Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

2 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 31.. SZERDA A megyei pártbizottság rendkívüli ülése (Folytatás az 1. oldalról.) a testületnek, Géczi Jánost érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása alkalmából mentse fel a me­gyei pártbizottság első tit­kári tisztsége, valamint a végrehajtó bizottsági tag­sága alól. Elmondotta azt is, hogy a Politikai Bizottság az ed­digi gyakorlattól eltérően — a káderpolitikai elvekkel szigorú összhangban — nem ajánl jelöltet az első titkári tisztségre. A pártbizottság válasszon jelölőbizottságot, amelyik kellő tájékozódás után tegyen javaslatot a pártbizottságnak az új tiszt­ségviselő személyére. A mérlegelés, a döntés a párt- bizottság dolga, és felelőssé­ge. A továbbiakban a Köz­ponti Bizottság titkára mél­tatta, s megköszönte azt a tevékenységet, amelyet Gé­czi János, mint a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Nógrád országgyűlési kép­viselője végzett a párt poli­tikájának végrehajtása, Nóg­rád megye gyarapodása ér­dekében. Mint mondotta, személyében olyan generáció tagját tisztelik, akinek meg­adatott, hogy tevékeny ré­szese legyen az ország sors­fordulóinak, az újjáépítés­nek, s most a folyamatos megújulásnak. Személyes sorsáról szólva olyan szerény, elkötelezett kommunista képét rajzolta meg, aki felkészültségével, hozzáértésével, az évtizedes munka során szerzett gaz­dag tapasztalatával szolgál­ta a pártot, a megye lakos­ságát. Felelős magatartás az itt élő emberek sorsáért, a politikáért, fegyelmezett és igényes munka, ez jellemez­te tevékenységét. A demok­ratizmus, a kollektív veze­tés mellett Géczi János személyes érdeme is, hogy a megyei pártbizottság a nehezebb körülmények kö­zött is felelős alakítója, a megye politikai, társadalmi, gazdasági életének. Végezetül kifejezte a Köz­ponti Bizottság jókívánsága­it a nyugállományba vonuló Géczi Jánosnak, s átadta a testület ajándékát. Szót kért a tanácskozáson Géczi János is. Visszatekin­tett a pártban, a közéletben eltöltött több évtizedes mun­kára, beszélt a munkával járó gondokról és azokról a sikerekről is, amelyeket a Nógrád megyében élő em­berek, a párt irányításával elértek. Mai életünkről, dolgainkról, gondjainkról szólva azt hangsúlyoz­ta: a feladatok, ame­lyek előttünk állnak, nem könnyűek. Megoldásukhoz, a társadalmi, gazdasági meg­újuláshoz akárcsak az or­szágban, itt a megyében sincsenek kész receptek. A politikai felelősséget kell erősíteni a párttestületekben, az -alapszervezetekben, és a párttagságban a munka sikere érdekében. Befejezé­sül megköszönte azt a bi> zalmat, amelyet az alap­szervezetektől, a párttestület­től, a Központi Bizottság­tól kapott, amellyel segítet­ték tevékenységét. A továbbiakban Ürmössy László, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek nyugalma­zott vezérigazgatója, Skoda Ferenc, a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitánysá­gának vezetője és Kleiban Rezső, a Salgótarjáni Ko- ^ hászati Üzemek művezetője méltatta Géczi János tevé­kenységét, emlékezett a mun" kában együtt töltött esz­tendőkre, közös élményekre. A megyei pártbizottság — egy ellenszavazattal — ér­demei elismerése mellett, nyugállományba vonulása alkalmából felmentette Gé­czi Jánost első titkári tiszt­sége és végrehajtó bizott­sági tagsága alól. Majd megválasztotta a jelölőbi­zottságot, amelynek felada­ta, hogy a pártbizottságnak ajánlást tegyen az új első titkár személyére. A jelö­lőbizottság elnöke Szalai László lett. Tagjai: Huszák Artúr, Varga József, Maczkő Jenőné, dr. Szabó István, Boldvai László, Kaszás Ist- I vánné, Nagypál Máté, Forgó ' Imre, Turuczki János és Ágner Gyula. A pártbizottsági ülést kö­vei ően a végrehajtó bizott­ság ebédet adott Géczi Já­nos tiszteletére. Sajtótájékoztató Szirákon (Folytatás az 1. oldalról.) vezérigazgató-helyettes kri­tikus hangon szólt arról, hogy az idén bevezetett adórend­szer a szervezett utazások ellen hat, pedig ez jelentős szolgáltatásexportnak te­kinthető. Ma Magyarorszá­gon is — a világútlevél bir­tokában — erőteljes tenden­cia az egyéni turizmus, ám ez igen gyakran bevásárló, feketéző turizmussá csap át. Nagymértékben csökkent a szocialista országokból ha­zánkba érkező turisták szá­ma, s az idei árbevétel csu­pán hatvan százaléka a ta­valyi hasonló időszak árbevé­telének. A sajtótájékoztatón a ve- zérigazgató-heldyettes beje­lentette, hogy az IBUSZ szeptember elején 200 ezer példányban ötdolláros sors­jegyet bocsát ki. A sorsjegy csak konvertibilis valutáért EZ orró nyár volt az idén ' Csehszlovákiában — aki tehette, vidékre mene­kült. A prágaiak jórésze mégis otthon maradt, mintha várt volna valamire. Talán a kíváncsiság tartotta vissza őket, a közelgő huszadik év­forduló, az vajon mi lesz augusztus 21-én? Az utca embere számára a két évti­zednyi távlat ellenére a szö­vetséges szocialista, orszá­gok csapatainak egykori be­vonulása kínzó emlék, sok tekintetben megoldatlan és feldolgozatlan talány. Va­lóban szükség volt erre a drasztikus lépésre, ennyire súlyos volt a helyzet, ennyire nem tudtunk önmagunk úr­rá lenni az eseményeken? — teszik fel a kérdést önma­guknak. Az idősebbek társa­ságában — ha erre. terelődik a szó — szinte szégyenkez­ve, de bevallják: az ötvenes évek megpróbáltatásai, a sze­mélyi kultusz túlkapásai után 1968-ban Alexander Dubcek vágyaik és reménye­ik, egy demokratikus, „em­beri arculatú szocializmus” megtestesítője volt: a refor­moké, a nagyobb szabadságé, a beígért anyagi jólété. Csehszlovákia rendkívül nagy árat volt kénytelen fi­zetni 1968-ért, sokba kerülő halasztást szenvedett a gaz­vásárolható meg, s a decem­berben megrendezendő sor­soláson mintegy 1000 nyere­ményt sorsolnak ki, köztük egy japán személygépkocsit és egy 100 ezer forintos tár­sasutazást. ☆ A sajtótájékoztató kap­csán rövid számvetésre kér­tük Kálovits Gézát, az IBUSZ Nógrád megyei igazgatóját. — Milyen volt a forgalom a megye utazási irodáiban? — Soha még ilyen mérté­kű nem volt, mint most. Csak augusztusban 84 millió forintos forgalmat bonyolí­tottunk, ami 15 - millióval több, mint tavaly augusztus­ban. — Minek köszönhető ez a nagy forgalom? — Ez elsősorban valutafor­galmat jelent, főleg cseh­szlovák koronából és nyuga­ti valutákból, s ez utóbbiak daság már akkor sürgető korszerűsítése. A konszolidá­ciónak minősített folyamatot a régi, jónak tűnő, de rosszul bevált extenzív gazdasági módszerekkel hajtották végre, s ugyan ideig-óráig bekö­szöntött az álmos jólét, a politikai aktivitástól a pri­vátszféra kényelmébe húzó­dott vissza a lakosság, de már a nyolcvanas évek ele­jére egyértelműen nyilván­valóvá vált: komoly gondok vannak. Csehszlovákia a fel- szabadulás után a világ ti­zenkét legfejlettebb országa közé tartozott. A többi szo­cialista ország szemében a csúcstechnológiát, az ipari eszményképet jelentette — ám fokozatosan csúszott vissza, s napjainkra sok te­kintetben — és itt Lubomir Ströugalt, jelenlegi kormány­főt idézzük — „hatalmas ipa­ri múzeummá” vált. Hiába a nemzeti jövedelem növeke­déséről beszámoló statiszti­kák (bár ezek megbízhatósá­gát sokan megkérdőjelezik), a gyarapodás többnyire mennyiségi. Tény, hogy a raktárakban eladhatatlanul tornyosulnak az elavult áruk. A gazdasági kényszerhely­közül leginkább a schilling fogyott. — Mik voltak a legnépsze­rűbb társasutak? — Bécs és Csehszlovákia, de még mindig sláger Len­gyelország, Krakkó, Katowi­ce, Zakopane. — Es a legközelebbi tár­sasutak a megyéből? — Szeptember elején lesz egy olaszországi út, majd teljes csoport megy Kubába és Kemerovóba, s szervez­zük a 300 fős Barátság-vona­tot. — Mi a tapasztalat a szo­cialista országokból jövő tu­rizmusban? — Idén 122 szovjet cso­portot fogadtunk, jövőre 177- et szervezünk. A csehszlovák és lengyel beutazások azon­ban nagyon visszaestek a múlt évhez képest, annak tíz­százalékát sem érik el a beutazások. zet, a szovjet peresztrojka szele egyaránt a reformok meghirdetésére késztette a jelenlegi csehszlovák vezetést. Általános a gondolat, hogy húsz évvel ezelőtt hasonló gondok mozgatták meg a tö­megeket. A csehszlovák ál­lampolgár, nem csoda, zava­rodottan figyel: két évtize­den át gondosan került fo­galmak tornászták vissza magukat az újságok vezér­cikkeibe. Piac, értéktörvény, vállalati önállóság, igazgató- választás, demokratizálás, nyílt politika, reformok. Mé­giscsak Dubceknek volt igaza? — teszik fel a kér­dést. A párt, a konszolidáci­ót végrehajtó vezetés még 1970-ben külön dokumentum­ban foglalta össze: mik vol­tak szerinte a válság gyöke­rei, okai, következményei. A „tanulságok két évtizeden át útmutatónak számított, de vissza-visszatérő magyará­zása mutatja, a közvélemény mindmáig nem emésztette meg igazán a húsz évvel ezelőtt történteket, idősebb és fiatalabb nemzedék egy­aránt árnyaltabb és ponto­sabb magyarázatot követel. Máig nem tudni például, sze­Prágai levél & ¥ ■ #f ■ . # ■ # I . . # Szóvivői tájékoztató a magyar—román munkatalálkozóról A vasárnapi aradi ma­gyar—fomán találkozóról nyilatkozott Major László, az MSZMP szóvivője ked­den a televízió híradójában. Az egész ország felfokozott érdeklődésére utaló riporte­ri kérdésre válaszolva ki­jelentette: már készülnek az értékelések a látogatásról, az egynapos tárgyalás ered­ményességéről. A magyar közvélemény erőteljes vára­kozással tekintett a tárgya­lások elé, hiszen 11 éve volt utoljára főtitkári találkozó. Egy csapásra azonban nem lehetett megoldani minden problémát, ami az elmúlt évtizedben felgyűlt: erre a nemzetközi diplomácia tör­ténetében nem volt még példa. A szóvivő ezt követően felsorolta a magyar,—román kapcsolatokat feszítő leg­főbb kérdéseket, amelyeket Grósz Károly tíz pontban vetett fel a tárgyalásokon. A magyar párt főtitkára ja­vaslatot tett arra, hogy 1989-ben kerüljön sor leg­felső szintű találkozóra, és ezen közöis nemzetiségi dek­laráció. szülessen meg a ki­sebbségi kérdésről. A gaz­dasági együttműködés ser­kentése érdekében üljön össze a gazdasági együtt­működési kormánybizottság. A kulturális téren tapasz­talható anomáliák megszün­tetése érdiekében a hosszabb ideje nem ülésező kulturá­lis vegyesbizottság újbóli tanácskozását sürgette. Szükségesnek tartotta, hogy a magyar—román vegyes- bizottság vizsgálja meg a Magyarországon tartózkodó román állampolgárok (me­nekültek) helyzetét, s se­gítése a velük kapcsolatos gondok megoldását. A poli­tikai szempontok félretéte- lét javasolta a történészek együttműködésében, hogy tudományos alapon vitassák meg a felmerülő kérdése­ket. Indítványozta a talál­kozón a főkonzulátusok új­bóli megnyitását; felvetet­te a történelmi hagyomá­nyok közös ápolásának, va­lamint az idegemforrgalom­bam. jelentkező akadályok elhárításának fontosságát, annak érdekében, hogy a két nép jobban megismer­hesse egymást. A magyar­lakta és a többségi román vidékek meglátogatását cél­zó magyar újságíró-küldött­ség romániai tanulimányút- jára is javaslatot tett a ma­mély szerint kik kérték fel a pártvezetésből annak idején az öt szövetséges szo­cialista országot a segítség- nyújtásra, kinek vagy kiknek volt érdeke elsorvasztani a reformtörekvéseket, mennyi­ben játszottak szerepet a nemzetközi vonatkozások? Augusztus 21-én mintegy tízezer ember az utcákra vo­nult. Lehet ezt magyarázni Ja nyugati sajtó felbújtásával, a kíváncsisággal, a forrófe- jűséggel, a feltűnni vágyás­sal: ám biztos, valamit jel­zett, az elégedetlenséget va­lami táplálta. Mindenekelőtt 1968 tisztázatlanságai, a most meghirdetett reformok beve­zetésének elhúzódása, a sza­vak és tettek közötti ellent­mondások. Mint az 1968-ról tartott kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője a Rudé Právo­ban, a párt lapjában meg­fogalmazta, a két évtizeddel ezelőtti fejleményeket és okaikat élesebb szemszög­ből, az átalakításnak, az új kritikus történelemszemlé­letnek megfelelően kellene megvizsgálni. Szem előtt tart­va' azt, ami 1968-ban valóban egészséges, bölcs, jószándé­kú, lényeges volt, amit — néha — mint a gyereket a fürdővízzel együtt kiöntöt­tünk... Láng Judit gyár főtitkár. Végül kérte: a román vezetés vizsgálja meg, milyen következmé­nyekkel jár a kisebbségben levőkre a területrendezési terv, amely végrehajtásának felfüggesztését kérte. Nyölc témában sikerült haladást elérni — jelentet­te ki a szóvivő. Ügy tapasz­taljuk: megvan a szándék arra, hogy a legfelső szintű találkozó és a nemzetiségi deklaráció létrejöjjön. A gazdasági együttműködést szintén támogatták román résarql, s ha e téren előbb­re jutunk, az jótékonyan hat a politikai kapcsolatok­ra is. Ugyancsak készség mutat­kozott a kulturális vegyes­bizottság működtetésére, s pozitívan reagáltak a mene­kültkérdésben. A főkonzulá­tusok kérdésében a román álláspont elutasító volt. A történelmi hagyományok ápolásában megegyeztek a A vízgazdálkodási isme­retek széles körű terjeszté­sét céljául tűző Vársárhelyi Pál Társaság szervezőbizott­ság kedden délután nyil­vános vitaülést rendezett a Magyar Tudományos Akadé­mia kongresszusi termében a bős—nagymarosi vízlép­csőrendszerről. Starasolszki Ödön, a hid­rológiai intézet igazgatója odott áttekintést a vízlép­csőrendszerrel kapcsolatos vízgazdálkodási, valamint műszaki és természettudo­mányos mutatásairól. A vitaindító előadást öt kutató beszámolója egészí- ;ette ki további részletekkel, a vízi erőművek úgynevezett csúcsüzemi működtetésének, a dunakiliti tározó vízmoz­gásainak, a szigetközi ta­lajvízjárásnak, a vízminőség alakulásának, a hordalék­A Varsói Szérződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető leszerelési szakértői ültek tárgyalóasztalhoz kedd délelőtt Budapesten, hogy megvitassák az európai ha­gyományos leszereléssel kap­csolatos kérdéseket. A budapesti tanácskozás­sal — mint azt a rendezvényt megnyitó bevezetőjében Har- di Péter kiemelte — a ma­gyar házigazdák olyan fóru­mot kívántak létrehozni, amely az európai hagyomá­nyos leszerelés átfogó téma­körében a rangos szakértők kötetlen véleménycseréjét teszi lehetővé. Általános vélemény, hogy eddig jobbára csak a politikai deklarációk szintjére jutottak el a hagyományos haderők és a fegyverzet kérdésköré­ben. A kerekasztal-konferen- cia résztvevői is szemben ta­lálták már magukat a leendő tárgyalópartnerek előtt álló problémákkal: miként sze­rezzenek megbízható adato­Szűrös Mátyás, a . Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke ked­den délután a KB székhá­zában fogadta a hazánkban tartózkodó Fritz Königet, az Osztrák Néppárt parla­menti csoportjának elnökét. tárgyaláson. Kedvező volt a válasz az idegenforgalom ja­vítására és arra a kérdésre is, hogy magyar újságíró­küldöttség látogathasson Ro­mániába. Nem adtak pozitív feleletet a területrendezéssel kapcsolatban, ugyanakkor felajánlották, hogy a hely­színen megvizsgálják a tény­leges helyzetet. A találkozót követő fel­adatokat körvonalazva a szó­vivő kifejtette: a szavakat tetteknek kell követniük, hi­szen a tárgyalás eredményes­ségét azon lehet lemérni, hogy mi valósul meg. Végül hangsúlyozta: érdemes volt elmenni Aradra, mert az, hogy 11 évig nem volt főtit­kári találkozó, nem hasz­nált a kapcsolatoknak. Nem ismertük egymás gondolko­dását, s ez zavart okozott a viszonyunkban, most bepil­lanthattunk abba, hogy a román politikai vezetés mi­ként gondolkodik. (MTI) mozgásnak várható hatásai­ról, és a káros következmé­nyek elhárításáról. Vélemé­nyük szerint a kutatási ered­mények egyértelműen bizo­nyítják, hogy a vízlépcső- rendszer ellenzőinek számos állítása megalapozatlan, fél­reértésen, vagy hiányos is­mereten alapul. Az eddigi vizsgálatok nem vetettek fel egyetlen olyan műszaki, vagy természettudományos megállapítást sem, amely a vízlépcsőrendszer teljes, vagy részleges leállítását in­dokolná. Ugyanakkor a kutatók szükségesnek tartják, hogy a vízlépcsőrendszer üzem­be helyezéséig felépüljenek mindazok a létesítmények, amelyek a káros környezeti hatások tervszerű elhárítását szo’gálják. kát a szemben álló felek egymás hagyományos hadere­jéről, miként ellenőrizzék ezeket az információkat, mi­ként mérjék fel, és mennyi­ben vegyék figyelembe az „ellenség” vélt vagy valós fenyegetettségérzését, miiként küszöböljék ki a fegyverze­tekben fennálló aszimmetriá­kat. Az összetett témacsoma­got boncolgatva annyi már világosnak látszik — hang­súlyozta Hardi Péter —, hogy e kérdéseket több fá­zisra bontva kell a tárgyalá­sok napirendjére tűzni; fo­gódzkodóként ki kell jelölni bizonyos prioritásokat, sem­milyen részkérdést sem zár­va ki ugyanakkor az eszme­cserék köréből. Abban is egyetértenek a résztvevők, hogy a hagyományos leszere­lés első lépéseinek színhelye Európa központi régiói lesz­nek. Az azonban még nem világos, hogy hol húzzák meg az érintett területek ha­tárait. (MTI) A szívélyes légkörű meg­beszélésen véleménycserét folytattak időszerű nemzet­közi kérdésekről. Áttekin­tették a kétoldalú kapcsola­tok legfontosabb területeit, valamint az együttműködés további erősítésének lehető­ségeit. (MTI) Vitaülés a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről Kerekasztal-konferencia a leszerelésről Szűrös Mátyás fogadta Fritz Königet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom