Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
4 NOGRAD 1988. JÚNIUS 25.. SZOMBAT Akik a sorok között olvasnak Könyvtársak Átléptek a megyehatáron • • Othónap a balassagyarmati TIT-ben Ki tudni azt számba venni, mennyi szellemi energiát pazaroltunk, hány forintunk látta kárát annak a szemléletnek, amelytől a közműve, iődés intézményeinek vezetői sem mentesek. Az én há- zam, az én váram — mondta (mondja) sokuk, nem törődve azzal, hogy a kétut- cányira lévő könyvtárban, kultúrházban esetleg ugyanazt, vagy hasonlót kínálnak a közönségnek. Ugyanakkor csodálkoztak, ha a rendezvény helyszínén ürességtől kongtak a falak. — A városi szintű kulturális ellátásban a könyvtáraknak mór egyfajta széllé, mi műhelyként kell megjelenniük — magyarázza Gerhardt Gyuláné, a Pásztói Városi Tanács művelődési osztályának munkatársa, aki hajdan 'maga is könyvtáros volt. — A városi könyvtár meg is felel az elvárásoknak. a tevékenységében megjelentek azok az ismérvek, amelyek gyakorlásával műhelymunka alakult ki. Nem csak kiszolgálja a felmerülő igényeket, hanem elébe megy azoknak. Az intézmény a városi vezetés kiemelt támogatását élvezi, ami abban is tükröződik, hogy — míg sok helyütt csökkent az anyagi dotáció — náluk idén is emelkedett a könyvtárra szánt összeg. — Válogatva, ésszerűen gazdálkodva, a legfontosabb dokumentumokat be tudjuk szerezni. Ha nem így lenne, olyan lyukak keletkeznének az állományban, amelyek betömésére később még remény sem lehetne — mondja Szőllősi Miklós könyvtár- igazgató, aki harminc esztendeje vezeti az intézményt. A kultúra, s benne a köz- művelődés, nem a legelőkelőbb helyet foglalja el a kormányprogramban. ám Pásztón még sincs holtponton. S ez az építkezés a valóságba kapaszkodik, itt a kulturális „programozók” törekvése arra irányul, hogy képessé tegyék az embereket arra, hogy vissza tudják állítani életükbe az értékeket. — A mai viszonyok között a gondolkodás formálásában is részt kell vállalnia a könyvtárnak: amellett, hogy kölcsönöz, amellett, hogy kínálja és adja a tudásanyagot — vélekedik Kecskéis Lászlóné, a városi pártbizottság munkatársa. A könyvtár » város közművelődési Intézményeinek sorában mással nem pótolható szerepet tölt. be — magyarázza hittel SzőllSsi Miklós igazgató. > i aki maga is régi olvasói közé tartozik. — De túl azon, hogy alapvető funkcióját betölti, sokkal többet is kínál az embereknek. Amikor vonzó, értékes programokat hirdet gyerekeknek és felnőtteknek, a legkülönfélébb profilú intézményeknek és gazdasági egységeknek, akkor a szellemi esélyegyenlőség érdekében tesz. Akárkikkel esett is szó Pásztón a könyvtárról, azt mindenki külön kiemelte, hogy egyre-másra szervezik az olyan rendezvényeket a könyvtárban, amelyek révén az ott élők jobban megismerhetik lakóhelyüket, ami csak erősítheti hovatartozásérzetüket, s jófajta cselekvésre ösztönözhet. — A könyvtár a város közművelődési intézményeinek sorában mással nem pótolható szerepet tölt be. Az információk, a nyomtatott szó jelentősége nemhogy csökkenne, de nő — magyarázza hittel az igazgató — s gyűjteményünk skálája is eszerint bővül képi és hangzóanyagokkal, dokumentumokkal, számítógépes adattárolással. Mindez szükségképpen bővítette tevékenységi körünket is, nekünk is igazodnunk kellett a tudományos, műszaki és a gazdasági életben bekövetkezett változásokhoz. — Mikkel gyarapodott az intézmény? _________________________ — Olyan új funkciók kaptak életteret, mint a helyben olvasás az épületbővítés óta, de van lehetőség zenehallgatásra és -másolásra, nyelv- tanulásra és videózásra is. De a helyismereti és szak- irodalmi tájékoztatás, a könyvtárközi kölcsönzés, a házhoz szállítás is jelzi tevékenységi körünket. Hetvenezer egységnyi gyűjtemény, 2600 beiratkozott olvasó, évi negyvenezer Iá* togató. Igazán figyelemre méltó eredmények. Jobbak a megyei átlagnál, és jók országos szinten is. Hogyan érték el mindezt? Legnagyobb része talán annak van benne, hogy az itt dolgozók összefüggéseket kerestek és találtak az intézmény feladatköre és a könyvtárhasználók érdekei között. Ennek megfelelően alakították ki az állományt, ehhez igazították programjaikat, amelyeknek külön értelmet ad, hogy eleven kapcsolat alakul ki általuk a város vezetői és más résztvevők között, a különböző közművelődési vagy oktatási intézmények között. — El sem tudom képzelni a TIT-es munkát — érvel Tóth Imréné, a városi TIT- szervezet titkára — könyvtári segítség nélkül. Tevékenységünk egymásra épü), kiegészítjük egymást. Hiszen célunk ugyanaz: a művelődésre való hajlamot kialakítani, továbbfejleszteni, ehhez programot adni. A látogatók, az olvasók, mint Sándor Józsefné, Ko- hári Józsefné a könyveskínálaton túl azt értékelik, hogy kulturális programok is szerepelnek a terítéken, s ez különösen értékes volt akkoriban, amikor az arra hivatott művelődési központban ugyancsak ellaposodtak a szolgáltatások. Koós Istvánná a szakirodalmi választékról, a könyvtárközi kölcsönzés gyorsaságáról szólt elismerően, lévén gyakorló nevelő és végzős főiskolás. A könyvtár beépült a köztudatba Pásztón. Munkatársait dicséri, hogy nem restellnek agitálni, sem leleményesnek lenni, de azt is hozzá kell tenni: a minőség oldalán. Tisztelik itt a műveltet és azt, aki művelt akar lenni. Tuza Katalin „Az állam állami pénzen csak olyan munkát támogat, amelynek mérhető társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági haszna van. Nem általában kell ismereteket terjeszteni, hanem konkrétan” — olvashatjuk többek között a megszívlelendő gondolatokat abban az összegzésben, melyet a közelmúltban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat balassagyarmati szervezete terjesztett a megyei elnökség elé, bemutatva a IX. küldöttgyűlés óta eltelt mintegy másfél éves tevékenységét. A balassagyarmati TIT- esekre mostanában azért is érdemes figyelnünk, mert — mint Horváth József megyei TIT-titkár elmondta — az idei év első öt hónapjában ők dolgoztak a legeredményesebben, tervüket a legjobban teljesítették. Balassagyarmaton és vonzáskörzetében még nem lehetett érezni azt, amit más körzetekben — különböző mértékben — már igen: a konkurenciát. E TIT-szervezet mellett szól az is, hogy tevékenységüket sikerült megyén túlra kiterjeszteni. Egy budapesti központú ipari vállalat számára szerveztek előadásokat, tanfolyamokat, olyan tartalmasán, színvonalasan, hogy a központ felkérte a szervezetet ne csak nógrádi, hanem többi telephelyén is dolgozzanak. Az eredményességben nem lebeA Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Magyar Népköztársasaság Művészeti Alapja, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete, az Országos Pedagógiai Intézet Somogy megyében, a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskolában rendezte meg a helyi tanácsok közreműködésével a zeneiskolai tanárok. IX. kamarazenei találkozóját június 15—18 között. A rendezők azért hozták létre ezt a „nagyszabású” zenei rendezvényt, hogy azok a zenetanárok, akik vállalják a tanítás mellett a rendszeres _kamarazenélést, csülendő az sem, hogy a körülbelül másfél száz fős TIT-tagság, az értelmiség képes volt azonosulni a TIT céljaival, és aktívan részt vesz megvalósításában. A balassagyarmati TIT- szervezet olyan szolgáltatásokat igyekszik nyújtani a •munkahelyeknek, oktatási és közművelődési intézményeknek, amelyeket azok sajátosságaiknak és elképzeléseiknek megfelelően igényelnek, napi munkájukban hasznosítani tudnak. Az ismeretek köre hagyományosan széles, tartalmazza például a nyelvészeti, a műszaki, a környezetvédelmi ismeretek legfrissebb eredményeit. Az ismeretterjesztés korszerűsödését jelzi az is, hogy programjaikkal a társadalmi aktualitásokra reagálnak, s nem pusztán kielégítik, hanem elébe is mennek az igényeknek. Az ismeretterjesztő formák utóbbi időben tapasztalt arányátrendeződése Balassagyarmaton és vonzás- körzetében is tapasztalható. Az össztevékenységen belül csökkent a hagyományos egyedi előadásos forma, miközben mind általánosabbá válnak a vegyes, komplex tudományági sorozatok. S, egyre népszerűbbek a résztvevők aktivitására épülő rendezvényformák: az országjárás, a tanulmányi séta, a hangszeres bemutató stb. Fokozódó érdeklődés muállandó gyakorlást, ez irányú tudásukat bemutathassák és megmérettessenek. 18 zeneiskola több mint harminc kamaraegyüttese jelent meg Kaposváron, Nógrád megyét a balassagyarmati kamaraegyüttes három tagjából alakult trió képviselte. Kanyó András és Perneczky Zsolt, a nyitó- hangversenyen szerepelt. J. S. Bach: c-moll szvit MWV. 997, valamint Mozart: C-dúr szonáta c. két művel. A nagy közönségsikert mutatja, hogy a Somogyi Néplap elsőként készített velük egy interjút. A trió a III. hangversenyen, csütörtökön este létatkozik a tanfolyamok iránt* amelyek közül a szakmai át- és továbbképző tanfolyamok egyformán szolgálják az egyéni és munkahelyi érdekeket. Az össztevékenységen belül a tanfolyamok aránya 65 százalékra emelkedett. Természetesen nehézségekkel ennek a szervezetnek is szembe kell néznie. Például: az ismeretterjesztés fő színteréül szolgáló iskolákban némi megtorpanás észlelhető a fogadókészségben; a tudományági baráti körök száma csökken az önköltség növekedése miatt; az idegen nyelv oktatását akadályozza a tanárhiány. Problémáik megoldásán fáradoznak a TIT-esek, miközben tudják, hogy a napi munka, a változások során újabb és újabb nehézségek, feszültségek keletkeznek, amelyek feloldása folyamatos tennivalót jelent. Az ismeretterjesztő munka lényegében önfenntartóvá vált az utóbbi években. Ez új helyzet, így. kell közelíteni a tevékenységhez is. Ma már a számok bázishoz való hasonlítgatásával semmit sem érünk — a jelenlegi anyagi és szellemi hasznosság, a nyereség a mérvadó. S, a két fő mutató — az óraszám és az árbevétel — tekintetében a balassagyarmati TIT-szervezet javította pozícióit. pett pódiumra (Kanyó András, fuvola; Kanyoné Réti Emőke, gordonka és Perneczky Zsolt, zongora). Műsoruk a következő volt': J. Haydn: F-dúr trió No. 30., valamint C. M. von Weber: Trió Op. 63. III., IV. A zsűri — amelynek elnöke Mihály András, Kos- suth-díjas, kiváló művész, zeneszerző, egyetemi tanár volt — a balassagyarmati trió tagjainak művészeti díjat (egy erre az alkalomra készült Bartók-plaket- tet) adományozott. A bírálóbizottság külön kiemelte a Weber-mű egységes, szép előadását. (ok) Kanyó András, Kanyoné Réti Emőke, Perneczky Zsolt művészeti díjasok Lengyel kézműipari kiállítás Oélsziget - a művelődés egyik szigete Nógrádból indult szerző Múltunkról — érdekesen A kézműipari 'lövetné* varsói központi házában rendezett kiállítás két szép kerámia műtárgya. Megjelent a Délsziget című helytörténeti, művészeti folyóirat tizenegyedik száma. A folyóiratból többek között megismerkedhetünk Németh László kortörténeti jelentőségű és esztétikai értéket hordozó levelezésének fontosabb fejezeteivel Czine Mihály jegyzete segítségével, de a török idők Hatvanjának helytörténeti érdekességű dokumentumaiba is bepillanthatunk Demény-Dittel Lajos szakavatott vezetésével. A verskedvelők Bencze József, Katona Judit, Losonci Miklós, Szokolay Zoltán, Varsányi Péter és más költők verseiből válogathatnak. A Délsziget-barátok közelmúltban megrendezett első országos találkozóján egyébként közel négyszázan vettek részt Hatvanban. A Délsziget szerkesztés alatt álló 1988. évi harmadik lapszáma októberre jelenik meg. Természetes, hogy minden embert és közösséget érdekel saját múltja. Különösen odafigyel az olvasó, ha az általa jól ismert vidékről is szól egy könyv. Ezért érdekes olvasmány a nógrádiaknak a Kossuth Könyvkiadónál nemrég megjelent mű, amelynek címe A vasszekér diadala. A szerző ,— Majdán János — Szügyben és Balassagyarmaton nevelkedett, és nem véletlen, hogy sok megyei példát felsorolva írta meg a magyarországi vasúti hálózat kiépítésének történetét. A könyv előszavában joggal állapítja meg a szerző, hogy kevés eszköz hozott „oly sok embert érintő váltást”, mint a vasút. Ezt a változást követheti nyomon az olvasó, a könyv elkalauzolja az első nyilvános versenyre Angliába, ahol a „szuszogó lokomotív egy személy- és harminchárom teherkocsit vontatva” elindult. 'Olvashatunk egy részletet Széchenyi István naplójából is, s megtudhatjuk belőle, hogy a gróf nemcsak felült a „vasszekérre”, hanem hosszabb ideig vezette is a gőzmozdonyt. Ezek után nem véletlen, hogy a minden új iránt lelkesedő Széchenyi fő szószólójává vált a vasútépítésnek. Az országgyűlésen folyó viták olvasása közben a könyv lapjain megelevenednek a reformkorban dolgozó politikusok is. A fővonalak építkezéseiről szóló fejezetek mellett belepillanthatunk a helyi érdekeken alapuló vicinálisok ügyeibe is. Itt olvashatunk a becskei alagút megépítésének történetéről, ahol egy jól működő nagy- b'rtok-nagyüzem igényeinek kielégítését tartották fontosnak, hiszen onnan várhattak tőkét és a későbbiekben nagy tételű szállításokat. Bár a könyv célja a hazai vasútépítés történetének ismertetése, a szerző nem feledkezett meg szólni a forgalmat lebonyolító vasutasokról sem. Pontos adatokkal világítja meg anyagi helyzetüket, a lét- biztonságot — és tekintélyt — jelentő fizetési rendszerek, a kötelező előrelépések gyakorlatát, a munkaadóval folytatott kemény vitákat. De érdekes történeteket olvashatunk az utasokról, utazási szokásokról, s megismerhetjük a korabeli jegyeket, egyenruhákat és várótermeket is, a kalauz feladatait és az étkezőkocsiban felszolgált enni- és innivalókat. A táblázatokat, grafikonokat is tartalmazó könyv szerzője bebizonyította, hogy olvasmányos, könnyed stílusban is lehet tudományos igényű feldolgozást készíteni. • V. M. i
