Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

1988. JUNIUS 10., PÉNTEK NOGRAD 3 Egy kis mälnatörtenelem Ne csak a nagyra figyeljünk! Bizonyára sokakat elgon­dolkoztatnak azok a Nógrád megyei statisztikai adatok, mely szerint a megye mező- gazdasági területe az orszá­gosból 2,2 százalékot, a bruttó termelési értékből 1,5 száza­lékot képvisel, ugyankkor a megye részesedése a világ málinatermeléséböl szintén ennyi, mintegy 1,5 százalék! Ez azért is örvendetes, mert Magyarországot az egy főre számított málnatermelés mu­tatójában a nyolcvanas év­tized első éveiben a világ egyetlen országa sem előzi meg és az összmennyiséget tekintve is az ötödik helyet foglalja el a nemzetközi rangsorban. Az elmúlt évben megyénk­ben termesztették az ország málnatermelésének hatodát, csak Győr-Sopron és Pest megyében lett több ennél 21, illetve 19,9 százalékkal. Ám a. málnatermesztés helyét jelzi az is, hogy a mezőgaz­daság bruttó termelési érté­kéből 3,3 százalékot (országo­san kéttized százalékot), a növénytermelésiből 5,8 száza­lékot (országosan négytized százalékot), a gyümölcster­melésből 36,4 százalékot (or­szágosan 4,1 százalékot) kép­visel. Ami tehát az ország gyümölcstermelésében az al­ma, az Nógrád megyében a málna. •Mindez szükségessé és le­hetségessé is teszi, hogy te­gyünk egy rövid kis törté­neti kirándulást a málna- termelés birodalmába. A málnatermesztés történeté­ről kevés írásos feljegyzés tanúskodik, és sokfelé ágaz­nak a gyökerek. Tény vi­szont, hogy már az ősember táplálkozásában is szerepet játszott. Az ásatások során Svájc területéről kerültek elő a cölöpépítmények ma­radványai között 25 más gyümölccsel együtt a málna maradványai. Ebben az idő­ben még gyűjtögetésből származott. A IV. századból való az első, mint termesztett növényről szóló adat. Majd több mint ezer év telik el fennmaradt leletek nélkül. Megfejtésre váró titok. A XVI. században kerti, a XVII-ben szegélynövény­ként tesznek a málnáról em­lítést. Az 1718-as esztendő jelenti a választóvizet, ekkor írnak először málnafajták­ról, így a közönséges, a fe­hér gyümölcsű és a kétszer- termő változatokról. Száz év múlva már 23 málnafajta és ennek 25 szinonim neve szerepel. A málna term elés és -nemesítés a múlt század­tól indult meg nagyobb lép­tekkel. A legkorábbi termőtájak a málna közismerten nagyfokú érzékenysége folytán ott ala­kú,lltak ki, ahol a termőhelyi, éghajlati adottságok mellett a piaci, a közlekedési, s a szállítási viszonyok kedve­zően fejlődtek. A főváros és Győr övezetében keletkeztek a legnagyobb felvevőhelyek. Nagymarosról és környéké­ről a vízi közlekedés fejlő­désével olcsón lehetett Bu­dapestre eljutni és a friss árut gyorsan értékesíteni. Ehhez járult még az Ipoly völgye, az Őrség, a Bakony nyúlványai, Zala megye nyu­gati része, mint termőtájak, ugyanakkor újabbak vannak kialakulóban. A málna gyakran a kiöregedett sző­lők helyére került és a be­fektetést jó terméssel hálál­ta meg. Fél évszázaddal ezelőtt az ország statisztikailag be­csült összes málnatermése 200 tonnát tett ki, s 1950-ben is mindössze 500 tonna ter­mést jegyeztek fel. Nagyobb méretű térhódítása a nagy­üzemek kialakulásával, illet­ve megerősödésével egyidős. Csak érdekességképpen: az 1948—1952-es évek átlagá­ban a 93 ezer tonnás világ- termelésből nem egészen fél százalékkal, 1961—65 között 8,6 százalékkal részesedett hazánk. 1975-ben pedig már közel 50-szer annyi termett, mint negyedszázaddal koráb­ban. A legfrisebb adatok szerint a világ 300 ezer ton­nás málnaterméséből or­szágunk 26 ezer tonnát kép­visel. Napjaink indoka A nagyüzemi termőterület 1965—66-ban volt a legna­gyobb. A hetvenes évtized egészében 1866 hektárnyi te­lepítés történt úgy, hogy az évtized második felében alig több mint tizedét tette ki a hatvanas évek első öt évé­nek. A csökkenő irányzat nemcsak az állami ösztönzés mérséklődésének a követ­kezménye. Közrejátszik az ismert tény, a magas kézi' munkaerő-igény is. Üzemi adatok szerint egy hektár málinaülitetvény teljes számí­tott munkaigénye hozzávető­leg 300 munkanap. A málnatermelés költségei­ből a bérköltség aránya 70 százalék körüli. Amikor^ a munkaerő szinte még korlát­lanul állt a nagyüzemek ren­delkezésére, ez nem okozott problémát. A hetvenes évek közepe óta azonban — rész­ben a fokozott mérvű nyug­díjazások, részben a gépesí­tés térhódítása következté­ben — a kézimumkaerő-igé- nyes növényi kultúrák jöve­delmező termelése mind ne­hezebb lett. Egyik fontos tapasztalat, egyben tanulság, hogy a nagyüzemekben ott vert a málnatermesztés hosszú táv­ra gyökeret és fejlődött vi­rágzó ágazattá, ahol kezdet­től a részes művelési formát alkalmazták. Így is tipiku­san a kisgazdaságok növé­nye lett. 1986-ban az összes málna 3 százalékát termesz­tették a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közös gazdaságaiban, 37 százalékát nagyüzemi integrációval a háztájiban, 60 százalékát a kisegítő és egyéni gazdasá­gokban. Kis túlzással Magyarország az utóbbi negyedszázadban „málnatermő nagyhatalom­má” vált. E kedvező terme­lési eredmények többnyire külterjes körülmények kö- zöifct születtek. A termelés színvonala ugyanis elmarad a fejlettebb európai orszá­gok átlagától. Ennek, ahogy mondani szoktuk ezeregy oka van, de ha csak egyet kell említeni, akikor az az öntö­zés hiánya. Ez a negatívum annyiban mégis pozitív, hogy ilyen zamatú gyümölcs, mint nálunk, talán sehol másutt nem terem és ebben a keve­sebb víz igen fontos szere­pet játszik. Sokszor tapasztaljuk, hogy a minőség gyakran éppen a többlettermés minden áron valló hajszolása miatt szen­ved csorbát. Importfajtákat termesztünk, amit mások is tudhak, ahelyett, hogy a ha­gyományost csinálnánk egy kicsivel jobban. Ezerarcú gyümölcs a mál­na. Energiatartalma 100 grammra vetítve csak két­harmada az almáénaik, fe­hérjét viszont háromszor annyit foglal magába. Magas C-vitamin-tar talma mellett B|, B2 és P vitaminokat is tartalmaz. Tehát kismérték­ben gyógyszer, nagymérték­ben orvosság. Friss állapot­ban, extragurülós minőség­ben konvertibilis elszámoló-, sú piacokon jó áron, szinte korlátlan mennyiségben ér­tékesíthető. A közvéleményt is élén­ken foglalkoztatta az elmúlt évben az úgynevezett málna­háború. Ennek lényege az volt, hogy a málna termés- mennyisége a megelőző évi­től 31, a számítottól 18 szá­zalékkal lett kevesebb. A termelést felvásárló szervek az áraikat nem a várható termés figyelembevételével állapították meg, s így ko­moly feszültségek alakul­tak ki a málnafronton. Figyelni a kicsikre A nagybani málnaterme­lést a kisüzemek határozzák meg. Három rövid következ­tetés már előremutat. Az egyik az, hogy a málnater­mesztésben a főmunkaidőn kívüli munkaidő ésszerűen és eredményesen használ­ható ki. A másik, hogy e te­vékenység jól illeszthető a mezőgazdasági kistermelők ösztönzésére irányuló adó- kedvezmény lehetőségébe. Végül, de nem utolsósorban a technológiai — például az öntözés —, valamint a ter­melési biztonság fokozottab­ban érvényesíthető, mint a nagyüzemekben. Kézenfekvő mindezek ta­nulsága: nemcsak a nagyra kell figyelnünk! Dr. Gyöngyösi István, a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatója A jobb tóiért . Népszerű és fontos táp­lálékunk, a tej minő­ségének szigorú vizs­gálatában vesz részt a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pász­tói özemében Boéony Klára laboráns. Csodavárás helyett A változtatni akarás és a cselekvés szán­déka — úgy hiszem, ez a megállapítás jel­lemzi a legkifejezőbben a salgótarjáni váro­si pártbizottság végrehajtó bizottságának legutóbbi vitáját. A többórás eszmecserével a közös gondolkodáshoz kívántak inspirá­ciót adni: az országos pártértekezlet után, az új feltételek között, hogyan kellene dol­gozni, irányítani, miben szükséges változtat­ni. A kezdeményezés erényét az egyik ké­sőbbi hozzászóló így fogalmazta meg: a vég­rehajtó bizottság dicsérete, hogy várakozás, felülről jövő ösztönzés nélkül keresi saját lehetőségeit az elmozdulásban. Csodavárás helyett tehát dolgozik, új módszerekkel az új módszerekért. A sokrétű vita természetesen érzékeltette a kiindulópontokat is. Az egyik megfogal­mazásként nem a nulláról kell indulni, nem szükséges mindent újra kezdeni. Salgótar­jánban is volt egész sor olyan kezdeményezés, amelyek végigvitele talán fontosabb, mint újabbak kiiötlése. A helyi megvalósítás, sze­repét mások is aláhúzták. Mondván: a dön­tések végrehajtásán kell munkálkodni, hogy az ország szekere egy irányba haladjon. Ä múlt, a jelen és a jövő összefüggése számos megvilágításban előtérbe került. Egy szókimondó észrevétel szerint szű- kebb környezetünkben talán túl sokat fog­lalkozunk a múlttal, idézgetjük haladó ha­gyományainkat és kevesebb figyelem jut a jelenre és a jövőre, így a mai generációra is. Mi legyen tehát a múlttal? Kapjon olyan helyet mindennapjainkban, ahogyan az a jelent és a jövőt szolgálja. Nagyonis leegyszerűsítve a tényeket, a mondandó lényeges kérdésköre volt: az előbbrelépés érdekében kinek mi a dolga, felelőssége. Milyen legyen a párt és vezető szerepe, e kérdést taglalva a pártértekezletre utalva úgy fogalmaztak: a vita ideológiai ta­bukat is döngetett. A változtatás irányát pedig jól jelzi az a megállapítás, hogy a vezető szerepet gyakran aprópénzre váltotta a párt, túlságosan is részletekkel foglalkozott. S, hogyan tovább? A párt politikailag tart­sa kezében az irányítást, s ne merüljön el a szakmai konkrétságban. A feladatok tisztá­zása és elhatárolása pedig azért is fontos, mert az összemosás elkeni a felelősséget is. Mindezt a gazdaságra vonatkoztatva: a párt akkor jár el helyesen, ha olyan klímát te­remt, amely lehetővé teszi a gazdaság meg­újulását. A vitában természetesen főszerepet kapott a helyi pártszervek és Salgótarján kapcsola­ta. A hozzászólások ezt úgy tükrözték, hogy a pártbizottság legyen a városfejlesztés mo­torja, s ez nem nélkülözheti a kezdeménye­zőkészséget. Koncepcionálisan és keretjel­leggel — nem konkrétan, egy-egy gazdasá­gi egységre —, az érvelés szerint ezt a funk­ciót nem eléggé töltötte be a pártbizottság. E gondolatsort más azzal folytatta: kez­deményezőkészséggel, az önállósággal, a nyíltsággal és a következetességgel a_ pártbi­zottság az elsőszámú szószólója legye'n a vá­rosnak. Ugyamz egy másik oldalról, amely az erősítendő tekintélyre is apellált: a párt- bizottság jobban hallja meg a városlakók gondjait, s a testület kezelje ezeket saját gondjaként. Az országos pártértekezlet szellemét to­vább kell vinni a személyi kérdésekben is — e témakörrel csaknem minden véleményt nyilvánító foglalkozott, egyaránt kitérve az alapszervezetekre és a helyi irányító párt­szervekre. Az indoklás szerint ugyanis szá­mos alapszervezet élén is vezetésre képtele­nek, nem oda valók állnak. Sarkalatos pont­ként emlegették, hogy a szükséges kádercse­réknél meghatározó, hogy politikailag és szakmailag hozzáértő, erkölcsileg tiszta em­bereket kell választani. Olyanokat, akiknek van erkölcsi alapjuk mondandójukkal kiállni; akik a hosszú tá­vú célok végrehajtása érdekében képesek a népszerűtlenséget is felvállalni; s akik a sa­ját hatáskörükben lehetséges döntéseket nem másoktól várják. Szükségesnek nevezték a pártbizottság személyi összetételének átte­kintését is, kiegészítve egy javaslattal: az al­sóbb pártszeí^ek delegálási jogának kiter­jesztése jó szolgálatot tehet a kapcsolatok erősítésének is. Ami pedig a gazdaságot illeti: a szerkezet- átalakítás ugyancsak nem mehet végbe a személyi feltételek politikai hátterének meg­teremtése, a szellemi tőke felértékelése nél­kül. A, személyi konzekvenciák gyorsabb le­vonására van szükség, a felelősség érvénye­sítésével együtt. Mint mondták: a Személyi kérdések keresztülvitele nem volt következe­tes a tanácsok területén sem. Az a kívána­tos. hogy a mérce az eredményesség legyen, s nem szabad elnézni a hibákat, a normák megsértését. A változásokat a párttestületek önmagu- kon kívánják kezdeni, ezt sokoldalúan alá­támasztotta a vita. Számos javaslat szólt például arról, hogyan kellene erősíteni az alapszervezetekkel a kapcsolatot. Kezdve az­zal, hogy a szóbeli agitációban nagyobb sze­repet szánnak a pártbizottság tagjainak, s folytatva azzal, hogy nagyobb sajtónyilvá­nosságot igényelnek a párttestületek munká­jának. A többórás véleménycsere végefelé va­laki azt mondta: mindez összhangban van azzal, amit a pártértekezlet időszakában ts pasztaltunk. A történteket a várakozásunk­nak megfelelőnek minősítik, az emberek, s a továbblépéshez ez nagy lehetőséget kíné Az alsóbb pártszerveken tehát a sor, s ennek szellemében kezdett határozott lépést a sal­gótarjáni városi pártbizottság végrehajtó L zottsága. Kelemen Gábor A beavatottság igénye A társadalmi-gazdasági ki­bontakozás érdekében a párt- és állami szervek mellett je­lentős döntéseket hozott a szakszervezet is. A SZOT februári ülésén az idei évre határozták meg a programo­kat, és megélénkült az élet az ágazati szakszervezetek­ben, a megyei titkárságokon és az alapszervezetekben. A megye életében az egyik meghatározó szakszervezet­nek tekinthetjük a közalkal­mazottak szakszervezetét, ugyanis többek között a párt- bizottságok, tanácsok s az igazságügy dolgozóit tömö­ríti. Bodor Lászlónét, a köz- alkalmazottak szakszerveze­te megyei titkárát arról kér­deztük, hogyan változott, il­letve milyen változások előtt áll szakszervezetük. — Politizálóbb, nyíltabb, őszintébb, s markánsabb szakszervezeti munka a cé­lunk. Ezért is ejtettünk szót legutóbb az szb-titkári ér­tekezleten, ahol közel ötve- nen voltak jelen, a mozga­lomban tapasztalható szélső­séges véleményekről, s az ezzel kapcsolatos álláspon­tunkról. De e jelenség mel­lett azonban azt is látnunk kell, hogy erősödik tagsá­gunk jóindulatú, jogos bírá­lata. — Nehézségeink láttán az elégedetlenség gyakran a szakszervezeteknél csapódik le manapság. Mennyire érzé­kelhető az a közalkalmazot­tak területén? — A tagság már nem az erőfeszítéseinket jutalmazza, hanem az eredményeket ké­ri számon a szakszervezet­től. Magam is tizenegy bi­zalmi testületi ülésen jártam a közelmúltban, ahol azt kérdezték, mit tett vagy tesz a szakszervezet. Számon ké­rik rajtunk a több, érde­mibb információt, az őszinte tájékoztatást. A beavatottság lehetőségét igénylik. Joggal. Ez azonban elképzelhetetlen a jelenleginél nagyobb, s jobb nyilvánosság nélkül. — Mit ért a jobb nyilvá­nosság alatt? — A tömegtájékoztatásban, a sajtóban majdnem min­den döntés állami intézke­désként jelenik meg, pedi&s ezeket megelőzi egy sor meg® beszélés, egyeztetés. Ahogy a* Minisztertanács és a SZOT, ugyanúgy a megyei tanács és az SZMT között is több tárgyalás zajlik olyan ügyek­ben, még a döntés meghoza­tala előtt ami dolgozókat érinti. Csaknem négyezres tagságunk esetében, s ebben az ágazatban, ami összetéte­lében a legheterogénebb, ti­zenhét különböző területet foglal magában, nem köny- nyü feladat ez. Egyre job­ban kell tudni agitálnunk, meggyőznünk, de ehhez a tisztségviselőket is jobban fel kell készítenünk, szakmailag és politkailag egyaránt. — A mozgalmi munka mi­lyensége az alapszervezetek­ben mérhető le legjobban, s ebben meghatározó szerepe van az szb-titkár személyé­nek is. Legutóbbi szb-titkári ülésükön ön nyolc új titkári köszöntött. Nem túl sok a személyi változás? — Valóban. Jó egy év alatt, nyolc új titkárt válasz­tottak az alapszervezetek a régi helyébe. De nem azért, mert azok roszul dolgoztak volna, hanem mert felgyor­sult a tempó. A titkáraink zöme ugyanis áthelyezéssel más, magasabb beosztásokba került, s egyikőjük kivételé­vel a közalakalmazottak szakszervezetének területén dolgoznak. Ugyancsak egy olyan szb-titkár volt, aki nem megfelelően látta el te­endőit, s ezért kellett új ve­zetőt választani. — Milyen hatással volt a taglétszámra az új tagdíj- rendszer bevezetése? — Ez a kérdés, mint min­den alapszervezetben, nálunk is nagymértékben foglalkoz­tatta a tagságot. Sajnos, a szükséges agitációra, magya­rázatra a bevezetés előtt ke­vés idő volt. Szervezettsé­günk a múlt évihez képest kettő százalékkal csökkent, s az új tagdíjrendszer beveze­tésekor huszonötén léptek ki a szakszervezetből. Titkársá­gunk szervezési munkabi­zottságának vezetője minde­gyik kilépőt személyesen megkereste, megtudni azt, mi volt a kilépésük oka. — Ez már az oly gyak­ran emlegetett személyre szóló érdekvédelem egyik formája volt? — Annak is vehetjük. Nem azon morfondírozunk, hogy sok vagy kevés a hu­szonöt tag, hanem az az ál­láspontunk, hogy nem mondhatunk le egyikőjükről sem. A személyre szóló ér­dekvédelem azonban ennél többet is jelent, hiszen a lét­számcsökkentések, átszerve­zések során az érintettek sor­sának humánus rendezése, jogos, érdekeinek védelme a szakszervezet alapvető fel­adata. Zs. A. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom