Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

2 NOGRAD 1988. JÚLIUS 1.. PÉNTEK Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Berecz Frigyes expozéja Berecz Frigyes bevezető' ben emlékeztette a képvise­lőket. hogy a kormány ta­valy elfogadott munkaprog­ramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szer­kezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvé­lemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amely­nek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket ta­kar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmé­nyek különbségei is igen nagyok. Az állami vállala­tok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termé­kek gyártására. 12 százaléka löbbé-kevésbé lépést tud tar­tani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldo­gul. a fennmaradó 35 szá­zalékot kisebb'nagyobb mér­tékben támogatni kell. Az iparvállalatok átlagos haté­konysága tárgyilagos értéke­lés szerint csak 30—40 szá­zaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. Múltunk eddigi négy év­tizedének áttekintése alapján elmondható: a tagadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, az ipar szerkezetének fejlődését té­ves iparpolitikai intézkedé­sek eltorzították. Az egyen­súlyhiány miatt szűkebb források. a veszteséges tevékenységek további élet­ben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari . .-őrkezet folyamatos, egész­séges irányú és mértékű fej­lődését. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A siker azon múlik, mi­ként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődé­sünket a másokéhoz, s ho­gyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egysze­rű kereskedelmi áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szel­lemi termékek az ismeret és a tapasztalat behozatalát. Támogatni a hasznosat A siker továbbá azon mú­lik. miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továb­biakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befekte­téspolitikának, amelynek si­kerességét a szocialista gaz­daságban is a rövid megté­rülési idő és a magas meg­térülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs meg­újítását, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagá­nak és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. A be­fektetés lehetőségei között ezért első helyre kell so­rolnunk az Oktatást, a szak­emberek elméleti és gyakor­lati képzését. Ezt az alkal­mazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, úi szervezési és irányítási eljárások beve­zetéséhez szükéges ráfordí­tásoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Eldön­tendő kérdés, hogy a jövő­ben miiyen energiahordozóra építsünk. A szénbányászatról elmondotta: jelenleg mint­egy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szén- vagyon elvileg több évszá­zadra elegendő. Ennek egy részét azonban —, ha a kitermelés költségeit az egyéb energiaimport beszer­zési költségeihez viszonyít­juk — nem érdemes felszín­re hozni. Éppen azért, hogy az edd'g a szénbányászatra fordított költségvetési kiadá­sokat később az ipari szer­kezetátalakításra fordíthas­suk, és a társadalom egyéb igényeire felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos támogatását a jövő évtől megszüntetjük. Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok feloldhatók. A gazdaságosan művelhető bányák — példá­ul Borsodban Dubicsány — fejlesztését az állam segíte­ni fogja. Elektronika, versenyképesség A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint ne­héz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett figyelmet igényel. Többéves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támo­gatást itt is le kell építeni! 1991-től kizárólag a jövedel­mező tevékenységek folytat­hatók. csak az önmagukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhatnak élet­ben. A termékösszetétel a magasabb feldolgozottságú — és ezért értékesebb — áruk javára rendeződik át. A vegyipar számos szak­ágazata eredménvesen mű­ködik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyár­tás azonban manapság a gondjainkat növel’. A gép­ipar az az ágazat, amelvet manapság gyakran, s ke­ményen bírálunk, de amely­től gazdasági helyzetünk jobbra fordítása érdekében a legtöbbet reméljük és köve­teljük. A jövőt megtervez­ni. pe’-snektívát a^ni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának mégis több mint egyötödét adja. s ennek az egymilliárd dollárnak a gaz­daságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Az elektronikáról és a sze­mélygépkocsi-gyártásról kü­lön is szólt a miniszter. El­mondta: az elektronika szin­te minden területen megha­tározza a versenyképességet; előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minősé­gét. Be kell látni azonban, hogy az elektronika szerte­ágazó jellege miatt nem le­hetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhe­tő felkészültségű partnerek­ké kell válnunk azok szá­mára, akik hajlandók ve­lünk együttműködve megol­dani az elektronikai alkat­részgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyár­tás területén vállalkozik. — Döntő az ipar szem­pontjából, hogy a hazai igé­nyek a jelenlegi szűkös vi­szonyok ellenére nagyok és növekvőek, az iparnak je­lentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési le­hetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A korszerű személy- gépkocsik gyártása a techno­lógiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számá­ra lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a részvétel­re. Ezért a személygépkocsi­gyártás — ha gazdaságosan megvalósítható — a szerke­zetátalakítás és (az elektro­nikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyár­tunk-e, de többfélének a ho­nosítására törekszünk. Céltudatos piacbővítés Az ipari miniszter foglal­koztatási gondjainkat ele­mezve megállapította, hogy azokat nemcsak a vesztesé­ges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végig- vitele és a gazdasági haté­konyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csök­kenteni az ipar létszámigé­nyét. Ugyanakkor áz egyre kisebb létszámon belül erő­teljesen megnövekszik a fel­készült mérnökök, szakér­tők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a betanított és se­gédmunkásoké- Társadal­munknak többféle lehetősé­ge van a hatékony és csak­nem teljes foglalkoztatás kö­vetelményeinek egyeztetésé­re. A legfontosabb a piac céltudatos szélesítése, de to­vábbi lehetőségekkel is él­nünk kell. A foglalkoztatás eszközeként említhető az új üzemek építése is. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai is. Végül, de nem utolsósorban említhető a meglévő szolgáltatások bő­vítése, illetve új, nálunk még nem létező, jövedelme­ző szolgáltatások elterjeszté­se. Talán nem túlzás azt állí­tani: ennyi lehetőséggel oko­san élve a hatékony foglal­koztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlati­lag valóban összhangba hoz­ható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező lét­számcsökkenéssel egy idő­ben a többi termelőág és az államigazgatás is létszámle­adóvá válik­A szerkezetátalakítás má­sik olyan következménye, amelynek kezelése kor­mányzati irányítást is igé­nyel, az iparnak a környe­zetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a kör­nyezetvédelem leghatáso­sabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a meg­előzés: olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesék. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétejr le mégis elkerülhetetlé«. előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is. 'mint ahogyan arra a paksi atomerőmű korszerű tech­nológiája is jó példát mu­tat. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvé­leménnyel is. A legcélsze­rűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, min­den érdekelt bevonásával előre megvitatjuk. A kör­nyezetvédelem nemcsak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, be­rendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek meg­előzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehető­ségeket, előnyére fordíthat­ja a hátrányokat. Berecz Frigyes ezután ar­ról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlő­dését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaság­politikának a kidolgozása Egy új gazdaságpolitika ki­dolgozását azonban szűk térre korlátozza az a tény. hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredmény­re törekvő gazdaságirányí­tás lehetőségei elfogytak Másrészt viszont be kell lát­ni : ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé te­gyük a termelés élénkíté­sét. a fejlesztés forrásainak bővítését, az import, a de­vizához jutás felszabadítá­sát. egyszóval hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Vállaljuk a kockázatot Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac tör­vényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozó rendszer csak késve, tor­zítva válaszol, s egyes te­vékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vál­lalkozás és a munkaválla­lás feltételei pedig népgaz­dasági áganként is, tulaj­donformánként is eltérőek A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bo­nyolult, ellentmondásos, nem képes elegendő útba­igazítást adni a kiegyensú­lyozott fejlődéshez. Ezért a gazdasági reformok egyik fő célja, a versenysemleges­ség nem valósítható meg azonnal. Továbbra is he­lyes és követendő cél; mi­nél előbb ki kell alakulnia egy olyan gazdasági kör­nyezetnek, amelyben a ter­helés eredménye csak a tő­keforgatás hatékonyságá­tól, azaz a tudástól, tapasz­talattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a tá­mogatásleépítés összes kö­vetkezményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. Ezért önmagában a tel­jes — és az előbbiek sze­rint csak látszólagos — ver­senyegyenlőség megterem­tése nem lendítheti fel a gazdasági fejlődést. Erre nagyobb esélyünk lehet, ha a gazdálkodói környezet megfelelő módosításával az átlagosnál nagyobb piaci teljesítményre képes válla­latok fejlődési feltételeit tesszük lényegesen kedve­zőbbé. S, hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mind­az, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk: kiszámíthatóság, vagyonér- dekelitség és vagyongarancia, fejlesztést ösztönző jövede­lemszabályozási rendszer és hitelpolitikába forint külső­belső konvertibilitása, tőke- bevonási és -behozatali le­hetőség. A gazdaság kiszámítható­vá, s a jövő tervezhetővé té­telet már több alkalommal is megígértük a gazdálko­dóknak, de eddig csak na­gyon kevés történt ez ügy­ben. Ezért nyíltan az attól való aggodalmunk a felelős, hogy a vállalatok biztonsá­gosabb fejlődéséért a költ­ségvetés még nagyobb hiá­nyával kell megfizetnünk. Ebből a félelemszülte bűvös körből csak akkor lehet ki­törni, ha belátjuk: a magát biztonságban érző vállalat nyeresége — és így adóbe­fizetése — gyorsabban fog nőni. mert nem lesz telje­sítmény-visszatartásra kény­szerítve. Ha vállaljuk a kockázatot ami igazán nem nagy — hogy kezdetben legalább az előbb meghatározott köve­telményeknek megfelelő vállalatok számára több év­re garantáljuk a kedvezőbb feltételeket, akkor e szűk kör növekvő teljesítményé­vel a gazdaság egésze " is kimozdítható lesz stagnáló helyzetéből. Egy társulási, integráló­dási folyamatnak kell végbe­mennie egyfelől a kutatás, fejlesztés és az ipari terme­lés, másfelől az ipari ter­melés és a kereskedelem kö­zött. Valóban rugalmas, gyorsan alkalmazkodó, nagy teljesítményekre képes szer­vezetek csak a piaci sike­rekben való közös érdekelt­ség hatására jöhetnek létre. Ezért a társulást, az érdek- egyesítést, köz;ös vállalkozást az országhatároknak sem ’szabad korlátoznia, sőt: A miniszteri expozé után Gágyor Pál (Budapest), bi­zottsági előadó elmondotta, hogy a magyar gazdaságban 1957 óta napirenden van az ipar szerkezetátalakítása. A folyamat azonban igen ne­hezen halad. A következ­mény: az elmúlt másfél év­tized során elszenvedett cse­rearány-veszteségek Ma­gyarország II. világháborús anyagi veszteségeivel mér­hetők össze. Ennek csak részben oka a nemzetközi környezet változása. A képviselők többsége vi­tathatónak tartja azt a szem­léletet, hogy a vállalatokat szorító szabályozási rend­szer azéit nem lazítható, mert szűk a makrogazdaság mozgástere. A kifejezetten rövid távú és részletegyen­súlyokra datátó szabályozás az ipar és a gazdaság szer­kezetének torzulásához vezet. A gazdasági környezet szá­mos eleme ellentétesen ori­Pillnnalfetvétel a zsú­folt karzatról egyengetnünk kell a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok útját. A szocialista országokkal is tovább akarjuk erősíteni kapcsolatainkat, mert ez mind a magyar ipari termé­kek értékesítése, mind a számunkra fontos szocialista ipari termékek behozatala szempontjából döntően fon­tos. fl kormány felelüssége Az ipari miniszter elmond­ta: a szerkezetváltás fő moz­gatóereje a piaci igényeket jövedelemszerzés céljából el­vállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szere­pébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás fo­lyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszközökkel be­folyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségé­ről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül ki­emelte: — Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőző­désre. hogy a szerkezetát­alakítás feladata a mi dol­gozóink képességeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, ame­lyen végigjárva felzárkózha­tunk a fejlett gazdaságú or­szágok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tud­ják. hogy munkájuk sike­rétől döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a tár­sadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Elgondolásaival. eltökéltsé­gével ezt a cselekvő közre­működést. támogató egyet­értést szeretné elnyerni. entál, semlegesíti az ösztön­zést- Az exportösztönzés gyakorlata ellentmondásos, eszköztára szegényes és se­matikus. Az egyik legfonto­sabb feladat az ár- és bér­rendszer reformja, valamint az adórendszer korrekciója. Ezzel lehet ugyanis biztosí­tani a gazdaság helyes ori­entációját. A fejlesztési források bő­vítéséhez a külföldi forrá­sok beáramlását a jelenlegi­nél is kedvezőbbé és gördü­lékenyebbé kell tenni- A mainál lényegesen kedvezőbb feltételeket kell kínálni, el­hárítva az ennek még útjá­ban álló adminisztratív és egyéb akadályokat. Hangsúllyal szólt ar­ról, hogy a szerkezet- átalakítás egyik kulcseleme a képzés, az oktatás, az átkép­zés. Ebből kiindulva nem vi­selhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer (Folytatás a 3. oldalon.) Hozzászólások

Next

/
Oldalképek
Tartalom