Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
2 NOGRAD 1988. JÚNIUS 4., SZOMBAT II kormány vezetőinek megbeszélése vállalatvezetőkkel A kormány vezetői pénteken konzultációt folytattak nagy- vállalatok vezérigazgatóival az év első öt hónapjának gazdasági eredményeiről, a tennivalókról, az év végéig várható folyamatokról. A megbeszélésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Med- gyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter és Villányi Miklós pénzügyminiszter. A találkozón megállapították, hogy az év eddig eltelt időszakában a gazdasági folyamatok fő irányukat tekintve a tervezettnek megfelelően alakultak. A tavalyihoz képest számottevően javult a nem rubelelszámolású külkereskedelmi áruforgalom egyenlege. Különösen figyelemre méltó, hogy folytatódott a konvertibilis export növekedésének az elmúlt év végén tapasztalt lendülete. A belföldi fogyasztás a tervezett szinten alakul és remélhető, hogy a fogyasztói árak emelkedése is az előirányzott mértéken belül marad. Ugyanakkor az állami költségvetés egyenlege a vártnál jóval kedvezőtlenebbül alakul és veszélyezteti az egyensúlyi célok elérését. Ennek oka elsősorban az, hogy a tervezettnél több támogatást és kedvezményt kapnak a gazdálkodók. A Miniszter- tanács ebből kiindulva — annak érdekében, hogy a pozitív gazdasági folyamatok tovább erősödjenek, s a költségvetési hiány mérséklődjék — több intézkedést tett és tesz. Az elhatározott lépések sorába tartozik az állami beruházási kiadások mérséklése; egyes termelési támogatások és dotációk csökkentése: a különböző célokra elkülönített alapokból történő elvonás a költségvetés pozíciójának javítása érdekében, s indokolttá vált, hogy a kormányzat a rubelexport szabályozásában is szigorúbb követelményeket érvényesítsen. Ugyancsak a pénzügyi egyensúly javítását szolgálja a megtakarítási kedv növelése érdekében, június 1-jé- től bevezetett lakossági betéti kamatemelés. A kormány vezetői hangsúlyozták: sem a gazdálkodókat általánosan sújtó adóemeléshez, sem a fogyasztáshoz kapcsolódó támogatások mérsékléséhez nem akartak folyamodni. A támogatások évközi csökkentése az érintett nagyvállalatok számára gondot okozhat. Ezek az intézkedések azonban nem váratlanok, részei a kormány stabilizációs munkaprogramjának. A támogatások csökkentésével — az intézkedés kényszerű okain kívül — az érdekeltségi viszonyokat jobban a gazdaságpolitikai törekvések szolgálatába szeretnék állítani, elsősorban a nem rubelelszámolású export növelésének érdekében. Szóba került a vitában, hogy a kormány döntése azokra a korábbi megállapodásokra is vonatkozik, amelyeket a vállalatok évekkel ezelőtt — még más gazdálkodási feltételek közepette — kötöttek a minisztériumokkal. A megbeszélésen jelenlévő, az intézkedések hatását tekintve leginkább érdekelt nagyvállalatok vezetői elmondták: a gazdálkodást nehezítő sok egyéb tényező mellett most egy újabb gonddal kell megbirkózniuk. Többségük azonban elfogadta, belátta, hogy népgazdasági szempontok indokolják a támogatások csökkentését, s inkább vállalni kell a korábbi döntések hozzáigazítását a megváltozott helyzethez, mint hogy veszélybe kerüljön a gazdaság stabilitása. Megállapodás született abban, hogy az intézkedések nem hozhatják lehetetlen helyzetbe az érintett gazdálkodókat, igaz, néhány vállalatnál a korábbi ambíciókat felül kell vizsgálni, bizonyos terveket későbbre kell halasztani. Az ágazati minisztériumok kellő rugalmassággal fogják végrehajtani az intézkedéseket, s kiemelt szempontként veszik maid figyelembe a vállalatok konvertibilispiaci eredményeit és az e piacra irányuló termelés folyamatban lévő fejlesztéseit. A vitában felszólaló vállalatvezetők hangot adtak annak a véleményüknek, hogv rendkívül fontos a szabályozás kiszámíthatósága, az, hogy a gazdálkodók előrelátóan tervezhessenek. A kormány részéről ígéretet tettek arra, hogy ebben az évben minden korábbinál előbb ismertté válnak a jövő évi szabályozási feltételek. A résztvevők kölcsönösen hasznosnak, tanulságosnak ítélték a megbeszélést, s egyöntetűen szükségesnek tartották, hogy megfelelő időben, a döntéseket megelőzően, a jövőben rendszeresebben kerüljön sor ilyen jellegű konzultációkra. (MTI) Reagan és kísérete hazaindult Londonból Miniszteri biztost neveznek ki (Folytatás az 1. oldalról.) villamosítására jelen pillanatban nincs elegendő pénz, ezért a következő ötéves terv egyik kiemelt feladata lesz, csakúgy, mint a megyeszékhely trolibuszos közlekedése lehetőségeinek a megvitatása. A miniszterhelyettes elégedetten szólt a megyével fennálló kapcsolatokról, a passzivitást mellőző együttműködésről. Költségérzékeny gazdaságunkban csakis az efféle szemlélet vezet előbbre. Visszatérve a 21. számú úttal kapcsolatos kérdésekre hangsúlyozta: „Legalább 50 évre építjük, ezért fontos, hogy az igényesebb, jobb megoldást hajtsuk végre. A. munkának akkor van értelme, ha a második ütem után azonnal folytatódik”. Aratás előtt (Folytatás az 1. oldalról.) dasági üzemek bérraktározási segítségére. Elhangzott még, hogy 1988- ban a felvásárlási terv mintegy 100 ezer tonna gabonáról szól, s az eddigi szerződésekkel több mint 99 ezer tonna van lékötve. A felkészülés az aratási szezonra megtörtént, 45 átvevőhelyen tudnak majd akár folyamatosan is felvásárolni, sőt Pásztón éjszakai átvételre is van lehetőség. Szó esett még a számlázási rendszerről, a fizetési lehetőségekről. Erről szólva Schuchmann Rezső elmondta — s ezt a jelenlévő Nagy Árpád, a gabonatröszt kereskedelmi osztályvezetője is megerősítette — a bank a szerződéssel lekötött mennyiségre nyújt hitelt a vállalatnak. Ronald Reagan amerikai elnök 24 órás londoni vifl- 1 á ml á t o ga t ásó n a k befe j ező aktusaként, pénteken délben beszédet mondott a Cityben, a XV. században épült városháza épületében, a Guildhallban. Harminc- perces előadásában az amerikai elnök a brit kormány tagjai, az ellenzéki pártok vezetői, veterán politikusok közéleti személyiségek, a londoni városi tanács tagjai és meghívott bel- és külföldi újságírók _ előtt vonta meg moszkvai látogatása mérlegét. Margaret Thatcher brit miniszterelnök rövid válaszbeszédben méltatta a szovjet—amerikai csúcstalálkozó történelmi jelentőségét és Ronald Reagan nyolcéves elnökségének eredményeit. „Moszkvából jövet jelenthetem önöknek, hogy szerdán greenwichi idő szerint. 08.20 órakor Gorbacsov úrral kicseréltük az INF-szer- ződés ratifikációs okmányait, ily módon kézzel fogható előrehaladást tettünk a hadászati fegyverzetekre vonatkozó START szerződés felé is, amely szerződés most elérhető közelségbe került” — hangoztatta Ronald Reagan. Thatcher asszony köszönetét mondott személy szerint Reagan elnöknek, Shultz külügyminiszternek és mindazoknak, akik, mint mondotta, hosszú hónapokon sőt éveken át dolgoztak ezért a sikerért. A Guildhallban lezajlott — és egyenes tv-adásban közvetített — program után az amerikai elnök és kísérete hazaindult Londonból. Mohammad Dauran ezredes és Mohammad Abdol Ahad százados az 1988 augusztusára tervezett közös szovjet—afgán űrrepülés algán űrhajósai újságíróknak nyilatkoznak. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Szombat: Az amerikai szenátus és a szovjet legfelsőbb tanács ratifikálja a közepes és rövidebb hatótávolságú atomrakéták felszámolásáról decemberben megkötött szovjet—amerikai szerződést. Vasárnap: Ronald Reagan amerikai elnök Moszkvába érkezik, s megtartja első négyszemközti megbeszélését Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával — megkezdődik a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekezlete, amely a mélyülő gazdasági és politikai válsághelyzet megtárgyalására ült össze. Hétfő: Gorbacsov és Reagan megtartja második megbeszélését: s találkozik egymással Jazov és Carlucci. a két honvédelmi miniszter is. Reagan szovjet ellenzéki személyiségeket fogad lakhelyén, s ez nemtetszést vált ki tárgyaló- partnerei részéről — a Rudé Právo cikke szerint a bős— nagymarosi vízmű- csehszlovákiai építkezésén megnyugtatóan rendezik a terület környezetvédelmi problémáit. Kedd: Gorbacsov és Reagan megtartja harmadik megbeszélését, majd közös sétát tesz a Vörös téren; az elnök besédet mond a Lomonoszov Egyetemen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői együttműködési okmányokat írnak alá. Szerda: Gorbacsov és Reagan zárómegbeszélése: kicserélik a decemberi rakétaszerződés ratifikációs okmányait. A főtitkár és az elnök egyaránt hasznosnak ítéli sajtóértekezleten a lezajlott találkozót, Gorbacsov „elszalasztott lehetőségeket” is emleget azonban, Reagannek megváltozott a véleménye a Szovjetunióról. Csütörtök: Reagan Londonban utazik, hogy találkozzék Thatcher brit kormányfővel. Shultz külügyminiszter a brüsz- szeli NATO-központban tájékoztatja a szövetségeseket. Péntek: Reagan Londonban beszédet mond a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjéről, és találkozik Takesita japán kormányfővel. Shultz ismét a Közel-Keletre utazik. Á hét két kérdése O Milyen eredménnyel járt a moszkvai csúcstalálkozó? Áttöréssel a leszerelés terén, semmiképpen sem. Ebből akár kudarcra is lehetne következtetni, ha nem tudta volna előre mindenki: a START-szerződés nincs még készen. Az első Gorbacsov—Reagan találkozó (Genf) azért volt szenzáció, mert az első volt. A második (Reykjavik) új, átfogó szovjet indítványokat, és „majdnem megállapodást” hozott. A harmadikon (Washington) aláírták az első atomleszerelést előíró szerződést. Most, Moszkvában csak ennek a ratifikációs okmányait tudták kicserélni. Valójában azonban számos, korántsem jelentéktelen együttműködési megállapodást is véglegesítettek, s a két nagyhatalom viszonyában új stílus vált uralkodóvá: a gyakorlatias, tárgyszerű, realista, „kis lépésekben" megvalósuló együttműködés. Közben persze „lépkedtek" a hadászati fegyverzetcsökkentési szerződés felé is. Azt még nem tudjuk pontosan, mennyi ösztönző erőt ad a. mostani csúcstalálkozó az egyes regionális válságok megoldásához — az angolaihoz gyaníthatóan elég sokat, és talán a közel-keletihez is valamennyit. S még valami: Reagan, moszkvai fellépéseivel, alaposan próbára tette a szovjet vezetés tűrőképességét az emberi jogok terén. A szovjet reagálásból határozottságot igen, de „konfrontációs hajlamot” korántsem lehetett kiolvasni, s ez jó jel. Moszkvában illetékesek utaltak arra. hogy az emberi és állampolgári jogok szabályozását a Szovjetunió fokozatosan összhangba kívánja hozpi a helsinki záróokmány ajánlásaival. O Hozzájárult-e a válság megoldásához a jugoszláv kommunisták országos értekezlete? Éles hang. heves bírálatok jellemezték a tanácskozást. „Valaha tapsoltunk a vezetőknek, most pedig lemondásukat követeljük, mert a válság már nem engedi meg, hogy tapsoljunk” — mondta egy szlovén küldött. A beterjesztett állásfoglalás-tervezethez rengeteg kiegészítő és módosító indítványt fűztek — még a záróülésen is. így azt a szerkesztőbizottság csak később tudja eljuttatni a Központi Bizottsághoz. A küldöttek mindenesetre egyöntetűen állást foglaltak a szocialista szövetségi állam erősítése, a gyökeres gazdasági reform végrehajtása. a politikai intézmény- rendszer demokratikus átalakítása mellett. Azt szorgalmazták. hogy a jugoszláv önigazgatási rendszeren belül esősödjenek a pluralista érdekérvényesítés lehetőségei. Egyben követelték a JKSZ eszmei-politikai vezető szerepének megszilárdítását és a vezető szervek személyi összetételének megfiatalítását. A parlament szerepének növelése, többes jelölés, törvényesség — régi-új fogalmak válnak egyre közkeletűbbé Közép-Ke- let-Európában. Jugoszláviában is. Kárpáti János Az 1968. június 5-én reggel rádiót hallgató amerikaiak jó része először nem is értette, miért ismételnek egy ötéves hírt: „Kennedyt lelőtték”. Percekig tartott, amíg az ország megértette: csaknem öt évvel a fivére, John Kennedy elnök ellen Dallasban elkövetett merénylet után Robert Kennedy is elesett, ugyancsak a politikai küzdelem harcmezején. Éppen kaliforniai előválasztási győzelmét ünnepelte egy gyűlésen Los Angelesben, amikor Sirhan Bishara Sirhan pisztolylövésekkel leterítette. Robert Kennedy 42 éves volt, és sokan úgy vélik, elnökké választása megváltoztatta volna az amerikai történelmet. Sirhan, a palesztin származású jordániai bevándorló életében azóta sem változott semmi: életfogytiglani börtönbüntetését tölti Kaliforniában. 1968. szinte világszerte, Amerikában is a forrongás éve volt. Polgárjogi tüntetések, diákmegmozdulások, a vietnami háború elleni lázadás, a beatnemzedék nagy éve. De az ellentámadásé is: az amerikai nagyvárosokban a nemzeti gárdát vetették be, két hónappal korábban merénylők megölték Martin T.uther Kinget, a néger polgárjogi mozgalom szellemi vezérét. Robert Kennedy, aki korábban bátyja mellett igazságügy miniszterként belekóstolt a nagyhatalmi politika műhelytitkaiba is — része volt a kubai rakétaválság békés megoldásában —, 1968-ban népbarátprogram- mal vetette magát a válaszHósz éve ölték meg Robert Kennedyt tási hadjáratba. Üj, nagylelkű. a szegényekkel törődő, igazságtalan háborúkat nem vívó Amerika: ezt hirdette kél és fél hónapos kampányában és ugyanarra a sorsra jutott, mint fivére. John, aki elnökként elsőként tett lépéseket a legkirívóbb igazságtalanságok felszámolására, a szociális egyenjogúság megteremtésére, s ezzel kivívta a konzervatív nagytőke haragját. Az évfordulón az amerikai lapok mostanában eljátszanak a gondolattal: mi lett volna ha? Ha Robert Kennedy életben marad, megverhette volna Nixont, nem lett volna Watergate, hamarabb befejeződik a vietnami háború és az Egyesült Államok ma igazságosabb, a hátrányos helyzetű népekkel és saját polgáraival kevésbé rideg, jobb ország lehetne. ,,A földkerekség legszörnyűbb népe vagyunk” — jegyezte naplójába a második Kennedy-gyilkosság hallatán Arthur Schlesinger amerikai történész. Mások szerint Robert Kennedy aligha győzhetett volna az elnökválasztáson, hiszen — kaliforniai győzelme ellenére — saját pártjában, a demokratáknál is jobban állt nála a kampányban Hubert Humprey, a hivatalban lévő alelnök. A múltat nem lehet átírni, a vitát nem dönti el senki. Annyi bizonyos, hogy a „remény jelöltje”, Robert Kennedy elestével — egyelőre — véget ért az irigyek által gyakran „királyinak” nevezett régi politikuscsa- lád, az ír eredetű Kennedyk nagy korszaka. A most 56 éves utolsó fivér, Edward botrányba keveredett, titkárnőjének titokzatos halála miatt nem engedhette meg magának az elnökjelöltséget a hetvenes években. 1984-ben indulni próbált, de még idejében visszalépett. Hogy a mostani elnök- választáson nem száll versenybe. azt már 1985-ben bejelentette. Massachusettsi szenátorként megelégszik a Reagan-kormány kíméletlen bírálatával. A Kennedy fivérek édesanyja. a 97 éves Rose körül összegyűlő nagy család tagjai közül most már inkább a gyerekekre terelődik a figyelem. Robert Kennedy 11 gyermeke közül a legidősebb fiú, Joseph, úgy tűnik átveszi a stafétabotot. 1986 óta Massachusetts állam képviselője a kongresz- szusban és hírek szerint megpályázza a kormányzói tisztséget, ha a mostani kormányzót, a demokrata párti színekben versenyző Michael Dükakist novemberben elnökké választanák. <
