Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

2 NOGRAD 1988. JÚNIUS 14., KEDD I SZOT elnökségének ülése Gáspár Sándor és Baranyai Tibor kérte q nyugdíjazását Testületi vita a bérreformról, az üdülések dijáról Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a szak- szervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit, áttekintette az üdültetés helyzetét, s egyéb, időszerű Szakszervezeti kérdéseket is napirendjére tűzött. Az ülésen elhangzottakról Sza- lay Ferenc, a SZOT szó­vivője tájékoztatta az új­ságírókat. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a korábbi időszak bérpolitikája nem szolgálta megfelelően a gazdaságpo­litika céljait, nemcsak a dolgozók keresetének nö­vekedését, hanem a vállala­ti teljesítmények fokozását is korlátozta, s emellett je­lentős bérfeszültségeket is okozott. A szakszervezeti mozgalom hosszabb távon olyan bérpolitika és bér­rendszer kialakítását, mű­ködtetését tartja szükséges­nek, amely biztosítja a reálbérek tartós, érzékel­hető, minden dolgozót érin­tő növekedését, s ezzel együtt a társadalmilag igaz­ságosabb kereseti arányok kialakítását. A bérek nö­vekedésének fedeznie kell minden munkavállaló szá­mára az alapvető fogyasz­tási cikkek árának emelke­dését. A szakszervezetek önálló bérpolitikájának eredmé­nyes, hatékony képviseleté­hez megfelelő intézményi és eszközrendszerre is szük­ség van, aminek egyik leg­fontosabb eleme az érdek- egyeztetésen alapuló bér­alku. A bérreform beveze­tése természetesen hosszabb időszakot igényel, az első intézkedések azonban el- odázhatatlanok, s az el­nökség már jövőre szüksé­gesnek tart bizonyos vál­toztatásokat. Egyebek között törekedni kell a reálbérek csökkenésének megállítá­sára. Az elnökség úgy dön­tött, hogy a bérreformra vonatkozó elképzeléseit a SZOT lesközelebbi ülése elé terjeszti megvitatásra, s az ott elfogadott állás­foglalás alapján tagsági vi­tára bocsátja. A szakszervezeti üdültetés időszerű feladatairól szóló előterjesztés vitájában az elnökség úgy foglalt állást, hogy az egyre nehezedő, éleződő pénzügyi, gazdasá­gi gondok miatt 1990-től alapvetően módosítani szük­séges a kedvezményes üdül­tetés egész szervezeti, el­osztási rendszerét. A térítési díjak jelenleg jóval alatta maradnak az üdülés valóságos költségei­nek; a kedvezményes szak­szervezeti üdültetés szemé­lyenkénti egynapi átlagos 'költsége 325 forint, s ebből a dolgozónak átlagosan mindössze 71 forintot kell megfizetnie. A változtatások­kal azt kell elérni, hogy a jö­vőben ne magát az üdül­tetést igénybevevőket tá­mogassák. Ennek érdekében a SZOT elnökségének ja­vaslata szerint a kedvez­mény nem épülne be auto­matikusan az üdülőjegy árába, hanem az a beuta­lókkal együtt az atapszer- vezetekhez kerülne, s ott a tagság döntése alapján a jelenleginél differenciáltab­ban — és. feltehetőleg igaz-' ságosabban — használhat­nák fel dolgozóik támoga­tására. A szak szervezeti üdültetés új rendszerére vonatkozó javaslatát az el­nökség ugyancsak a SZOT plénuma, majd a tagság elé terjeszti vitára. Tekintettel az üdültetés pénzügyi gondjaira, vala­mint arra, hogy a jelentős áremelkedések ellenére az elmúlt években sem változ­tak a térítési díjak, a SZOT elnöksége úgy foglalt ál­lást, hogy még a tervezett átfogó változtatások előtt emelni szükséges a térítése­ket. Ez év negyedik negye­détől a dolgozók által fi­zetendő átlagos napi téríté'- si. díj a jelenlegi 71 forint­ról 100 forintra növekszik. A SZOT elnöksége most is foglalkozott a kibonta­kozást szolgáló folyamatos és időszerű szakszervezeti tennivalókkal. Ennek kere­tében áttekintette a SZOT és a Minisztertanács veze­tőinek soron következő megbeszélésén megvitatandó témákat, különös tekintet­tel1 az 1988—89-es évek vár­ható ár-, bér-, jövedelem- és szociálpolitikai folyama­taira. Az elnökség napirendjén szervezeti és személyi kér­dések is szerepeltek. Gás­pár Sándor, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára kérte, hogy nyug­díjazási kérelmüket az el­nökség támogatólag ter­jessze a SZOT plénuma elé. A testület ezzel egyet­értett és 27 tagú jelölőbi­zottságot bízott meg a 'SZOT ülése elé terjeszten­dő személyi javaslatok ki­alakítására. A jelölőbizott­ság kedden tartja alakuló ülését. A bizottság elnöke Kovács László, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára. Az elnökség döntött ar­ról, hogy június 21-re ösz- szehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Az újságírók kérdéseire válaszolva a SZOT szóvi­vője elmondta, hogy a je­lölőbizottság az ágazati ’szakszervezetek képviselői­ből áll, s javaslatát a sze­mélyi változásokra a SZOT tagjaival való konzultáció után teszi meg. Szükségessé válik a SZOT vezetésének ismételt áttekintése, s hogy milyen változásokra lesz szükség, az az elkövetkezendő napok­ban a különböző színtű konzultációk eredményeként álakul ki — mondotta a SZOT szóvivője. A szakszervezetek bérre­formmal kapcsolatos elkép­zeléseit illetően is több kérdés hangzott el, első­sorban arra vonatkozóan, .hogy a szakszervezetek mi­ként tudják majd képvi­selni tagságuk érdekeit. Vá­laszként elhangzott: ahhoz, hogy a szakszervezet ér­demben léphessen fel a dol­gozók érdekei mellett, nemcsak a mozgalom meg­újítására, hanem jogi ga­ranciákra is szükség van. A szakszervezetek megújuló érdekvédelmi rendszere alapja lehet a régóta várt szakszervezeti törvény meg­alkotásának. (MTI) Á SZÖVOSZ elnöksége az ellátásról Az alapvető napi cikkek­ből kiegyensúlyozott ellátást nyújtottak az év eddig eltelt időszakában a fogyasztási szövetkezetek. Élelmiszerből, ruházati és vegyesiparcik­kekből az áfészek üzleteiben csökkent a fogyasztás — egyebek közt ezt állapította meg hétfői ülésén a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület, a szövetkezetek 1988. évi gazdálkodásának eddigi tapasztalatait elemezte. Megállapították azt is, hogy az új szabályozási rend­szerre való áttérés megnehe­zítette az évkezdetet, s kü­lönösen az áfészeknél jelle­mezte kapkodás a tervezést. A szabályozók egységes ér­telmezése még jelenleg is gondot okoz az új rendszerű gazdálkodásra való áttérés­ben. Dicsérő oklevél a ceredi tsz-nek (Folytatás az 1. oldalról.) szesei, hanem kovácsolói is voltak az utóbbi évek ered­ményeinek és a korábbi si­kertelen időszaknak. Hangsúlyozta, hogy a múlt évi, üzemet hátrányosan érintő és számba vehető sza­bályozók, az 1987-es gazda­sági év indulásakor nemcsak óvatosságot, bénultságot oko­zó félelmet okozott, hanem a korábbinál nagyobb együttes akaratot váltott ki, amely aztán elvezetett a legsikere­sebb gazdasági esztendőhöz. Aztán így folytatta: — Az első fél évhez közeledve meg­állapíthatom, hogy a dolgo­zók többsége megértette, ma­gáévá tette az ez évi célki­tűzéseket. Pénzügyi helyze­tünk jobb mint bármikor, a határ képe bizakodásra ad okot. Állatállományunk nem­csak létszámában, hanem mi­nőségében is nőtt, az ipari tevékenység pedig egész évre biztosít feladatot. Megköszönte a dolgozók munkaszeretetét, kulturáltsá­gát, majd felhívta a figyel­met, hogy az eredmények csak a korábbi teljesítmény­hez képest jelentősek, az át­lag fölé való kerülés több és minőségileg más munkát igé­nyel. Az ünnepi megemlékezés után Rednágel Jenő, a MÉM miniszterhelyettese tisztelet­tel szólt a végzett munká­ról, majd rátérve a mező- gazdaság jelenlegi helyzetére, a kilátásokat az időjárás jó­voltából biztatónak nevezte. Ez azonban nem vonatkozik a stagnáló szarvasmarha- és juhtenyésztésre. Ezután utalt arra, hogy a minisztérium az eredményesebb piaci és kereskedelmi munka megte­remtése érdekében, a felté­telek kidolgozásán fáradozik. A mezőgazdaságnak a jövő­ben az eddiginél jobban az igényekhez kell igazodnia. Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke levélben fe­jezte ki elismerését és jókí­vánságait, majd a minisz­terhelyettes Kiváló munká­ért miniszteri, a termelőszö­vetkezet elnöke pedig Ki­váló termelőszövetkezeti dol­gozó kitüntetéseket adott át. Grósz Károly (égadta William Verity amerikai kereskedelmi minisztert Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlament­ben fogadta William Verity amerikai kereskedelmi mi­nisztert. Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára a nap folya­mán szintén találkozott az amerikai politikussal. A szí­vélyes légkörű megbeszélése­ken részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, ke­reskedelmi miniszter. Mind­két találkozón jelen volt Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. Rehabilitálások a Szovjet- unióban A Szovjetunió legfelsőbb bírósága hétfőn hatálytala­nította azokat a bírósági íté­leteket, amelyeket 1936-ban és 1937-ben Grigorij Zinov- jevre, Lev Kamenyevre, Georgij Pjatakovra, Kari Ra- dekra és társaikra mondtak ki. A hírt az Izvesztyija cí­mű szovjet napilap hétfő es­ti moszkvai kiadása közölte. A szovjet igazságügyi szer­vek ezzel újabb, a harmin­cas évek koncepciós perei során halálra ítélt politiku­sokat rehabilitáltak — mu­tatnak rá Moszkvában. Meg­figyelők emlékeztetnek arra, hogy a legfelsőbb bíróság február elején hatálytalaní­totta az úgynevezett harma­dik nagy moszkvai perben hozott ítéleteket, amelyek nyomán kivégezték többek között *Nyikofaj Buharint és Alekszej Rikovot. Palesztin belharc Dél-Bejrútban A tűzszüneti felhívások és közvetítési erőfeszítések el­lenére, hétfőn kiújultak a palesztin belharcok a dél- bejrúti palesztin menekült- táborok körül: Abu Musza emberei kézifegyverekkel, valamint a Szíria által el­lenőrzött Nyugat-Bejrútban . és a Suf-hegységben felállí­tott nehéztüzérséggel lőtték a már egyébként is romok­ban levő Satilát és Bordzs el-Baradzsnét. A küzdelem az Arafat ve­zette El-Fatah harcosai és az Arafatta! szemben álló „El Fatah — Ideiglenes fő­parancsnokság” nevű szer­vezet — Abu Musza hívei — között folyik, és polgári áldozatai vannak. A hét kö­zepén kiújult küzdelemben legalább húszam -haltak meg és száz felett van a sebesül­tek száma. A hat hét óta tartó belvillongások távolról sem teljes mérlege: 60 ha­lálos és 400 sebesült. Satila közelében a hét végén egy Szíriái katonát is halálos lö­vés ért. Az EGK és Magyarország A Közös Piac tagországai­nak külügyminiszterei jóvá­hagyták az EGK és a KGST együttműködését kilátásba helyező közös nyilatkozatot, s kifejezték azt a politikai akaratukat is, hogy Magyar- országgal minél hamarabb eredményesen befejeződjenek a kereskedelmi és a gazdasá­gi együttműködési egyez­mény megkötését célzó tár­gyalások. (MTI) Nem valósult meg a remélt szocialista többség 1 francia választások eredménye A francia nemzetgyűlési választásokon váratlan dön­tetlen eredmény született: egyetlen pártszövetség sem szerezte meg az abszolút többséget. A legtöbb mandá­tumot Mitterrand elnök szo­cialista pártja kapta, de a várt többségtől elmaradt. Az Két mandátum sorsa még ismeretlen, mert a francia Po­linézia tengerentúli területén elmúlt vasárnap még csak az első fordulót tartották. A részvétel ebben a forduló­ban is alacsony maradt — a választásra jogosultak mint­egy 70 százaléka járult az urnákhoz. A választás eredményével újszerű helyzet állt elő Fran­ciaországban: az V. köztársa­ság 30 éve alatt először tör­tént meg, hogy a nemzet- gyűlésben nincs többsége egyetlen politikai erőnek sem. Az újraválasztott Mit­terrand elnök kezében a döntés, milyen kormányt próbál adni az országnak. Az eredmény csalódást okozott a szocialista pártnak, elégedetlenséget keltett a súlyos vereségre felkészült jobboldalon és elégedettség­gel vegyes bosszúságot oko­zott a nemzeti frontnál, amelynek egyetlen hírmondó­ja maradt az új parlament­ben, egy alig ismert hölgy. Michel Rocard miniszterel­nök kijelentette, hogy ez az eredmény „tökéletesen meg­adja a módot” az elnöki po­litika végrehajtására — vagy­is bízik benne, hogy Mit­terrand megtalálja a lehető­séget a szükséges kormány- többség összekovácsolására. Georges Marchais, az FKP főtitkára kijelentette, hogy a kommunisták a népi erők új egységével és új politikával javasolják kivezetni az or­szágot a válságból. Sajnos, az elnök másféle politikát követ és a jobboldal felé akar nyitni, így szó sincs ar­ról, hogy az FKP támogat­ná ezt a kormányt. Ha a le­FKP képviselőivel együtt a baloldal többségben van az új nemzetgyűlésben, de a két baloldali párt eltérő politi­kája ma kizárja a kormány- koalíciót. A választások második for­dulója után a következő vég­eredmény alakult ki: 276 (+61) 27 (—8) 126 (—25) 129 (—2) 16 (+4) 1 (—30) endő kormány bármely té­ren haladó intézkedéseket tesz, a kommunisták abban támogatják, de nem állnak be az elnök táborába, A jobboldalon Giscard d’Estaing volt elnök üdvö­zölte, hogy a szocialisták nem kaptak többséget. Ügy minősítette az eredményt, hogy ez az egész ország győ­zelme az örökletes ellensé­gen, a megosztottságon, mert most a franciák „két fele” kénytelen lesz együttműköd­ni. Jean Lecanuet, a Giscard alapította UDF elnöke mind­járt felvetette egy nemzeti egységkormány gondolatát. Jacques Chirac, az RPR ve­zére az elnök kudarcának értékelte, hogy felhívásai el­lenére a franciák nem adtak nemzetgyűlési többséget po­litikájának. Le Pen a maga szélsőjobboldali pártja, a nemzeti front érdemének tu­lajdonította, hogy sikerült megtörni a „rózsaszín hullá­mot”, amely végül is nem. borította el a nemzetgyűlést. Felszólította a klasszikus jobboldal vezéreit, hogy von­ják le ebből a következtetést és ezentúl minden választá­son eleve fogjanak össze a nemzeti ironttal. A jobboldali vezetők egye­lőre nagyon tartózkodóan nyilatkoznak a kilátásokról, mert meg akarják várni, merre lép az elnök. Minden­esetre a centristáknál van ma a politikai helyzet kulcsa, mert számban megerősödve kerültek ki a választási csa­tából, és ez megkönnyíti szá­mukra a leválást a jobbol­dalról és a szövetkezést az elnöki többséggel. (MTI) Szocialista párt és szövetségesei FKP Tömörülés a köztársaságért (RPR) Unió a francia demokráciáért (UDF) Egyéb jobboldali Nemzeti front Uj rendszer a továbbképzésben (Folytatás az 1. oldalról) pali tagozatán tanulmányo­kat folytató hallgatók ösz­töndíjára összesen egy szö­vetkezet kért a SZÖVOSZ- tól vissza nem- térítendő tá­mogatást. A személyzeti munkához kapcsolódva: a szövetkezet gazdasági céljait segítő személyzeti stratégiát fog­lalhatja magába egy közép­távú személyzeti tervezet. Ennek tartalmaznia kell a legfontosabb célkitűzéseket, a személyzeti munka alap­vető feladatait és az ezt szol­gáló résztevékenységek ter­veit. Ide* tartozik a káder­utánpótlási, -képzési és -to­vábbképzési terv, a minősí­tési terv, az oktatási és nyugdíjaztatási terv. Választott vezetőknél a ciklushoz igazodóan, a meg­bízás letelte előtt 6 hónap­pal érdemes a minősítést el­készíteni. A minősítés a jö­vőben nem lesz párthatás­kör, de célszerű kikérni az illetékes pártszerv vélemé­nyét. A minősítésre kötele­zettek meghatározott körére vonatkozóan a szakszervezet és a KISZ rendelkezik vé­leményezési joggal. A véle­ményezési jogkör gyakorlása minden esetben a testület feladata. A társadalom és a gazda­ság részéről egyértelműen növekedni fognak a veze­tőkkel szemben támasztott követelmények. A célok kö­zéppontjában a versenyké­pesség, a produktivitás fo­kozása és a minőségi szín­vonal javítása áll. A sze­mélyzeti munka fejlesztésé­nek elengedhetetlen köve­telménye a vezetőképzés és -továbbképzés korszerűsíté­se, az igényekhez való gyor­sabb alkalmazkodás. Ennek szellemében a SZÖVOSZ továbbképzési és oktatási központja megújítja a veze­tőképzés és -továbbképzés rendszerét. A vezetők kö­zül elsősorban a felső veze­tők képzésével, továbbkép­zésével kíván a jövőben fog­lalkozni, mert ennek a ré­tegnek a legnagyobb a rá­hatása a szövetkezetek fej­lődésére. Az új rendszerű felsővezető-továbbképzés a teljes vezetési tevékenységet átfogja és különböző blokk­csoportokra épül, amelyek közül a tanfolyamon részt vevők a számukra fontosnak tartott blokkot választják ki. A középvezetők sza ktan- folyami képzését és tovább­képzését. valamint a tiszt­ségviselők oktatását a jö­vőben a megyei szövetségek feladatává kívánják tenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom