Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

MAI AJÁNLATUNK NÓGRÁDI TÁJAKON... D2 TELEXEN ÉRKEZETT... Az én életemről kell írnom... „Szegény vagyok” KOSSUTH RADIO: 8.20: A hét zeneműve 9.00: Napközben 11.00: „Szép ház, nagy park közepén” 11.32: A Pickwick klub 12.45: Mezőgazdasági vál­lalkozók 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Avraham Bogatir hét napja 14.35: Klasszikus operettek­ből 15.00: Elvesztett otthonok 15.30: Kóruspódium 16.05: Hangoló 17.00: Ecomix 17.40: Gulyás Lásaló népzenei feldolgozásaiból 19.15: A Zsebrádiószínház bemutatója 19.30: Egy rádiós naplójából 20.30: Tetüd-etűd. Kabaré a pokolban 21.30: Magyarok Világszövet­sége. 3. rész 22.33: Halló, itt vagyok I 23.30: Két Bach-verseny mű PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Gyermekeknek: 8.05: Kikopog? 8.25: Nyitnikék 9.05: Lehoczky Éva operett­felvételeiből 9.35: Rivaldafényben 12.10: Nótacsokor 13.05: Gyermekeknek: Sztrogoff Mihály — Verne Gyula regénye 13.33: Szív. Edmondo De Amicis regénye 14.00: Kettőtől ötjg . . . (Élő) 17.05: Táborrock 17.50: ötödik sebesség 18.30: Garázs 19.05: Táncházi muzsiká 19.30: Sportvilág 20.03: Hangminta ’88 21.05: Hét-fő-téma. (Élő) 23.10: Bemutatjuk Bobby HcFerrin „Egyszerű örömök” című új dzsesszlemezét 23.55: Spirituálék BARTÓK RÁDIÓ: 9.06: Nagy siker volt! 10.22: A Modern rézfúvós- együttes játszik 10.5A: Operaegyüttesek 11.43: Varsói ősz — 1987 — IV/2. rész 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Wilhelm Furtwängler vezényel 14.45: Labirintus 15.00: Két kvartett 15.40: Xerxes. Részletek Händel operájából 16.15: Kilátó 17.00: Magyar zeneszerzők 17.40: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót (Elő) 19.05: A hét zeneműve 19.35: Bellini operáiból 20.05: .Kapcsoljuk a Budapest Kongresszusi Közpon­tot. (Elő) Közben: 20.45: Magányos Pálma. Kubai költők versei 21.05: A hangverseny­közvetítés folytatása 22.00: Barokk muzsika 22.16: Jevgenyij Nyesztyeren- ko ária- és dalestje MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nóg- rád megyéből. — 17.30: Mű­sorismertetés, hírek, időjárás. — 17.35: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefon: 35-510: Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. — El szeretném mon­dani. Kiss László jegyzete. (Közben: 18.00—18.15: Észak­magyarországi krónika. — Reklám. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 18.40: Hírek 18.45: Képes nóták 19.15: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Schwajda György: A szent család — tévéjáték (16 éven felülieknek!) 21.15: A Panoráma külön­kiadása 22.25: Híradó 3. 2. MŰSOR! 20.00 Körzeti tévéstúdiók Budapest Pécs Szeged Salgótarjáni kábeltelevízió: 19.15: Mese 19.30: Tarján! magazin. Képújság (Városi-megyei hírek, lakótelepi életünk — válasz az olvasóknak, Karancs-kvíz nyeremé­nyekkel, kulturális ajánlatok.) 20.00: Éjszakai játékok. (Amerikai bűnügyi film, 18 éven felülieknek!). Kb. 21.30: Tarján! magazin. Képújság. (Ism.) BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 16.45: A nap percei 16.55: Katonák műsora 17.55: Pozsonyi magazin 18.20: Esti mese 18.30: A híradó sajtó- konferenciája 19.30: Híradó 20.00: Az ökrök háborúja — tévésorozat • 21.05: Sportvisszhangok 22.05: Publicisztikai műsor 22.45: Szovjet útirajzfilmek 2. MŰSOR: 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Dokumentumfilm J. Weber fényképészről 20.25: Meggyorsítás — feliratos szovjet tévé­film — 2. rész 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Portréfilm 22.45: Kérem a következőt! — magyar rajzfilm­sorozat MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Rövidzárlat. Színes, szinkr. amerikai fantasztikus film­vígjáték. — Kamara: A ve­réb is madár (16). Színes, magyar filmvígjáték. — Ko­hász: Távoli kiáltás. Színes, japán film. — IMH Z.-pál- falva: Betty Blúe (18). Fran­cia film. — Kertmozi: India­na Jones és a végzet temp­loma. Színes, fantasztikus amerikai kalandfilm. — Ba­lassagyarmati Madách: Fél 4- től: Asterix Britanniában. Színes francia rajzfilm. — Háromnegyed 6 és 8-tól: Tisz­ta Amerika. (16). Színes ma­gyar film. — Madách Kama­ra: Brodway Danny Rose. Szinkr. amerikai film. — Kis- terenyei Petőfi: Diplomás örömlány. Színes, szinkr. an­gol-amerikai film. — Bá- tonyterenyel Petőfi: Szárnyas fejvadász (16). Színes, szinkr. amerikai fantasztikus kaland­film. — Pásztó: Fél 6-tól: Fo­gadjunk! Színes, szinkr. olasz filmvígjáték. — Szé- csény: Du. 4-től: A másik ember I—EL Színes magyar film. — Karancslapu jtő: Tűz van babám! Szinkronizált filmvígjáték. — Jobbágyi: Smaragderdő. Színes, szinkr. amerikai kalandfilm. — Nagy- lóc: A csitri. Színes, szinkr. francia film. — Érsekvadkert: Gyilkosság a sötétben. Színes, dán krimi. Feketeszakáll szelleme Közkeletű felfogás sze­rint Kolombusz 1492. októ­ber 12-én a Bahama-szige- tekhez tartozó Guanahani- szigeten lépett először Ame­rika földjére. Egyes kutatók ezt kétségbe vonják, ám ez a legkevésbé sem zavarja a büszke bahamaiakat. A tengerészek által San Sal­vadornak elkeresztelt szige­ten szobor állít emléket Kolombusz partra lépésének. A Bahama-szigetek lakói ma sem a hagyományos mezőgazdasági és ipari te­vékenységekből élnek. Az. idegenforgalom világmére­tű elterjedésének korában történelmük során első fzben fedezték fel, hogy mégis­csak rendelkeznek olyan természeti kinccsel, amely­ből békés és törvényes mó­don megélhetnek. Ez pe­dig a napfény és a ten­ger. A debreceni Déri Múzeum­ban —, amely a néprajzi múzeum után a legjelentő­sebb hazai néprajzi anyag­gal rendelkezik — a névadó Déri György ezredes gyűj­teményéből kerámiakiállítás nyílt. Az egész Kárpát-me­dence fazekashagyományát bemutató csaknem 1000 kerá­mia elsősorban a felvidéki, erdélyi és dunántúli fazekas­központokból került ki. Fotó: Oláh Tibor A vanyarci általános is­kolában tanít Lászka Pál, a Hazafias Népfront Vanyarci Községi Bizottságának el­nöke. Beszélgetésünk témá­ja az anyanyelvű oktatás, a nemzetiségiek jelenlegi hely- I; zete. — Én a szlovák nyelvet anyanyelvként kaptam, hi- i szén hároméves koromig csak ezen a nyelven értet­tem édesanyám szavait — mondja a rokonszenves ta­nárember. — Falunkban az 50-es évek elején szinte ki­zárólag —, de mindenképp nagyobb részben — szlová- ’ kul beszéltek egymással az emberek... Hogy ma miért j nem beszélem anyanyelvi ' szinten a nyelvet? Annak ' magyarázata az iskolai ok- . tatásban, az akkori társa­dalmi viszonyokban keres­hető. Általános iskolai éveim alatt tanultuk ugyan a szlo­vákot, de csak ímmel-ám- mal, nem igazán komoly színvonalon. Miután elvé* í geztem az általános iskolát, \ évtizedre megszűnt minden kapcsolatom az anyanyelvvel. Leszerelésem után bekapcso­lódtam községünk közéleté­be, a helyi sportegyesület el­nökeként kezdtem ügyködni. Az anyanyelv szempontjából ez mellékes körülmény len­ne, ha a mérkőzéseken nem hallottuk volna sűrűn — ta­lán elbírja a nyomdafestéket ] —, hogy ,,hülye tótok”! Igaz, akik bekiabáltak, azok nem tudták, hogy a pályán Csillagkerék, fény a küllő, titok, ki a benneülő Minden éjjel befog vele, csillagűrbe robog vele. Csillagoldal, csillag a rúd, pályája a nagy égi út. Vándorokhoz ér a fénye, utasokat hord az égbe. A fenti Göncölszekér cí­mű vers költője, Kaposi Ká­poszta Ferenc Ipolyvecén él, kisebb megszakításokkal már nyolcvankét éve. Amikor fe­lesége szólítja, hogy vendé­gei érkeztek, korát megha­zudtoló fürgeséggel siet elénk valahonnan a ház végéből, ahol dolgozott. — Kicsit emeltebb hangon beszéljenek az öreggel — súgja meg a felesége. — Nem jól hall már. — Jöjjenek beljebb, — in­vitál Feri bácsi- Sajnálkozik, hogy semmivel nem tud megkínálni, dehát olyan vá­ratlanul jöttünk. Bemegyünk a kis félrecsapott tetejű, vi­rágoskertes mesebeli házikó­ba. Odabenn is nő egykét hatalmas növény, amúgy tel­jesen átlagos a berendezés. Belül már nem érvényesül az az évszázados falusias jelleg, amely kívülről olyan kedves­sé és békéssé teszi a házat. — Nem kell már rólam ír­ni — legyint, de azért na­gyon szívesen beszél magá­ról és a versekről. Térül-for- dul és pillanatokon belül megjelenik újságokkal a ke­zében. Széles a választék: van harmincas évekbeli Friss Üjság, Vasárnap, ugyan­abból a korból. Azután sok Üj Ember, és egy Magyar Ifjúság. Mindegyik a verse­it közli, illetve a vele ké­szült írásokat. De előkerül egy verseskötet is a Szikra Nyomda kiadásában. Címe: Szegény ember vagyok. Ügy az ötvenes évek elején je­lenhetett meg­A Friss Üjság szenzáció­ként közli, hogy Kaposi Fe­renc négyholdas ipolyvecei gazda feleségül vette a he­lévők közül alig beszél vagy ért valaki szlovákul, sőt a csapatban cigányok is rend­szeresen szép számmal vol­tak, a szlovák nyelvhez, kul­túrához édeskevés közük van. — Ma azért már másabb a helyzet. Sok minden meg­változott. .. — Ennek ellenére a XX. század végén a mai magyar közvéleményben még mindig nem eléggé világos, nem kellően egyértelmű, hogy nemzetiségi származásúnak lenni nem jelenthet valami szellemi, állampolgári ala- csonyabbrendűséget. A fel­adat tehát megfogalmazható: a politika irányítóinak még hatékonyabban kell cseleked­niük azért, hogy a nemze­tiségi származású állampol­gárokat ne csak a deklarált jogban, hanem az emberi megítélésben is egyenrangú­nak fogadja el a közvéle­mény. A nemzetiségiek nem „mások” és nem „keveseb­bek”, legfeljebb kultúrájuk, hagyományaik eltérőek. Egyébként a szlovák, te­kintve a távoli múltban gyö­kerező igen szoros kapcsola­tokat, a magyarral sok pon­ton rokon. Nem lehet pél­dául minden esetben bizton­ságosan eldönteni, hogy egy dal eredetét tekintve szlo­vák, vagy magyar-e, és igen nagy azon dalok száma, amelyeknek mindkét nyel­ven megvan az oda-vissza fordítása. Két vers között... lyi szegény halász lányát. (Nyolc hold földdel álltam be a téeszbe — mondja Fe­ri bácsi, a feleségemé meg­maradt, azt nem vették be. — Az mennyi volt? — Két cserép muskátli­föld.) Az is olvasható még a Friss Üjságban, hogy Kapo­si Ferenc pályadíjat nyert a műveivel. A Vasárnap egy irredenta versét közli, címe: Könyörgés a hazáért. Ké­sőbb, 1947-ben a Szabad Föld versenypályázatát nyer­te meg Kaszálni tanul a paraszt fia című költemé­nyével. Nézegetem a kiadat­lan írásait is. Az egyiken megakad a szemem: a Hor- thykorszak hibáit énekli meg, s a jelenkor (valami­kor a hatvanas években íródhatott) szépségeit, a té- eszesítés előnyeit ecseteli. — Politizáltam is valami­kor, gondoltam, egy költő­höz az is hozzátartozik, nem szégyellem ezeket a verse­ket, de már túl vagyok raj­tuk. •. — Az igazi hangomat ak­kor találtam meg, már ne vegye zokon, hogy ilyen szerénytelen vagyok, amikor rájöttem, hogy nekem a te­henekről, az én életemről kell írnom. Mert ha mi nem írunk magunkról, más ezt a — A? anyanyelvi nyelvok­tatási ma mi nehezíti? — Tény, nincs könnyű helyzetben a nemzetiségi nyelvoktatás ügye. Legfő­képpen talán azért, mert egyre szűke^b az a nyelvi környezet, amely ingereivel hatna a nyelvet tanulókra. Kimondható, hogy a gyere­kek a szlovák nyelvet ide­gen nyelvként tanulják. Gond mutatkozik továbbá egyes szülők szemléletében is. Sokan úgy vélekednek, hogy nem érvényesülhetnek a gyerekek az úgymond kis nyelvekkel, tehát nincs táv­lat. Ha már tanulnak, vi­lágnyelveket kellene tanul­niuk. Ebből a szempontból bizonyára előnyben vannak a német nemzetiségiek... Harmadszor: általában el­mondható, hogy nem jók a tankönyvek. Az olvasmá­nyok szinte teljesen a 60-as évek világát tükrözik, zsú­foltak, sürgősen korszerűsí­teni kellene a tartalmukat. Korszerűbb lexikális, több nyelvtani gyakorló anyagra lenne szükség. Egy-egy nyelvtani problémát alapo­sabban kellene körüljárni, s több párbeszédes részt — a mai élethez közel álló témák­ban — kellene beiktatni az olvasmányokba. Többet kel­lene énekelni, s mondhat­nánk szükség lenne könnyű szövegű, irodalmilag értékes kis darabokra, jelenetekre, dramatikus játékokra stb. Ilyenekből —, sajnos —, ke­szívességet nem fogja he­lyettünk megtenni. — eze­ket a sorokat a Magyar If­júság 86-os márciusi számá­ban olvashatjuk tőle. Kaposi Káposzta Ferenc életében tehát nagy szere­pet játszottak a tehenek, nyugdíjba is tehénpásztor­ként ment hatvanöt évesen (mi később öregszünk — jegyzi meg kedves iróniá­val). Volt idő azonban, még­pedig az ötvenes években, amikor Budapesten lakott, s a Művelődési Minisztérium­ban dolgozott. — Egyszer valami papper- rőLkellett volna írnom, de náraí akartam, mert nem is­mertem pontosan a tényál­lást — emlékezik vissza. Utána el is küldtek nemso­kára könyvtárosnak. Előbb Pestre, aztán Mezőcsátra. Később hazajöttem. Veze­tőnek akartak választani a téeszbe, de nem vállaltam. Nem tudnék én parancsol­gatni — indokolja meg a döntését utólag. — Ma is ír? — kérdezem, bár sejtem a választ. — Igen, nem tudom abba­hagyni tizennégy éves korom óta- Nekem olyan a vers, mint az, ájtatos asszonynak az ima.V: Hát, akkor fejezzük be egy kiadatlan írással. Kis mese a rózsáról meg a rozmaringról Egyszer a piros rózsa az­zal dicsekedett, hogy hogy az ő színe díszíti a fi­atalok arcát neki nincs ellensége, őt min­denütt szeretik minden földrészen, a nagy­világon át. A rozmaring hallgatta a ró­zsa beszédét s aztán a választ így adta meg rája. — Én nem barátkozom a fiatalokkal. Engem az idő belerajzol az öregek arcába. V. M. Fotó: Czele vés áll a rendelkezésünkre, és nem igényesek. — Eddig jobbára a gon­dokról esett szó, szeretném hát, ha röviden az eredmé­nyekről is szólna. Mert a nemzetiségi politikában a magyar társadalom, a kor­mányzat igyekezetét alig­ha lehet elvitatni... — Akkor hát a jóról is néhány gondolatot. Nagyon jó az, hogy léteznek a pá­vakörök, a hagyományőrző együttesek. A miénket, a vanyarcit országszerte isme­rik, és Szlovákiában is jár­tunk már többször is, pél­dául Detván, magyarosan Gyetván, Hrusovban. Külön örömet jelent, hogy az együt­tesben fiatalok, köztük álta­lános iskolások is találhatók szép számmal. Reméljük utánpótlásunk nem szűnik meg, mert hinnünk kell ab­ban, hogy a dalok, a nyelv, a táncok tanulása mara­dandó hatással lesz néhány fiatalra. Végül is a hagyo­mányőrzés, a találkozások más szlovák falvakban lakó emberekkel, eljutás Szlová­kiába — ezek jelenthetik azokat az élményeket, ame­lyek segítik a múlthoz és a nyelvhez való kötődést, ame­lyek úgy vélem, a nemze­tiségi létezés számára a leg­fontosabbak — mondotta befejezésül Lászka Pál ta­nár, a Hazafias Népfront Vanyarci Községi Bizottságá­nak elnöke. Somogyvári László Vanyarci beszélgetés Tennivaló még bőven akad * a nemzetiségi politikában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom