Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
2 NOGRAD 1988. JÚNIUS 10., PÉNTEK Crésx Károly beszede (Folytatás az 1. oldalról.) hez, nagy nemzeti vállalkozása sikeréhez. Ebben nélkülözhetetlen szerepe van annak, hogy megbecsüljük nemzeti múltunkat. tanuljunk szocialista építésünk tapasztalataiból, közkinccsé tegyük elődeink áldozatos erőfeszítéseit, kimagasló teljesítményeit. A villamosemergia-ipar centenáriumi ünnepsége erre is jó alkalmat ad. — Amennyire örvendetes, hogy a nagy történelmi személyiségek és az írók, költők, művészek egész sorának életműve nemzeti műveltségünk szerves részévé vált, annyira méltányos és fontos, hogy szocialista értékrendünkben ott legyenek azok a tudósok és műszaki értelmiségiek, akik éppen az elmúlt évszázadban alkottak maradandót, nemcsak hazai mértékkel mérve. Dicsőség elődjeinknek A nagy elődöknek kijáró tisztelet illeti Jedlik Ányost, Déri Miksát, Bláthy Ottót és Zipernovszky Károlyt, Kandó Kálmánt 'és Bródy Imrét. Annak a kiváló műszaki gárdának — mérnököknek, technikusoknak, szakmunkásoknak —, akik az imént említett nagy személyiségek kortársaiként és részben munkatársaiként tevékenykedtek, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a glazdaságilag közismerten elmaradott Magyarország a villamosság tekintetében a nemzetközi élvonalba került, és ezt a pozícióját a felszabadulás utáni időszakra is sikerült átmentenie. Sajnálatos történelmi tény, hogy a magyar villamos- energia-ipar világszínvonalú teljesítménye csak sziget maradt fejlődésünkben, a gazdaság egésze nem tudott felnőni hozzá, hazánk felzárkózási törekvései a fejlett országokhoz sikertelenek maradtak. Csak a II. világháború a magyar nemzeti vagyon közel negyven százalékát pusztította el. Érzékeny veszteségek érték az ekktrotechnikai üzemeket, a villamos erőműveket és a hálózatokat is. A felszabadulással kedve- zően alakultak a társadalmi és politikai feltételek. Az újjáépítés lefidülete most már egy nemzeti függetlenséget bíró népet tudott áthatni. A társadalmi, politikai megújhodás lendülete egész népünket magával ragadta. A népi demokratikus fejlődés az egész nép akarataiként a szocializmus győzelméhez vezetett. A szocialista építés szerves része, egyik fontos hajtóereje volt a villamosítás. Erőművek egész sora létesült. 1963-ra befejeződött a falvak villamosítása. Hatalmas elektromos távvezetékek épültek. Villamosenergetikai rendszerünk hozzákapcsolódott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió hálózatához. A magyar gazdaság rohamosan növekvő villám asenergia-szükségletéit csak ily módon lehetett kielégíteni. Ez az egyesített villa - mosenergia-rendszer mindmáig pozitív példája a korszerű, kölcsönösen előnyös együttműködésnek. — A nemzetközi munka- megosztásban való fokozottabb bekapcsolódásunk igazi korparancs, alapvető nemzeti érdekünk. Egy kölcsönös függőségekkel és meghatározottságokkal túlzsúfolt világban a kisgazdaságok számára ez annyit jelent, hogy a világgazdasági változásokhoz alkalmazkodniuk kell. Az ország jövője attól függ, hogy sikerül-e a nemzetközi öszszehasonlításban megindult leszakadási folyamatot megállítani. A feladat a verseny- és exportképesség számottevő fejlesztése, mert ez a magyar gazdaság megítélésének fő mércéje. A végrehajtás sikere elsősorban a gazdaságban jelent sürgős tennivalókat. — A valósággal való őszinte szembenézést mind a világgazdasági folyamatok, mind a magyar gazdaságban tapasztalható kedvezőtlen tendenciák kötelezővé tették. Az országos pártértekezlet ebben is egyértelmű útmutatást adott. Megerősítette azt a felismerést, amely már a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatában is megfogalmazódott, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás alapvető célja megújítani a társadalmi és gazdasági életet, új lendületet adva a szocializmus építésének, megteremteni a gazdaság fejlődéséhez szükséges forrásokat, és meghaladni a közepes gazdasági fejlettség szintjét. Ehhez azonban egy stabilizációs szakaszt is be kellett iktatni. A pártértekezlet kimondta, „a gazdaságban legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása.” Mindezek tükrében a vil- lamosenergia-ipar feladatai is feszesebbek lettek. Amíg korábban az ország fejlettségének jelentős mérőszámaként tekintettük az egy főre jutó energiafogyasztást, ma már ez a mutató helytelen irányba orientálhat bennünket. A világgazdaság legfejlettebb régióiban ugyanis időközben olyan tendenciák erősödtek fel, melyek egyenesen az energiával való takarékosságot tették meg a gazdasági fejlettség egyik fő mércéjévé. Ebben az összefüggésben is figyelmeztető, hogy a fejlett ipari országok termelésének energiaigényessége a magyarénak mindösz- sze fele, kétharmada. Miközben az összenergia felét, a villamosenergia közel egy- harmadát behozatalból elégítjük ki. A kormány a munkaprogramban azt vállalta, hogy kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. Az ország energiaforrásainak és -fogyasztásának egyensúlya a jövőben is elsőrendű célunk. Az energia- igényesség csökkenését szolgálja az energiagazdálkodási program következetes végrehajtása, az energiaigényes termelés visszaszorítása, a fa jlagosenergia-felhaszn álás mérséklése. Vannak tartalékaink Ez nemcsak rövid távú feladat, hanem gazdaságunk modernizálásának távlati követelménye is egyben. A prognózisok alsó határértéke szerint a világ átlagos energiafelhasználása a következő két évtizedben évi 1 százalékkal emelkedik. Számunkra ez azt jelenti, hogy a villamos energiafelhasználásában évente mintegy 2,5— 3 százalékos növekedést tervezhetünk. Ebből pedig az it következik, hogy a szerkezeit radikális átalakításával számottevő mértékben kell csökkenteni a termelést, elsősorban az ipar energia- igényességét. A lakossági kommunális és infrastrukturális energiaellátás érzékelhető javítását is ez teszi lehetővé. — Hasonló megközelítésben kell most szemlélni gazdaságunk valamennyi ágazatát. A magyar gazdaságban ugyanis mée mindig jelentős tartalékok vannak, amelyek nem különösebben jelentős anyagi ráfordítással viszonylag gyorsan mobilizálhatók, és a stabilizációs program időszakában a gazdaság normalizálásához hozzásegíthetnek bennünket. Nemzetközi összehasonlításiban, de saját korábbi teljesítményünkhöz képest is alacsony a népgazdaság állóeszköz-állományának kihasználása. Az alacsony kapacitáskihasználás nemcsak azért okoz kárt, mert értékes gépeken viszonylag kevés munkát végeznek, hanem azért, mert a mai szűkös beruházások közepette ilyen módon gazdálkodni a meglevő gépállománnyal nem lenne szabad. Figyelmeztető hogy az 1986-ban megfigyelt új ipari létesítmények napi átlagban csak 9,6 órát üzemeltek. A kieső idő közel háromnegyed részét a kezdeti meghibásodások és a technológiai okok miatti állásidők képezték. Nem akarom lebecsülni az ország egyes területein jelentkező élhely ezíkedési nehézségeket, ennek ellenére az is tény, hogy vállalataink nagy részénél még mindig jelentős a belső munkaerő- tartalék. Nagy a felesleges tevékenységeken lekötött létszám. Sokan dolgoznak képzettségüknek és képességeiknek nem megfelelő munkahelyen. Az állami iparban 1984-ben dolgozó szakmunkás-besorolású fizikai foglalkoztatottak 13 százalékának nem volt szakképesítése, ugyanakkor a betanított munkások 16 százaléka, a segédmunkások közel 10 százaléka rendelkezett valamilyen szakképzettséggel, amit nem gyakorolt. Vannak mozgósítható tartalékaink a műszaki fejlesztésben is. Míg 1975-ben. a fenntartási költségek aránya a beruházási kifizetésekhez képest 38 százalék volt, 1986-ban ez az arány 78 százalékra nőtt. Márpedig világos, hogy az elavult állóeszközöket a fenntartási költségek növekedésével mű- ködőképessé # lehet ugyan tenni, de ezeken aligha lehetséges ugyanolyan versenyképes termékeket gyártani, mintha az adott költséget beruházásra fordították volna. Azzal a ténnyel sem büszkélkedhetünk, hogy 1985-ben. az ezer tudósra és mérnökre jutó szabadalmi kérelmek száma a fejlett tőkésországokban a hazainak négy- ötszörösét érte el. A licen- cek továbbfejlesztése iparunkban viszonylag szűk körű, bár ez «lenne a hasznosítás leghatékonyabb módja. Jelentősek az anyag- és készletgazdálkodás tartalékai. Bőven van tennivalónk az ipari termékek minősége tekintetében. Az iparvállalatoknál 1986-ban kimutatott, minőséghiányok miatti kar tízmilhárd forint volt, s ennek közel fele olyan se- lejtkár, amelynek nagyobb része a vállalat saját hibájából, a technológiai és munkafegyelem be nem tartásából adódott. Évek óta folyamatosan emeli kednek az iparvállalatoknál elszámolt garanciális költségek, a minőségi kötbérek és a kártérítések. Sok a tartalékunk az ütemesebb termelés és termékkibocsátás tekintetében, valamint a nemzetközi együttműködés, kooperáció területén. Végső soron nagy tartaléknak tekinthető, ha a hosszú időn át veszteséges és hatékonnyá nem tehető területekről a tőkét kivonjuk, és következetesen végigvisszük a szanálásokat, vagy — ha szükséges — a felszámol ásóikat. Jól tudom, hogy ez nem puszta elhatározás dolga, s azit is, hogy a felsorolt tünetek gazdaságunk bonyolult ellentmondásait tükrözik. De úgy gondolom, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy ezeknek a tartalékoknak a feltárása sok tekintetben a mi gondolkodásunk. szemléletünk megváltoztatásától függ, és közös cselekvésünk eredménye lehet. Csakis ez adhatja meg az igazi hitelét a felgyorsult politikai; gazdasági és társadalmi reformfolyamatoknak. Meggyőződésem. hogy mindez valamennyiünk ösz- szefogásával sikerülni fog. A pártértekezlet megteremtette az ehhez szükséges politikai feltételeket. A legutóbbi világesemények valamennyiünk nagy örömére azt mutatják, hogy meglesz munkánkhoz a legfontosabb feltétel, mert a világbéke fennmarad. Annak bizonyságául, hogy milyen nagy jelentősége van mindennapos munkánkban is, a józan, realista bizakodásnak hadd idézzem befejezésül Kádár János elvtársinak Bonnban, 1982-ben, tehát a kelet—nyugati viszony zord Időszakában elhangzott szavait: „Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára Európa népeinek számár: nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és r világ más részeire való ki- terjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út.” A legutóbbi moszkvai találkozó meggyőzően bizonyította ennek az optimizmusnak g megalapozottságát. A centenárium alkalmából megköszönöm helytállásukat, szívből gratulálok eredményeikhez, kedves mind- annyiuknak további sikereket és jó egészséget kívánok — fejezte be ünnepi beszédét Grósz Károly. Négymillió fogyasztó Ezt követően Hatvani György, a tröszt vezérigazgatója méltatta a villamosener- gia-szolgáil tatás egy évszázados fejlődését. Elmondta, hogy 1888-tól, a Mátészalkán működő Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. áram- fejlesztő telepétől a Kossuth Lajos utca 16 számú -lakóházig kiépített vezeték és közvilágítási lámpák átadásától számítják a hazai közcélú villamosenergia-szolgál- tatás kezdetét. Ezt követően a századfordulóig építették fel a nagyvárosok közül Budapest, Eger, Pécs, Miskolc, Szeged, Szolnok és Debrecen áramszolgáltató villamos műveit és alapvető vezetékhálózatát. A tröszt jelenleg több mint négymillió ipari, mező- gazdasági, háztartási és kommunális fogyasztónak szolgáltat villamos energiát. A növekvő igények kielégítésére folytatja az erőművek rekonstrukciós programját, a Paksi Atomerőművet 1000 megawattos blokkokkal bővíti, üzembe helyezi a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer magyar létesítményeit, s a kilencvenes évek elején ösz- szesen 440 megawatt teljesítményű, kombinált ciklusú blokkot épít fel a Dúc ameruti Erőműben. Ezután Grósz Károly átadta a Minisztertanács Jubileumi oklevelét Hatvani György vezérigazgatónak. A villamosenergia-iparban hosz- szú időn- át végzett eredményes munkájuk elismeréseként négyen kapták meg a Munka Érdemrendet, s öten vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést. Havasi Ferenc nyugdíjazását kérte 0 budapesti párt-végrehajtóbizottság ülése A budapesti párt-végrehajtóbizottság június 8-i ülésén döntött arról, hogy június végére összehívja a budapesti pártbizottság ülését. Mint ahogy arról a pártaktívát korábban már tájékoztatták, Havasi Ferenc, a pártbizottság első titkára tisztségéből való felmentését és nyugdíjazását kérte. A pártbizottság dönt majd kérése elfogadásáról, és a jelölés előkészítésére a vb bizottságot küldött ki. (MTI) Ülést tartott az SZMT nöbizottsága Tegnap délután kibővített ülést tartott az SZMT nőbizottsága. Szabó János, a bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót dr. Farkas Miklósnak, aki „A rugalmas munkarend tapasztalatai a tanácsi szerveknél” címmel ismertette a szak- szervezeti bizottság megállapításait. Többek között utalt arra. hogy a rugalmas munkarendben dolgozó tanácsiak — főként a nők. akik egyébként a dolgozók 80 százalékát teszik ki, ma már kedvezően nyilatkoznak a munkaidő-beosztás új rendjéről. Jobb közérzettel végzik mindennapos közérdekű munkájukat. Általános öszszegzés a vizsgálat tapasztalatairól, hogy javult a munkaidő-kihasználás, feladatcentrikus lett a munkavégzés. A törzsmunkaidőben — reggel 9—2-ig intenzívebb lett a munka teljesítménye, valamint a minőségi változás jegyei is fellelhetők. A rugalmas munkaidő bevezetése a tanácsi apparátusban jó fogadtatás után a gyakorlatban is bizonyította hatékonyságát, reméljük követik mások is példájukat. A tájékoztatót nagy érdeklődés kísérte, amely több kérdést és választ is eredményezett. — t. j. — Gyógyítás, egészségmegőrzés Az egészségügyi ellátottság helyzetéről, az egészségmegőrző program helyi tennivalóiról tárgyalt tegnap a Karancskeszi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Dr. László Sándor körzeti orvos előterjesztése tartalmazta az egészségügyi hálózat fejlődését a településen. Az utóbbi időben javultak a gyógyítás feltételei. EKG-készülóket, óu- korvizsgálót vásároltak, melyek. a diagnosztizálásban és a gondozásban egyaránt nagy segítséget nyújtanak. Szükséges ez annál is inkább, mivel a körzetet üzemi körzetté minősítették, így az AGROFA és az építőipari szövetkezet dolgozóinak szűrése-gondozása is helyben történik. Az országos tendenciához hasonlóan a gyógyítómunka feltételeinek javulása nem vonta maga után a lakosság egészségi állapotának job- bulását. Az egészségmegőrző program végrehajtásában, tekintettel a helyi sajátosságokra, bőven van még tennivaló Karancske- sziben is. KISZÖV-küldöttközgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) nőké értékelte a megye ipari szövetkezeteinek 1987. évi gazdasági-mozgalmi munkáját és szólt az idei feladatokról. Elmondta, hogy ipari szövetkezeteink bruttó termelési értéke tavaly meghaladta az 1,6 milliárd forínitoit és növelte részarányát a megye gazdasági életében: az az építőipar 33 százalékát, a szolgáltatás 10 százalékát, míg a szocialista szektor személyi szolgáltatásának teljes egészét adták. Az iparban való részvétel még nem jelentős. A megye tőkés- exportjából viszont több mint 15 százalékkal vették ki részüket. Az ipart szövetkezeteknek a recessziós időszak kedvezett, hiszen az alacsonyabb fejlesztési hányaddal és magas élőmunkaaránnyal javították piaci pozíciójukat, gyorsabban, rugalmasabban tudtak reagálni a kihívásokra. A jelenlegi jó eredmények azonban nem szabad, hogy megelégedettségre ösztönözzenek: az alacsony műszaki színvonal, a nem kielégítő innovációs készség nem kedvez a további fejlődésnek. Az idén az új szabályozó rendszerre való áttérés a gondos előkészítés ellenére sem volt zökkenőmentes. Az, új adók megjelenése fájdalmasan érinti a szövetkezetek költségérzékenységét. Tavalyi termeléstv véve alapul, a nyereség csupán 56 százalékát tervezhették. A hozzászólások, javaslatok és kiegészítések után Köveskűti Lajos, az OKISZ elnöke emelkedett szólásra. Elismeréssel szólt, megyénk ipari szövetkezeteinek tavalyi munkájáról, a kiemelkedő exporttevékenységről. A szövetkezeti mozgalom jövőjével kapcsolatban megemlítette, hogy sok gondot okozott, megosztottsághoz vezetett a kis és hagyományos szövetkezetek eltérő szabályozási rendszere. A kormányzattal folytatott tárgyalások eredményéként azonban január elsejétől e gondok remélhetőleg megoldódnak. Ekkortól várható a szövetkezeteik kötetlen kereset- szabályozásának bevezetése és a tagok vagyonérdékelt- ségének megteremtése is. A küldöttközgyűlés azután meghallgatta a felügyelőhr zottság beszámolóját a tavaly végzett munkájáról és további feladatairól, elfogadta a szövetség, a jogi és az ellenőrzési iroda, valamint a szövetkezeti bizottság költségvetését. Döntöttek a szövetségi közös fejlesztési alap képzésére és felhasználására vonatkozó szabályzat és a szövetség alapszabályának módosításáról is. Ezután a szövetség tisztségviselőit választották meg: társadalmi elnöknek dr. Dobsonyi Lászlót, a Szondy Lakatos és Szerelőipart Szövetkezet elnökét; alelnölknek Pusztai Tibort, a Pásztói Faipari Kisszövetkezet elnökét; titkárnak pedig Fekete Nándort. A küldöttközgyűlés végén dr. Halász István, a jogi iroda vezetője vehette át Kö* veskútt Lajostól, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által alapított „Kiváló Műn,tóé. t” kitüntetést.
