Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
1988. SZEPTEMBER 28., SZERDA NOGRAD 3 (Folytatás a 2. oldalról) kak szemében a szervezeti mozgások számítanak, teljesítménynek a munkatervek összeállítása és menetrend szerinti teljesítése, mértéknek a gyűlések, az ülések és a felszólalók száma. Olyan új mértékek szerint kell dolgoznunk, amelyek egy politizáló párthoz illenek: a tájékozottság, a műveltség, a politikai kultúra, a demokrácia, a vitázni, megnyerni és hatni tudás mértékei szerint. Ha feladatainkhoz fel akarunk nőni, akkor ezen a téren is áttörést, fordulatot kell elérni. Az országos pártértekezlet vitájának és állásfoglalásának központi kérdése a politikai intézményrendszer átalakítása volt. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy ezen a téren a pártszervek jelentős kezdeményezéseket tettek, és az állami szervek is sok tekintetben újszerű gyakorlatot honosítottak meg. Felszaba- dultabb, nyitottabb, demokratikus közélet van kialakulóban. A folyamat — éppen a változások hordereje miatt — már kezdeti stádiuméban is törvényszerűen a vélemények polarizációját váltja ki. Ezt a párton belül és kívül is egyaránt tapasztaljuk. Aggodalom, zavar és értetlenség, az. állapotok úgymond ellenforradalom előtti hangulatként történő' jellemzése éppúgy jelen van, mint a helyeslés, a bátorítás, sőt az eddigi lépéseink lebecsülése és a ..mindent vagy semmit" radikalizmusa. Kellő türelemmel Természetesen nem kelülhetik el a figyelmünket a veszélyek, egyes kétségkívül anarchikus, rossz irányba mutató jelenségek, a manipulációs törekvések. Ezeket kellő türelemmel és körültekintéssel, politikai munkával és a törvény eszközeivel vissza lehet szorítani. Nem tartanánk azonban helyesnek, hogy bármelyik oldal nyomására politikánk lényegén, fő vonalán változtassunk. Ezért is javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy erősítse meg: változatlanul a pártértekezlet által megszabott úton kíván haladni és további gyakorlati lépésekkel szélesíti ki a politikai intézményrendszer megújításának, a szocialista pluralizmus megteremtésének folyamatát. Ebben a folyamatban a legfőbb feladatnak azt tartjuk, hogy a pártot, annak politizáló és cselekvőképességét, egységét erősítsük. Mindannyiunknak, a párt tagjainak és szervezeteinek fel kell készülniük a ma megjelenő — és a jövőben minden bizonnyal állandósuló — többoldalú politikai élet kezelésére, az ebben való eligazodásra, és ha szükséges, a politikai harcra is. Ügy véljük, hogy a közelmúlt politikai eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön. Ilyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Üj Márciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztrájkok ügyét. Van olyan vélemény, hogy ezekkel kapcsolatban a párton és annak vezetésén belül tanácstalanság tapasztalható. Mi abból indulunk ki, hogy először is a dolgok alaposabb ismeretére van szükség, s arra, hogy a mi magatartásunk kialakítása során figyelembe vehessük az alternativ mozgalmak belső vitáit, nézeteik. álláspontjuk bizonyos letisztulását. Ez átmenetileg okozhat bizonytalanságot, Az MSZMP KB ülése mégis célravezetőbbnek tűnik, mint a megalapozatlan, elsietett állásfoglalás. Az Üj Márciusi Front felhívásának közzétételéről a Politikai Bizottságot a kezdeményezők előzetesen tájékoztatták. A Politikai Bizottság méltányolta, hogy — bár álláspontjuk több lényeges kérdésben eltér a miénktől — a szocializmus érdekében kívánnak tevékenykedni, bizalmukat és együttműködési szándékukat fejezték ki a párt megújult vezető testületéi iránt. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság fejezze ki érdeklődését a Front munkája iránt, és kövesse azt figyelemmel. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is és kollektív állásfoglalásunkkal orientáljuk a törvényhozásban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vitához és az állásponthoz a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor felhívni a figvelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát, az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban a tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak nlvan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben. II tagság orientáljon A helyi pártszervezetek a tagság tapasztalataira és véleményére támaszkodva maguk mérlegeljék a működési területükön alakult különböző csoportok tevékenységét, a kialakítandó politikai viszonyt. Állásfoglalásaikkal orientálják a párt tagjait és más szervezetek nyílt fórumain való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munka- vállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozását. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munkabeszüntetések ma Magyarországon sem helyi, sem országos problémák tartós megoldását nem viszik előbbre. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bizalmat. Az elmúlt hónapokban a párton belül is jelentős változások indultak meg. Tagságunk jobban ismeri és a korábbiaknál szélesebb ösz- szefüggésekben vizsgálja lehetőségeinket és feladatainkat. Az új vezetés tevékenységét ugyanakkor kritikusan figyeli. A párttagság üdvözli az ülések vitaszel* lemét, az alternatív javaslatokat. a nagyobb dinamizmust. Megváltozott a párt központi, területi és helyi szerveinek munkakapcsolata. Megkezdődött az áttérés a helyi és a területi szervek önállóságát tiszteletben tar. tó irányításra. A Központi Bizottság — mint ismert — nem hozott határozatot arról, hogy az országos értekezlet állásfoglalásának végrehajtását a megyékben és helyileg hogyan szervezzék. Ösztönözte, hogy a pártszervek. a párttagság kezdeményezéseire, javaslataira építve, önállóan — a formát is meghatározva — tekintsék át helyzetüket és határozzák meg feladataikat. Ez a munka az év végéig befejeződik. A párt tagsága képes magabiztosan és határozottan kézbe venni a mozgalom helyi ügyeit. megtalálja a megfelelő vezetőket, és gyötrődve vívódva a helyi politikában is kikényszeríti a fordulatot. Meg kell ugyanakkor állapítanunk, hogy ez a folyamat egyelőre nem az alapszervezetekre, hanem elsősorban a megyei és a városi szintre összpontosul. Igaz nehéz vajúdás közepette indul meg a szembenézés a helyi problémákkal és a teendőkkel. De ebben a keserves folyamaf .ban igazi értékek js születnek. Terjedőben van viszont a szervezeti szabályzat előírásainak parttalanul szabadelvű kezelése. Egy demokratikus politikai mozgalommal szemben követelmény, hogy miközben gyökeresen átalakítja működési rendjét, kellő türelemmel és jogérzékkel tartsa magát érvényben lévő szabályaihoz. A Központi Bizottság ezúttal is kifejezi, hogy támogatja és segíti a kezdeményező, a párt munkáját — saját tevékenységüket — jobbítani szándékozó párttagokat és pártszervezeteket. Ismételten hangsúlyozzuk hogy a pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően joguk és kötelsségük véleményt nyilvánítani az irányító pártszervek és tisztségviselőik munkájáról is. Felhívja a figyelmet egyben arra, hogy mégoly nemes célok sem szentesíthetnek nemtelen eszközöket; a párton belüli vitákban nem tűrhető meg a kölcsönös fenyegetőzés a rágalmazás, a személyeskedés, az elemi emberi, erkölcsi és politikai normák megsértése. A megújulás ütemkülönbségei mögött, gyakran a vezető egyéniségek léte, vagy éppen hiánya húzódik meg. Másképpen szólva: a káderkiválasztás mechanizmusát és módszereit még nem sikerült a párt jövőbeni igényeinek megfelelően kcrsze- r6síteni. Ajánljuk, hogy a Központi Bizottság bátorítsa a tagságot, a testületek tagjait, igazi, szuverén egyéniségek vezetővé választására, akik képesek közösségek elismert vezetőjeként, önálló arculattal megjeleníteni és érvényesíteni a párt fő céljait, alapvető törekvéseit. Ennek a régi igénynek a kielégítése ma a párton belüli kádermunka lényege. Szükségesnek látszik, hogy a párton belüli választási rendszer átalakítása során következetesen levonjuk az ebből fakadó szervezeti és eljárási konzekvenciákat. A továbbiakban a párt, a vezetés egységéről szólt, hangsúlyozva, hogy a sommás megítélés ebben az ügyben sem hasznos. Valóban vannak olyan kérdések — mondotta —, amelyeknek a megítélésében nincs egység, — mert még érdemben meg sem vitattuk őket. A politizáló közvélemény egy része például látja a szocialista országokban — köztük hazánkban — zajló vagy éppen hiányzó változásokat, és ezek valóban nem egykönnyen helyezhetők el a megszokott világképben. Re- vizionizmus vagy megújulás? önfeladás vagy az életerő jele az, ami történik? — tette fel a kérdést az előadó. Ezzel is összefüggésben elemi erővel tör fel a vita a múltunkhoz való viszonyokról — mutatott rá. Itt is jelen van mindkét véglet. Egyrészt a múlt teljes tagadása, amelynek jegyében minden eddigit félre kell dobni. Másrészt minden új teljes tagadása, amely a legcsekélyebb változtatási szándékot is a párt vezető szerepe és a szocialista rendszer elleni támadásnak minősít. Ezek a végletek a pártértekezlet utáni politikai események értékelésében is megjelentek. Sem azt az irányzatot nem fogadhatjuk el, amely helyteleníti a pártértekezleten született elhatározásokat és az azok nyomán kibontakozó gyakorlatot, sem azt, amely a politika minden létező és működő elemét revízió alá kívánja venni. Végső soron a szükséges reformok bevezetését is megnehezítik azok a nézetek, amelyek, napi politikai meggondolásból, az elmúlt negyven évről, mint egyetlen nagy tévedésről ítélkeznek. flz alapszervezet illetékessége Az egység fogalmáihoz tapadt számos előítélettől és leegyszerűsítéstől mielőbb meg kell szabadulnunk — folytatta, kiemelve a viták fontosságát. A vita — ha mégoly szenvedélyes is olykor — éppen, hogy elengedhetetlen eszköze a közeledésnek; feltétele, ha önmagában nem is biztosítéka az egység megteremtésének. Érdekünk és kötelességünk tehát, hogy biztosítsuk a pánton belül a vélemény- nyilvánítás szabadságát és az értelmes, felszabadult vitalégkört. A továbbiakban a készülő törvények jelentőségét méltatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai helyzet, mind a változó irányítási stílus új és igen tág lehetőséget nyitott az önállóbb politizálásnak. Nincs olyan országos vagy területi politikai kérdés, amelyben egv pártszervezet, vagy alapszervezet ne lenne illetékes, és véleménye ne számítana. Nincs olyan közéleti fórum, olyan társadalmi vita, amelyben ne lenne kívánatos a kommunisták bátrabb és nyíltabb fellépése. Nincs olyan kérdés a párt belső átalakítása terén, amelynek megvitatásában nélkülözhető lenne a kommunista közösségek tapasztalata, állásfoglalása és kezdeményezése. Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd »mindegyike a májusi országos pártértekezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait. Ezért többen egyetértettek a Politikai Bizottság javaslatával, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén adjanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést, a belpolitikai helyzetről, amelynek analízise legyen állandó napirendje e testület üléseinek. Több hozzászóló kifogásolta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politikai vita- lehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros, nem egyszer jobboldali nézetekkel szemben. Ehhez jelenleg nincsenek meg a határozott állásfoglalások, így hiába a jó- szándékú, a szocializmus ügye iránt elkötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markánsan megfogalmazott, a távlatokat is kijelölő , elhatározásokhoz. A vita elején Berecz János — soros elnökként — felolvasta az MSZMP XIV/10-es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság napirendjére tűzte a belpolitikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását. A levél rámutatott, hogy a párttagságot rendkívüli módon aggasztja a jelenlegi belpolitikai helyzet. írói hitet tettek a májusi pártértekezleten megfogalmazott elvek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt vezetősége következetesen álljon ki meghirdetett céljainkért, s mozgósítsa a kommunista tömegeket. Borbély Sándor és Tőkei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős párt- és állami tisztséget viselő emberek olykor egymásnak ellentmondó nyiatkozatai. Katona Béla helytelenítette, hogy bárki is szembeállítsa a rendet a demokráciával, mert a rendnek az anarchia az ellentéte. Berend T. Iván ugyancsak óvott attól, hogy a fenyegető gondok hatására az elvek tisztázása nélkül, a „sorok rendezésével”, a minden áron való rendcsinálással, egy olyan egység kialakításával reagáljon a párt, amelynek nincsenek meg a feltételei. Aczél György a többi között kifejtette: az országos pártértekezlet, amelynek politikai állásfoglalását nemcsak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is nagyon jól fogadta, tulajdonképpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez. Kritikus vizsgálódást igényelt, ugyanakkor felszólított az elért eredmények elismerésére is. Az elhangzott véleményekből — többek között Pónya Józseféből is — kiviláglott, hogy politikai stabilitás nélkül nem képzelhető el a gazdasági sem. Kerülni kell minden olyan akciót, megnyilvánulást, amely megzavarja a gazdaságot, a termelést. Ezt erősítette meg Jókay Endre is, aki azt hangsúlyozta, hogy gazdasági céljainkat csak akkor tudjuk elérni, ha érvényt szerzünk politikai elhatározásainknak is. Mások szorgalmazták, hogy a teremtő, az előrehaladásért cselekedni kész embereknek, közösségeknek, s ne a helyben topogóknak növekedjenek az esélyei. Szót emeltek az ellen, hogy olyan közösségek jöjjenek létre, amelyek nem a szocializmus talaján állnak. Megfogalmazódott — így Huszár István mondandójában is —, hogy a társadalomfejlődés objektív menetét nem lehet indokolatlanul gyorsítani, s ezért nem szerencsés visszautasítás nélkül hagyni azokat a véleményeket, amelyek mindössze négy hónapnyi ténykedéstől várnak évtizedekre is elegendő eredményeket. Felvetette, hogy a pártnak újra kell gondolnia szövetségi politikáját, miként az ezzel kapcsolatos nézeteit a népfront is megvizsgálja. Molnár Magda is egy új szövetségi politika megalapozását szorgalmazta, amelyhez meg kell találni a megfelelő eszközöket. Többen mondták még el véleményüket, majd Lukács János válaszolt az elhangzottakra. Javaslat tanácsadói testületekre Ezután, Nyers Rezső tett előterjesztést a választott pártszervek mellett működő tanácsadó testületek létrehozásáról. A KB munka- programjának megfelelően szélesebb körű vita alapján elkészült írásos javaslat bevezetőben hangsúlyozza: a tanácsadó testületek — amelyeknek a működési módját véglegesen az új szervezeti szabályzat rögzíti majd — már ma is új információkkal, ellenvéleményekkel, alternatív elgondolásokkal segíthetik a helyzetértékelést és a döntéshozatalt, tehetik teljesebbé a párt demokráciát. Az előterjesztés szerint a tanácsadó testületek — jóllehet főként a választott pártszerv által megjelölt témában fejtik ki álláspontjukat — kezdeményező szerepet vállalhatnak, s így javaslatot tehetnek arra is, hogy valamely fontos kérdést megtárgyaljon a választott testület. Ez is arra mutat, hogy a tanácsadói testületek munkáját nem lenne helyes előre elkészített munkatervek kereteibe mereven beszorítani. A határozati javaslat szerint, a Központi Bizottság felkéri a Politikai Bizottságot, hogy a soron következő ülésére terjesszen be javaslatot a központi tanácsadó testület személyi összetételére. Az előterjesztést követően Berend T. Iván úgy ítélte meg, hogy sokkal nagyobb jelentőségű lenne, ha nem a KB, inkább titkárai, illetve a főtitkár mellett, a döntéselőkészítésben, majd a kivitelezésben k u 1 c s s zerepet játszó személyek körül jönne létre tanácsadó testület, amely széles körű hátteret képes mozgósítani, elvi tanácsot tud adni akár napi kérdésekben is. E véleményhez csatlakozott Katona Imre, kifejtve, hogy e tevékenységben a tartalmi munkára kell helyezni a hangsúlyt. Üdvözölte, hogy a valóságban is mind jobban támaszkodnak a tudományos intézetek munkájára, majd megállapította: ha valahol szerepe lehet a tanácsadásnak, akkor azt a Politikai Bizottság mellett kell létrehozni. Nyers Rezső válaszában elismerte a kételyek indokoltságát, javaslatát azonban továbbra is fenntartotta a tanácsadó testület megalakítására. A Központi Bizottság végül 6 ellenvéleménnyel és 7 tartózkodással elfogadta az előterjesztést. Ezután különfélék következtek. Berecz János rövid kiegészítést fűzött az Irányelvek az ideológiai munka megújításához című előterjesztéshez. Motiváltságát elemezve emlékeztetett arra, hogy az irányelvek vitájában az „ideológiai éhség” és az ideológiai élet zavarait tapasztalták. Javasolta, hogy a testület fogadja el a határozati javaslatot, amely három alapvető dolgot szabályoz. A Központi Bizottság végül hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött. (MTI)
