Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
1988. AUGUSZTUS 27„ SZOMBAT 5 NÖGRÄD Túlnézve a kemencén HATEZER FELLEBBEZÉS Tárjuk ki az egyetemek kapuit Beszélgetés Czibere Tibor művelődési miniszterrel A vakáció elején vette át a művelődési tárca vezetését Czibere Tibor, s bár most már az új tanév kezdete közelít, a. miniszternek legfeljebb forró volt a mögöttünk lévő nyár, hosszú aligha, s a vakáció még kevésbé. Hiszen az oktatásügy és a sokrétű kulturális, művészeti élet „folyó ügyeinek” áttekintésére, számbavételére meghajtott munkatempó mellett sem lehetett elegendő az idő. Amiről most érdeklődünk, az azonban már egyetemi tanárként is foglalkoztatta Czibere Tibort, véleménye, elgondolásai korántsem rögtönzöttek. Több ezer fiatal számára a szó szoros értelmében sorsdöntő kérdésről van szó: ezekben a napokban mérlegelik, rangsorolják az idén felvételizők fellebbezési, átirányítási kérvényeit, s az eredményről a hónap végén kapnak értesítést az érintettek. Eladó a budapesti Láng Gépgyár művelődési háza,' mentésre szorul a hajdani munkásotthon, a Csili. S ki tudná előre, hogyan alakul majd az Ózdi Kohászati Üzemek, az Ikarus, a Nógrádi Szénbányák (salgótarjáni) művelődési házának sorsa, mi lesz a diósgyőri Vasas Művelődési Központtal. Félre a kultúrával, és jöjjön a gazdaság? Azt, hogy eladják, bérbe adják kultúr- házaiikat, egyszerűen kényszerhelyzetük diktálja. — Magyarországon nem tudok hasonló kezdeményezésül eddig — lelkesedett Czinke Ferenc érdemes és kiváló művész, amikor a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár által rendezett első zománcművészeti alkotótelep zárásakor köszönő szavait tolmácsolta. Mindez azt bizonyítja, hogy széles látókörű, vállalkozó szellemű az itteni kollektíva. A pénz — ha nem is köny- nyedén — de előteremthető. Amikor Gressai Sándorral, az SVT igazgatójával beszéltem. szavaiból egyértelműen az derült ki. hogy a kultúra — amelyet ő tá- gabban értelmezett — nem csak a hivatásosok, a népművelők ügye... — Miért tartanak ki kultúrpártoló stratégiájuk mellett? — Mert a szellemi haszon megtérül a termelésben. De az sem mellékes. milyen kép alakul ki a vállalatról közelebb és távolabb... Gazdaságvezetői voltát sem tagadja meg. — Több millió forintot költünk reklámra. A tábor százezerbe került, s nyereséges volt. hiszen az itt maradó alkotások értéke meghaladja a négyszázezret, s a közösségi helyiségekben — tanácskozóterem. • étterem, folyosó]? — kiállítva szemrevételezhetik osztrák, NSZK-beli. kínai, francia és más nemzetiségű partnereink. Talán egyszer egy-egy motívumot viszontláthatunk a termékeinken is. — Tábort szerveztek idén a dolgozók gyerekeinek is... — Ezerhétszáz munkásunk van, sokuknak gondot okoz a csemeték nyári elhelyezése. s mert igény volt rá. megcsináltuk. Nem közömbös. milyen hangulatban kezdi a napot például a családanya. — Művelődési házat is tartanak fenn. Az üzem költségvetését ugyancsak megnyirbálná, ha azokat a karbantartásokat elvégeznék, amelyek jelenleg szükségesek. Hiszen a teljes felújítás. úgy tudom, milliókba kerülne. Megéri? — A döntés nem könnyű. Azt tervezzük, hogy a művelődési házat eladjuk. — Már önök is?! — Eladjuk, de ragaszkodunk továbbra is a művelődési jogokhoz. Ezért az az elképzelésünk, hogy helyette újat építünk, illetve alakítunk ki. amelyik a gyárhoz tapadna a szó szoros értelmében... Oktatási-kulturális épületre szükségünk Van. és lesz a jövőben is. Napirenden vannak a gyárban az átképzések, s rendszeres kapcsolatban állnak a salgótarjáni ISZI-vel. Az érettségizett fiataloknak is — közismert: ők tudnak legkevésbé munkahelyet találni maguknak — megszerveznék a megfelelő átképzést. de azok nem élnek vele. Pedig — tartja az igazgató — rangot senkinek nem az íróasztal ad. annál inkább a munka szeretető. S mennyi, iskolázott ember kellene a munkapadok mellé is, szélesebb látókörrel, nagyobb tudással! — ősztől a felsőfokú végzettségű szakembereink számára nyelvtanfolyamot indítunk. s mindenkinek — mintegy hiánypótlásként — alapvizsgát kell tennie egy idegen nyelvből. A tanfolyam költségeit a vállalat fizeti, ám aki nem végzi el, az például nem léphet előrébb a területén. Nem csak azért van nyelvismeretre szükség, mert kultúKgmber- nek mondjuk magunkat, hanem a termeléshez — a világban való jelenléthez is nélkülözhetetlen. Beszélt még a szakkönyvtárról. ' a videóval történő oktatásról, a tudatformálásban esedékes tennivalókról. Mert így is lehet' kultúrát teremteni, vagy — ha úgy tetszik — hagyományokat folytatni! Ha a vezetés tovább lát a mánál, s tudja, hogy mit miért tervezett. Tuza Katalin Hányán vannak? — Valamivel több mint hatezer kérelem érkezett. És ugye olyan fiatalokról van szó, akik sikeresen érettségiztek, s többé-kevésbé sikeresen felvételiztek is. Vagyis: elvileg joguk van az első elutasító döntést megfellebbezni. — Joguk van, de pozitív döntést — mivel a felvehetők száma korlátozott — csak egy töredékük várhat. — Ez így van és nem is tartom szerencsésnek ezt a gyakorlatot. Véleményem szerint a jelenlegi keret mintegy a másfélszeresére volna emelhető, magyarul — és a fellebbezők száma is ezt erősíti meg — a sikeresen felvételizőket be kellene engedni az egyetemekre, főiskolákra, és két-három szemeszter után kellene szelektálni, amikor már biztonságosan megállapítható: kik •alkalmasak valóban a választott pályára. — Ez ellen évek óta az az érv, hogy nem tudják leültetni a hallgatókat az intézmények. — Legtöbb helyen le túd- nák ültetni. Oktató is van elég. Négy hallgató jut ^ egy oktatóra, — átlagról beszélek — míg nyugaton tizenkettő. Diákszociális vonzata persze lenne, és a kollégiumi helyek számát is bővíteni kéne, de ezeket a költségeket vállalni kell. Továbbá a foglalkoztatáspolitikai következményeivel is szárSolni kell, de reálisan. Ügy tapasztalom, a keretszám emelése azért okozott traumát, mert a mi gyakorlatunk szerint — elenyésző eltéréssel — annyian szereznek diplomát, ahányan elkezdik felsőfokú tanulmányaikat. — De aligha helyes, hogy a belső szelekció szinte teljesen megszűnt. — Persze, hogy nem helyes. De ez nem, vagy nem kizárólag a felsőfokú intézmények rovására írandó, és nem is mindenütt egyformán „liberálisak” az oktatók. Egyebek között az a körülmény áll mögötte, hogy nálunk elvégezhet valaki akár hat-hét félévet az egyetemen, s ha — bármi okból! — abbahagyja, az kerül be a személyi igazolványába, hogy „szakképzetlen”, és legmagasabb iskolai végzettsége az „érettségi”. Pedig feltehetően szerzett annyi tudást mint az, aki hároméves főiskola elvégzése után kap diplomát, ami felsőfokú szakképzettséget igazol. — ön szerint hogyan lehetne feloldani ezt tíz anomáliát? — Munkaköri besorolást kellene készíteni a meghatározott lezárt félévvel rendelkezők részére: milyen beosztásban kezdhetik a pályát. Nem lenné ez sem „spanyol- viasz”, műegyetemen tanító kollégámtól hallottam néhány éve Finnországban, hogy mérnökhallgatók nem ritkán hagyják abba az egyetemet a nyolcadik szemeszter után, mert elég felkészültek már ahhoz, hogy boldoguljanak az iparban. Az utolsó évfolyamokon többnyire azok maradnak, akik tudományos fokozatra pályáznak, kutatói munkakört tekintenek perspektívának. — A belső szelekció tehát részben „magától”, természetes úton is végbemehet. Ez még inkább amellett szól, hogy tárjuk ki az egyetemek kapuit az odakívánkozók előtt. Azért ■ is persze, mbrt a jelenlegi, hallgatói létszám a népesség, illetve a korosztály létszámához képest alacsony. De lát-e ön garanciát arra, hogy a, tudás, a szellemi munka rangját elismerő elvi deklarációk mellé forintok is kerülnek a felső- oktatás minőségi és mennyiségi fejlesztéséhez? — Szorult helyzet ez, mert nem lehet nem tudomásul venni a költségvetési hiányt. Azzal együtt, hogy a társa*dalomnak és a kormányzatnak jól felfogott politikai 'érdeke is a felsőoktatás támogatása. A stratégia szempontjából is. A politika nagyvonalúan hangoztatja is a szellemi tőke nélkülözhetetlen fontosságát. Az én feladatom tehát a politikai demagógia kihasználása lenne vagy lehetne a pénzszerzéshez, de — nincsenek túlzott illúzióim... — Miért olyan nehéz elfogadtatni, hogy az oktatás biztos befektetés, ráadásul semmivel se helyettesíthető? — Mi most a vállalkozói szemlélet rabjai lettünk, a kokeáztatás is „sikk”, sajnos módon az oktatásra fordítható befektetésekhez — hiába áll előttünk számos bizonyító példa Japántól az NSZK- ig —, még nincs meg a kellő bizalom. Ügy tűnik, egyelőre csak a vulgáris felfogása honosult meg a vállalkozásnak: a „hátha bejön” — szemlélet, mint a lóversenyen. Hogy az oktatás biztos befektetés, azt még nem fogadta el a társadalom. — íBizonyos, hogy a társadalom nem fogadta el? Nem inkább a pénzügyi kormányzat fenntartásait, tükrözi a művelődési tárca szegénysége? — Nézze, a válasszal meg kell várni a jövő évi költség- vetést. A legutóbbi parlamenti ülésen mindenesetre jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy a képviselők megerősítették, az oktatásnak prioritást kell biztosítani, s hogy elhangzott: az új miniszter aztán vigyázzon az oktatásra, mert odafigyelünk és számon fogjuk kérni. És valóban van rendezni-, megújítani-, megtámogatni való minden iskolatípusban, akár reformnak hívjuk ezt, akár csak fejlesztésnek. Én úgy látom, hogy legfontosabb teendőnk: az ügy permanens karbantartása; igazodás a változó gazdasági-társadalmi igényekhez, kielégítve az egyén érdekeit és érdeklődését is. Nem mindegy azonban, hogy mindehhez mennyi pértz van a hónom alatt. Medve Imola Tudásunk fellegvára Nyár elejétől új helyén fogadja Salgótarjánban látogatóit a Balassi BalLnt Megyei Könyvtár. Alapterülete több mint ötszöröse az előzőnek, heti nyitva tartási ideje is ‘jelentősen nőtt, szolgáltatásai — például gyorsmásolás — meny- nyiségébe-R és minőségében egyaránt gazdagodtak. Lehetővé vált. hogy a gyerekek szüleikkel együtt kölcsönözzenek, hiszen az úl impozáns épületben kapott helyet a gyermek- könyvtár is. Aki belép az ajtó«, azt valósággal magával ragadja a látvány. Tágas,tiszta terek, kényelmes fotelok, tarka könyv- és folyóirat, polcok vonzzák magokra a figyelmet. Ez az intézmény nemcsak a mának szól külső és belső megjelenésében, tartalmi törekvései bég tudatosan olyan, hogy bosszú távon megfeleljen Nógrád megye lakossági Igényeinek, a diákok és a továbbtanulók, a szépirodalom értékel és a szakmai ismeretek iránt érdeklődők kívánságainak. Kulcsár József f elv ételei
