történetesen manapság New York utcáin akár a Salgótarjáni Ruhagyár konfekciótermékeit is viselhetik a lányok és asszonyok. De, hogyan jutnak el a tarján! ruhák a tengerentúlra? Természetesen oknyomozásunk nem közlekedéssel kapcsolatos. A marketing- munkáról váltottunk szót dr. Auth Andrással, a Salgótarjáni Ruhagyár kereskedelmi osztályvezetőjével. — [Marketing. Mit jelent ez az ön számára? — Először arról szólok, hogy országosan javarészt csak piackutatást értenek alatta. Kétségkívül fontos, hogy ismertek legyenek az elhelyezési lehetőségek és a felvevő piac sokarcú igénye, ám a marketingmunka ennél több. És most következnek azok a gondolatok, amelyeket én és a gyár vezetése fontosnak tartunk. Tudni kell gazdasági-műszaki szempontból szelektálni a yevők között. Lehet, hogy jól fizet a partner, viszont a gazdaságosságot félresöpörheti a szükségszerű műszaki megoldások esetleges hiányossága. — Vagyis ruhával is be lehet fürödni? — Méghozzá konfekcióval igazán. Nem egy esetben a megrendelő „szervizelést” ad. Hozzánk küldött technikusa a termékrajz és tapasztalata alapján vesz részt munkánkban. Kérhet és „finoman” utasíthat. Volt már olyan technikus, aki azt is megszámolta, hogy három centiméterben hány öltés van. Persze, nem arról van szó, hogy könnyebb minőségen alul tervezni, kivitelezni. Épp ez ellen érvelek. A technikus jelenléte, szava, ellenőrzése egyben pecsét is a munkánkra, valamint a szállítmányra. Ha ő kér valamit, azt teljesíteni kell. nem pedig kinevetni. — A marketingmunka legnehezebb. és sajnos egyben a legkisebb figyelmet kapó oldala a vevőmegtartás. Nyilvánvaló, hogy ez is túlnő a piackutatáson. A vevő- megtartás nem csupán kereskedelmi feladat, mivel ez sokkal összetettebb — így az egész vállalat felelős érte. És nemcsak a vezetők, hanem minden egyes dolgozó. Nálunk például 1300 ember. Ebben a kérdésben a „megfelelő minőséget, a kért határidőre” közismert követelményén is túl kell nőni. Hosszú távú érdeklődést kell tudni kialakítani, amibe a külföldi technikus utasításainak betartása éppúgy beletartozik mint a kapcsolatok állandó elemzése. Senki ne gondoljon az utóbbinál bürokratikus feladatra. Budapesten, a külkereskedelmi vállalatoknál, illetve a piacokon kell rajta tartani a szemünket, nem az aktákon. — Úgy tudom, hogy a divatszakmában különösen nehéz állni a versenyt. Az újhoz. a még jobbhoz, s ha az igény úgy kívánja, a még többhöz nem elég a hozzáállás, a kikristályosodott üzleti szellem és érzék. A továbblépéshez itt is fejleszteni kell, és nem csak a képességeket. — Strukturális változtatásaink ezt célozták az elmúlt években, konkrétan: a pa- mutitermékeken túlhaladtunk. A régi „kerékvágásból” a fejlődés mozdított ki. Négy-öt évvel ezelőtt kezdtük el az értékesebb, az igényesebb piacokhoz igazodó termékek gyártását. A másik strukturális változtatás a Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei leányvállalatának két évvel ezelőtti megvásárlása volt. Ez igen éles váltásként értékelhető. Rájöttünk ugyanis, hogy amennyiben dinamikusan akarunk fejlődni, úgy ki kell lépnünk Európából. Először az arab országok felé kacsingattunk, de több okból idővel ők maguk váltak bizonytalanná a kölcsönös megegyezések betartásában. Két éve aztán megszületett a jelszó: irány Amerika! — Amerika felfedezése Kolombusz idejében sem ment Iegyik napról a másikra, és volt benne véletlenszerűség. Önök is így tapintottak rá az amerikai földrészre? — Spontaneitás mindenben van. A marketingmunkának is van tudatos, illetve spontán módja. A spontaneitásnak azonban mindig ott van valahol a háttérben a megmagyarázható, természetes oka. S, hogy a Koflom- busz-példánál maradjunk: nem keveset kockáztatott ő sem. — Van egy olyan érzésem hogy önök szeretik a kockázatot... — A kockázat jelen van, a kockázattal együtt kell élni. és a kockázattal muszáj élni. —■ LA stratégiai döntések kinek a kezében összpontosulnak a Salgótarjáni Ruhagyárban? — Meggyőződésem, hogy mindenütt az első számú vezető legfőbb feladata ezek kézben tartása. Nálunk ez azzal is kiegészül, hogy a kereskedelmi apparátus véleménye nagy súllyal esik latba a tervezőmunkánál és a döntéshozatalnál. — Felkérem egy játékra, aminek a , gondolkodó kereskedelem” nevet lehetne adni. Tehát milyen játék- szabályok szerint épül fel egy konkrét marketingtevékenység? — Már meglévő, élő példát tudok mondani. Nálunk régebben soha nem gyártottak férfiruhát. Elhatároztuk, hogy Bátonyterenyén az egyik szalagon férfipan- tallókat fogunk készíteni. Ez persze egyszerűen hangzik. A valóságban a tettet soksók feltétel és a lehetséges következmények elemzése előzte meg. Tekintettel voltunk többek között a felvevőpiacra, a termékcsoportokra. a gazdasági számítások özönére, az emberi és a gépi szükségletekre, no és arra, hogy a beruházás akkor tétül meg, ha tőkésmegrendelőknek termelünk. Egy termelőegység létrehozása akkor kap értelmet, ha a be- indulásákor már rendelése van. Igenám. de, hogy csináljunk kedvet egy üres üzemcsarnokkal a nyugatiaknak? — Még ezt is megtettük! Lehoztuk jó néhány nyugati cég képviselőjét Bátonyte- renyére a fővárosból és magyaráztunk, magyaráztunk... De nem csak a szóból értettek, a külkereskedelmi vállalatok segítségével mintákat is küldtünk a részükre. A későbbiek folyamán pedig megindultak a szállítások. — Csak felfedezték Amerikát... A bátonyterenyei gyáregység beindulása előtt 104 millió forint volt a tőkése.x- portunk értéke, 1988-ban már 200 millió forinttal számolunk. Az USA és Kanada mellett partnereink vannak az NSZK-ban, Hollandiában. Naigy-Britanniában, Svájcban, Svédországban, Finnországban, Dániában, Szaúd- Arábiában és természetesen a szocialista országokban, valamint belföldön is. ☆ Dr. Auth András a Salgótarjáni Ruhagyár üzletkötőivel együtt sokoldalúan és sok forrásból merít a kereskedelmi-gazdasági munka exportképes fogadtatása érdekében. A ruhagyár üzletkötői több nyelven beszélnek. dr. Auth András például oroszul, angolul, norvégul és németül. Van aztán egy olyan nyelv is. amit mindannyian jól értenek: ez pedig a vevők nyelve... Benkő Mihály'
