Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
2 NOGRAD 1588. SZEPTEMBER 28., SZERDA Az MSZMP KB ülése (Folytatás az 1. oldalról.) ményez áttörést, az eredmény alapvetően gazdaságunk versenyképességének javulásától, szerkezeti megújulásától függ. Ezután a KB titkárának beszámolója kitért az Európa Parlamenttel az Európa Tanáccsal kialakított kapcsolatra, a NATO parlament d el egá c i ó j án ak ered meny es látogatására, majd a magyar—izraeli és a magyar— dél-koreai viszonyra. Megállapította: külpolitikai szándékainknak megfelelően — a diplomáciai kapcsolatok hiánya ellenére — az elmúlt rövid időszakban meg'- élénkültek a politikai kapcsolatok Izraellel, a gazdasági és sportkapcsolatok Dél-Koreával. E folyamat fontos állomása, hogy Budapesten és Tel Avivban megkezdték működésüket az érdekképviseleti irodák, illetve bejelentettük, hogy Dél-Koreával konzuli jogkörrel ellátott kereskedelmi képviseleteket nyitunk egymás fővárosaiban. Izraeli kezdeményezésre szeptemberben magánlátogatáson Budapesten tartózkodott Samír miniszterelnök, a Likud tömörülés vezetője, s megbeszéléseket folytatott a magyar miniszterelnökkel. E találkozót a két ország kapcsolatainak kérdésein túl az is indokolta, hogy Magyarország szerény lehetőségeivel változatlanul törekszik a közél-keleti válság tárgyalásos rendezésének előmozdítására és a válságban érintett felek egyenjogú részvételének biztosítására. A távol-keleti, a csendes- óceáni térség felé irányuló nyitási törekvéseinkkel .összhangban — az olimpiai játékokon való részvételünkkel, kamarai irodák budapesti és szöuli felállításával — megkezdtük a magyar— dél-koreai kapcsolatok rendezését, amelyhez jelentős külgazdasági érdekeink fűződnek. Politikai és gazdasági céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően, a szocialista országok többségének közös törekvéseivel összhangban megteremtettük és szilárd alapokra kívánjuk helyezni gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális, sport-, tudományos-műszaki, valamint konzuli kapcsolatainkat a Koreai Köztársasággal. I magyar-román kérdésről A diplomáciai mentességet élvező állandó képviseletek felállítása biztosítja az együttműködéshez nélkülözhetetlen ügyintézést. Együttműködésünk kiterjesztése a nem távoli jövőben megteremti a lehetőséget a diplomáciai kapcsolatok felvételére, nagykövetségek kölcsönös felállítására — állapítja meg végezetül az előterjesztés. Ezután Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítést fűzött a beszámolóhoz. A magyar— román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyugati országokban egyetértő várakozással fogadták a Politikai Bizottság döntését, hogy a román részről 48 órás batáridővel felajánlott tárgyalásokat nem utasította el. A találkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nemzetiségi kérdésekkel összefüggő álláspontunk megértetését. Leszögezte: a munkatalálkozót követő magyar lépésekről Szűrös Mátyás elmondta: a Politikai Bizottság és a Minisztertanács megerősítette eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat, s arra hívott fel, hogy az aradi megállapodásokban rejlő valamennyi — bármilyen csekély — lehetőséget használjunk fel a magyar—román viszonyban keletkezett feszültség okainak megszüntetésére, kapcsolatunk lehetséges fejlesztésére. A tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésével ténymegállapító küldöttség utazik Romániába a településrendezési terv tanulmányozására, s egy újságíróküldöttség látogatását is tervezik. A Külügyminisztérium tovább vizsgálja a •konzulátusok helyreállításának, a kulturális központok létrehozásának lehetőségeit. A figyelem előterében változatlanul a menekültek problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar— román nemzetiségi deklaráció kidolgozását — mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelességünk, hogy kétoldalú alapon mindent megtegyünk a magyar —román viszony javítása érdekében, józanul kell mérlegelnünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyarság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: a magyar külpolitikának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése. valamiféle románellenes egységfront létrehozása. Ha az ENSZ-rben és más nemzetközi szervezetekben, valamint a szocialista együttműködés különböző fórumain felvetjük e problémákat, az emberi és nemzetiségi jogok súlyos megsértésére kívánjuk felhívni a közvélemény, a kormányok, és a felelős politikai tényezők figyelmét. Fontos, hogy közvéleményünk helyesen, indulatok nélkül értékelje a magyar— román viszony alakulását, törekvéseinket. A közmegegyezés belső feltétele, hogy párbeszéd legyen a különböző szervezetekkel, az egyházakkal, mozgalmakkal, szellemi műhelyekkel a nemzeti érdekeinket képviselő politikáról. Fontos a velük való együttműködés és a folyamatos, pontos és hiteles tájékoztatás. A magyar—dél-koreai és a magyar—izraeli kapcsolatokról — a beszámolót kiegészítve —, hangsúlyozta, hogy a dél-koreai féllel kötött megállapodás értelmében a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a tárgyalásokat a képviseletek hivatalos felállítását követően kezdjük meg. Kitért a KNDK éles reagálására, diplomáciai tiltakozására, amelyet a KNDK nagykövetét fogadó külügyminiszterhelyettesünk visszautasított. Kifejezte azt a reményét, hogy a KNDK vezetői tanulmányozzák a döntésünkről adott tájékoztatást, és ennek alapos mérlegelésével alakítják ki állásfoglalásukat. A magyar—izraeli tárgyalásokon kifejezésre juttattuk, hogy nem lehetünk elégedettek gazdasági kapcsolataink alakulásával, ezek messze elmaradnak lehetőségeinktől — mondotta végezetül Szűrös Mátyás. A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár János és Grósz Károly. A hozzászólók aláhúzták, hogy a magyar külpolitika rugalmasságát, kezdeményezéseinket növekvő rokonszenv kíséri. Ebben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkének, amelyet hazánk a gazdasági reformmal, a belpolitikai stabilitás megteremtésével, a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításával, társadalmi demokratizmusunk — és az attól elválaszthatatlan emberi jogi gyakorlatunk — fejlesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalásunkkal felhalmozott. Ennek kapcsán leszögezték: külpolitikánk megvalósításában növekvő szerepet játszik a nyugati világban élő magyarság. Az emigráció körében szaporodnak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyilvánosság előtt is be kell mutatnunk — a szembenállás fenntartásában érdekeltek. Kevesebb fegyvert A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen hazánkra, örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben javulnak a további fontos tárgyalások feltételei, valamint annak esélyei, hogy megállítsuk azt a hullámot — s ennek első jeleit már érzékeljük —, amely az egyes nyugat-európai országokban megindult — A Politikai Bizottság j a va sol j a,' ’' h ogy 1 ’1 ^ öl é^ühlíön tekintsük át á párt helyzetét, sörös teendoiT'" amelyek jórészt egybefonódnak a magyar belpolitika eseményeivel. változásaival — kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója, Lukács János. — Ez azért is indokolt — folytatta —, mert az utóbbi időszak különféle belpolitikai eseményei nyomán a közhangulatban növekedett a bizonytalanság. az emberek nehezen tudnak eligazodni a folyamatokban. Már régebbi igény, hogy a Központi Bizottság rendszeresen vitassa meg a belpolitikai helyzetet, és állás- foglalásával hasson a további eseményekre, egyben a pártszervezeteknek is támpontot adva politikai tevékenységükhöz. A Politikai Bizottság egyúttal azt is kezdeményezi, hogy a Központi Bizottság következő ülésén tűzze napirendre a belpolitikai helyzet átfogó elemzését, vitassa meg az országos pártértekezlet óta eltelt közel fél év tapasztalatait. és foglaljon- állást a teendőkről. A KB titkára a továbbiakban a tagsági könyvek cseréjének néhány szervezeti és politikai tapasztalatairól a hagyományos fegyverzetek műszaki-technológiai korszerűsítésére. Ebben a Szovjetunió, a szocialista országok nem érdekeltek. A felszólalók emlékeztettek arra, hogy aktív részesei vagyunk a hárompárti (olasz—finn—magyar) kezdeményezésnek, amelynek az a lényege, hogy ma Európában a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése az elsődleges feladat. Kifejtették: következetesen támogatjuk a szovjet kormány politikáját, amelynek jegyében sokoldalú tárgyalásokat folytat az európai fegyveres erők mennyiségében , meglévő asszimetriák kölcsönös felszámolása érdekében, azért, hogy ezt követően létrejöjjön a hagyományos erők alacsonyabb szintű egyensúlya a Varsói Szerződés és a NATO erői között. A leszerelési folyamat előrevite- lében elengedhetetlen a politikai és a katonai vezetés együttes, egybehangolt fellépése. A hozzászólók ismételten hangsúlyozták, hogy hazánk híve és előmozdítója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében folyó együttműködés korszerűsítésének. Ennek szellemében már többször kifejtette nézeteit a KGST-országok egységes piaca kialakításának szükségességéről. Ennek feltételei azonban csak fokozatosan teremthetők meg. A vita homlokterében a magyar külpolitika legutóbbi eseményei — az aradi találkozó, a dél-koreai szólt, kiegészítve az írásos előtérje^zfá'áf. Ehhez a témakörhöz elsősorban azért kell Visszanyúlnunk — hangsúlyozta —. mert ez az esemény a tagság szándékainak szervezett kinyilvánításával a politikai folyamatok felgyorsulásának kiindulópontjává alakult át, és meghatározó módon szabta meg azok irányát is. Sem az országos pártértekezlet, sem az elmúlt négy hónap eseményei nem értelmezhetők ennek figyelembevétele nélkül. Célunk az. hogy a szellemi erőfeszítések és a velük összefonódó gyakorlati változások nyomán korszerű, programjával és működésével versenyezni. hatását és befolyását növelni képes, politizáló pártot teremtsünk. Ez felel meg tagságunk törekvéseinek világosan és igen erőteljesen megfogalmazott szándékainak. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB titkára —. hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi. közéleti tevékenységhez szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekés az izraeli kapcsolat új fejleményei — szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tantalmával, szükségességével egyetértettek, elhangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük hasznosságát. A felszólalók helyeselték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadta a román részről kezdeményezett találkozót, amelyen pártunk főtitkára megerősítette: változatlan törekvésünk a kapcsolatok normalizálása, sokirányú fejlesztése, a jószomszédi viszony kialakítása. Egyetértettek azzal is, hogy Grósz Károly a tárgyalásokon feltárta a magyar—román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására. A Központi Bizottság vitája megerősítette a Romániával kapcsolatos, eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat. Többen szükségesnek ítélték a romániai helyzet további alapos tanulmányozását, a helyzet hiteles bemutatását a nyilvánosság legszélesebb fórumain. Több javaslat hangzott el a Központi Bizottság üléséről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pontosítására. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosító javaslatra részleteiben is- kitérő válaszát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközt és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót — egy tartózködással — elfogadta. re és magatyiztpsságrp ggjga- ránt’ feljogosíthatja azokat, akiiig , a magvar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társadalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. Nem csupán öntisztulás Ez a felhalmozódott gazdasági és társadalmi problémák miatt — bizonyos értelemben — természetesen következmény. Ugyanakkor rávilágít arra az egyszerű igazságra is, hogy a párt iránti bizalmat, amelynek egyik mérőpontja a tagfelvétel és a taglétszám alakulása, csak a világos és a tén y 1 eges társ ad a 1 m i -póliti - kai szükségleteknek megfelelő program, és az ennek jegyében álló, eredményes gyakorlati munka — kor- mám.vzópárt esetében a jó kormányzás — növelheti meg. Ezért sem ajánljuk, hogy a Központi Bizottság csupán öntisztulásnak minősítse a tagság létszámában és összetételében beállott változásokat. Feladatnak tartjuk azonban, hogy a párt szervezetei és tagjai a politizálás más teendői közepette — és éppen azokkal összefüggésben is — több energiát és nagyobb figyelmet fordítsanak az új tagok — különösen a fiatalok — felvételére, a kedvezőtlen t end e ne iák megá Ili tására. A számokat vizsgálva, figyelmet érdemel a párt ösz- szetételének alakulása is, ami követi a társadalom szerkezetében beállott változásokat. A Politikai Bizottság ezért szükségesnek tartja, hogy nagy körültekintéssel, kellő elmélyültséggel — alaptalan indulatok nélkül — a Központi Bizottságban és szélesebb körben is, érdemben megvitassuk az MSZMP jellegének és társadalmi bázisának alapvető fontosságú kérdéseit. A vitához a Politikai Bizottság szilárdabb támpontot kíván biztosítani azzal is, hogy megbízást adott a párt statisztikai rendszerének átfogó, a társadalomszerkezeti kutatások eredményeivel összhangot teremtő átalakítására. Torzulás a vitákban Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly hatal- inas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Hosszú ideig reális lehetőségeink szintje felett éltünk, nem alkalmazkodtunk a világgazdaság követelményeihez, miközben a világ jórésze lépést váltott, korszerűsítette gazdaságát. Ennek tudatában következetesen ki kell tartanunk a múlt évben elfogadott és a pártértekezleten megerősített gazd a sági -1 á rs ad a 1 m i program mellett. A stabilizáció feszültségeinek és konfliktusainak vállalása nélkül nem alapozható meg semmiféle későbbi kibontakozás. Emiatt a közérzet, a közhangulat alakítása is rendkívül fontos. Tudatosítani szükséges az ország tényleges teljesítményeit, mert hi- tehagyott társadalom nem képes felvenni a környező világ által elébe vetett kesztyűt, nem tud választ adni a kihívásra. Minden elvesztegetett perc rontja nemcsak az általános kibontakozás feltételeit, hanem saját jövőbeni esélyeinket is. Nem mehetünk el sz° nélkül amellett, hogy a gazdasággal összefüggő pártviitákban —és sajnos, a gyakorlati munkában is — sajátos torzulás figyelhető meg. Az utóbbi időben a mozgalomban aggasztóan háttérbe szorult az a gondolat, hegy a párt kötelessége a nemzeti és a társadalmi érdekek képviselete, és előtérbe került a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete. Ez az állapot nem tűrhető. A helyi konfliktusok feltárása és kezelése elemi követelmény minden pártszervezettel szemben. Ennek értelmét és vezérfonalát azonban csak a párt általános társadalmi törekvéseinek keretei közt lehet megtalálni. Elsősorban párton belüli probléma a politikai munka szembetűnően elavult érték- és mértékrendszere. Sajnos, politikai munkának még so(Folytatás a 3. oldalon.) Az elnöklő Kádár János, az MSZMP elnöke beszél Lukács János beszéde
