Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. AUGUSZTUS 20.. SZOMBAT

NOGRAD

3

Az erőket kibontakoztató cselekvésre

van szükség

Beszélgetés Devcslcs Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével

A kezdeményező- és vállalkozókészség egyik alapvető gondolata volt annak a beszélgetésnek, amelyet augusztus 20-a előtt Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével folytattunk. Nógrád megye mai jellemzői mellett természetesen a gazdaság és a tanácsok kapcsolatáról, az államhatalom helyi szerveinek előrelépést szolgáló tői ekvéseiröl is szó esett.

— Interjúnk az ünnepi számban jelenik meg. Mit jelent augusztus 20-a ünnepe, ön szerint, ma?

— Szervesen összekapcsolódik a magyar államisággal: az államalapító István király nevével, a munkáshatalmat az állam alaptörvényében deklaráló alkotmánnyal. A mának szóló tanulságok között említhetem, hogy az állam korszerű szervezete és működése ma is nélkülözhetetlen feltétele a fejlődésnek. Ezért elkerülhetetlenek a következetes lépések az állami tevékenység korszerűségének és eredményességének további javításáért — a politikai intézményréndszer reformjára irányuló munkának ez ma az egyik legfontosabb feladata. Az állami szervek — köztük a tanácsok — nagyobb felelősségvállalására, helyi önállóságra, több kezdeményezésre, működésük ésszerűségének és szakszerűségének javítására van szükség. Vállalni kell a változtatásokat az állam szerepében, szervezetében és működésében, ha az idő úgy kívánja. Nem lehet megmerevíteni, a szükséges változtatásoktól „megóvni” a politikai, állami intézményeket súlyos károk és veszteségek veszélye nélkül. Kiigazítva a korábbi tévedéseket, építve a társadalomban bekövetkezett szerkezeti, politikai és kulturális változásokra, most a néphatalom érvényesülésének kiterjesztése és elmélyítése a feladatunk. Ehhez nélkülözhetetlen a demokrácia, a szocialista jogállamiság kereteinek megerősítése, az alkotmányosság következetes érvényesülése. Ahhoz pedig, hogy nagyobb szerepe legyen mindennapi életünkben az alkotmánynak, magának az alaptörvénynek is változnia kell.

— Folytassuk egy lényegre törő helyzet- elemzéssel. Melyek Nógrád megyében azok a legfontosabb sajátosságok, amelyek alapvetően meghatározzák a közélet „klímáját" és természetesen hatnak a tanácsok tevékenységére is?

— Nógrádban is jelen vannak azok a, problémák, amelyek jelentkeznek a társadalomban, a gazdaságban és az élet különböző területén. Ezek eltérő mértékben, de éreztetik hatásukat a megyében is. Ez alatt azt értem, hogy vannak dolgok, amelyek nálunk kevésbé problematikusak — összefüggésben a megye adottságaival — mások élesebben jelennek meg. Vannak tehát területek, amelyeken a megye általános fejlettségi szintje, teljesítménye jobb, s vannak, amelyeken rosz- szabb mint másütt. Szólni kell .arról, amit nehéz körülmények között is sikeresen tudtunk megoldani, így például az oktatásban és a termelés egyes területein. Vannak üzemek, amglyek teljesítménye jó, sikeresek, másoknál a feszültségek jobban felhalmozódtak. Súlyos helyzetbe került a szénbányavállalat, a tennivalókra egyelőre nem alakult ki elfogadható elgondolás sem vállalati, sem területi szinten. Hasonló gond más vállalatoknál is előfordulhat- Néhány téeszünk és kisebb vállalatunk sem tudott olyan programokat kialakítani az elmúlt években, amelyek sikert hoztak volna, vagy azzal kecsegtetnének.

— Nyilvánvaló, hogy ennek okait is vizsgálni kell.

— Ránk is vonatkozik az, amiről manapság sok szó esik: mintha egyenetlen volna a vállalkozás, az útkeresés, a helyi erők hasznosítása — különösen tettekben. Néhány dologban mi is azt vártuk, hogy a kormány majd megoldja a problémákat, központi erőforrásokkal feloldják a feszültségeket. Ma már egyre világosabban látható, hogy ez nem járható út. Ha nem teremtjük meg a kibontakozás helyi feltételeit, nincsenek jó elgondolások, akkor a feszültségek tartóssá válnak és csupán központi beavatkozással nem korrigálhatok. Ezzel szembe kell nézni, ezért az a véleményem, hogy minden területen sikert csak akkor lehet elérni, ha abban a kollektívában van erő ahhoz, hogy végrehajtható programokat alakítson ki. Így lehet megnyerni a bankokat, pénzintézeteket, amelyek a szűkös anyagi lehetőségek között nyilván a jó vállalkozásokhoz tudnak pénzt adni. Másrészt a jók közül is csak a legjobbakat lehet támogatni, hiszen a gyors kibontakozásnak ez a feltétele.

— Ezek az ellentmondások felszínre hozzák azt a kérdést is: mi lesz a sorsa azoknak a vállalatoknak, amelyek nem találták meg a kibontakozás eszközeit, módjait, s nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek?

— A kormány erre kialakít egy programot, de nem elég erre várni. A vállalatnak magának kell a megújulás útját keresni, s ha ez nem lehetséges a jelenlegi keretek között, új szervezeti formákat is szükséges teremteni ehhez. Ezek természetesen okozhatnak feszültségeket, s ezekkel számolni kell. Az intézmények, vállalatok átrendeződése, s ezzel együtt egy nagyőbb munkaerőmozgás a tanácsnak is új feladatokat ad. Az átképzésben, továbbképzésben ki kell például alakítani egy olyan rendszert, ami lehetővé te" szí, hogy az emberek a műszaki-technikai haladással, a struktúraváltással együtt életük folyamán több szakmát is elsajátíthassanak, többször átképezhessék magukat- Ezért hozunk most létre egy ilyen szervezetet, ráépítve a salgótarjáni szakmunkásképző intézetre. Szólni kell arról is, hogy a vállalatok egyenetlen fejlődése következtében minden szintű tanácsnak kellő készséget kell tanúsítani a racionális megoldások felkutatására a szociálpolitikával kapcsolatban. A szerkezet változtatása például nemcsak a vállalatot, hanem annak -nyugdíjasait is érintheti. Ezt figyelembe véve kell a helyi tanácsoknak nagyobb ' érzékenységet tanúsítani azok iránt, akik közülük hátrányos helyzetben vannak. S ahogy örülünk a jobb körümények között lévők gazdagodásának, nem lehetünk közömbösek a hátrányosabb helyzetbe kerültek iránt. A foglalkoztatásra is igaz a komplexitás igénye, hiszen nemcsak azokra kell gondolni, akiknek nem marad meg a munkahelyük, hanem azokra a fiatalokra is, akik esetleg nehezebben jutnak munkához. A tanácsok az infrastruktúra fejlesztésével helyzetbe hozhatják a gazdasági egységeket, s elősegíthetik ezzel a struktúraváltást. Gondolok például arra, hogy a lehető legjobb iskola- rendszer legyen, hiszen javuló oktatás nélkül nem képzelhető el, hogy jobb teljesítményt nyújtson a társadalom. Mindehhez hozzá kell tenni: a megújulás belső, vállalati feltételeinek kialakítását kívülről nem lehet vezényelni. A helyzet azt diktálja, hogy mindenkinek a maga területén kezdeményezőbbnek, határozottabbnak, igényesebbnek kell lenni. Meggyőződésem, hogy a vállalatok többségében megvan az a belső erő, amire lehet építeni, s a gazdálkodó egységen belül is azoknak kell teret engedni, akiknek van elgondolásuk a megoldásra. A kezdeményező, progresszív erők támogatása határozott vezetői magatartást igényel.

*

—- A gazdaság gondjai kapcsán már érintette a tanácsok magatartását. Közismert ugyanakkor az is, hogy az elvonások miatt az utóbbiak is nehezebb körülmények között dolgoznak. Milyen az elvonás mértéke, s a szűkösebb lehetőségek hogyan érintik az elhatározott célok valóra váltását?

— Az elvonás nehezebb körülményeket teremtett, hiszen 34 százalékkal érintette a tanácsoik költségvetését, megközelítően 1,2 milliárd forinttal kevesebb áll rendelkezésünkre- Ez óriási Pisszeg, s a csökkenés miatt más magatartásra van szükség. A tervet újra kellett fogalmazni úgy, hogy lényegét megőrizzük, az oktatás, az egészségügy ne szenvedjen csorbát. Ezt még hitelek felvételével, kötvények kibocsátásával is igyekeztünk megvalósítani. A másik cél az volt, hogy az egész ipari struktúrára nagy hatást gyakorló vízrendszerben, energiarendszerben — villany, gáz, közművek — ne kelljen visszalépni. Sőt, az Ipái Minisztérium segítségével még sikerült plusz feladatokat is teljesíteni azzal, hogy tovább folyik a körzeti központok gázzal való ellátása. A postával, a vállalatokkal való koordináció eredményeként a salgótarjáni, a balassagyarmati a pásztói és a bátony- terenyei korszerű telefonrendszerek kiépítése is megkezdődik. Ez esetben nem a mi erőforrásunkról van szó. A tanács ilyen típusú tevékenységgel tud hozzájárulni ahhoz, hogy az ipar és a mezőgazdaság relativ pozíciói javuljanak. A nehezebb helyzetben az önállóság és a kezdeményezőkészség pótolhatja a kieséseket. Így érhető el, hogy sok területen nehezebb körülmények között is megőrizhető a lakosság ellátásának színvonala. Ugyanakkor például a lakásépítéssel kapcsolatos eredeti elképzeléseket fel kellett adni. Arra marad csak erőnk, hogy a telkek kialakításáról gondoskodjunk. A nehezebb jövedelmi vagy családi háttérrel rendelkező fiatalok lakáshoz juttatása megnehezült. A feszültség feloldására egyelőre sem központi, sem helyi megoldás nem körvonalazódott, eszközök sem állnak ehhez rendelkezésre. Rákényszerültünk arra is — bár ez egyébként sem ártalmas dolog —, hogy az intézményrendszerben is gyorsabb ütemben jobb feladatmegosztást, racionálisabb működést alaikítsunk ki— A kevesebb pénz felhasználásához milyen stratégiát követnek, az elvonás hogyan érinti az egyes településeket? •

— Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ma kiegyensúlyozottabb a fejlesztés a megye különböző területein. Nem úgy oldottuk meg a visszavonulást, hogy az mindenkit egyformán érintsen. A csökkentés a megyét és városokat jobban sújtja, a községeknél viszont ez csak 12 százalék. A megyei beruházásokat korlátoztuk — persze ez szintén hiányzik —,. ugyanakkor új pályázatot indítottunk, hogy ezzel is segítsük a kisközségek településfejlesztési hozzájárulással is támogatott céljaink megvalósítását. A visszavonulásnál tehát alapelv volt, hogy azokat érintse jobban, ahol* nagyobbak az erőforrások. A kistelepülések ilyen támogatása ellenére is újra és újra felvetik az egyenetlen fejlődést. Nekem azonban az a véleményem, hogy ez fenn is fog maradni, mert az a terület, ahol kezdeményezőbb a tanács, nagyobb a helyi összefogás, az mindig gyorsabb ütemben fog fejlődni, mint az, ahol a csodára, vagy a felsőbb szervekre várnak. A kisebb erőforrásnál a tanácsnak ott van felelőssége, hogy a pénzt oda csoportosítsa, ahol vállalati vagy lakossági összefogás, készség van egyegy feladat megoldására. Ezt ösztönzi a pályázati rendszer is. Arról van szó, hogy nem egyes vezetők osztják el a pénzt, hanem a helyi tanács dönti el, hogy megpályáznak egyes feladatokhoz megyei támogatást. Ha igen, akkor természetesen neki is hozzá kell járulni, saját erőből.

— Amikor kevesebb a pénz, még nagyobb a felelősség a felhasználásában. Véleménye szerint milyen összefüggés van az ilyen körülmények iközött meghozandó döntés és az előkészítés gyakorlata, a demokratizmus között?

— Manapság nagyon sok kérdést megtárgyalunk, de az a tapasztalatom, hogy a válaszadásba jobban be kellene vonni a szakembereket. Mindenkinek lehet véleménye a dolgokról, de meg kell hallgatni, hogy mii mondanak a leghozzáértőbbek. Ha például arról van szó, hogyan kell megépíteni egy utat vagy hidat, hogyan kell egy parkot korszerűsíteni, akkor jobb, ha ehhez először a szakemberek szólnak- Az, hogy a szakmai vita nem a nyilvánosság előtt zajliik, feloldja az értelmiség felelősségét és olyan képzetet teremt, mintha néhány állami vagy mozgalmi vezető döntene minden kérdésben. Sokszor a szakemberek a vezetők egy részét szócsövüknek, kijárójuknaik tekintik. Én hibának tartom, hogy a rendezvényeken kiforratlan, túlzottan általános jellegű viták zajlanak. Fontos tapasztalat az is, hogy nem arról folyik a vita: a tanács erőforrásit a nyolc-tíz dolog közül milyen három-négy legfontosabbra fordítsuk. Ehelyett elfogadják azt, amivel előjönnek a javaslattevők és rögtön hozzáteszik, még ez és ez is kellene. Az ilyen típusú vita nem reális, mert nem számol a valósággal, az erőforrásokkal. Az is lényeges tehát, hogy mire van szükség, mi a legjobb műszaki megoldás, de az is, hogy meddig nyújtózkodhatunk, a takaró meddig ér. A nehezebb gazdasági helyzet nem szüntette meg sem a tanácsi sem a partnerszervezeteknél a nagyvonalú, ma halasztható fejlesztési kezdeményezéseket, igényeket. Az ilyen magatartás elvonja a figyelmet az azonnal megoldható, a lakosság számára nagyon fontos kisebb kérdésektől.

— Gyakran tapasztalható jelenség, hogy a legkülönfélébb fórumokon d tanácsokon kérnek számon olyan teendőket is, amelyek másoknak adnának feladatot. Ebből ered a kérdés: meddig terjed a tanács felelőssége?

— A tanács döntő felelőssége azokon a területeken van, aminek a működtetése, fejlesztése, fenntartása a kizárólagos feladatköre. Ilyen például az oktatás és az egészségügy. Van felelőssége abban, hogy az igazgatási feladatának eleget tegyen, betartassa a szabályokat, érvényt szerezzen az együttélés normáinak, megoldjon bizonyos szociálpolitikai feszültségeket. Mivel azonban a tanács szoros kapcsolatban van a lakossággal, nem lehet más ügyekben sem közömbös- Az olyan kérdésekben tehát, amely nem az ő felelőssége, közreműködő koordinátorként részt vesz a feladatok megoldásában, erre példa a gáz-, a telefon-, az energiaellátás javítása, vagy éppen a kereskedelmi hálózat fejlesztése, amit vállalkozásban kell megoldani. Ha tehát a vállalatokat, vagy a minisztériumot kell megnyerni, akkor a tanács a lakosság érdekeinek képviseletében koordinál, de itt csak résztvevő. Ez utóbbit pontosan kell látni. Ma még a társadalomban zavar van a feladatokat, a jogköröket és a felelősséget illetően. Példának okáért, hogy egy üzletben rendelnek-e árut, milyen a bolt tisztasága, az az üzlet, vagy a vállalat felelőssége. Ugyanakkor természetes, hogy a helyi tanács semmilyen olyan negatív jelenség esetén nem maradhat közömbös, amely a lakosságot érinti.

— A következő kérdést az országos pártértekezlet sugallja. Az állásfoglalás arra ösztönöz, hogy legyen a tanács az állam hatékonyabb helyi végrehajtó szerve. A megoldást keresve mi a járható út?

— Üjra a nagyobb kezdeményezőkészséget és a helyi önállóság erősítését említem. A pozíciótartásra való törekvés kevés, offen- zívebb magatartás 'szükséges a döntéshozatalban és a végrehajtásban is. Hogyan javítható ennek érdekében a testületi munka? Reálisabb, megalapozottabb döntések csak akkor születnek, ha az összes körülményt mérlegelik, nemcsak az óhajokat. S ha a megvalósítás nem megy, a döntés nem jó, akikor önkritikusan vissza kell térni a kérdésre. Ha egy határozat nem hajtható végre, akkor ugyanis több esetben arról van szó, hogy nem reális, összekeveredtek a realitások és az illúziók. Ma már világosan látszik az is, hogy a jogkörök pontos elhatárolására van szükség, enélkül ugyanis nem egyértelmű a végrehajtásért való felelősség sem. Ezért évek óta azt erősíti a megyei tanács, hogy a helyi tanácsok a rendelkezésükre álló pénz felhasználásáról szabadon, felső beatvakozás nélkül döntsenek, vállalva a döntésekért a felelősséget is- Ez, persze, a helyi viszonyokat kiélezi, mert nem lehet azt mondani, hogy a megyei tanács erre vagy arra nem adott pénzt, hanem ott kell sorrendet felállítani, ez pedig beleütközhet a részérdekekbe. Ezt a feszültséget a vitákban vállalni kell. A reális út tehát az önállóság erősítése, a döntési jogkörök jól körülhatároltsága, az önkormány-' zat kibontakoztatása, megteremtve ennek jogi és anyagi feltételeit. Ezt jól segítheti egy új tanácstörvény kidolgozása, ami előkészítés alatt áll. Más út nincsen, bár .még ma is előfordul, hogy akadnak, akik a dolgokat vissza akarják rendezni, s az egyet nem értők a megyei tanáccsal kívánják megváltoztatni a helyi döntést. El kell fogadni, hogy abban az esetben, ha egy döntés jogszerű, akkor abba más szerveknek beleszólni nem szabad. A helyi tanácsok vállalkozásának eredményeként sok olyan feladat megoldására is sor került, ami jobb anyagi körülmények között eddig nem volt lehetséges.

— A pártértekezlet állásfoglalása szorgalmazza azt is, hogy a tanácsok váljanak a lakóhelyek valóságos önkormányzati intézményeivé. A végrehajtásra gondolva, melyek a legfontosabb teendők?

— Abból kell kiindulni, hogy a testületeknek óriási a szerepük a reális lehetőségek feltárásában, a tényleges döntésekben. Ehhez elemzés, minőségi munka szükséges, a testület pedig jelentős szereppel bír abban is, hogy az apparátus munkájában jobban előtérbe kerüljön a szakszerűség. S ami az ön- kormányzatot illeti: a tanácsban dőljön el a településfejlesztés stratégiája, ott valósuljon meg az intézményirányítás. Mégpedig oly módon, hogy a tanács legyen a viták, az érdek- egyeztetések fóruma, a lakosság így tud azonosulni a döntésekkel is. Természetesen a mostani közéleti klímában sokféle más társadalmi fórum, szerveződés is hangot ad lakossági igényeknek, törekvéseknek. Az önkor- rpányzati szerepkörnek velejárója, hogy tudni kell kontaktust, dialógust tartani a társadalmi szervezetekkel, egyesületekkel, önszerveződő közösségekkel. A legfontosabb, hogy jól értsük: az átalakítás folyamatába hogyan illeszkedik be a tanácsi munka. S ami az ő felelőssége, azt jól cselekedje, amiben pedig koordinálással, szervezéssel segíteni tud, azzal szolgálja azokat a megoldásokat, amelyek a megyében a politika, a társadalom, a gazdaság és a kultúra megújulásában szükségesek. A saját feladatait minél jobban, a lakosság teljes ellenőrzése alatt hajtsa végre, s az ehhez szükséges feltételeket teremtse meg- Mindent összevetve, olyan cselekvési stílust kell kialakítani, amely az erők maximális kibontakozását eredményezi. A tanácsok valóságos néphatalmi szerepüket így tölthetik be — mondotta befejezésül Devcsics Miklós.

Kelemen Gábor