Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. SZEPTEMBER 17.. SZOMBAT NOGRAD 3 Á bátrat kisorsolták R itka eset, évek óta nem volt rá példa: a nagyvezérkar tagjai ott lesznek a gyár ■ összevont termelési tanácsko­zásán. A vállalati központ vezetőit emleget­ték így, a nagyvezérkar tagjaiként a gyá­rakban. A megígért részvételnek híre ment, elju­tott a gyár szerszámüzemébe is. Az üzem erős, hosszú esztendők óta szilárd magját az a huszonhárom tagú szocialista brigád adta, amely a hír hallatán — jön a nagyvezérkar! — gyorsan összeült. Ügy döntöttek, elmond­ják, ők miként látják, miért került a nagy- vállalat nehéz helyzetbe. Egy sapkába do­báltak be huszonhárom cédulát, akinek a nevét kihúzzák, az szólal fel a brigád nevé­ben. Pici fintor a demokrácia oly szívesen mo­solygósra rajzolt arcán ez a sorshúzás? An­náik tűnhet. Valójában azonban a brigádnak gazdag tapasztalatai voltak arról, mekkora a távolság a hirdetett és a gyakorolt, a gya­korolható demokrácia között. S mert ezt a távolságot nagynak érezték, jól ráéreztek ar­ra is: kockázattól nem mentes a tervezett, elhatározott véleménynyilvánítás. A vélet­lenre bízták tehát, ki legyen a bátor, aki vállalja a nyílt szó keltette, várható szél­vihart. ' Szándékuk nem a „majd most jól beolva­sunk!'’ ingeréből táplálkozott, sokkal inkább a tehetetlenséggé keseredő hadakozások so­rán erősödött meggyőződéssé: ez így tovább nem mehet! Szóltak ők tízszer, százszor, minden lehetséges helyen és alkalommal. Mögöttük hátországként nem állt más, mint kiemelkedő színvonalú munkájuk. Ami azonban gyakran kevésnek bizonyult ahhoz, hogy igazuk igazság lehessen. Kerüljük a szépítgetést, ez tipikus helyzet. A termelői szervezetben nyújtott teljesít­mény nem elegendő a hierarchia mindenha­tóságának még a csökkentésére sem, nem­hogy az ellensúlyozására. Természetesen kell hierarchia; okos működése nélkül megbénul­na a szervezet. A sok áttétellel működő irányítás azon­ban törvényszerűen kitermeli a maga vad­hajtásait. A túlzott presztízst, a papírrendet, a szabályzatok testes iratkötegeiben létező, de a valóságban csak nyomokban fellelhető szervezettséget. Időről időre éppen ezért elemezni, korsze­rűsíteni kell a hierarchia működését, ami a cégnél (és nem csak ennél a cégnél) elma­radt. A megmerevedett szervezet már-már önmaga fenntartásáért létezett, s a kritika, amit azért még közvetítettek a demokrati­kus fórumok, támadásnak látszott „a veze­tés” ellen. Holott éppen a vezetésnek, a gyá­rinak is, a nagyvállalatinak is, mint érzé­keny műszerre, úgy kellett volna figyelnie a kritikákra. Ezek ugyanis jelezték a feszült­ségek növekedését, a bajok sokasodását. Amikor egy szervezeten belül bárkiknek is bátorságra van szükségük a feszültségek, a hibák, a munkát nehezítő akadályok meg­jelöléséhez, akkor ott a bajok már tanyát vertek. A kritika ugyanis természetes eleme minden szervezetnek (tehát a termelői szer­vezeteknek is), s ha ez az elem nem mű­ködik (nem működhet) normálisan, akkor a szervezet egészének a működése is fokozato­san eltorzul. Az abnormálisán, azaz kiszámíthatatlanul mozgó, reagáló szervezetben azután valóban bátorság kell már ahhoz, hogy valaki azt mondja, ezek és ezek azok a pontok, ame­lyek miatt akadozik, erőlködik, képességei alatt teljesít a szervezet. Az aprónak látszó eset, a sorshúzás valójában már vészjelzés, olyan, mint beteg testben a láz, jelentke­zése természetes, de a természetelleneset tudatja, arra figyelmeztet. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdoníta­nánk egy villanásnyi eseménynek, a sapkák­ba került huszonhárom cédulának? A baj az, hogy a közélet szinte minden területén az ilyen, villanásnyi eseményeknek csekély, vagy semmilyen jelentőséget nem tulajdo­nítanak az érzékelésre, a következtetések le­vonására illetékesek. A maguk teendőivel, bajaival vannak elfoglalva, s nem veszik észre, bajaik azért sokasodnak, mert jelző- rendszerük eltompult, mert örökösen késve kapnak észbe, holott időben átláthatták vol­na a helyzetet, ha figyelnek a jelzésekre. T évednénk, ha azt hinnők, a demok­rácia illemszabályai sürgetik, követe­lik ennek a figyelemnek, érzékeny­ségnek a meglétét. A szervezet fennmara­dása, és fejlődése, azaz önérdeke diktálja ezt. M. O. Másfél ezer kiállító az őszi Cseh József, ipari mi­niszterhelyettes és Kovács István, a Hungexpo ve­zérigazgatója pénteken közös sajtótájékoztatót tartottak a szeptember 23- án nyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásár előké­születeiről. Elmondták, hogy ha­zánkkal együtt 30 ország, ' valamint Hongkong és Tajvan mintegy 1450 ki­állítója vesz részt az őszi BNV-n. A külföldiek kö­zül ezúttal is a Szovjet­unió a legnagyobb kiállí­tó, s önálló bemutatóval jelentkezik a voronyezsi terület. Először szerepel bemutatóval az őszi BNV-n az USA, Svédor­szág és Izrael. Több évi távolmaradás után, ismét kiállít a Koreai NDK és Mongólia. Jól bevált gyakorlat, hogy a vásáron kiállított termékek árucsoporton­ként .tekinthetők meg. Ti­zennégy árucsoportban mutatják be a hazai és külföldi kiállítók a ruhá­zati ipar termékeit; a bú­torokat ; a lakberendezési és lakásfelszerelési cikke­ket; a háztartásvegyipar, a papíripar és a kozmeti­kai ipar termékeit; az élel­miszereket és élvezeti cik­keket; a sport- és kem­pingfelszereléseket; a kul- túrcikkeket; a járműve­ket; a? ajándéktárgyakat; a családi és hétvégi háza­kat ; a barkácsf elszerelé­seket; a játékokat; az ok­tatási eszközöket; s külön árucsoportban a máshová be nem sorolható, egyéb közszükségleti cikkeket. A vásárral egyidőben rendezik meg a Hoventa nemzetközi kereskede­lemtechnikai és vendég­látóipari kiállítást, ame­lyen ezúttal 44 hazai és hét külföldi cég mutatja be a vendéglátásban és kereskedelemben haszná­latos gépeket, berendezé­seket, a takarítóeszközök­től a különleges fagylal­tok előállítására alkalmas gépekig. A BNV-n 1255 hazai vállalat állít ki, valamivel több mint tavaly. Az ipari miniszterhelyettes el­mondotta, hogy különö­sen azok a vállalatok je­lentkeznek korszerű, a nemzetközi összehasonlí­tásban is helytálló újdon­ságokkal, amelyek az ex­portfejlesztésekben • is élenjárnak. Különösen a textilruhá­zati termékeket előállító vállalatokra jellemző e% közülük is elsősorban a szabadidő-ruházati cikke­ket gyártó cégekre. Ezek a termékek méltán szá­mítanak sikerre; hiszen piacképességüket itthon és külföldön már eddig is bebizonyították. A bútor­ipar — noha valamivel ki­sebb területen és keve­sebb újdonsággal jelent­kezik, mint tavaly — ki­állított termékeivel rep­rezentálja az ágazat szer­kezetváltási törekvéseit. A kiállításra a gyártók korszerű technológiával készült, keresett elemes bútorokból mutatnak be a korábbiaknál lényegesen jobb választékot. A koz­metikai és háztartásvegy­ipar a korábbi őszi BNV- ken már megszokott szín­vonalas bemutatókkal, számos újdonsággal jelent­kezik. . A mostani őszi BNV-n a korábbiaknál lényege­sen több szövetkezet mu­tatkozik be, s ugyancsak szép számmal jelentkez­nek a különféle kisvállal­kozások és magánkis­iparosok is. Bizonyára sok érdeklő­dőt vonz majd a jármű­kiállítás, ahol látható lesz egyebek között az újdon­ságnak számító Volkswa­gen motoros Wartburg személygépkocsi. A vásár szervezői az árusítóhelyeket az idén is igyekeznek koncentrálni: a megvásárolható termé­kek többségét a 3. kapu­nál e célra kialakított te­rületen kínálják. Vonzó ösztönzési rendszer a NlÉV-nál Előre tudják, mennyiért dolgoznak — Mi összesen kétszáz­ezer forintot kaptunk — mondja Jakubovics Lajos brigádvezető. — Ebből 170 ezret tett ki a vállalkozási díj és harmincezret a cél­prémium. Tizenhatan osz­tozkodtunk a pénzen, ter­mészetesen a végzett mun­ka arányában. A salgótarjáni síküveggyár területén épülő üveggyapot- gyártó üzem új munkacsar­nokában állunk, s zsebre- menő témáról, az egyössze­gű elszámolásról beszélge­tünk. Hegedűs Jánosné mun­ka- és bérügyi osztályveze­tőtől tudom: a Nógrád Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnál tavaly júliusban kezdtek kísérletet az új ösz­tönzési rendszer alkalmazá­sára. A tapasztalatok olyan kedvezőek voltak, hogy a munkáltató az idén tucatnyi kollektívával kötött vállal­kozási szerződést, s az első fél évben két és fél millió forintot fizetett ki számuk­ra. — A megállapodás értel­mében június 30-ig kellett összeszerelnünk a csaknem ötezer négyzetméter alapte­rületű üzemcsarnok vasbe­tonszerkezetét — folytatja az 56 éves brigadéros, aki 1949 májusától dolgozik a vállalatnál, illetve annak jogelődjeinél. — Hozzávető­legesen 1600 előregyártott pillért és panelt kellett a helyére illesztenünk. Határ­idő előtt elkészültünk a nem kis feladattal, s a köztudot­tan igényes japánok sem ta­láltak hibát a munkánkban. Az új bérezési formát el­sősorban a fontosabb mun­katerületen dolgozó és ott kulcsszerepet betöltő brigá­doknál vezették be a NÁÉV- nél. Vaevis azoknál a mun- káseárdáknál alkalmazzák, akiknek a tevékenysége döntően befolyásolja a vál­lalati tervek teljesítését. — A vállalkozási szerző­désben rögzítve van az adott tennivaló, annak végrehaj­tási határideje, s a kifizet­hető pénzösszeg. Ez utóbbi összetevődik a vállalkozási1 díjból, amely az elvégzendő munka ellenértéke. Továbbá áll a célprémiumból, ame­lyet csak akkor kap meg a vállalkozó, ha határidőre teljesítette kötelezettségét. A pénznek tehát nagy a hú­zóereje, ennélfogva a lehe­tőségek jobb kihasználására, a szervezettebb munkára sarkallja az érintetteket — magyarázza Kohánka Ist­Jakubovirs Lajos ván, az üveggyapot-gyártó üzem építésvezetője. A magyar—japán vegyes vállalkozású beruházás ke­retében olyan üzem létreho­zása a cél, amely kezdetben 4450, később 6 ezer tonna korszerű szigetelőanyagot termel majd évente. A rész­vénytársaság a legkedvezőbb ajánlatokat adó NÁÉV-et bízta meg az új üzemcsarnok felépítésével, továbbá a volt Zagyva—Il-es üzem épületé­nek átalakításával. Az új munkacsarnokot december 20-ig, az átalakított üzem­épületet 1989. március 31-ig kell a fővállalkozónak átad­nia. Mivel a határidők vé­szesen közelednek, ezért al­vállalkozóként a STÉSZ is „beszállt” az üzletbe. A NÄ- ÉV 144, a STÉSZ 30 millió forintot kaszírozhat majd, s ebben nincs benne az álta­lános forgalmi adó. — Arra gondolni sem me­rünk, hogy nem leszünk ké­szen határidőre, mert a ránk kiróható kötbér a kivitele­zési költség tíz százalékát is elérhetné — közli az építés- vezető. — Gyorsan és pon­tosan kell tehát dolgoznunk. Eddig eleget tettünk felada­tunknak. Számottevő része van ebben az új ösztönzési rendszernek. A Jakubovics-brigádról még érdemes elmondanunk: az ácsokból álló kollektíva kétszer nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet. Tag­jai mindig állják adott sza­vukat, így esett rájuk ezút­tal is a választás. Az ápri­listól júniusig terjedő idő­szakban bizony gyakran kel­lett szombatokon és vasár­napokon is dolgozniuk, töb­Krenács József ben háromszáz órát töltöt­tek műszakban ezekben a hónapokban. Keresetük a húszezer forintot is elérte, igaz, ennél jóval kevesebbet vittek haza. Az ácsok csa­pata jelenleg gépalapokat készít. Kísérőnk, Pintér Sándor művezető összeismertet a kétszeres aranykoszorús Zal­ka Máté Szocialista Brigád vezetőjével, Krenács József­fel. A vállalatnál 1972-től dolgozó és előtte tíz évig bá­nyamentő-szolgálatot telje­sítő 53 éves férfi tizenkét tagú komplexbrigádot „igaz­gat”. Ezt megelőzően Bá- tonyterenyén találkozhattunk volna a kollektívával^ ahol PEVA zsalus technológiával házakat épített. — Mitagadás, ez merőben más munka — jelenti ki a brigádvezető. — Mert itt be­tonpadlót és gépálapot kell" készítenünk. Mi is szerző­dést kötöttünk ‘a'Vállalattal, s amennyiben szeptember 30-ig eleget teszünk kötele­zettségünknek, úgy 180 ezer forint vállalkozási díj és 30 ezer forint célprémium üti a markunkat. Magától értetődően bíz­nak a sikerben, habár csak a padlóba mintegy 2500 köb­méter betont kell beépíte­niük. Előtte roppant apró­lékos munka a váz, az acél- sodronyok összeszerelése. Másfél hónappal ezelőtt jöt­tek mostani állomáshelyük­re, s a művezető szerint 60 százalékban készültek el a tennivalókkal. , — Mi a vélményem az egyösszegű elszámolási rend­szerről? — ismétli meg a kérdést Krenács' József, majd megadja a választ: — Jó­nak, valóban ösztönzőnek tartom. Tudjuk, mennyi pénzt kapunk, ha időre megcsináljuk a munkánkat, s ez vonzó hatású. Az elosz­tás természetszerűen diffe­renciált lesz, ki mennyit és hoeyan doleozik. Senkit nem kell noszogatni, mindenki igyekszik. A pénz jelentős hajtóerő, bár sokait elvisz az adó. A jó munkavégzés, sarka­latos pontja a feltételek biz­tosítása. Itt ezzel nincs probléma: van beton, van acél. Az akarattal sincs baj. Ismételten igazolódik tehát a tétel: megfelelő ösztön­zéssel, megfelelő körülmé­nyek között az építőiparban is lehet kiváló eredménye­ket elérni. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Hosszabb elet? Amerikai biokémikusok rendkívül érdekes kísérlete­ket végeztek szövettenyé­szetekben két egérfaj kötő­szöveti sejtjeivel: a közön­séges házi egérrel (Mus), amelynek várható élettarta­ma három és fél év, to­vábbá a Peromyscus nevű­vel, amelynek várható élet­tartama nyolc év. Kimutat­ták: a házi egér sejtjei csak körülbelül tízszer osztód­nak, mielőtt elpusztulnak, a Peromyscuséi viszont kö­rülbelül húsz alkalommal. Ha mindkét sejttípust azo­nos ad ágú ibolyántúli fény­nyel sugározták be, a Pe­romyscus sejtjei két és fél­szer gyorsabban, regenerá­lódtak, mint a házi egéré. Minthogy a két faj minden más mutatója — nagyság, testsúly, anyagcsere, élettér — nagyon hasonló, a kísér­leti adatok a várható élet­tartam és a működőképes DNS-javító mechanizmus közötti közvetlen összefüg­gésre utalnak. Készül a betonpadló acél vára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom