Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
3 ,1988. JÚLIUS 25.. HÉTFŐ NÖGRÄD Bedolgozásról, gyermekek foglalkoztatásáról A Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat romhányi Widenta gyárában az év első felében négyszázféle csiszolóanyagot gyártottak, amely jelentős részét exportra szállították. A kerámiaipari termékek eljutottak az NSZK-ba, Franciaországba, Hollandiába és az USA-ba is. _RT__ H ihetetlen eredmények Végnapjait éli Ménkes? Egy Heves megyei kisszövetkezetnél vagyak bedolgozó. Költségeimet a vállalkozói adóra vonatkozó szabályok szerint kívánom elszámolni. Melyik adóhatóságnál kell bejelentésemet megtenni? (Megyei igazgatóság, vagy adófelügyelőség, de mindkettő lehet Heves megyei, vagy Nógrád megyei.) Az adóhatóság alatt mindig az elsőfokú adóhatóságot kell érteni. így az ön esetében a bedolgozónak, mint magánszemélynek a lakhely szerinti adófelügyelőségnél (tehát a Nógrád megyei adófelügyelőségnél) kell bejelentkeznie, ha költségét a vállalkozói adó szabályai szerint kívánja elszámolni. Társadalmi aktíváinknak munkájuk .elismeréséül vásárlási utalványt adunk. Az adótörvény értelmében a társadalmi munkáért járó évi 2000 forint feletti jutalmakat adó terheli. Kérdéseink: mivel nem pénzbeli jutalomról van szó, ftell-e adózni? Kinek? Ha adózni kell, akkor terheli-e előlegfizetési kötelezettség a 2000 forint j feletti kifizetéseket? (Szakszervezeti bizottság.) A társadalmi munkáért kapott jutalom — a törvény 15. § 26 pontjának a A salgótarjáni síküveggyárban 1984-ben kezdték gyártani a Salgotherm hő- és hangszigetelő üveget. Az első esztendőben 60 ezer, három év múlva, tehát tavaly viszont már 300 ezer négyzetmétert állítottak elő. A termelés ilyen gyors ütemű felfutása nem mindennapi marketingmunkát sejtet a háttérben. A látványos siker piaci összetevőiről kérdeztük Davidovics Iván okleveles közgazdászt, a gyár kereskedelmi osztályvezetőjét. — A gyártás négy év alatti ötszáz százalékos növekedése mögött rendkívül szívós, tudatosan felépített piaci munka rejlik — mondotta. — Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük: a terméknek már a piacbevezetés időszakában is jelentős konkurenciával kellett szembenéznie, hiszen több vállalat, szövetkezet és kisiparos állított elő hasonló üveget. — Adódik a kérdés: ebben a helyzetben nem tűnt-e túlságosan kockázatosnak egy ilyen nagymérvű beruházásba belevágni? — Az amerikai business- elméletet vallom , magaménak, mely szerint egy üzletember kétféle meggondolásból nyit boltot. Egyrészt, ha nincs a környéken hasonló, s ezért feltételez egy kielégítetlen fizetőképes keresletet. Másrészt, ha több ilyen üzlet is van, s ezért úgy véli, hogy másokhoz hasonlóan ő is megélhet belőle. Természetesen ez utóbbi esetben sokkal nehezebb sikert elérni, s teljesen élté' rő, offenzív piaci stratégiát kell alkalmazni. — Miben állt a síküveggyár üzletpolitikájának lényege? végrehajtási rendeletben meghatározottak alapján — valóban évi 2000 forintig adómentes. Az ezen összeg feletti rész adóköteles, mégpedig az egyéb jövedelmek szabályai szerint adózik. Amennyiben alapszervezetük olyan megoldást választ a kifizetésre, hogy vásárlási utalványt ad, tehát előleget nem tud levonni a jutalmazottól, akkor más megoldást kell választani: a jutalmazott- nak egy igazolást is adnak, hogy mekkora összegű lenne a pénzbeli jutalom értéke, amit majd az adózó (a jutalmazott) az éves adóbevallásában az esetleges többi jövedelmével együtt fog bevallani ' a 2000 forint feletti jövedelemrészből. Az intézményünkben elhelyezett gyermekeket foglalkoztatjuk egy vállalat jóvoltából. Ez jó nekünk és a vállalatnak is. Kérdésünk: az előállított termék, illetve szolgáltatás adóköteles-e? Igen. Az 184/1969. (MK. 23.) MM-számú utasítással hatályba léptetett Nevelőintézeti Rendtartás 1. §. (2) bekezdése alapján a gyerekek foglalkoztatását szolgáló bedolgozói munkát bérmunkának kell tekinteni, tehát adóköteles tevékenység. Az adó alapja a vég— A helyes üzletpolitika kialakításához legelső feladatunknak egy precíz, mindenre kiterjedő helyzetelemzés kimunkálását tekintettük. Ennek során meghatároztuk a piac felvevőképességét. Kérdőíves megkérdezéssel feltérképeztük a vásárlói magatartás indítóokait, a fizetőképes kereslet irányadó áramlatait, várható fejlődési irányzatát. Ezzel párhuzamosan gondosan elemeztük a versenyhelyzetet, versenytársaink üzleti jó hírnevét, azaz goodvilljét, elemeztük eladói magatartását, a termékhez kapcsolódó pluszszolgáltatásokat, a helyettesítő termék minőségét, a csomagolást, az árszintet és a vállalkozási határidőket. Ezt követően a diagnózis ismeretében dolgoztuk ki marketingelgondolásunkat, az ez irányú teendőinket. — Divatos kifejezés és igen sűrűn használatos manapság az ön által is emlegetett marketingkifejezés, ám annál ritkábban érhető tetten a mindennapi életben. Hogyan tudná összefoglalni marketingmunkájukat? — A marketing az én felfogásom szerint nem csodaeszköz, főleg nem öncél, hanem szemléletmód. Mégpedig egy olyan szemlélet- és magatartásforma, amely az úgynevezett marketingmix elemeinek, mint például a minőség, az ár, a szállítás, a piackutatás, a reklám, a fejlesztés stb. együttes, komplex, de a mindenkori piaci helyzetnek megfelelő, eltérő súlyozással» való tudatos alkalmazását jelenti, az állandóan változó vevői igények kielégítése érdekében. — Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? — Az első perctől kezdve nyilvánvaló volt számunkra, hogy a piac felvevőképessége zett tevékenység árbevétele, és az értékesített termék adókulcsával adózik. A szakszervezetek a „kis összegű” kifizetések vonatkozásában kifizetőhelynek minősülnek-e, terheli-e őkét bejelentkezési kötelezettség? (Vállalati szakszervezeti bizottság jelige.) Igen, ebben az esetben a vállalati szakszervezetek is önálló kifizetőhelynek minősülnek. Emiatt be kéll jelentkezniük, illetve a befizetés lebonyolítására három alternatíva közül választhatnak. 1. A szakszervezet vállalata átvállalhatja az adózási gyakorlatot, ebben az esetben a vállalati adószámon, de külön analitikus nyilvántartás mellett, az átutaláson pedig jelezni kell az alapszervezet nevét és összegét a személyi jövedelemadónak. 2. Az ágazati szakszervezet hozzájárulásával az ágazati adószámon való „saját” bonyolítással. (Az előbb említett analitikus nyilvántartásról önöknek kell gondoskodni.) 3. önállóan bejelentkezhet, illetve kérhet adószámot az adóhatóságtól az alapszervezet, ez esetben személyi jövedelemadós be-, fizetéseket önállóan bonyolít. hosszú távon nem növelhető, s ezért két út kínálkozott előttünk. Mindkettőn elindultunk. A legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy a versenytársak kiszorításával emelhessük piaci részesedésünket. A mottóm: a konkurenciától elvett minden egy forint kettőt ér számomra. A másik járható út azáltal vezetett üzleti sikerünkhöz, hogy új szükségleteket teremtettünk, mégpedig új használati értékekkel bíró hőszigetelő üvegekkel. Mint azt az eredményeink is igazolják, mindkét úton úgy lépdeltünk előre, hogy elértük céljainkat. — Milyen új termékeket dobtak piacra? — Egyik legértékgsebb termékünk a kazettás domborított hőszigetelő üveg, amely a bejárati ajtókhoz egyben díszítőelemként is kiváló. A másik fontos új termékünk a jászberényi hűtőgépgyárnak kifejlesztett hővitrin- ajtóüveg. Közkedvelt még a különböző ezdett és ragasztott üveg kombinációjaként előállított biztonsági hőszigetelő üvegcsaládunk: — Megítélése szerint meddig lehet még folytatni ezt a ma egyedülálló piaci terjeszkedést? — A versenyhelyzet tovább élesedik, s így leglényegesebb törekvésünk az elért piaci részesedés megtartása. Ez egyelőre sikerült, sőt növekedett a Salgotherm iránti kereslet. Az első fél évben több mint 170 ezer négyzetméter hőszigetelő üveget értékesítettünk, amely negyven százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi értéket. — Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok marketingmunkájukban! Kolaj László „Jó szerencsét «-Laci bácsi«! Aztán szenet hoztál-e?” — állít meg a ménkesi portán régi ismerősöm. ..Talán bizony eltévedtem, hogy én hozzak szenet a széngyárba?” — kérdezek vissza az egykor jobb napokat élt, fronton edződött embernek. „Kutya kenyér! Csak visszahúz a szíved” — toldja meg egy cifrával, majd int, hogy menjek, a főmérnök már vár. A máshol népesnek, itt zugnak keresztelt vasúti kocsik épp az orrom előtt húznak el, a bent ülő bányászok fásult arccal veszik tudomásul, hogy ismét kezdődik egy sikta... A bejárat melletti versenytáblán szinte hihetetlen termelési eredményeket olvashat a látogató. Kányás — időarányosan: azaz év elejétől — a terv egyharmadát teljesítette, s Ménkes iis ..harcol” a 75 százalékért.(!) Most már értem a közelmúltban nyugdíjba vonult főmérnök, Törőcsik István keserű megjegyzését: ..Tönkretették a bányászatot-.. ” Ha jól emlékszem. rögtön ezután a szeme sarkát tö- rölgette. Kik és hogyan tették tönkre? — ezen gondolkodtam* mikor a főmérnöki szoba ajtaját benyitottam. A vezetői hármas — Morvái Ernő igazgató, Szabó Ferenc főmérnök és Bakos Zoltán bányamester — épp azon tanakodott, mennyi lenne az az ideális műszakbér, ameny- nyiónt hét végére bányászokat toborozhatnának. A múlt évben efféle kérdésekben aligha kellett volna leülniük, az élet azonban jócskán megváltozott és a szenesek mára csak legyintenek a felkínált lehetőség hallatán. — Nem megy a termelés és a hitelünk is elveszett — magyarázza immár négy- szemközt Szabó Ferenc. — Még egy fűrészlap beszerzése is komoly gond. merthogy a bélyegzőnket sehol nem fogadják .el. A minap meg már az elővá j ások számára szükséges bélésfa is csak hosz- szas huzavona után érkezett meg*. A vállalat működéséhez naponta 3000 tonna szenet kellene az osztályozóra küldenünk, ebből Ménkesre úgy ezer tonna jut. Az elmúlt 24 órában visizont ennek alig az egyharmadát „adtuk át” a kötélpályán... Az okok között első helyre került a létszámhiány és a gyakori műszaki hiba. Az üzem statisztikusától érdekes adatokat tudok meg: — Ügy látszik, az emberek szívesebben vannak maródon, hiszen a betegség mir att kiesett műszakszám a tavalyi első fél évben még alig haladta meg a nyolcezret, most pedig már a tizenegyezret is túlszárnyaltuk. Való igaz, hogy a személyi jövedelmadó miatt csökkent a túlórakedv. mégis ezerötszáz órával többet fizettünk ki eddig, mint a múlt év derekáig. Sajnos nem a fronti túlórákért, hanem többnyire fenntartásért. Így is látszik azonban, hogy a betegség miatt megnövekedett kieső műszakot nem kompenzálta sem a „visszamaradás”, sem a hét végi munka. A statisztikából az sem tűnik ki, hogy — feltehetően a személyi jövedelemadó hatására megszűntek a gmfc-k, amelyeknek a teljesítménye most rendkívüli módon hiányzik. Ezt már útban a keleti 2. számú front felé tudom meg kísérőmtől: Holló György gépészeti vezetőtől. — Ha nem megy a verkli, bennünket vesznek elő — magyarázza —, s fel sem merül, hogy a geológiai adottságok legalább annyira közrejátszanak a rossz mérlegünkben, mint a hiányzó emberek. S akik vannak? Toldozott-foltozott csapatokat állítunk ki nap mint nap, a húzóerőt jelentő negyvenesek nélkül. Állítását igazolja Kovács Dávid frontmester is, hiszen a mai 13-as létszám elővá- jásiakkal kiegészülve jött össze. Az álfái bányatérségben olyannyira aggasztóvá vált a helyzet, hogy a két- számyú front egyik felét le is kellett állítani. — Én már nem mondok semmit! — kucorodi-k mellénk a fronitmester. az igen csak szűkre szabott munkatérben. — Nekem már úgy lehet, ácsolják az akasztófát, mert ami a szívemen, az a számon. Hát hogy is lenne létszám, mikor bruttó- sítva napi 440 forintot keresünk! A múlt hónapban 17 ezerre jöttem ki úgy, hogy szalagszerelésért 12 ezret vettem fel, a túlműszak után. Ha bezárják a bányát, engem már nem vet földhöz! Ötvenéves vagyok, elmegyek a ládagyárba szöget hajlítgatm, de mi lesz ezekkel a szerencsétlen fiatalokkal ? Több százezres adósságot vállaltak a lakásért; hát miből fizetik vissza?! — Szakmám szerint kőműves volnék — állítja meg a lapátot egy pillanatra Gubán József. — Harminc föld alatt töltött év után menjek visz- sza iparosnak? — Én párttag vagyak — emeli fel a hangját Hadu- sovszki Rudolf, aki a 10-es csapattól „vendégeskedik” a fronton — De a kenyérbe is, nem jövök be hét végén! Három műszákból legfeljebb egy bére a miénk... — Legjobban az jár, aki betegállományba megy — érkezik meg Stork Joachim, aki nemrég jött vissza maródból. — Hat-hét száz is megvan naponta, hát hogyne mennének az emberek! Zakatolva, süvítve indul meg a fronti láncos vonszoló, vagy itteni elnevezéssel: a kaparó. Kísérőm int, hogy óvatosan lépkedjek (bár a kúszás jobb kifejezés lenne) a tárnok között, mert köny- nyan kidől a szénfal. Utána meig akár 10 csille homok is lezúdulhat. Még kint, a diszpécserközpontban hallottam a főafcnásztól. hogy szerencsétlen vállalkozás volt a kéttárcsás maróhenger beszerelése erre a frontra. „Egytárcsással már megettük volna az egészet” — jutnak eszembe szavai, hiszen a 15 méter hosszú szerkezet lehetetlenné teszi a biztosítóberendezések mielőbbi „beléptetését”, a védelmiül szolgáló acélpajzsok: mozgatását. Emiatt aztán könnyen kidől a szénfal, s jön vele a kő, meg a homok is. Ki tudja, hányszor álltak már „takarítás” miatt?, A fejtés másik végén futunk össze Nagy Pál I--el, aki kollégáinál sokkalta derűlátóbb : — Úgy sem merik bezárni a bányát! Hát mit fognak kezdeni ennyi emberrel? Kifelé tartva ezt a gondolatot idézi vissza Holló György: — Hát ez a kijelentés aggaszt engem! Egyesek azt hiszik, hogy jó szóra, humanitásból megmaradhat a bánya. Fel nem mérik ésszel, hogy ebben a helyzetben mindössze „egy tollvonás” az egész... A közeli napokban megtartott munkásgyűlésen a vezérigazgató-helyettes egy régi szokásra hívta fel a bányászok figyelmét. Egykoron ugyanis a beteg társhoz küldöttséget menesztettek, aki — lett légyen bármilyen egészségi állapotban — napokkal rövidebb idő alatt „meggyógyult”, látván a kollégák aggódását, s megértve hívó szavukat. Tegyük hozzá: akkoriban a csapatok maguk határozták meg, kit vesznek be maguk mellé, kit tartanak munkája alapján arra érdemesnek. A kis közösségek szolidárisak voltak egymással, nem akarták „idegennel” pótolni a kiesőt. Azokban az években a szénnek nem volt ideje megpenészedni... T. Németh László Hogyan futott a Salgotherm? Beszélgetés Davidovics Ivánnal a síküveggyár marketingmunkájárái