Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

I 4 NÖGRÄD 1988' JÜNIUS 11» szombat « Kitüntetett mérnök tanár az ipariban Előre gondolnak Nyári kínálat Kálién Kissé zsúfolt, de barát­ságos hangulatú az apró iigazgatohel yettesi szoba a salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. Az asztalon, ülőalkal­matosságokon a végzett munka tartozékai, a fala­kon ott díszlenek az is­kolai ünnepségek — főként ballagások — jól ismert ereklyéi, a tarisznyák. A tanév végén sem le­het lazítani, sőt, igazából ilyenkor nem lehet. Gyime- si Tibor is meglehetősen nehezen tudott időt szakí­tani bokros teendői köze­pette a beszélgetésre. Két értekezlet közé valahogyan csak befértem, persze az ő kifejezett akaratával, mert ha az angolóráját nem mondja le, akkor ta­lán még most is az idő­pont egyeztetésénél tarta­nánk. A salgótarjáni ISZI igaz­gatóhelyettese, bár Nemű­iben született, négyéves ko­rától Baglyasalján él, s figyelmen kívül hagyva a közigazgatási különbsége­ket. őstarjáninak számít. — Jó szívvel emlékszem vissza baglyasi matematika- tanáromra. Kárpáti Fe- rencre. Akik nála tanul­tunk és tanultak, azok megalapozott tudást kaptak, és amire ő hármast adott, az biztos, hogy annyit is ért... Az ember általában törek­szik a valakihez való ha­sonlósághoz, a példakép­hez, s ez lehet egy személy is, vagy több személyből összegyűrt. Számomra Kár­páti Ferenc a minta. Tő­le lestem el a gyerekekkel való bánásmódot, amit a legpontosabban a szerető szi­gor kifejezéssel illethetek. Szoktam is mondani a szü­lői értekezleteken: legye­nek nyugodtak a kedves szülők, a gyerek nálunk kézben lesz, megfogjuk, de szeretettel közelítünk hozzá, és egyéniségéből, tehetségé­ből annyit hozunk ki, mint amennyit enged magából. Gyimesi Tibort kereskedő­szülei a műszaki pályán indították el. A salgótarjá­ni gépipari technikumban 1959-ben végzett, s mint­hogy a focinak is megszál­lottja volt, egy évet segéd­munkásként lehúzott a szénbányák zagyvái gép­műhelyében. Tizennyolc éven keresztül kergette a labdát. Diplomáját a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte 1965-ben. Gépészmérnök lehetett vol­na. .. — Az én második kohóm az egyetem volt, a rajz­terem, ahol éjszakákon át rajzoltunk, beszélgettünk, vi­tatkoztunk. Itt is remek matematikatanárom volt: Obádovics J. Gyula. Élve­zet volt az óráira járni, szinte hihetetlen, ugye? Rendkívül egyszerűen tudta tolmácsolni a legnehezebb feladatokat, rendkívüli em­berséggel. S bár sohasem bohóckodott, éreztük erőtel­jes humorát. Nem jellemző, hogy mér­nöki képzettséggel tanár lesz valaki. A mérnök, ha nem is a végzettségének megfelelő munkát lát el, rendszerint a gyárkapun belül marad. Gyimesi Tibor sorsa másként alakult: ő be sem lépett a gyár ka­puján. — Választásomban sem­miféle tudatosság nem volt. Egyszerűen minden­képpen haza akartam jön­ni a szüléimhez. Hívtak pe­dig Debrecenbe, Gyöngyös­re, de mindkét helyre in­kább futballista kellett... Itthon aztán összetalálkoz­tam Horváth Lacival, az ipari intézet igazgatójával, aki'megemlítette, hogy mű­szaki tanárra lenne szük­sége, amire én azt feleltem: jó, megpróbálom... így cseppentem bele az iskolai munkába, a tanárságba, amit suhanekoromban el sem tudtam volna képzelni. Tanártársai és tanítvá­nyai a legnyugodtabb, a legkiegvensúlyozttabb neve­lők között tartják számon. — Alapvetően két forrás­ból táplálkozik az én jó közérzetem. Az egyik: az embernek ismernie kell saját képességeit, és ennek megfelelő célokat kell ma­ga elé tűzni. A másik: amióta dolgozom, keilőeja megbecsült ember vagyok anyagilag, erkölcsileg. Jó a kapcsolatom a környeze­temmel, jól érzem magamat kollégáim között. Én soha­sem megyek haza, a há­rom gyerekem közé „gyo­morideggel”. .. Bizonyára a sportolás is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen lettem. Gyimesi Tibor 23 éve tanít a szakmunkásképző­ben, 19 éve helyettes igaz­gató. Jelenleg szakrajzot tanít. Fő feladata azonban, hogy a szakmai elméleti oktatásban jól menjenek a dolgok. Aki korábban ezt a posztot betöltötte, azt műszaki igazgatóhelyettes­nek hívták. — Amikor az iskolába jöttem, úgy gondoltam, körbepislogok egy-két évig, aztán majd meglátjuk, mi lesz. De ittragadtam. Miért? Közhelyízű lenne azt mondani: mert meg­tetszett a tanári pálya. Per­sze azért ez mégis így van, mert sokszor, ha a vezetői munkában kudar­cok érnék, a gyerekek kö­zé megyek, órára, ők húz­nak ki a bajból... Kezdet­ben azonban inkább a kol­lektíva miatt mar-adtam. A tantestületben nem volt könyöklés, presztízsharc, ami nekem rengeteget szá­mított. A 23 év alatt eb­ben a közösségben én na­gyon sokat tanultam, min­denkitől, kisebb-nagyobb fo­gásokat. Az óralátogatáso­kon, mint a szivacs, igye­keztem magamba szívni minél többet, mert érde­kelt, mert tovább akartam adni másoknak. Közben Gyimesi Tibor megszerezte a pedagógusi végzettséget is, s kollégái­nak java kicserélődött. Je­lenleg 115 (!) pedagógus alkotja a tantestületet. s 1500 gyerek — külföldről is — tanul az intézetben. — Ügy hiszen, szigorú vagyok az órán és kint, a folyosón is. De nem szok­tam üvölteni. A gyerek­nek azonban éreznie kell, hogy komolyan beszélek. Ha azt kérem, ne álljon előttem zsebre tett kézzel, én sem állok úgy, ha pon­tosságot követelek, akikor én is pontos vagyok az órán. Azonos mércével mé­rem magamat, másokat, s igyekszem következetes len­ni. Az én pedagógiai néze­teimben a szigorúság és az igazságosság alapvető kö­vetelmények. Emiatt voltak már konfliktusaim a kül­világgal — például telefo­non figyelmeztettek egy-egy osztályzatért —, s gondo­lom lesznek is még. Meg­lehetősen nehezen viselem a közömbösséget, a tárgyi és a szellemi környezet- szennyezést. S ha végigte­kintek tanári pályámon, és arra a kérdésre kell vála­szolnom, mire vagyok büsz­ke, akkor első helyen emlí­tem, hogy végzett növen­dékeimmel is jó a kapcso­latom, hogy szakterülete­men tudtam nekik annyit adni, ami által valameny- nyien megállják a helyüket. Igen fontos, hogy a ta­nár felkészülten menjen a gyerekek közé, ne érezzék, hogy bizonytalan, készület­len. .. No és büszke va­gyok a családomra — fele­ségem is itt tanít, mate­matikát és kémiát —, ki­egyensúlyozott, harmonikus életünkre... Nagyon érté­kes tantestületünk van, te­le kvalitásos, jó szándékú pedagógussal. Persze ma- muttestület vagyunk, s mi sem élünk problémák nél­kül. Főleg az irányítás megosztottsága jelent sok nehézséget. Furcsa, hogy ez a megosztottság nem csak a szakmák és az iskolatí­pusok szerint jelentkezik, hanem azokon belül is, pél­dául az első-második és a harmadik-negyedik osztály között. Bízom azonban ab­ban, hogy az oktatásban is lesz kibontakozás, és a sok okos dolog elöbb-utóbb utat nyer. Gyimesi Tibor mérnök tanár egyike volt azoknak a nevelőknek, akik az idei pedagógusnap alkalmából a Kiváló pedagógus kitünte­tést vehették át. A magas szakmai elismeréshez mi is gratulálunk. Sulyok László Sokféle próbálkozás jel­lemzi manapság a közmű­velődési intézmények tevé­kenységét. Azok a szeren­csésebbek, amelyekhez az emberek már megfogalma­zott szórakozási és műve­lődési kéréseikkel, elkép­zeléseikkel fordulnak. Ne­hezebb helyzetben azok a népművelők vannak, akiknek sokféle ötletük van ugyan, de azok ilyen-olyan okú la­kossági érdektelenség, kö­zömbösség miatt nem való­sulhatnak meg. Kallón is próbálkozott már több népművelő a legkü­lönbözőbb formákkal és módszerekkel ám kevés sikerrel. Pedig nem kevésbé érdeklődőbbek itt sem az emberek, mint másutt. Ah­hoz azonban, hogy a kul- túrház kínálata és az itt élők érdeklődése egymásra találjon, ismerni kell az igényeket, s nem árt oly­kor az sem, ha elébe men­nek azoknak — ahogyan Benyó Lajosné teszi, a mos­tani intézményvezető. A népművelő igazán ígé­retesnek tűnő programok­kal rukkolt ki, ami azért is figyelmet keltő, mert míg a nyarat uborkaszezonnak tartják közművelődési ber­kekben, addig ő pontosan erre az időszakra terveit Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából két lemezt jelentet meg a Hun­garoton Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat. Az elsőn maga Bartók ját­szik részleteket a Mikrokoz­moszból. A felvételek 1937- ben Londonban, illetve 1940- ben New Yorkban készül­tek, a Columbia lemeztársa­ság stúdióiban. ki közösségi alkalmakat. Talán éppen azért, mert júniusban vége van az iskolá­nak, otthon vannak a kö­zépiskolások épp úgy, mint a felsőfokú intézmények­ben vagy az általános is­kolában tanulók, akik — érthetően — nyitottabbak, fogékonyabbak az újdonsá­gok iránt. A legkisebbeknek a hét két napján tartanak játé­kos közösségi foglalkozáso­kat. A fiataloknak és a fel­nőtteknek pedig a Pénteki kör elnevezésű programso­rozat ígér szellemi és fi­zikai felfrissülést. Új ez a próbálkozás, s az ötletet rá a szomszéd község, Erdő­kürt művelődési körének idei népfőiskolája adta, amely ott nemrégiben feje­ződött be igen nagy siker­rel. S hogy Kálién lesz-e folytatása a kísérletnek, majd elválik. A júniusi programok mindenesetre ígéretesek: az érdeklődők hallhatnak előadást — film­mel, vitával kiegészítve — az egészséges életmódra ne­velés témaköréből, lesz ki­rándulás a természetbará­toknak, s megismerkedhet­nek az érdeklődők lakó­helyük múltjával, jelenével és j övéjével. „Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai” a címe a másik lemeznek. Ezen részletek hallhatók Bartók Béla—Kodály Zoltán Húsz magyar népdal, Bartók Húsz magyar népdal és Kodály i Magyar népzene című soro­zataiból. A lemezen Csabay László énekel és Kozma Ti­bor zongorázik. Bariók Béla-lentezek a Hungarotontól „ACÉLOS~ TÁNCOSOK A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési köz­pontjában régi hagyomá­nyokra épül a táncoktatás. A különböző korosztályok társas- és néptáncokat dzsesszbalettet sajátíthatnak el szakavatott oktatóktól. A mozgáskultúra kedvelőiről készült képriportunk. Konkoly Thege Réka felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom