Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

2 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK I Pamjaty szélsőségesek Leningrádban Bírálat a pártszervek, a rendőrség címére A külföldi tőke segíti céljaink megvalósulását Grósz Károly sajtótájékoztatója Grótt Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, szerdán azOr- grágházban találkozott a hazai sajtó képviselőivel; tájékoztatást adott egyesült államokbeli és kanadai útjáról, s válaszolt az újságírók kérdéseire. A tájé­koztatón jelen voltak — Házi Vencelnek, hazánk washingtoni nagykövetének kivételével — Grósz Károly kíséretének tagjai: Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara aleinöke, a Taurus Gumiipart Vállalat ve­zérigazgatója, Hartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kapolyi László kormánybiztos és Kovács László külügyminiszter-helyettes. Raft Miklós, a Minisztertanács Hivatalának elnö­ke köszöntötte a jelenlevőket, köztük Bányász Re­zsőt,—eddigi kormányszóvivőt —, hazánk Kanadába akkreditált nagykövetét. Bevezető nyilatkozatában megköszönte azt a gondos és figyelmes, körültekintő újságírói, szerkesztői mun­kát, amellyel a számunkra rendkívül fontos látogatást sikerült tükröztetni a hazai sajtóban. Ezután kiemelte ainmak jelentőségét, hogy az USA életében oly fontos elnökválasztást megelőzően kezdeményezték, vállalták meghívói ezt a rendkívül zsúfolt, politikai szempont­ból nagy jelentőségű talál­kozókban bővelkedő progra­mot. Enyhülés — Nältozds Hangsúlyozta, hogy ezt a látogatást mindenekelőtt a nemzetközi viszonyokban végbement változás, az eny­hülés folyamatának megerő­södése, az eddigi előítéletek felszámolásénak szándéka tette lehetővé; az a folya­mat, amelynek eredménye­ként már nemcsak a nagy­hatalmaknak jelentős a sze­repük, hanem a kis orszá­gok is fontos helyet foglal­nak el a nemzetközi együtt­működés rendszerében. Grósz Károly úgy ítélte meg, hogy a hazánk iránti fokozott érdeklődés egyik oka az a magyarországi szándék, amely a politikai intézményrendszer átalakí­tására irányul, s amelyet a májusi pártértekezlet is megerősített. Ugyancsak élénk figyelmet vált ki a nyugati országokban — így az Egyesült Államokban is —, hogy a gazdaság jelentős korszerűsítésére, a struktú­ra átalakítására, az irányí­tás modernizálására, korsze­rű érdekeltségi és ösztönzé­si rendszer kialakítására ha­tároztuk el magunkat. Olyan tartalékok f felszabadítására törekszünk, amelyek a ha­zai felhalmozódó magántőke mellett a külföldi tőke be­kapcsolására is lehetőséget nyújtanak. Ez az az elem. amely a többi szocialista országban megfogalmazott programhoz viszonyítva tö­rekvéseinkben nagyobb hangsúlyt kapott, s a vára­kozásunkat meghaladóan is nagyobb visszhangot váltott ki. A miniszterelnök utalt ar­ra, hogy a látogatás mostani megszervezésében szerepet játszott az Egyesült Államok belpolitikai helyzete is: az ország életében fontos, hogy a jelenlegi adminisztráció a Szovjetunió mellett más szo­cialista országokkal is ke­resse a párbeszéd lehetősége­it. Ügy látszik, — tette hoz­zá —: hazánk nyitottsága tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy ezt vállalják. Személyes konzekvenciaként szögezte le: a belpolitikai helyzetben szerepet játszik az is, hogy az amerikai gaz­daság nagy versenyfutásban van Japánnal, a nyugat­európai gazdasági tömörülés­sel, a fizetőképes, tartós pia­cokért. Ebben a fizetőképes, hosszú távú piacban előkelő helyen van a szocialista vi­lágrendszer, amellyel azon­ban ma még nem tudnak igazán közlekedni — rész­ben saját tapasztalatlansá; guk, részben a szocialista világpiac sajátos belső törvé­nyei, mozgásszokásai miatt. — Utunk eredményes volt, elértük — mindenekelőtt — politikai céljainkat — je­lentette ki Grósz Károly. — Alkalmat kaptunk arra, hogy jobban megismerjük az ame­rikai gondolkodásmódot, az ottani közéletet jellemző szokásokat, az esetenként a fenntartás, az óvatosság, a félelem kontúrjait is jelző politikai témaköröket. Ugyan­akkor lehetőségünk nyílt ar­ra — elsősorban az elnök­kel, a kongresszus két házá­nak képviselőivel folytatott rendkívül jelentős eszmecse­re során —, hogy részletesen ismertessük hazánk törek­véseit, elképzeléseit, háttér­információval töltsük meg a programjainkról korábban szerzett ismereteket. Grósz Károly emlékeztetett arra, hogy egy magas szintű látogatásnak természetesen nem alapvető célja az üzlet­kötés, a pénzügyi megálla­podások megkötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három tagja: Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszéléseket is folytasson. Ezután kifejtette: — A programszervezők le­hetőséget adtak arra is, hogy találkozzunk az Egye­sült Államokban élő magyar emigráció képviselőivel. Kez­deményeztük az összejöve­telt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen politi­kai magatartást tanúsítottak az elmúlt évtizedekben, il­letve tanúsítanak ma, vagy melyik emigrációs hullámhoz tartoznak. Magatartásunkkal jelezni kívántuk, hogy erő­teljesen szeretnék tovább rendezni a viszonyt a ha: zánkból elszármazottakkal. Azt is a jelenlévők tudtára kívántuk adni, hogy politi­kailag elérkezettnek látjuk az időt annak a korszaknak a lezárására, amelyet külö­nösen az ötvenhatos emig­ráció feszültségei terhelnek- Vállalva természetesen az ezzel együttjáró vita terheit is. Oemokröcía, emberi jogok A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demok­rácia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problé­mák témakörét. Az érdek­lődés középpontjában mindenütt Magyaror­szág és a szocialista közös­ség, mindenekelőtt hazánk és a Szovjetunió viszonya állt. Konkrétan nem kér­dezték, azonban kiérződött az eszmecserékből az a kér­dés: hogyan látja Mihail Gorbacsov a magyarországi útkeresést. Ugyancsak so­kan voltak kíváncsiak ar­ra: hogyan tudjuk reform­vállalkozásunkat a klasszi­kus marxista felfogással összeegyeztetni. Nagy érdek­lődést váltott ki a leszere­lés, az erőegyensúly helyze­te, a szovjet csapatok ma­gyarországi jelenléte is. El­sősorban a magyar közössé­gekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének megítélése. Az Egyesült Ál­lamok hivatalos körei részé­ről ezt a problémát senki nem érintette — fűzte hoz­zá a miniszterelnök. H sajtó •okát tehet A tapasztalatok összeg­zéseként Végül Grósz Ká­roly arról szólt: útja során érezhető volt, hogy még mindig erősen uralkodik a négy évtized alatt beideg- ződött előítélet, a szocia­lizmus világáról alkotott felfogás. Világrendszerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben megha­tározó, sőt egyeduralkodó az azonosság. Ezért — főleg az ott élőknek — nem tehe­tünk szemrehányást, hi­szen az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudnak Magyar- országról — emelte ki. s felhívta a figyelmet: figyel­meztető számunkra, hogy propagandánkban sokszí­nűbben mutassuk be a szo­cializmust. Ezt a hiányossá­got pótolni kell, s ebben a sajtó munkatársai sokat tehetnek. A miniszterelnök hangsúlyozta, a továbbiak­ban. hogy a rendkívül ered­ményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehető­ségeket teremtett, s tőlünk függ, hogy mit tudunk ka­matoztatni. Ha nem tudjuk aprópénzre váltani a politi­kai együttműködési szán­dékot, megfosztjuk az orszá­got egy nagy lehetőségtől, amely politikai tekintélyét növelheti, nemzeti öntudatát gazdagíthatja, s gazdasági haszonnal is járhat. — Ügy tűnik, Amerika gazdaságának dinamizmu­sában kiemelkedő szerepe van a szellemi produkció­nak a kutatásnak és az el­ért tudományos felismerés konzekvens és határozott al­kalmazásának a gyakorlat­ban. Ez példaértékű lehet számunkra is — hangsú­lyozta, majd kijelentette: — Érzékelhető volt a kü­lönbség a magyar közgon­dolkodás és az egyesült ál­lamokbeli felfogás között a múlt megítélésében. Nem visszanéznek, hanem előre. Ezzel szemben Magyaror­szágon rendkívül erős a haj­lam a tegnapi sebeinkbe való vájkálásra. Ez az ál­landó önvizsgálat gátat je­lent a tettek idején. Ezután kérdések következ­tek, amelyek közül az első azzal foglalkozott, hogy a kormány elnöke szerint en­nek az útnak a nyomán mi­lyen gazdasági eredmények várhatók, milyen kapcsoló­dási pontjaink vannak, és a politikai jellegű tárgyalások milyen feltételeket teremtet­tek a gazdasági együttműkö­déshez. Grósz Károly vála­szában rámutatott: partnere­ink nem szánnak túl sok időt az elmélkedésre, ők is úgy ítélik meg, hogy ha a politi­kai kontaktusok ilyen hőfok­ra emelkednek, akkor azokat azonnal ki kell használni a konkrét együttműködés ér­dekében. Ehhez kapcsolódó­an példaként említette azt a szerdán érkezett telexet, amely egy kinti beszélgetés alapján 800 szobás szálloda felépítéséhez kért telekaján­latot máris. — Úgy tűnik — mondot­ta —, hogy az eddigi kezde­ményezések partnereink ré­széről átfedik az egész struk­túrát, az eddigi jelekből ar­ra következtetek, hogy az érdeklődést felkeltettük, és most megnézik, hogy milyen lehetőségek adódnak. A válaszadáshoz csatla­kozva Tatai Ilona elmond­ta, hogy egyik Los Angeles-i tárgyalófelük magyarorszá­gi partnert keresett, s az akkor ajánlott bankunkban már hétfőn megjelent, s le­zajlott az első megbeszélés is. Az üzletember az Ipari Fejlesztési Bankkal hozna létre betéti társulást, 50—50 százalékos részesedéssel, amely a Magyarországon je­lentkező új kezdeményezé­sek, ötletek megvalósulását segítené elő. Ehhez egymillió dollár alaptőkét ajánlott. Mások céginformációkat, il­letve terménykatalógusokat kérnek bizonyos cégektől. Elhangzott olyan kérdés, hogy van-e diplomácigi érte­lemben vett meghívása az amerikai elnöknek, vagy a jövőbeni amerikai elnöknek Magyarországra. Grósz Ká­roly elmondta: mindkét el­nökjelölt elfogadta szóbeli meghívásunkat. Reagan urat, mint elnököt mór nem hív­hatjuk meg, ez részünkről már tapintatlanság lenne, de mint az Egyesült Államok nagytekintélyű köztisztelet­ben álló politikusát bármi­kor szívesen várjuk Magyar- országon. Grósz Károly ugyanezeket mondta el Richard Nixon és Henry Kissinger személyé­vel kapcsolatban is, akik kö­szönettel és jó szívvel fogad­ták el a magyar kormány meghívását. A kibontakozási program gyorsabb változatainak lehe­tőségéről a mostani látoga­tás függvényében elhangzott kérdésre a Minisztertanács elnöke többek között el­mondta: én. úgy érzem, hogy ebből a kapcsolatrendszer­ből a magyar kibontakozási programhoz sok lehetőség használható fel. A kis pénz is fontos Egy nyitottabb — első­sorban gazdáságilag nyitot­tabb — világhoz léptünk egyet előbbre. Ebből a szem­pontból példaértékűnek tar­tom az Orosházi Üveggyár megállapodását, amely ugyan tételben nem túl nagy — 115 rrpllió dolláros beruházásról van szó, amely­ben 35 millió dollár az ame­rikai tőkerészesedés —, de ez önmagában mondjuk any- nyi — ha jól emlékszem —, amennyi különböző apró­pénzekből összejött, vagy nem sokkal kevesebb. Te­hát úgy tűnik, hogy ez je­lentős lépés. Hozzátette: — Amerikában azt ta­pasztaltam, ho'gy a kis pénz és a nagy pénz egyformán fontos. Jó lenne néhány nagy üzletet csinálni, de nem hiszem, hogy a legna­gyobb vállalatok lesznek azok, amelyek elsősorban velünk akarják gazdasági stratégiájukat kibontakoz­tatni. Tehát nekünk nagyon kell becsülni azokat a kis- és közepes partnereket, akik érdeklődnek irántunk. Számos kérdés és válasz hangzott el. A sajtótájékoztatót köve­tően Grósz Károly a Mi­nisztertanács nevében me­leg szavakkal köszönte meg Bányász Rezsőnek kormány­szóvivői tevékenységét, aki a jövőben nagykövet lesz Kanadában. A leningrádi pártszerve­ket és a városi rendőrséget bírálta a Moszkovszkije No- voszty legfrissebb számában Valerij Voszkobojnyikov író, amiért azok nem lép­tek fel erélyesen a Pamjaty (Emlékezet) nevű csoport szélsőségesen uszító hang­nemű rendezvényei ellen. A cikkből kiderül: a ma­gukat „nemzeti-hazafias frontnak”, kikiáltó pamja- tyisták zsidók és más nem­zetiségűek, külföldiek ellen szítanak gyűlöletet Lenin­grad központjában rende­zett nyilvános gyűléseiken. Egy Leningrádban járt olasz történelem-tanárnő a Mosz­kovszkije Novoszty hasáb­jain egyenesen a 30-as évek olaszországi fasiszta meg­mozdulásaihoz hasonlította a Pamjaty összejöveteleit. Voszkobojnyiikov minde­nekelőtt azt sérelmezte cik­kében, hogy a pártbizottság munkatársai, akik maguk is jelen voltak a gyűléseken, csendben meghúzódva, egyetlen megjegyzés nélkül figyelték az eseményeket, a megerősített rendőri egysé­gek pedig tulajdonképpen a tüntetőknek biztosítottak védelmet, nemhogy közbe­avatkoztak volna. A lenin­grádi író nem kímélte a vá­rosi sajtót sem, amely he* napokon át hallgatott a Pamjaty gyűléseiről, pedig a szervezet nem egy megmoz­dulást tartott Leningrádban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége szer­dák megkegyelmezett Mathi­as Rust nyugatnémet állam­polgárnak — jelentette be rövid közleményben a TASZSZ hírügynökség. A határozat értelmében a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége, hatályon kívül helyezve a Legfelsőbb Bíróság dönté­sét, amely négy évi, a Szov­jetunióban letöltendő sza­badságvesztésre ítélte a Vö­rös-téri leszállással ismertté vált Rustot, most kiutasí­totta a Szovjetunióból az el­ítéltet. Megfigyelők szerint Hans- Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter, aki a hét végén tárgyalt a szov­jet fővárosban, vasárnapi moszkvai sajtóértekezletén (Folytatás az 1. oldalról.) hetetlennek tűnik, hogy az állami támogatással telepí­tett szőlők felszámolására is nyújtsanak állami támoga­tást, az érintett üzemek vi­szont érthetően nem a kivá­gásra fogják fordítani amúgyis szűkös anyagi esz­közeiket. A hosszabb távra szóló elképzelések egyeztetése után, szenvedélyes vita bon­takozott ki az idei szüret problémái körül. Az ez évi termés a fagykárok ellenére bőségesnek ígérkezik, ugyan­akkor kevés a tárolóhely és a felvásárlásra fordítható pénz is. Mint a tanácskozá­son elhangzott: a jó minő­ségű szőlőt teljes mennyi­ségben át kell venni a ter­melőktől. Ehhez a kor­mányzat segítséget ad meg­felelő nagyságú hitel bizto­sításával. A felvásárlás azonban csak akkor lehet zavartalan, ha jelenlegi — ellentmondásos adatokat tartalmazó — becslések he­lyett legalább megköze­lítő pontossággal fel­mérik az idei termést. A még nem szerződött egyéni termelők is számít­hatnak a biztonságos értéke­Az ügy összefüggéseit bon­colgatva Voszkobojnyikov egyenesen felveti a kérdést: ha a kerületi pártbizottság illetékese a Pamjaty gyűlé­sei ellen van és betiltásu­kat követeli, akkor vajon ki támogatja ilyen „ered­ményesen” az összejövete­lek megtartását? A helyszíni beszámolóik­ból kiderül: egyes szónokok eleve meg akarják tiltani, hogy oroszok és külföldiek házasságot kössenek, mások a zsidók azonnali deportá­lását követelték. Elhangzot­tak olyan követelések is, hogy indítsanak könyörtelen harcot azok ellen, akik „orosz nevekkel álcázzák igazi etnikai mivoltukat”. Voszkobojnyikov megírja például, hogy a Pamjaty Moszkvából érkezett veze­tőjét fekete inges testőrök vették körül. A július 21-i megmozduláson a pamja- tyosok odáig mentek, hogy a csernobili szerencsétlen­séget is az „ellenséges erők” művének minősítették. Az író végezetül magya­rázatot nem lelve arra, hogy a kulturális hagyományai­ról, humanista szelleméről ismert Leningrádban mi­ként fordulhatnak elő ha­sonló szélsőséges megmozdu­lások rámutat: a beszéd itt már kevés, felsőbb utasítá­sok nélkül, határozottan hozzá kell fogni a szélsősé­gek ellen fellépő társadalmi légkör kialakításához. (MTI) már nyilván ismerte a Rust-üggyel . kapcsolatos, szovjet szándékokat. Ezért is nyilatkozhatott a Rust-ügy kapcsán feltett . kérdésre úgy, hogy Rust ügye nem szerepelt tárgyalásai napi­rendjén. Mint emlékezetes, Mathi­as Rust tavaly vakmerő ka­landorakciót hajtott végre: Cessna típusú sportrepülőgé­pével Finnországból elindul­va eljutott Moszkváig ahol- is közvetlenül a Vörös-tér mellett landolt. Az eset va­lósággal fokkolta annak ide­jén a Moszkva biztonságá­ban teljes mértékben biz­tos szovjet közvéleményt, és számos bíráló cikk is meg­jelent a honi légvédelemnek címezve. sítésre, de csak akkor, ha rövid időn belül jelzik: mennyi szőlőt és bort kí­vánnak eladni. Segítséget kapott az alföl­di bortermő vidék azzal is, hogy a termelőknél megma­radt, de már romló minő­ségű bort párlat készítésé­re felvásárolják. Erre a cél­ra 20 millió forintos elkülö­nített alapot hoztak létre. A megfelelő kisüzemi tároló­hely hiányában minőségü­ket vesztett borok felvásár­lási ára így a korábbi aján­latnál néhány forinttal ma­gasabb lehet. Tudomásul kell azonban vennie min­denkinek — szögezték lé a tanácskozáson —, hogy a kínálati piac miatt kiala­kult veszteségeket az érin­tetteknek — kistermelőknek, nagyüzemeknek, bőrfeldol­gozóknak és az államnak — egyformán viselniük kell. Döntés született emellett a bor reklámozásával kap­csolatos tilalom feloldásá­ról, s a belföldi borfogyasz­tás növelése érdekében a kormányzati szervek a fo­gyasztói árat terhelő adók számottevő csökkentését mérlegelik. (MTI) Rust szabad Kiutak a borválságból

Next

/
Oldalképek
Tartalom