Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
1988. JÚNIUS 25., SZOMBAT NOGRAD 3 imírif az Arak alakulásáról Több a drága... Az árak alakulását, az áruellátást figyelő szolgálatot működtet február óta a Fogyasztók Országos Tanácsa: a FŐT aktivistái — a népfrontbizottságok bevonásával — az elmúlt hetekben Budapesten és 16 megye 82 településén tartottak vizsgálatot. A tapasztalatok szerint az élelmiszer-ellátás változatlanul kiegyensúlyozottnak tekinthető. Néhány településen rövidebb-hosszabb ideig hiányzott a boltokból a csomagolt sertészsír, a pudingpor és a margarin. Továbbra is jellemző, hogy az olcsóbb termékek helyett a drágább cikkek kínálata bővül, például a baromfitermékek esetében. A húsipari készítmények, a tőkehúsok minőségét — az elmúlt hónapokhoz hasonlóan — a lakosok számos esetben kifogásolták. Az árfigyelők az ország szinte minden pontjáról kaptak jelzéseket a papíráruk árának emelkedéséről. A papír és a papírzsebkendő hiánycikknek bizonyult egyebek között Komáromban, Salgótarjánban, Kunhegyesen, Gyöngyösön, Balatonfü- reden, Szolnokon és Budapesten. A papírzsebkendő ára a magánkereskedőknél helyenként 72 százalékkal nőtt a hivatalos 32 százalékkal szemben. A jelentős áremelkedés ellenére a kereslethez képest kevés az alufólia. Az árfeltüntetéseknél tapasztalt zavarokat továbbra is több településről jelezték. Ma is előfordulnak olyan termékek, amelyeken két-há- rom féle ár szerepel, s ez gyakran ad vitára okot. Az iparcikkek árai sem változtak, az ellátás viszont nagyon hiányos. Szinte általánosnak nevezhető a hiány a hazai automata mosógépekből, olcsó hazai kazettás magnetofonból, villanytűzhelyekből, egyes, itthon gyártott hűtő-, illetve fagyasztószekrényekből. A szolgáltatások terén az előző hónapokhoz képest nem figyelhetők meg kiugró áremelkedések. Az áreltérések inkább az adott területek ellátottságából, a kínálat-kereslet egyensúlyától, illetve ennek hiányától függenek. A személyszállítás díja nem emelkedett, átlagosan 4 százalékos az eltérés a kilométerenként felszámolt 8 forinttól. A szilárd- tüzelő-szállítás díjai 10—15 forint körül alakulnak mázsánként, új jelenség, hogy az alkalmazott díjtétel a szállítási távolságon túl a szállítóeszköz teherbírásától is függ. A cipőjavítás költségei a fővárosban közelítenek a vidéki kisebb településeken alkalmazott alapdíjakhoz. Jelentős területi eltérések észlelhetők a gépkocsijavításban: a Lada 1300- as személygépkocsi motorrevízióját, olajcseréjét 200 forint munkadíjért végzik el Hatvanban, míg másutt ugyanezért 300—400 forintot kérnek. Lényeges eltérések tapasztalhatók a kilós mosás díjánál is, Lábatlanban a Patyolat 14 forintért vállal szolgáltatást, ugyanez Kecskeméten például 32 forintba kerül. Változatlanul kiegyensúlyozatlan az építőanyag-ellátás: különösen a tégla, a cserép és a burkolóanyagok hiányoznak, rendeléseket egyre növekvő határidővel vesznek fel a telepeken. Nem tudják kielégíteni az igényeket nyílászárókból, tetőablakokból, a keresletnél lényegesen kisebb a kínálat síküvegből, faanyagokból. A magasabb árak ellenére nem csökkent a minőséggel kapcsolatos panaszok száma. Gyenge a választék a gazdaságosan üzemeltethető kazánokból, a villanybojlerekből. Sok panasz hangzik el az épületgépészeti szerelvényellátással, a szerelvényáruk minőségével kapcsolatban. I második Gytírtifű: Korpád Eltűnt egy falu Újabb falu jutott Gyűrűfű sorsára: Korpád. Elhagyták utolsó állandó lakói is: Angyal János erdészeti dolgozó családjával a közeli Kisibafára költözött. Ezzel megpecsételődött a 600 éves zselici település sorsa. A valaha negyven házat számláló falucskából alig maradt valami. Egykori lakói zömmel a városiasodó Szentlőrincen élnek, mások Bükkösdön és Ibafán. Az elhagyott korpádi házakat lebontották tulajdonosaik és a használható épületanyagot elszállították új lakóhelyükre. Már csak néhány rozoga épület áll, körülöttük a műveletlen kertek és az ápolatlan gyümölcsfák. Középkori eredetű település volt Korpád, alapítását a XIV. századra teszik a helytörténészek. A fehérvári püspökség, majd az esztergomi káptalan birtokolta a kis jobbágyfalut. Átvészelte a török hódoltságot. Sosem lett belőle népes község, de az állattartás révén jó módnak örvendhettek lakói. Fél évszázada éltek a legtöbben Korpádon: 217 ember. Még 1949- ben is 192 lakost számláltak meg, 1960-ban viszont már csak 124-et, s attól kezdve állandóan csökkent a létszám. A legutóbbi években azután felgyorsult és teljessé vált a falu pusztulása. Eltűnt a térképről is. ezentúl Ibafa lakatlan külterületeként tartják nyilván. Korpádnak testvérközsége volt az első kihalt magyar falu, az azóta szimbólummá vált Gyűrűfű. Egymás mellett feküdt a két település a szelíd zselici dombok között: Gyűrűfű a völgyben, Korpád a tetőn. Ibafához tartoztak közigazgatásilag, népességük megközelítően azonos volt és sorsuk is hasonlóan alakult. Haldoklásuk a hatvanas évek elején kezdődött. Kedvezőtlenül hatott rájuk, hogy a bekötő- út-építés nagy korszakában „megfeledkeztek” a faluról. Hulladék kábel feldolgozása A közelmúltban Állítatták munkába s dejtari doboz üzem melletti csarnokban azt a két darab gépet, ami a Balassagyarmati Kábelgyár bontott aiu mini um hulladék kábeleit dolgosra fel. A* apróra őrült kábel visszakerül a kábelgyárba, ahol újra hasznosíthatják. Hamarosan már dolgozó társaik mellé állnak a kábel - nyúzó gépek Is, így a még szigetelt kábeldarabokat Is tel tud iák dolgozd! licitáron a balassagyarmatiaknak Fotó: Bene«. Drégelypalánkon gyümölcsfelhőből hull a pénz Dzsem Jimmyéknek Miskolci] Józseféé »t amerikai exportra kerüli ez*» móeadzsemcket címkézi, CROtn adóija. Szcrpfózés nagyüzemi módszerrel. A „gyártó”: Jánosáé. — E per. — Nem, ez szamóca. — Lehet, de mi van, ha málna? — Nem tartom kizártnak, bár lehet, hogy van benne ez is, az is. Fotósköllégámmal „édes” vitát folytatunk a drégelypa- lánkj termelőszövetkezet gyümölcsfeldolgozó üzemének kapujában. Valóban nehéz megállapítani, hogy a városi ember számára paradicsomi környezetet beborító illatfelhőben melyik gyümölcs a domináns. Tanakodásunknak a portás vet véget, s megnyugvással vesszük, hogy végére járhatunk a „problémának”, s így az üzemnek is. Persze, először Novotni Ti- borné főágazatvezető irodájába vezet az utunk, akivel az üzem munkájáról váltunk szót. — Szezonálisnak nevezhető az üzem, vagy pedig itt egész évben „terem” a gyümölcs a munka számára? — Az igazi szezon akkor van, amikor beérkezik hozzánk a friss gyümölcs. Június 8—10-e kökül szamócával, málnával kezdünk, rá egy hónapra a piros és fekete ribizli érkezik, majd augusztusban az őszibarackkal zárul a sor. No, de ettől függetlenül nálunk valóban «egész évben terem a gyümölcs a munka számára. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozáson túl „spájzolunk” is. Itt január 1-től szinte az év utolsó napjáig tart a nagyüzem. Például tavaly év végén a két ünnep közötti időszakra terveztünk pihenést, de hirtelen befutott egy rendelés, Siófokra szállítottunk gyümölcsvelőt. — Micsodát? A főágazatvezető megmosolyogja a rákérdezést, ám készséges magyarázata nem késik. — A gyümölcsvelő a rostos üdítőitalok alapanyaga, pa- szírózott homogén gyümölcs- húsból készül. Siófokra egyébként almavelőt szállítottunk. — A városi ember, ha többet nem is, de azt tudja, hogy a mezőgazdaság eredményességét jelentősen befolyásolja az időjárás. Itt, a gyümölcsfeldolgozó üzemben megérzik-e ennek az objektív tényezőnek a hatását? — Mi sem szakadhatunk el a szó szoros értelmében vett földi valóságtól. Nagy esőket kaptunk az elmúlt időszakban, ami ráadásul igen sűrűn köszöntött ránk. A munkásasszonyok is pitye- regtek olykor, mert a természet csalfa volt hozzájuk. Szamócából 20 vagonnal szerettünk volna feldolgozni, de csak 10 lett belőle. Málnából talán meglesz a 10 vagonra- való, eperből azonban a tervezett 48 helyett valószínű, hogy csak 25 vagonnal lesz. — A teljes éves munka ellenére mégiscsak az eddig eltelt hónapok látszanak nehezebbnek. Jól látom? — Az első fél év valóban keményebb- Az eddigi tapasztalatok már sejtetnek bizonyos rálátást egész évre. Azt már most tudjuk, hogy ,a meggy, az alma és az őszibarack jóval drágább a szokottnál ; így nehezebb lesz ezekkel gazdálkodnunk. Dzsemet a vártnál kevesebbet tudtunk legyártani tőkésexportra, de jelenleg is palackozunk az USA-ba, de az ideiből jut még Kanadába, vagy Japánba is. — „Szalonképesek” vagyunk nyugaton? — Dzsemfeldolgozónkat modernizáltuk, a részleges automatizálást követően gyorsabbá és minőségileg megbízhatóbbá vált a gyártás. Persze, mindezt látni kell... Már nemcsak az illatfelhő, hanem a téma is erősen vonz, amikor elindulunk az üzemlátogatásra. A csarnok- együttes végén „dzsemországba” kukkantunk be először. Egy kör alakú pultra egymást lökdösve érkeznek a lefedve is gusztusos látványt nyújtó szamócadzsemek. Ügy látszik, sürgős a dolguk. — Az USA-ba mennek — mutat a főágazatvezető a piros címkés üvegekre. A címkén, a nyálreakciót kiváltó szamócaszemek alatt, angol nyelvű szöveg olvasható. Oldalt pedig a „nyugati” vonalkód látható. — Az amerikaiak küldik a címkéket — magyarázza Novotni Tiborné, kiemelve egy pár darabot a piros hasú papírosok közül. — Product of Hungary, azaz magyar termék. Dré- gelypalánk, a pontos származási hely nem szerepel rajta. Nem bántja ez önöket? — Nem csinálunk belőle presztízskérdést. Az a lényeg, hogy az árunk elnyerje a vevő tetszését, mi pedig tisztességes bevételhez jussunk. Akaratlanul is arra gondolok. hogy „odaát”, az USA-ban hány és hány „Jimmvhez” jut el a dré- gelvpalánkiak kitűnősége. Valamivel arrébb az eper- ízű szömöket rekeszelik szállításra készre, de számomra nagyobb élményt jelent maga a szörpfőzés művelete, amit egy másik csarnokban tekintünk meg. — Nem unta meg azt a sok szörpöt, amivel dolgozik? A kérdés Gaspari János- néhoz szól, aki három óriási üstben főzi sokak kedve no italát. — Nem lehet ezt megunni — válaszolja, miközben egy „égi csúszdáról” valóságos kristálycükorhegy ömlik az előttünk terebélyesedő üstbe. — Jönni-menni kell, adagolni, bemérni, színezni, félvigyázni. Szeretem csinálni, és nagyon jó, hogy a faluban ilyen munkalehetőség is van. — A termelőszövetkezet éves árbevételének körülbelül a 70 százalékát adja a feldolgozóüzem, termelési értékünk 240 millió forint — mondja Novotniné, amikor az üzemlátogatást megpróbáljuk gazdasági keretbe foglalni. — A dzsemgyártásra a jövőben egyébként szeretnénk létrehozni vegyes vállalatot egy NSZK-céggel. Keressük az újabb lehetőségeket, jó volna valami új, „szuperi’-termékkel megjelenni a piacokon. Mit mondjak? Dicséretes szándék, gyümölcsöt gyümöl- csöztető... Benkő Mihály Képek: Bencze Péter itó - '-„v * .Édes” szállítmányt, az eperízű szörpöt készíti elé Németh Józsefoé.
