Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
1988. JÚNIUS 14., KEDD NOGRAD 3 Vállalkozó szellemű tsz X' I / i /I I f ■ f 1 Téglától a kerámiáig Egyházasgerffén, a Lttkei Ipoly Mgtsz varrodájában ez évben 12 millió forint értékben készítenek pizsamákat, férfi- és női pólókat és női és leányka pántos trikókat (kép: Bencze Péter) Ipolytamóc és megyénk n evezetessége, az ősi elet felé menve a látogató egy régi, téglagyári épület mellett hálád el: az épület a Litkei Ipoly Mgtsz tulajdona, és sokáig ontotta magából a hol eladhatatlan, hol pedig hiánycikké váló építőanyagot. Az idő azonban nem múlt el észrevétlen az üzem felett és a tsz vezetése választás elé került. Adott egy csaknem 10 millió forint értékű épület, egy elavult téglagyártó sor, melynek felújítása 1985-ös árakon, óvatosan számolva is 15—20 millió forintba került volna. Ez rengeteg pénz, amit a szövetkezet ezekben az „ínséges” időikben nem tudott vállalni. Gondolkodóba estek hát: a téglagyárat felújítani nem érdemes és nincs is miből, az épületeket kihasználatlanul magukra hagyni luxus. Mindenesetre kémiai elemzésre mintát vettek az addig téglához használt, maguknak kitermelt agyagból. Erről kiderült, hogy az meglehetősen ritka, kerámiakészítéshez is megfelelő, úgynevezett kékagyag. Ekkor már körvonalazódott a kívánság: ezen az úton kell elindulniuk, termékszerkezet-váltással alapozhatják meg a volt téglagyár jövőjét. Rövid számítások, a várható piac körülszimato- lása után mintákat küldtek keramikusoknak: tudnák-e használni az agyagot? Volt akinek megfelelt, volt aki kifogásolta annak összetételét. Sebaj, gondolták a litkeiek, akkor mindenkinek az igényének megfelelő agyagot készítenek. Vásároltak egy masszakészítő gépsort, amellyel a közeljövőben mintegy 4—5- fajta kerámia-agyagmasz- szát készíthetnek az ország keramikusainak. Igen ám, de ha már itt a gépsor, miért ne dolgoznák fel ők is a különleges agyag egy részét? A gondolatot tett követte. Elektromos kemencéket állítottak üzembe a volt téglagyári épületben. Ma már kísérleteznek a hagyományos és mázas virágcserepek elő- áílűításáva! és egyéb mázas kerámiatermékek gyártásával. Így jutott el a Litkei Ipoly Mgtsz a téglától a jóval finomabb, kerámiatárgyakig, úgy, hogy a szerkezetváltás nem került többe 3—4 millió forintnál. Előttük áll még a gyártás téliesítése, a gipszformák szárítóberendezésének üzembe állításával és akkor semmi akadálya annak, hogy jövőre, a gyártás teljes felfuttatásával, 20 százalékos nyereségtartalommal, évi 8 millió forintos árbevételire tegyenek szert. Mindezek mellett nem mellékes az sem, hogy az új tevékenység rehabilitációs munkahelyeket is teremtett: a szövetkezet 10 csökkent munkaképességű dolgozójáról tud gondoskodni. A szövetkezet rugalmas üzletpolitikáját, vállalkozási kedvét illusztrálja az a tény is, ahogyan beszálltaik a gépkocsi-forgalmazásba. Első lépésben megszerezték az akkori belkereskedelmi miniszter engedélyét, mely szerint a háromévesnél fiatalabb gépjárművek adásvételével is foglal koz hatnak. Ez így egyszerűen hangzik, hiszen nem kell más, mint egy kérvény, melyet jóváhagynak. Persze ez nem ment simán. Fekete Dezsőnek, a tsz általános elnökhelyettesének szavaival élve: „Először kidobtak az ajtón, de mi nem voltunk szégyenlősek: visszamentünk az ablakon!” A lényeg az, hogy ez év januárjában megnyitották első telephelyüket a fővárosban. Talán elegendő, ha e tevékenység sikerességére csupán egy számot említünk: a fővárosi telep havonta, átlagosan 10 millió forint értékben forgalmaz személy- és teherautókat, haszongépeket. Tevékenységükkel lassan országos méretekben foglalkoznak: már működik Baján a használt autó adásvételével foglalkozó telep, Nagyatádon augusztus elején nyitják, a* nyírségi Ti szavas váriban pedig legkésőbb szeptemberben. E két melléküzemág persze csak töredéke a szövetkezet tevékenységének, hiszen vannak építő- és szakipari ágazatai a fővárosban, varrodája Egyházas- gergén és még sorolhatnánk. Felmerülhet a kérdés: ez a tsz mindenhez ért? Aligha. Azonban nem voltak restek utánajárni egyes dolgoknak, megtanulni úia’bbnál újabb, hasznot ígérő tevékenységet és volt elég bátorságuk' belevágni ezekbe. A feladat, a kihívások elől nem hátrálnak meg. Mészáros Zsolt flz öblösüveggyári fejlesztők célja: Piackövetés helyett „ajánlati helyzet” A gazdálkodás idei stratégiáját bizonyos orioritá- sok jellemzik a salgótarjáni öblösüveggvárban. Ezek között is első helyen áll az exportképesség megőrzése, illetve a növelés alapjainak a megteremtése. Emellett igen fontos feladatuk a jövedelemtermelő képesség és a hatékonyság fokozása, az eredményesség megszilárdítása. Végső soron a piaccal, folytatott versenyfutás lefékezése, a közgazdászok által „ajánlati helyzetnek” nevezett pozíció javára. Ki ne szeretne a vevőnek diktálni, ám odáig hosz- szú utat kell bejárnia valamennyi, e célt megfogalmazó gazdálkodó egységnek. Itt sincs másképp. Az első lép>ést már megtették. Tavaly év elején sor került a műszaki fejlesztői ,,vonal” átszervezésére, fejlesztési főmérnök kinevezésére. Négy osztály hivatott arra, hogy az innovációs folyamat első fázisaként oszlopot jelentsen a stratégiai , elképzelések megvalósításához. A fejlesztési team elsődleges feladata az ún. gyárfejlesztés, a szükséges infrastruktúra kialakítása. A beruházásiak az előzőhöz kapcsolódnak, s nógrádi viszonylatban ritka szerepkört tölt be a célgépfejlesztési osztály. Külföldi beszerzésre ugyanis nem vállalkozhatnak devizaszűkös világunkban, ezért csakis a helyi cél- géptervezőkre, -kivitelezőikre támaszkodhatnak egy-egy technológia korszerűsítésében. A gyártmányfejlesztők zárják a sort, akik szoros együttműködésben a kereskedőkkel, iparművészek bevonásával alakítanak ki termék- családokat, .legyen az kézi, vagy gépi gyártás. A tavalyival együtt 160 millió forintot fordít a gyár műszaki fejlesztésre; az ösz- szevonást az áthúzódó, nagyszabású vállalkozások indokolják. Az összeg tetemes részét teszi ki az ún. csomagoló III. program megvalósítása, melynek keretében korszerűsítik — automatizálják — a „G” kemencét, új üveggyártó automatát állítanak üzembe fűvott poharak készítésére, csiszológépeket szereznek be a kézi ..vonal” műszaki állapotának javítására, s három új kompresszor beállításával bővítik a préslevegő-rend- szert. A környezetvédelmet szolgáló beruházásokra — festőüzemek kialakítására — 20, az energiaracionalizálás végrehajtására 32 milliót költenek. A kézi gyártás célgépesítésével tovább kívánják növelni eme értékes — devizáért is eladható — áruk körét, valamint ez az egyetlen járható útja annak, hogy a hiányzó létszám mellett növeljék a termelést. A fejlesztői gárda másfél éves működése alatt valósult meg az űn. CAD/CAM-rendsze- rű, számítógéppel támogatott tervezés és gyártás, egy gra- fiikusmunkahely megteremtésével. A számítógép a gyárt ói ormák tervezési idejét jelentősen csökkenti, így a piacképességet növeli. Miből ? A gazdasági életben is vannak hosszabb- rövidebb életű divatok. A takarékosságnak manapság nemigen jut hely a képletes toplistán; alig-alig fordul elő ez a fogalom újabban a sajtóban. Vajon miért lett mára ódivatú ez az egykor oly népszerű jelszó? Az elmúlt évek nagy takarékossági kampányairól hamar kiderült: nem sokat hoznak a konyhára. Gazdasági gondjaink ekkor már túlnőtték az „írjunk a papír mindkét oldalára!” és „oltsuk el a villanyt, ha kimegyünk a szobából!” jelszavait. Nem járt az ilyen mozgósítás számottevő eredménnyel, mert önkéntelenül is arra gondolt mindenki: a gazdaságtalan beruházások, a milliárdos veszteségeket termelő vállalatok mellett ugyan mit számít a nagyobb villanyégővel elpazarolt áram értéke. Így azután tisztességes ember az utóbbi időben már nem is igen szólalhatott meg arcpirulás nélkül ilyenfajta takarékossági ügyekben. Talán ezért a ma is tartó illedelmes csend. Mégis úgy gondolom, ezt a csendet ideje megtörni. Részben azért, mert ígéretes politikai-társadalmi programok, gyökeresen új közgazdasági játékszabályok születnek napjainkban, amelyek feltehetően sokakat ösztönöznek majd a forintfialó befektetésekre. Az elkövetkező, reményekkel teli években az ésszerű takarékosság végre valódi eszköze lehet az egyéni és társadalmi gyarapodásnak. Ám a politikai, gazdasági környezet változásai lassan épülnek be a köztudatba. A korábbi évtizedek rossz emlékei a kétkedést, vagy inkább a cinikus hitetlenkedést táplálják, ha a takarékosság kívánalma említő- dik. Némely mai tapasztalat pedig egyenesen ellene agitál. Mégis, valójában nem az elpocsékolt forintok okozzák a legnagyobb bajt, hanem a pazarlás mögött megbúvó mentalitás. Ma már tudjuk, hogy illúzió volt a közvagyon gyarapítását, a köztulajdon óvását, a népgazdasági érdek mindenek fölé helyezését pusztán morális, vagy ideológiai ráhatástól várni. Az egyént a cselekedeteiben meghatározó módon vezetik érdekei. „Beszáll” a közvagyon gyarapításába, ha az egyben a saját jólétét is jelenti, de ugyanez az érdekeltség a fonákjáról nézve, a közvagyon pazarlásánál is fellelhető. Amikor méreggel figyelem a pazarlás e divatos jelenséged, azért a szívem sarkában van némi megértés is. Immár negyed- százada, hogy nálunk „ajtó, ablak nyitva- tárva” a nagyvilágra. S ugyan ki nem mérte össze tucatnviszor, hogy az ő beosztását, munkáját hogyan dotálják mondjuk egy bécsi út másik végén, vagy még odébb? Az ilyen összehasonlítás után keletkezhet a gyarló lelkekben a késztetés: ha a magángyarapodásnak nincs olyan lehetősége .itthon, mint odaát, tegyük szebbé az életet közpénzen ! Ám, ha ez ügyben lehet is némi megértéssel lenni, ettől még marad a realitás: mi az út innenső felén élünk, ahol ma létviszonyainkat meghatározó tény történelmileg kialakult lemaradásunk, az utolsó évtizedben begyűjtött horribilis adósság. Közel annyi ma már az egy főre jutó dollártartozás, mint az évenként, fejenként megtermelt nemzeti jövedelem! Ilyen körülmények között megváltozott a takarékosság jelentősége is. Csakhogy a korábban hatásosnak hitt takarékossági érvrendszer végképp csődöt mondott. (Miért pont ebben a kérdésben lett volna hatékony az imamalom?) Egyenes tehát az út a felismerésig: ha eddig sem használt a papolás, sem a rendőrrel fenyegetés, valami más módszer kellene. És ez nem más mint a demokratikus nyilvánosság igénybevétele. A pazarlás ugyanis elsősorban ott érthető tetten, ahol elkövetik, azok érhetik tetten, akiknek a szeme láttára folyik. Kik tegyék fel hát a „miből telik” kérdését? Azok, akik előbb-utóbb a saját bőrükön érzik, hogy nincs többé elvont közvagyon, amelyet tiszteletre méltó, de mégiscsak távoli eszmék nevében kell óvni. Szigorú és kemény feltételeket diktáló, nyereségérdekeltségű gazdálkodásra kényszerül előbb-utóbb minden szervezet. Olyanra, amelyben együtt sírnevet mindenki. Határ menti AI katrészgyá rtás az IKR számára agrárkapcsolatok Megélénkültek a határ menti agrárkapcsolatok Baranya megye és a szomszédos jugoszláv területek között. A különböző kooperációk már eddig is igen eredményesnek bizonyultak, ezért mindkét fél szorgalmazza fejlesztésüket. Immár egy évtizedes múltja van a mezőgazdasági tudományos együttműködésnek. Évenként felváltva rendeznek határ menti agrárnapokat Pécsett, illetve Eszéken. Megszülettek az első közös kutatási programok is. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a Szigetvári Állami Gazdaság növényfajta- kísérleteket folytat, együttműködve az eszéki biotechnikai kutatóintézettel. Szélesedett, sokszínűvé vált a termelési, feldolgozási kooperáció is a magyar és a jugoszláv agrárválilalatok között. A legjelentősebb határ menti gazdasági vállalkozás a cukortermelési együttműködés. A Mohácsi Űj Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság vezetésével termelési-értékesítési integráció lakúit 18 mezőgazdasági üzem részvételével. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát évi 10 ezer tonna szójababot szállít uszályokkal a becsei szójaprotein- vállalat üzemébe, s onnan különféle termékeket kap vissza. A feldolgozásért szójával fizetnek a bólyiak. Már 43 gyártó készít a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, az IKR számára importhelyettesítő alkatrészeket a tőkéspiacról beszerzett gépekhez. Az idén csaknem 700-féle ilyen alkatrészt vásárol az IKR a hazai termelőktől, mintegy 100 millió forint értékben. A gyártásra javasolt alkatrészek nemrégiben elkészített listáján 288 új tétel szerpel. Ezek közül a legtöbb Claas kombájn és Herriau cukorrépabetakarító gépalkatrész. A rendszerben ez a két legelterjedtebb munkaeszköz, így •az IKR partnereinek a nagy sorozat miatt gazdaságos ezeknek az alkatrészeknek a gyártása. A salgótarjáni bányagép- gyár új típusú füzérelemekkel úgynevezett M 90-es vonalhoz 12 millió forint értékben gyárt füzérgörgőket. A füzérgörgők a Thorez bányaüzem részére készülnek. A törőmű-technológia elősegítésére, Bükkábrányba pedig 13 darab szalagdobot biztosítanak. A fenti műszaki „idegen nyelvet” egyaránt jól beszélik a gépgyáriak és a MátraA kooperáció nemcsak devizamegtakarítást eredményez és az importkorlátozás miatti hiányokat csökkenti. hanem elősegíti a taggazdaságok és más partnerek szabad ipari kapacitásának jobb felhasználását is. Emellett az importpótló munkákhoz már export is párosul. Legutóbb egy NSZK- beli cégnek adtak el 30 ezres tételben fontos vetőgépalkatrészt. A bábolnai közös vállalat csak olyan alkatrészeket fogad el. amelyeknek minősége minden vonatkozásban megegyezik az eredetivel. Ezért először csak üzemi próbára alkalmas mintadarabokat rendelnek a jelentkezőktől. aljai Szénbányák vegyes üzemének dolgozói, hiszen utóbbiak részére szállítanak. A szállítások a két vállalat közti szocialista szerződésben foglaltak alapján történnek. Természetesen, a szerződésnek megfelelően, a mátraaljaiak sem maradnak adósak, mivel, többek között, a szállítóberendezések fejlesztésében kooperálnak a bányagépgyárral. Füxérgörgők a bányagépgyárból Exportra Kifogástalan minőségben gyártanak különféle csomagológépeket a szécsényi termelőszövetkezet ipari üzemében. A nyereséges vállalkozás nyomán termékeik határainkon túl is gazdára találnak, az idén csak Szovjetunióba több mint 100 millió forint értékben exportálnak berendezéseket, ezenkívül NDK-beli, bolgár, egyiptomi piacokra is eljutnak. Képünkön zsugorfóliázó gép, amely üvegekből készít egységcsomagokat. — kulcsár .—
