Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
2 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT Kállai Gyula beszéde Esztergomban Népünk államalapító királyunkra emlékezik Ünnepi gyűlést rendeztek pénteken Esztergomban, a régi vár, Szent István feltételezett születési helye előtti téren több ezer jelenlévő előtt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet. Van abban valami megható, s egyben felemelő, ahogyan a magyar nép ezekben a napokban állam - alapító királyunkra emlékezik; ahogyan nemzetünk zivataros korszakaiban oly sokszor ő felé fordult, és segítségkérőén felcsendült az ének: Hol vagy István király? Mi a titka ennek a hódolatnak és tiszteletadásnak? Az, ahogy István király a magyarságot bekapcsolta a korabeli Európa vérkeringésébe, a történelmi fejlődés új útjára terelte népünket, s ezzel valóban gigászi feladatot oldott meg — mondotta bevezetőben Kállai Gyula. István király 3 realitásokkal számolt — Cselekedetei nagyságára jellemző, hogy azokat az első krónikaírók, az első Szent István-interpretációk csodatevésnek minősítették, ekkor még nem tudván, hogy a nagy tettek, s azok végrehajtói nem a csodák és legendák, hanem a realitások világába tartoznak. István király sem csodatevő, hanem a korabeli realitásokkal számoló nagy államférfi volt, s mint ilyen., indította el ái; tóáígyarságot az állami és társadalmi fejlődés út útján. +tní'" Az ünnepi nagygyűlés szónoka emlékeztetett arra is, hogy első királyunk államalapító tette az idők folyamán az egymásnak ellentmondó eszmei és politikai áramlatok ütköző pontjává változott, s a különböző törekvéseket évszázadok során az ő nevével,- állam- és egyházalapító tevékenységével igyekeztek igazolni. A szentistváni örökségből a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás gondolatának mély történelmi igazságát azonban a társadalmi és politikai viszonyok viharai sem tudták kikezdeni. A szónok részletesen beszélt augusztus 20-a felszabadulás utáni tartalmáról, az alkotmány, a nemzeti egység jelentőségéről, az új kenyér ünnepéről. Az alkotmányról szólva megállapította: — Most ismét az a feladat áll előttünk, hogy alkotmányunk előírásait "felülvizsgáljuk és módosítsuk, vagy ha szükséges, új alaptörvényt alkossunk. Erre nem azért van szükség, mintha a mostani hatályos alkotmányunk nem tudta volna betölteni történelmi funkcióját, hanem azért, mert az utóbbi években fejlődésünk sok olyan új kérdést vetett fel, amelyeknek a megoldása • alkotmányos rendezést kíván.. És rendezést kíván sok más, gazdasági, politikai, kulturális, eszmei kérdés, sok feszítő társadalmi problémánk is. — Képesek vagyunk-e erre? Vannak akik kételkednek ebben. Vannak, akik azért kételkednek, mert a társadalom vezetését vállaló Magyar Szocialista Munkáspárt megújulásában hitetlenkednek. Ügy gondolom, a párt országos értekezlete választ adott erre a kételkedésre, bizonyítva a párt megújulását, vezetésre való képességét és készségét. És ezt a készséget bizonyítja a kibontakozó társadalmi aktivitás is. Igen, sorsfordító feladataink elvégzéséhez ma is megvannak a szükséges képességek ebben az országban, s közöttük talán a legfontosabb, a politikai akarat is. A’ politikai akarat az új közmegegyezésre és a ha^a boldceulá- sát biztosító cselekvésre. Érvényesül a népfrontpolitika A Hazafias Népfront elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar nép a jobb élet megvalósítása felé mindig akkor haladt bátran, szabadon és eredményesen előre, amikor következetesen érvényesült a párt szövetségi politikája — a népfrontpoliitika. — A népfrontmozgalom, kezdettől fogva párttagok és pártonkívüliek közös, egységes mozgalma volt, közös egységes célokért, amilyen a "fasizmus megdöntése, a nemzeti függetlenség helyreállítása, a népi demokratikus forradalom megvívása és a szocializmus építése. Ez a mozgalom ma is a párttagok és a pártonkívüliek élő, eleven mozgalma. Ma már történelmi tények egész sora bizonyítja, hogy a párt politikája nélkül elképzelhetetlen a népfrontmozgalom, a Hazafias Népfront tevékenysége nélkül viszont elképzelhetetlen a párt politikájának megvalósítása. A politikai rendszer továbbfejlesztésének alapvető követelménye, hogy a népfront minden szinten — a községektől az Országgyűlésig — első számú partnere legyen a pártnak. — Országunk szocialista fejlődése nagy és szent ügy. Ha évszázadok során a történelem viharai mind a négy égtáj felé, mind az öt földrészen szét. is' szórtak bennünket, otthona, lakóhelye lehet bárhol bárkinek, de hazája csak egy lehetséges. Ezért féltve vigyázunk arra, hogy új hazája hű polgáraként se szakítsa meg senki a.z óhazával való kapcsolatát. Ezért okoz fájó sebet, ha azt látjuk, hogy a nemzetiségi sorban élő magyarok megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Ezért tartjuk egyik legfőbb kötelességünknek, hogy az itt élő, más nemzetiségű állampolgárokat ne kisebbségnek, hanem teljes jogú honfitársainknak tekintsük Kállai Gyula beszédében a gyűlés helyszínére — a római katolikus egyház magyarországi központjára — utalva szólt az egyházakról is. — Örömünkre szolgál — mondotta —, hogy a szocializmus jó alapot teremtett ahhoz, hogy a magyarországi egyházak a realitásokat felismerve, harmonikus egységben tevékenykedjenek velünk, s termékeny egységben végezzék hitéleti tevékenységüket. Az egyházak jó példája Napjainkban, amikor az egyházak világszerte aktívan kapcsolódnak be korunk nagy problémáinak megoldásába, mint amilyen a béke védelme, az éhínség elleni harc, a környezet- és családvédelem, az alkoholés a kábítószer elleni küzdelem, a magyarországi egyházak példamutató szerepet játszanak. Ezzel is segítik előrehaladásunkat, s határainkon túl is megbecsülést szereznek a magyar névnek. A nagygyűlés szónoka beszédének végén Szent István politikai végrendeletéhez kapcsolódóan megállapította: — Kifejezhetem eltökélt szándékunkat: mi is vállaljuk a szentistváni életmű haladó, soha el nem évülő vonásait. Vállaljuk a folytatást, a folyamatosságot olyan értelemiben is, hogy ezt a hagyatékot igyekszünk a jövő nemzedékek számára átörökíteni. Nemzeti önismeretünknek és nemzeti önbecsülésünknek is tartozunk ezzel. Szilárd akarat és következetes cselekvés Berend I. Iván mondott ünnepi beszédet Kalocsán Államalapító királyunk halálának 950. évfordulója alkalmából pénteken egész napos emlékünnepséget rendeztek Kalocsán. Délelőtt a városi tanács dísztermében tu- dományoá ülést tartottak, ahol előadások hangzottak el első királyunk állam- és egyházszervezői tevékenységéről, a későbbi korokra is kiható szerepéről. Délután a város központjában, a főszékesegyház közvetlen közelében lévő téren ünnepélyes külsőségek között felavatták Szent István szobrát- Az emlékmű önálló művészi alkotásnak minősülő alapzatát Vadász György Ybl-díjas építész készítette. Az István király alakját megformáló bronzszobor Kirchmayer Károly SZOT-díjas szobrászművész alkotása. Az emlékművet a téren összegyűlt mintegy négyezer ember jelenlétében Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leplezte le, s ünnepi beszédében méltatta az állam- alapító király tevékenységének történelmi jelentőségét. Változó képek Szent István király alakját ellentmondásosan rajzolta fel a nagy államalapító tevékenységéhez ismét és ismét visszakanyarodó értelmező utókor — mondotta. Fél évszázaddal halála után, a szentté avatása idején keletkezett legenda már az „ala* mizsnálködással és imádkozással” idejét töltő „igazságos, kegyes és békeszerető” király képét formázta meg. Negyedszázaddal később, a Kis legenda a keménykezű uralkodót állítja elénk, aki családjának tagjait sem kímélte, véresen leverte a hatalma ellen lázadókat, sőt a trónkövetelői meg is vakíttat- ta, a rabló vitézeket pedig az országút mentén kettesével akasztatta fel. Temesvári Pelbárt száeadok múltán „testre kicsiny, lélekre nagy és merész, harcias és okos” uralkodóként írja le István. Annál egyértelműbb azon^ ban a szentistváni mű, a kettős alkotás: a magyar állam és a katolikus egyház megte-* remtése. A magyar államban a legkülönbözőbb népeknek, a különböző nyelveket beszélő idegeneknek és „vendégeknek” a kor keresztény: univerzalizmusának megfelelő, a nemzetiségi problémákat nem ismerő egységes kezelést alapozta meg és hagyta fiához írott „Intelmeiben” az utókorra. Mindez a magyarság fennmaradását, a kor Európájához való igazodását, a kor légfejlettebb európai intézményeinek átvételét és meghonosítását jelentette. Ezzel és csakis ezzel tudta biztosítani az Európában a nyugati népeknél mintegy fél évezreddel később érkezett, a földművelő-letelepedett életmódhoz nehezen alkalmazkodó magyarság fennmaradását. Szent István alkotása, a modern magyar államiság számunkra természetesen örökké aktuális. Az állam- alapító ünneplése augusztus 20-án, amit még Szent László rendelt el, ma is ünnep számunkra. (Szűkkeblű butaság akart e napnak más ünnepi tartalmat keresni az 50-es évek elején.) A szentistváni életmű, amelynek aktualitása minden korban nyilvánvaló volt, ma számunkra annál is élőbb, mert történelmi sorsforduló Időszakában járunk. A világgazdaság nagy átalakulása, az európai integráció megnyíló új fejezete ma nem kisebb alkalmazkodást követel, mint amit István király hajtott végre kíméletlen következetességgel.Ma is átvenni Ma is át kell tudnunk venni a fejlettebb világtól mindazt, ami a termelésben, és intézményekben a legkorszerűbb. Ma is fordulatot kell végrehajtanunk a termelés technológiájában, szervezetében, a világhoz kiépített, a világgazdasághoz fűződő kapcsolatainkban. Ma is igazodnunk kell, ami az életviszonyainkra is kihat, ami eddigi megszokott- ságokat és érdekeket is sért. A szentistváni európai gondolkodás és szemléletmód, a jó felismeréshez társult szilárd akarat és következetes cselekvés ma ugyanolyan' aktuális, mint egy évezred előtt. Ezért hajtunk fejet a mai ünnepi napon különös kegyelettel 'és büszkeséggel államalapító királyunk emlékének — fejelte be beszédét az Akadémia elnöke. Kincsláravatás A beszéd elhangzása után koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán. A kalocsai főszékesegyházban ezen a napon avatták fel a nagyközönség számára is megnyitott érseki kincstárat. Itt Szalóki István, a városi tanács elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Dankó László, kalocsai érsek mondott avatóbeszédet. Az állandó kiállítás a kalocsai katolikus egyházmegye területéről származó, az egyházak által megőrzött csaknem száz, kultúrtörténeti szempontból és művészi tekintetben is felbecsülhetetlen értékű műtárgy látható, az ötvös* és textilművészet remekei. Az érsekség, a Bács-Kiskun megyei és a városi tanács, valamint "az idegenforgalmi alap összefogásával — 3,5 millió forintos költséggel — kialakított kincstárában fő helyet kapott az István-her- ma, s külön teremben tekinthetők meg a XII. századból származó érseki sírleletek. Az ünnepi rendezvénysorozat a kalocsai főszékesegyházban ünnepi műsorral folytatódott, amelyben a műsorban a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének kórusa. Nagy Attila színművész, valamint Leányfalusi Vilmos orgonaművész, a kalocsai f főszékasegyház karnagya szerepelt. Zászlófelvonás Az alkotmány ünnepének előestéjén, pénteken a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Ugyancsak katonai tisztelgéssel vonták fel a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. Á hét két kérdése 1. LESZ-E VÁLTOZÁS BURMÁBAN? A drágaköveiről, értékes fáiról, bőven termő rizs- földjeiről ismert ázsiai ország ma éhezik. Burmában a „sajátos burmai szocialista úton” megtett 26 év után az áruhiány, a 400 százalékos infláció, a négymil- liárd dolláros külföldi adósság a jellemző. Az elmúlt hetekben több ezren tiltakoztak az utcákon az elnök lemondását, reformokat, demokratizálást követelve. A katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre, az áldozatok számát háromezerre becsülik, A véres események azonban aligha pecsételik meg a rendszer sorsát: a hatalmon lévő párt központi bizottsága és az ellenőrzése alatt álló nemzetgyűlés péteken a rendszer feltétlen hívét, Maung Ma- ung igazságügyminisztert választotta Sein Lwin elnök utódjául. Mindössze 17 napot országolt Sein Lwin, elődje, U Ne Win hagyományait követte. U Ne Win hirdette meg két és fél évtizede azt a programot, amely az egy- pártrendszerre és a hadseregre alapozva egyfajta buddhista ihletésű egyen- 1 lősdivel és baloldali jelszavakkal kevert ideológia jegyében a katasztrófába irányította Burmát. Az erősen központosított félkatonai rendszerben a feszültségek fokozatosan halmozódtak fel. Az ország gazdasági és nemzeti önállóságot hirdetve, félrevonult a világtól. Sajátos, központosított gazdaságirányítási rendszerében egyre kevesebbet termeltek, s miközben egyesek egyre többet fogyasztottak, közel 38 millió ember jövedelme az elmúlt húsz év alatt mit sem változott. Virágzott a feketekereskedelem: miközben a gazdasági kincseket külföldre csempészték, az állam bevételei nem gyarapodtak. Az ország szellemi tartalékai is kimerültek, az értelmiség méltatlanhelyzetében kivándorolt. A hadseregen és a rendőrségen kívül egyetlen szervezet sem működött igazán, Az eredmény: tavaly az ENSZ Burmát a legszegé- nyeb bcrszágok közé sorolta, U Ne Win alig egy éve Alig két nappal azután, hogy Ziaul Hakk kizárta a pártok részvételével tartandó választások lehetőségét és visszautasította a genfi megállapodások megsértésének vádját, felrobbant a gép, amelyen hazautazott. A tragikus szerencsétlenség hírét órákig döbbent csönd követte világszerte, jelezvf, hogy nem maga is ráébredt a változtatás szükségességére: átgondolatlan, értelmetlen, félresikerült reformjai azon- ba a lakosságon csattantak. Maradtak tehát a feszültségek, amelyek azután véres utcai megmozdulásokban csapódtak le, elsöpörve legalábbis U Ne Wint. De nem tudni, lehet-e remélni, változást, s ha lesz is, milyen irányban mutat? Hiszen éppen az a leszerepelt párt döntött az új államfő személyéről, amely földönfutóvá tette az egykori „aranyföld” állampolgárait. mindennapi politikus távozott és nem könnyű politikai helyzetet hagyott maga mögött. Ziaul Hakk halálával mindenképpen lezárult egy korszak, akkor is, ha ezt nem kísérik látványos jelek. Az ország, amelynek élén a hatalmi űr keletkezett, éppen a világesemények középpontjába# áll: az afganisztáni rendezés és Pakisztán helyzete fontos világ- politikai kérdés. Az Egyesült Államok, mint a legéri ntettebbek egyike, elsők között szólalt meg: Reagan elnök az együttérzés hangján búcsúzott Ziaul Haikktól, s emlékeztetett arra, hogy országa Pakisztánnal mindig jó viszonyban állt és továbbra is a szövetségi politika folytatását reméli. A tragédia legnagyobb vesztesei az afgán ellenfor- radalmárok. Ziaul Hakk személye biztosíték volt arra, hogy nem apadnak ki a pénzügyi és katonai források a kabuli rendszer elleni harcban. Ugyanakkor Ziaul Hakk manőverezőképességére, szuverén voltára jellemző: az ellentétek ellenére sem került sor az elmúlt évtizedben szakításra a Szovjetunió és Pakisztán között. Ziaul Hakk halála közvetlenül érinti Indiát és Kabult. India józan politikája egy meggyengült Pakisztán esetén nagyobb hangsúlyhoz juthat, ha pedig a genfi megállapodásnak érvényt szereznek a térségben, az a kabuli kormány helyzetének erősödését jelenti. Belpolitikai téren az űr látványosabb. Ziaul Halkk nem egyszerűen államfő volt, hanem az ELNÖK. Egy' személyben döntött, híveket szerzett ugyan, de társakat nem. A hatalmon nem osztozott. Utódot nem nevelt, az ambiciózus tisztek az egymás elleni harcban véreztek el. Megfigyelők etó ben az anarchiával fenyegető helyzetben a hadsereg szerepének növekedését jósolják. Gúlám Iszhak Han polgári politikus, az ügyvivő elnök személye mindenki által elfogadható, de nem bíznak abban, hogy tartósan kppes a hatalom csúcsán maradni. Az ellenzék szeretné, ha a novemberi választásokat mégis a politikai pártok részvételével tartanának meg. Kérdés, mit szólnak majd ehhez a katonák, akik a polgári pártok előretörésével arányosan szorulnának háttérbe. Kaszab Zsuzsa 2. MI VÁRTHATÖ PAKISZTÁNBAN?
