Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
1988. OKTÓBER 5.. SZERDA NOGRAD 3 Érvek és ellenérvek VÍZLÉPCSŐ KÖZELRŐL Épiil a duzzasztómű. A hamleti kérdés úgy tűnik felesleges. A dunai vízlépcsőrendszer legújabb tagjának a gaibci'kovo(bös)— nagymarosi vízlépcsőrendszernek most már meg kell épülnie. Így vélekedett az újságírók túlnyomó többsége a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium álfal szervezett helyszíni tapasztalatszerzés alkalmával. így nyilatkoztak képviselők tucatjai, vízügyi szakemberek, tudósok. Egy másik részük pedig nemzetet féltő aggodalmának adott hangot. Milyen érvek sorakoztak fel az előző oldalon? A vízlépcsőrendszer a Duna—Rajna—Majna-csatorna megépítésével transzkontinentális hajóúttá válik, Budapest és Pozsony között a hajózási időalap negyven százalékkal nő. A víz évente 3,6 milliárd kilowattóra „fe- hér”-energiát termel. Csupán a hazánkat megillető meny- nyiséghez más erőművekben körülbelül kétmillió tonna barnaszén vagy 700 ezer topna kőolaj elégetésére lenne szükség. Minden korábbinál nagyobb biztonságija kerül a folyó környezetében található nemzeti vagyon. A létesítménynek köszönhetik majd az érintett települések a vezetékes ivóvizet, szennyvízcsatornát, az üdülés, a pihenés korszerű feltételeit. Mit mondanak a beruházást ellenzők? A többi között, hogy a vízlépcsőrendszer más, ’fontos céloktól von el tőkét. „Bős—Nagymaros az összes hazai beruházási költségnek mindössze egy százalékát veszi igénybe az építkezés idején” — jegyezte meg Szántó Miklós, az OVIBER vezér- igazgatója, aki ezekben a hetekben ideje java részéta két tábor tájékoztatásával tölti. Felvetik az aggódók, hogy a dunakiliti tároló szennyezett állóvízzé lesz, s ezáltal veszélybe kerül egvmilliárd köbméter tiszta víztartalék Karcsú daruk munkában. a Dunántúlon; a Nagymaros alatti medermélyítés miatt csökken majd a fővárost ellátó kutak hozama, a beruházás* a visegrádi Dunakanyart szennyezett ipari tájjá teszi. „A dunakiliti tározó vízkészlete еду-két nap alatt kicserélődik, tehát túlzás állóvíznek minősíteni. Legalább hatmilliárd köbméter a 'Szigetköz alatti ivóvíztartalék, a szűrést ellátó kavicsréteg védelmében. A vízlépcsőrendszer nem változtat a Duna folyásán, a Budapest alatti kutak termelése sem kerülhet ezáltal veszélybe” — magyarázta Szöl- lősi Nagy András, a VITU- KI tudományos főigazgatóhelyettese. . Az érvek és ellenérvek felsorolása oldalakat tesz ki. Mindkét fél esküszik a maga igazára. A vízlépcső tervezésében, kivitelezésében érdekeltek egyöntetű véleménye, hogy a tudomány mai állása szerint minden várható rosszra felkészülték. Valódi veszélyt csak az jelenthet, amit ma a kutatók nem láthatnak. „De ezt aligha kérhetik számon bárhol a világon, mert egyébként az ember semmihez sem foghatna hozzá!” — jegyezte Emberek és a készülő mű. meg Bencsik Béla, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, aki nem árult el titkot közlésével: az 1927-ben átadott kachleti vízlépcsőt a Dunán újabb 29 követte, s ma is — a bős—nagymarosin kívül — további három létesítményen dolgoznak. Egy kihasználatlan tartalék mozgósítása vezényelte az illetékeseket, amikor 1977-ben aláírták a magyar—csehszlovák egyezményt. Abban is azonos a sajtó munkatársainak és a szakembereknek a véleménye, hogy a beruházás körüli nagy port elsősorban a tájékozatlanság verte fel. Az elmaradt, részletes információkért ki a hibás? Azóta bizony sok víz lefolyt a Duna említett szakaszain is. Ma már szinte az utolsó betonszállítmány érkezéséről is tudhat bárki, autóbuszunk a dunakiliti csatorna leendő medrében halad, amelynek oldalfalán csehszlovák emberek és gépek dolgoznak. Itt monumentális és előrehaladott minden! Szerződések és határidők köteleznek. A szomszéd, ország építői nem vitatkoznak, végzik dolgukat. S mi lenne, ha a magyar fél a nagymarosi létesítmény elhagyásáról döntene? A helyreállítás, a kártérítések összege 39—40 milliárd forintra rúgna. A beruházás teljes leállítása óvatos becslések szerint is legalább 60 milliárd forintot emésztene fel, nem beszélve az elmaradó energiaitermelés más forrásból történő pótlásáról. Állunk és nézzük a karcsú toronydarukat, amint pontos terv szerint kidolgozva helyükre emelik a turbina részegységeit. Szokatlan a látvány. E helyen majd energia-előállító vízoszlop lesz, nemzetközi hajóút. .. Ezreknek ez mindösz- sze kérdőjelet jelent. Pedig az ember nem először állítja szolgálatába a természetet. M. Sz. Gy. Fotók: Perl Márton Szlovákul vagy magyarul? Egy este — két választás Bizalmas légkörben illúziók nélkül Pénteken este, Nógrádsá- pon ifjabb Berczeli István népfrontelnök arcán elsőnek azt láttam, mintha nemigen hinne nekem, amikor megkérdeztem, megérkezett-e mór a főtitkár. Háromnegyed hat előtt néhány perccel a kultúrház szűk kis bejárójában hárman álldogáltunk; ő, a küldöttjelölt Ma- tyóné Larni Ilona és én. Aztán, két-három emberrel már többen voltunk ott, amikor hat óra tájban meg* érkezett a fekete állami gépkocsi. 1 Megjött a főtitkár és helyettese. Nem mondhatnám, hogy úrrá lett a pánik, mert a községi népfrontbizottság elnöke nyugodt szívvel emlegette fel: néhány napja személyesen hordott szét * kilencven meghívót a péntek esti küldöttválasztó falugyűlésre. Ám, amíg a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Jakab Róber.tné, még mindig a bejáróban, szlovákul beszélgetett két hetven körüli férfival, a népfrontelnök csak el-elszaladt néhány közeli házhoz. Kötetlen beszélgetés A szomszédos teremben a liatalok is abbahagyták a videózást, nyilván felkérésre, és a kultúrház nagytermében élénk zsongással foglalták el az utolsó székeket. Így jöttünk össze a küldött-1 választó gyűlésre Nógródsó- pon tizennyolcán. A hivatáloskodó beszámoló helyett a megjelentek inkább kötetlen beszélgetést javasoltak, de mielőtt még ehhez hozzáfogtak volna, a csekély érdeklődést látva, Jakabné kért szót. Röviden elmondta, hogy, ha a nóg- rádsápiak még szlováknak érzik magukat, ha származásban, tudatban megvan a szlovák érzet, úgy válasszanak maguk közül küldöttet a szlovákok decemberi kongresszusára. Ha pedig nem, úgy mondják ki, Sáp nem szlovák falu. Rögtön válasz érkezett a sarkított fogalmazásra: — Örökké az volt, szlovák falu — mondta az egyik, idős kalapos ember, azok közül, akikkel a főtitkár már a bejáróban is beszélgetett. — De, ha ezt mondanák, nem hinném el, mert én gutái vagyok, és tudom, hogy Sáp mennyire szlovák falu volt — folytatta a főtitkár. Így kezdődött a sápi küldöttválasztó falugyűlés. S, bár valószínű, gyökeres fordulatról nem beszélhetnénk akkor sem, ha megvártuk volna a végét. Aznap este a szlovákság nógrádsápi képviselete sem létszámban, sem lelkesedésben nemigen szaporodott. Lehet értekezleten is Biztatóbb benyomásokat remélve mentünk át Nóg- rádsápról Vanyarcra. A kultúrház nagytermében legalább hatvanan voltak. Belépéskor rögtön szembetűnt az ülésrend: a jobb oldali széksorokban ültek az asszonyok, bal oldalon a férfiak. (Beidegződött, régi, szép szokás.) A beszámoló után egyetlen felszólaló volt. A férfiak sorából azt mondta el, hogy a gyerekeket tanítani kell a nyelvre, mert lehet, hogy tíz év múlva kitágul a világ, s a ,,szomszédba rokonainkhoz úgy járhatunk majd át, mintha közértbe mennénk.” Többen nem jelentkeztek Vanyarcon sem hozzászólásra. S, ekkor a főtitkár asz- szony kért szót. — Inkább magyarul — kiáltották sokan, amikor azt kérdezte, milyen nyelven szóljon. Beszéde — amiből én semmit nem értettem — jó hangulatot derültséget keltett. Éppen ezért, miután Lász- ka Pál személyében a va- nyarciak kongresszusi küldöttüket megválasztották, s már a hagyományőrző együttes énekelt, táncolt a színpadon, azt kérdeztem először: mivel keltett jó hangulatot? — Nem szeretek szónokolni. A párbeszédes formára törekszem, arra, hogy dialógus alakuljon- ki a hallgatósággal. Partnernek kell kezelni a hallgatóságot. — Mégis mitől volt a derültség, a gyors kapcsolat? — Attól, amit mondtam. És attól, ahogy mondtam, a saját anyanyelvükön. Az anyanyelv bizalmas légkört teremt, ha itt használjuk. Egyébként azt mondtam először a hozzászólónak, hogy egyetértek azzal, amit mond, de miért nem mondta szlovákul. — Figyeltem máshol is, itt is, ha az egybegyűlt szlovákokhoz anyanyelvükön szólnak, megváltozik az arc- kifejezésük, odafigyelőbbek. feszültebbek lesznek... Miért? — Ha szlovákul megszólalok, rádöbben a közönség, hogy lehet ezt a nyelvet értekezleteken is használni. Igaz, magyarul a befogadás egyszerűbb. Azonkívül a szlovák itt is nyelvjárási nyelv, nem teljes értékű, belekeveredik a magyar szó is. Én ismerem ezt a nyelvjárást. mert itt nőttem fel, Galgagután. — ön, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára miben látja ma az úgynevezett nemzetiségi kérdést a szlovákság körében? — A magyarországi szlovákságnak nagyon gyenge pontja a nemzetiségi öntudat. Ez kialakításra vár. Erős a kisebbrendűségi érzés, mind a hovatartozás vállalásában, mind a nyelv használatában. Mindez pedig ismerethiányból fakad. Sarkalatos kérdés az oktatás. Nincs szlovák tannyelvű oktatás sem az általános, sem a középiskolában. A gyerekek kilencven százaléka hetente kettőhárom órában tanulja a szlovákot, fakultatív órarendben. Ez nagyon kevés. — öt éve főtitkár, menynyire ismeri a szlovák településeket? — Közel száz községet tartunk számon szlovákként. A ciklus alatt eddig kilenc híján mindegyikben jártam. Az a véleményem, ahol el- magyarosodott a település, nem kell semmit erőltetni. Tudatosan vállalja — De ha küldöttet választanak. nyilván céljuk van azzal az embereknek.. — Nincsenek illúzióink, hogy minden küldött lelkesen jön majd a kongresszusra. És nincs illúziónk abban sem, hogy széles tömegbázis van mögöttünk. Több küldöttnél ez már öt évvel I ezelőtt is látszott. Ezért i-s • hangsúlyoztuk most a választások, előkészítésekor, hogy olyon szlovák legyen a küldött, aki érti a nyelvet, s tudatosan vállalja a magyarországi szlovákság tennivalóiból a ráeső feladatot. és akitől választóik is kérjék számon, mit tett. Zsély András Menedzselik a kábelgyárat Az idestova két éve új alapokra helyezett műszaki fejlesztési tevékenység számos kiemelkedő megoldást szült az MKM Balassagyarmati Kábelgyárában. Ennek jegyében született együttműködés egy szovjet kábelgyárral, valamint a Magyarnándori Állami Gazdasággal. Az üzlet hordere- je viszont már túlnő a kábelgyári fejlesztés keretein, ezért elhatározták, hogy a menedzselésre felkérik az INNO-I.INE Innovációs Közös Vállalatot. A közelmúltban aláírt szerződés értelmében az INNO-LINE vállalja a piaci igény feltárását, s megszervezi az egyes berendezések — mint például a tőkésimportot kiváltó forgóleadó szerkezet, valamint a káb el h u lladék- h aszn osí tó rendszer — gyártását. Spárgatök Mátraterenyéröl Szeptembertől dolgozzák fel a háztájiban termett spárgatököt Mátraterenyén, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet hűtőházában. A harmincvagonnyi mennyiséget egy- és négykilós csomagokban szerelik ki, majd hűtés után a budapesti és miskolci hűtőháznak, valamint a Ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetnek szállítják. — bp —
