Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
2 NÖGRÄD 1988. JÚLIUS 5., KEDD A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése Nyilvánosságra hozták az SZKP országos értekezletének határozatait A TASZSZ szovjet hírügynökség héttőn este nyilvánosságra hozta az SZKP nemrégiben lezajlott országos értekezletének azokat a határozatait, amelyeket kedden közölnek a moszkvai központi lapok. A nyilvánosságról szóló* határozat az egyilk legfontosabb politikai feladatnak minősíti a nyilvánosság fejlesztését. Hangsúlyozza: a nyilvánosság légköre tette lehetővé a pártnak, az egész szovjet népnek, hogy jobban megértse múltját és jelenét, felszínre hozza a gátló tényezőket, roppant hazafias erőket mozgósítson az ország javát, a szocializmust szolgáló aktív és céltudatos munkára. Legyen kezdeményező a párt A nyilvánosság az átalakítási folyamatok elmélyítésének, visszafordíthatatlanná tételének egyik legfontosabb feltétele. Nemzetközi szinten az államok és népek álláspontját tükröző nyilvánosság segíti a béke, és az együttműködés ügyét, az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világ megteremtése, a korszerű, civilizált nemzetközi kapcsolatok kialakítása eszméinek megszilárdítását. A nyilvánosság, a bírálat, és az önbírálat a nép érdekeit szolgálja, a társadalom politikai rendszerének nyitottságát tükrözi, erejét politikai életrevalóságát, erkölcsi egészségét tanúsítja. Az országos pártértekezlet határozatában ugyanakkor rámutatott, hogy maga a nyilvánosság is elmélyítést és támogatást igényel. Még mindig számottevő információmennyiség nem hozzáférhető a társadalom számára, még mindig jelentős információkat nem használnak fel a társadalmi- gazdasági és a szellemi fejlődés meggyorsítására, a tömegek politikai kultúrájának és az irányítást végzők politikai kultúrájának emelésére. Az is előfordul, hogy a nyíltságot egyéni és csoportambíciók érdekében használják fel. A pártértekezlet nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság következetes kiszélesítése elengedhetetlen feltétele a' társadalmi élet valamennyi szférájára kiterjedő demokratizálási folyamatok kibontakozásának, a szocializmus megújhodásának. Amikor a párt fejleszti a nyilvánosságot, abból a lenini útmutatásból indul ki, hogy a tömegeknek mindent tudniok kell, mindenről ítéletet kell formálniok és tudatosan kell cselekedniök. A kommunista pártnak, a szovjet népnek szüksége van az igazságra, szüksége van teljes és tárgyilagos információra mindenről, anii a társadalomban zajlik. A nyilvánosság kibontakoztatásában legyen kezdeményező példakép a párt — mutat rá a határozat. A párt- értekezleti határozat valamennyi szinten a pártvezetők, valamint a választott pártszervek tagjai kötelességévé teszi, hogy rendszeresen számoljanak be munkájukról mind a pártszervezetek, mind pedig a dolgozó kollektívák és a lakosság előtt. A pártértekezlet különösen fontosnak tartja a nyilvánosságot a káderpolitikában, a vezető káderek kiemelése olyan demokratikus mechanizmusának megteremtésében, amely a közvéleményre támaszkodik. A nyilvánosság, a tömegek részéről gyakorolt ellenőrzés és bírálat iránti nyíltság az államhatalmi szervek hatékony működésének nélkülözhetetlen feltétele. A nyilvánosság kötelező oldala a népi ellenőrzés, a jogvédelmi szervek tevékenységének. A nyilvánosságról szóló határozat hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni az indokolatlan korlátozásokat a társadalom életére, a környezeti helyzetre vonatkozó statisztikai információ felhasználásában, ki kell alakítani a korszerű információs technológiára épülő adat- gyűjtési, adatfeldolgozási és terjesztési rendszert, biztosítani kell az összes könyvtár hozzáférhetőségét, törvényben kell szabályozni a levéltári anyagok felhasználását. A határozat külön kiemelte a tömegtájékoztatási eszközök szerepének fontosságát a nynilvánosság'kiszélesítésében. Megengedhetetlennek nevezte a sajtó bíráló megnyilatkozásainak elfojtását ugyanúgy, mint a nem hiteles információk nyilvánosságra hozatalát. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság feltételezi a tömegtájékoztatási eszközök társadalmi, jogi és erkölcsi felelősségét. Senkinek nincs monopóliuma az igazságra, senkinek nem lehet monopóliuma a nyilvánosságra sem, — mondja a határozat, amely a továbbiakban álást foglal a nyilvánosság jogi biztosítékainak megteremtése mellett, ami magában foglalja a szovjet állampolgárok tájékozódási jogának alkotmányos rögzítését is. A határozat kitér arra, hogy szabatosan körül kell írni a szükséges titkosság, a szolgálati titkok határait, meg kell jelölni a felelősséget állami és katonai titkot képező értesülések, valamint olyan egyéb értesülések terjesztéséért, amelyek sértik az állampolgárok törvényes jogait, kárt okoznak a közrendnek, a biztonságnak, a lakosság egészségének és erkölcsiségének. Nem érvényesíthető a nyilvánosság a szovjet állam, a társadalom érdekei, a személyiség jogai rovására, háború és erőszak, fajgyűlölet, nemzeti és vallási türelmetlenség hirdetésére, a kíméletlenség propagandájára és pornográfia terjesztésére. A nemzetek, nemzetiségiek közötti viszonyról A szovjet pártértekezlet határozatot hozott a nemzetek, nemzetiségek közötti viszonyról. A határozat megállapítja, hogy a soknemzetiségű szovjet állam kialakulásának kezdeti szakaszára jellemző dinamizmust megtörte a nemzetiségi politika lenini elveitől való eltávolodás, a törvényesség megsértése a személyi kultusz időszakában, a pangás ideológiája és pszichológiája. Abszolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldásában elért eredményeket, olykor problémamentesnek tüntették fel a nemzeti viszonyokat, nem vették kellően tekintetbe az egyes köztársaságok, autonóm köz- igazgatási egységek és nemzetiségi csoportok társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének szükségleteit. Nem oldottak meg idejében sok olyan súlyos kérdést, amelyet a nemzetek és népcsoportok fejlődése vetett fel. Társadalmi elégedetlenség jelentkezett, s ez olykor konfliktusjelleget öltött. A szovjet pártértekezlet ebben a határozatában történelmi fontosságú feladatnak nevezte a nemzetségi politika lenini normáinak megerősítését, a torzulások kiigazítását. A határozat szorgalmazza a szövetséges köztársaságok és az autonóm közigazgatási egységek jogainak bővítését, mégpedig oly módon, hogy határolják el a Szovjetunió és a szovjet köztársaságok illetékességét, decentralizálják az irányító funkciók jelentős hányadát, fokozzák a köztársaságok önállóságát és felelősségét a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlesztés, valamint a környezetvédelem terén. Legyen minden köztársaság érdekelt saját gazdasági tevékenységének végeredményében, amely alapja lesz saját jólétének, a szovjet állam közös’ gzadasága és hatalma gyarapításának — mutat rá a határozat. A pártértekezleti okmány kiemeli, hogy a gazdaság és az egész társadalmi élet in- ternaoionalizálódása törvényszerű folyamat, s hogy a nemzeti korlátoltságra irányuló bármilyen törekvés csak gazdasági és szellemi elsatnyuláshoz vezethet. Átfogó, jogi reform Fontos, hogy minden nemzeti területegységben szellemi haladás kísérje a gazdasági és a társadalmi haladást, támaszkodva a nemzetek és népcsoportok kulturális sajátszerűségére. Legyen a soknemzetiségű szocialista kultúra egész társadalmunk eszmei-erkölcsi konszolidációjának hatalmas tényezője — mondja az okmány. Gondoskodni kell arról, hogy a saját áll ami-területi egységeik határain túl élő vagy ilyennel nem rendelkező nemzetiségek több lehetőséget kapjanak kulturális igényeik kielégítésére, kulturális központok létrehozására, a tömegtájékoztatása eszközök használatában és vallási téren. A pártértekezleti határozat szerint a soknemzetiv- gű szovjet állam egyik legfontosabb elve az, hogy minden állampolgár szabadon fejleszthesse és egyen- jogúan használhassa anyanyelvét. A határozat állást foglal mind a nemzeti nihilizmussal, mind pedig a nemzeti elkülönültséggel szemben. Külön határozatot hozott az SZKP országos konferenciája a jogi reformról. A következő években az országban átfogó jogi reformot kell bevezetni, amely biztosítani hivatott a törvények uralmát a társadalom életének minden szférájában, erősíteni kell a szocialista jogrend fenntartásának mechanizmusait a néphatalo'm fejlesztésével. Javítani kell a Szovjetunió, a szövetséges és az autonóm köztársaságok legfelsőbb hatalmi szerveinek törvényalkotó tevékenységét. Következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy mindaz megengedett, amit nem tilt a törvény. Különösen fontos demokratizálni a törvényhozó folyamatot, s itt a nyilvánosságra, a törvényjavaslatok szakszerű, tudományos értékelésére. és széles körű társadalmi megvitatására kell támaszkodni. A határozat felveti egv alkotmányfelügyeleti bizottság létrehozásának gondolatát, a bírósági ügyvitelben szorgalmazza a nyilvánosság érvényesítését, az ártatlansági vélelem feltétlen betartását, a feltétlen bírói függetlenség biztosítását. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) tek ajánlást, aki kellő köz* életi jártassággal, politikai és vitakultúrával rendelkezve a mozgalom utóbbi időben megizmosodó törek*- véseit bátorítani és fejlesz- teni tudja. Az előterjesztést követően az ülés résztvevői közül többen szót kértek. Ratkó József költő javasolta, hogy az országos tanács tagjai állítsanak új jelölteket és titkos szavazással döntsenek a főtitkár személyéről. A főtitkári tisztre Bihari Mihály egyetemi tanárt ajánlotta, Sípos Béla, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense indítványozta: szavazással döntsön az országos tanács arról, hogy a főtitkárt milyen módon — nyílt, avagy titkos szavazással — válasszák meg. Javasolta: a népfrontban hozzanak létre társelnöki funkciót, s arra Márton Jánost, a HNF Országos Tanácsának alelnö- két jelöljék. Dr. Mándi Barnabás orvos amellett érvelt, hogy az országos tanács most ne válasszon főtitkárt. hanem alakítson jelölőbizottságot, s annak jelentése alapján szeptemberben hozzanak döntést. Czi- ne Mihály irodalomtörténész támogatta a Huszár Istvánra vonatkozó javaslatot. Szabó Kálmán tanszékvezető egyetemi tanár egyetértett a javaslatokkal, nem tartotta célszerűnek új jelöltek állítását. De ő is a titkos szavazás mellett voksolt. Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök kifejtette: bizalommal van a javaslatot tevő szervezet iránt, ezért a főtitkár személyére tett indítványt elfogadja. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa — 15 ellen- szavazattal és 9 tartózkodással — úgy döntött, hogy a személyi kérdésekben nyílt szavazást tart. Az országos tanács egyhangúlag felmentette Pozsgay Imrét főtitkári tisztéből, és megerősítette tagságát az országos tanácsban és az országos elnökségben. A HJíF Országos Tanácsa Huszár Istvánt — két ellenszavazattal és 25 tartózkodással — főtitkárrá választotta. Az ülésen Paskai László bíborost, esztergomi érseket, a Magyar Katolikus Püspöki ^Kar elnökét, a népfront or- 'szágos tanácsának tagját az országos elnökségbe választották. Tóth Károlyt, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnökét és Nagy Gyulát, az evangélikus egyház püspökelnökét megválasztották az országos tanács és az országos elnökség tagjává. Az országos pártértekezlet utáni népfrontfeladatokat taglaló vitaindítójában Pozsgay Imre hangsúlyozta: időszerű lenne, ha a népfront a maga saját kezdeményezésére áttekintené az elmúlt évek mozgalmi tapasztalatait, az önállóságból és a politikai reformból következő feladatait. Célszerű, hogy ennek a feladatnak, az elvégzésére munkabizottságot kérjenek fel. Javasol(Folytatás az 1. oldalról.) létszáma 30 fő. A mátra- szőlősd négy tantermes iskola felépítésével lényegesen csökken majd ez a zsúfoltság. Az oktatás-nevelés személyi feltételei Mátra- szőlősön a legrosszabbak, az órák szakos ellátottsága 39 százalékos. Ez a kedvezőtlen arány a váltott tanítás megszüntetésével, a más iskolákban tanító pedagógusok óraadásával javítható. ta: az országos tanács Huszár István főtitkárt bízza meg a munkabizottság vezetésével. Ez a munka — mondotta a továbbiakban — alapvető politikai kérdéseket érint. Ezek közül az első, hogy a népfrontnak az eddiginél nagyobb nyilvánosságra, nyíltságra van szüksége, amennyiben társadalmi elfogadtatásán túlmenően a társadalom aktivitásának, tevékenységének színtere és intézménye akar maradni. Ez az egyik fontos követelmény, amelynek eleget kell tenni ahhoz, hogy a népfrontmozgalom ne csak megőrizhesse, hanem erősíthesse tekintélyét a társadalomban. Nagyon fontos kérdés az is, hogy a népfrontmozgalom milyen módon és milyen szakaszban kapcsolódjék be az ország sorsát és jövőjét érintő politikai döntések előkészítésébe — fejtette ki Pozsgay Imre. Annak érdekében, hogy minél kevesebb alkalommal kelljen voluntarista és később hibásnak bizonyuló döntések támogatása miatt a népfrontnak sajnálkozását kifejeznie, újra kell gondolni a döntés-előkészítésben és a politikában való részvétel dolgát is. A mélyreható, alapos vizsgálait a népfrontnak és a pártnak egyaránt érdeke, mert ebből a vizsgálatból közös társadalmi-politikai haszon származhat. A szocialista politikai pluralizmus kérdésével kapcsolatban Pozsgay Imre hangsúlyozta: amennyiben ez a szocializmus megújulásának és az újfajta kibontakozásnak az előfeltétele, akkor nem szabad a jelszavak világába utalni, hanem egy alapos elemzőmunka és következtetésig eljutó vizsgálat eredményeként a politikai mozgástérben kell realizálni. A társadalmi-politikai mozgalmakban — mindenki részvételével — az érdekképviseletnek és az érdekérvényesítésnek olyan formáját szükséges kialakítani, amelyben az autonóm állampolgárok, az önrendelkezésre képes személyiségek félelem nélkül mondhatják el véleményüket, félelem nélkül dönthetnek. Ehhez a népfrontmozgalom teremthet megfelelő és kibontakozást nyújtó politikai feltételeket. Így az a nagyon sokszor vitatott politikai kérdés, hogy mit jelent a népfront, mint politikai tömörülés, és mit jelent, mint állampolgárok mozgalma, összeegyeztethe- tővé válik. Végezetül rámutatott: a politikai fordulat és a politikai intézmények átalakítása szükségképpen egvütt- jár azzal a következménynyel, hogy a döntéseknek is lesz felelőse. Megszűnik az a fajta munkamegosztás, hogy egyik oldalon áll a döntéshozók szűk csoportja, a másik oldalon pedig a végrehajtásra kötelezett állampolgárok milliói. A változás azért is kívánatos, mert ez a helytelen munörvendetes, hogy a területen tanító 109 pedagógus mellett mindössze két fő dolgozik szakképesítés nélkül. A végrehajtó bizottság állami tulajdonban levő telek értékesítéséről is határozott, megtárgyalta egy hasznosi külterületi ingatlan zártkertté nyilvánításával kapcsolatos javaslatot, s jelentést hallgatott meg magán- vállalkozások tanácsi támogatásáról is. A testűiét — pályázati elkamegosztás vezetett el ahhoz az állapothoz, amikor az állampolgár nem érzi felelősnek magát. Az országos tanács egyhangú szavazással általánosságban elfogadta az állásfoglalás-tervezetet, azzal a kiegészítéssel, hogy az országos titkárság az elhangzott javaslatokkal kiegészíti a dokumentumot, s azt a sajtóban közzéteszik. Az állásfoglalás véglegesített dokumentuma leszögezi : az MSZMP országos értekezlete nagy fontosságú esemény volt. Valósághű, őszinte helyzetelemzése és az új pártvezetés megválasztása megállította a bizalomvesztés folyamatát. A pártértekezlet állásfoglalása lehetőséget kínál az országnak és népének a válságból való kiemelkedésre. Az elfogadott politikai-cselekvési terv alapja lehet egy új társadalmi közmegegyezésnek. A nép- frontmozgalo'm új szerepét értékelve, az állásfoglalás hangoztatja: véget ért azaz időszak, amikor egyetlen irányító központból meghatározható volt a társadalmi élet minden részkérdése. Olyan időre kell felkészülni, és alkalmassá tenni a mozgalmat, amelyben értelmesen és egészségesen ötvöződnek az önszerveződő, öntevékenyen dolgozó társadalmi közösségek mozgásiehetőségei, kezdeményezései az egyéni, csoportérdekeken túl teki ntő központi törekvéssel, a társadalom egészének céljait is követve. Az országos tanács helyesli, hogy a Központi Bizottság munkabizottságot hoz létre az elmúlt háromnégy évtized tapasztalatainak elemzésére. Ehhez a munkához a nápfrontmoz- galom is rendelkezésre bocsátja tapasztalatait. Most, amikor megújulni kezd a párt; változik irányító szerepe és munkastílusa; amikor átrendeződik a párt- és a társadalmi szervek, a párt- és az állami szervek közötti együttműködés gyakorlata, az országos tanács természetesnek tartja, hogy a népfront- mozgalomnak is újra kell gondolnia a maga szerepét, s azt, hogy miként válhat a szocialista pluralizmus —új értékrendet is jelenítő — intézményévé. Ezért saját tagjaiból munkabizottságot hoz létre e feladat megoldására. Utolsó napirendi pontként a HNF OT egy 13 tagú bizottságot választott, amely kidolgozza az országos tanács feladattervét a következő kongresszusig terjedő időszakra. A bizottság Huszár István vezetésével végzi munkáját. Végezetül az országos tanács egyetértett a magyar Országgyűlés július 1-jei állásfoglalásával, amely tiltakozik a romániai falu- pusztító tervek ellen, és jószándékú tárgyalásokat javasol a két nemzetet és Európát terhelő feszültségek feloldására. bírálás alapján — 1988, augusztus 1-től 1993. július 31-ig Hantosné Kiss Évát, a pásztói Kun Béla Általános Iskola igazgatójának, Mikuska Míklósnét az I. számú naipíközi otthonos óvoda vezetőjének nevezte ki. Nagy Ilonát 1988. augusztus 1-től a megismételt pályázati eljárás befejezté- ig, de legfeljebb 1989. július 31-ig a II. számú napközi otthonos óvoda vezetői teendőinek ellátásával bízta meg. fl végrehajtó bizottságok napirendjén
