Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT NOGRAD 5 (Részlet Simái Mihály: Vajk megkereszteli»« című verséből) Varga Imre Szent István bronzszobra a roma} Szent Péter Bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájából. Hincz Gyula gobelinje (részlet) Johann Uppert 1792-ben készült akvarelljc a koronáról, gróf Széchenyi Ferenc könyvtárából. „...zengek a szent víz harangjában...” jonódj fejemre homlokomra te négy függőleges folyó fehér vörös zöld kék folyó te istentől való zuhog) zengek a szent víz harangjában Vajk meghalt István élni fog SZENT ISTVÁN ÁLLAMA E lső királyunk, Szent István, miután II. Szilveszter római pápától kért és kapott koronát, országával a nyugati kereszténységhez csatlakozott. A keresztény egyház a IX—XI. században fokozatosan kettészakadt. A nyugati kereszténység központja Róma, a keletié pedig a görög császárság fővárosa, Bizánc lett. A nyugati kereszténységhez történt csatlakozás azonban nemcsak a pogányságból a kereszténységbe való áttérést jelentette, hanem vele járt a frank birodalomban már két évszázada jól működő, bevált hűbéres államszerkezet kiépítése is. Közelebbről: Szent István megkísérelte ezt a feudális, nyugati intézményt a sajátos magyar viszonyokhoz szabni. Ismerve egy gyökeresen új társadalmi-gazdasági rendszer létrehozásának visszariasztó nehézségeit, ez roppant nagy munka volt. István királynak azonban sikerült. Ezt bizonyítja az elmúlt kilenc évszázad: Magyarországnak, mint államnak és a magyarságnak, mint államalkotó népnek a fennmaradása és megmaradása itt a Kárpátok övezte medencében. István király államának szervezeti keretei a vármegyék voltak. A vármegyék, azaz kerületek létesítésével István a karoling birodalom grófságát honosította meg magyar földön, e rendszeren keresztül gyakorolta uralmát. Az egész királyi birtoktest ugyanis uradalmakra oszlott. Egy-egy uradalom központjául itt talált — esetleg építtetett — kővár, földvár, vág;,- mocsárvár szolgált így például Sopron, Szabolcs. A vármegye meghatározott területen ellátta az állam funkcióit: katonai erővel rendelkezett, fenntartotta a rendet, és támadáskor védelmet nyújtott a népnek. Általában 400 főből álló sereget adott a király hadába. A vármegye élén a királyi birtok kormányzójaként is a várispán — comes — állt. Megbízását a királytól kapta. Mű- veltette a földeket, beszedte a királyi jövedelmeket, adókat,* vámokat, a pénzverésből és pénzváltásból eredő hasznodat. Minden esztendőben Szent Mihály napján — szeptember 29-én — elszámolt a királlyal. A várispán bírói hatalmat is gyakorolt azok fölött, akitk nem tartoztak . közvetlenül a király bíráskodása alá. Szent István az ország védelmére határvármegyéket is létesített. A határvármegye két különleges hadiszolgálatot ellátó katonaelemmel bírt, úgymint az őrrel és a lövővel. A határvár az országból kivezető főút mellé épült. Ez a határvármegye-lánc egyben választóvonal volt a sűrűn lakott síkvidék és a gyéren települt erdős hegyvidék között. E ritkán lakott erdős vidék völgyeit gyepűakadályokkal torlaszolták el, és az átjárást kapuval biztosították. A gyepűn kívüli terület volt a gyepű elve. A Szent István által alapított vármegyék számáról nincsenek pontos adataink. Pauler Gyula számukat 45-re, Hóman Bálint 41-re, a legújabb kutatás 43-ra teszi. A vármegyerendszer kiépítésével párhuzamosan kiadott törvénynek nevezhető dekrétumokkal első királyunk az addigi vérségi szervezet — törzs, nemzetség — intézményeit és hagyományait félretolta. A vérségi kapcsolatokon nyugvó földközösség volt addig az egyetlen birtoklási forma: a földterület a nemzetségek kezében volt, s egy-egy nemzetség tagjai közösen használták. Szent István most e nomád — ősközösségi — forma helyébe a magánbirtoklást vezette be. s bátran állíthatjuk, hogy a tulajdoni formák megváltoztatása egyik leglényegesebb intézkedése volt. Merőben új társadalmi rendet teremtett. Törvényeivel a germán hűbériség elemeit plántálta bele a magyar gondolkodásba. Addig minden katona egyenlő jogú tagja volt valamely vérségi köteléknek, amelyben fölötte senki sem uralkodott. Az új rendszerben minden nagyobb kiterjedésű birtok ura — a senior — saját szolgálatára katonákat — miles — tartott, akiik hadiszolgálattal tartoztak neki. A senior viszont a királynak tartozott hűséggel. Szent István e rendelkezésével a hűség eszméjét tette állama egyik alapelvévé. Vagyis egyik magyart alárendelte a másiknak, s mindannyit saját magának. Mindezt megtehette, volt hozzá ereje, hiszen már atyja, Géza fejedelem megkezdte a központosítást. Művét befejezve, István rákényszerítette a törzsfőket és nemzetségfőket az engedelmességre. Akik fellázadtak, azoknak nemzetségi birtokai István királyi birtokait gyarapították. A szabad magyarok a törzsfőket, köztük Árpád utódait is, magukkal egyenrangúaknak tartották. István király fellépésével látniuk kellett, hogy uralkodójuk mindenek felett álló hatalmat teremtett magának. Ahogyan első törvénykönyvében ezt megfogalmazta: „Mivel minden népet saját törvényei szerint kormányoznák, mivel és Isten akaratából monarchiám vezetésére hivattam meg, elhatároztam tehát, hogy a régi és új fölségek példáját követve, népemnek törvényeket adok...” Amihez az Isten kegyelméből uralkodó király akarata a jog. István királynak két törvénykönyve maradt ránk. Az egyik egy XII. századi kódexben, a másik későbbi .kéziratokban, tehát mindkettő csak másolatban. A másolatok hitelességéhez azonban, mint a kutatás megállapította, nem fér kétség. A jogtörténeti kutatás azt is megállapította, hogy e két törvényikönyv legnagyobbrészt önálló törvényalkotás. E törvények a magyar társadalom XI. századi időszerű és megoldandó kérdéseivel foglalkoznak, az akkori magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat szabályozzák. Sőt, az intézkedések mögött gyakran visszacseng a régi magyar szokásjog, ami más, mint a bajor népjog, s eltér a mainzi zsinati határozatokban foglaltaktól. Az első törvénykönyv bevezetésből és 35 szakaszból áll, s a következő témákra oszlik, illetve tartalmaz utasítást: az egyház és a papság helyzete, a keresztény vallásgyakorlás biztosítása, az új birtokrend, az eröszakos cselekmények megakadályozása, az esküszegés, a földesűr, az özvegyek és árvák jogainak biztosítása és védelme, valamint a boszorkányoknak és varázslóknak — a régi vallás híveinek — a büntetése. A második törvénykönyv a korábbi törvényeket módosítja, pontosítja, tehát kiegészítő jellegű. B ár István király korlátlanul gyakorolta hatalmát, a törvényeket Magyarország püspökeivel és főuraival együtt hozta. Ezt onnan is tudjuk, hogy a második törvényébe kétszer hivatkozik a szenátus döntésére, vagy kérésére. A szenátuson pedig a püspökök és főurak gyülekezetéi kell érteni, vagyis a későbbi királyi tanácsot. Dr. Csonkaréti Károly A király és a művészet Az idén 950 éve, hogy meghalt István király, aki egyéniségével és maradandó életművével, a magyar állam korszerű és zseniális megszervezésével népünk fennmaradását biztosította a történelem viharai között máig. A művészet felvirágzását is jelentékenyen, előmozdította, jámbor kegyessége erős kézzel és az ókos szervező zsenialitásával párosult. Nemcsak azzal, hogy a szerzetesrendeket hazánkban megtelepítette, az új bit megszilárdítására tíz püspökséget és minden tíz falunak egy templom építését rendelte el, hanem azzal is, hogy megnyitotta a Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokutat Magyarországon át. A zarándokok számára külföldön négy szállóházat alapított Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Raven- nában és Rómában. Rómában a régi Szent Péter Bazalika mellett ál-, lőtt az általa.- alapított templom és zarándok- ház, amelyet 1776-ban az .új . Szent Péter Bazilika . Sekrestyéjének építésekor bontottak le. Ma helyén emléktábla látható. Az Árpád fejedelmek székhelyén, Esztergomban, 1001-ben kezdte meg a Szent Adalbert székesegyház felépítését, melynek töredékei fennmaradtak. 1002- ben alapította az első magyar bencés apátságot. Pannonhalmán, 1018-ban pedig a zalavári bencés kolostort, melynek romjai ma is láthatók. Hazai építkezései közül kiemelkedik a székesfehérvári bazilikáé, a mellé rendelt apátsággal. Székes- fehérvárt állott királyi kápolnája, trónszékével. Itt koronázták utódait és ide- temetkezett, remélvén, hogy példáját utódai is követik. 1015-ben alapította a pécs- váradi bencés apátságot, melynek templomát 1038- ban Szent István halála évében szentelték fel. Hatalma megszilárdítása után — az európai uralkodókhoz hasonlatos módon — II. Szilveszter pápától uralkodása szimbólumaként koronát kért, mellyel 1001- ben koronázták meg Esztergomban. A koronázási jelvények a koronázási palásttal együtt a Magyar Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű kincsei. A korona két, különböző időben készült, részből áll, ezeknek keletkezési idejéről még viták folynak. A kristáiygörn- bös jogar X. századi, -kristálya még Géza fejedelem jogarát díszíthette, ami •. formájában a XII. századból származik. A koronázási palástot, melyen Széni István mellképe is látható, felesége, Gizella hímezte a veszp- rémvölgyi apácákkal 1031- ben. Felirata szerint a palástot Szent Isrtván és Gizella királyné ajándékozta a székesfehérvári bazaliká- nak. Szent István kardját ma a prágai Szent Vitus katedrálisban őrzik, valószínűleg IV. Béla leánya, Anna menekítette oda 1270-ben az Árpádok kincseivel együtt. A fejedelmi kincstár értékei közé tartozott a bécsi Schatzkammerban őrzött, ún. Attila — Nagy Károly — kardja is, amely valójában fejedelmi dísz- szablya volt. Salamon király anyja 1063-ban ajándékozta Nordheimi Ottó bajor hercegnek. Árpádtól Gézáig bármelyik fejedelem vagy trónörökös ' viselhette. A Szent István nevéhez fűződő, a bécsi Schatzkammerban őrzött sapka és erszény XII. és XIII. századi munka. Szent István legnagyobb fájdalma egyetLen, nagy gonddal nevelt fiának, Imrének 1031-ben bekövetkezett tragikus halála volt. Egész életművét, országa jövőjét a megsemmisülés fenyegette. Reálpolitikus- ként jó kiutat nem látott, országát ezért Szűz Mária oltalmába ajánl ott»., István 1038. aűgüsztus 15-én halt meg. A székesfehérvári bazilikába temették. Remekbe faragott kőkoporsója ma is látható. A sírládát 1038-ban, szentté avatásakor fölbontották, de a szent jobb keze hiányzott. Ez a bebalzsamozott jobb kéz egy szerzetes őrizetében fennmaradt, és ma legnagyobb kincseink között őrizzük. Története éppoly kalandos, mint a koronázási kincseké. A nagy király koponyaereklyéje ugyancsak kalandos utat járt be történelmünk viharos századaiban. A török időben Raguzá- ban, a mai Dubrovnilkban a domonlkosojí templomában vigyáztak rá, Mária Terézia királynő 1769-ben Pozsonyba vitette, innen került Székesfehérvárra. Első királyunkról és életművéről a kortársak is, de a legendák is megemlékeznek, külsejéről azonban alig. Csak a koronázási palást őrzi vonásait. A Képes Krónika ábrázolásai ideálképeket mutatnak a XIV. század hatvanas éveiből: 11 kis kép és iniciálé jeleníti meg a király életét és tetteit a lovagkor szellemében. A későbbi századokban is sokat foglalkoztatta alakja a festőket és szobrászokat. Történetét a templomok falain freskók idézik, az Árpád-házi szent királyokkal egyetemben. Lovosszabra a budai várban Stróbl Alajos -munkája 1906-ból. ■ Utolsó monumentális ábrázolását 1980-ban Lékai László érsekprímás készíttette Varga Imre szobrászművésszé] a római Szent Péter Bazilika magyar kápolnája számára, a mű azt a pillanatot ábrázolja, amint István az ors.zágot Szűz Mária oltalmába ajánlja. ' B. 1.
