Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. JONIUS 18., SZOMBAT NOGRAD 5 ■ , ■ • . •' Nemzeti ereklyénk, a Szent Jobb Magyarország állami és egyházi vezetői közös megegyezéssel az 1988-as esztendőt az országszervező első magyar király halálának 950. évfordulója emlékére és tiszteletére „Szent István évnek:” nyilvánították. E jubileum egyik kimagasló eseménye a király jobb kézefe- jének, vagyis a Szent Jobbnak körülhord ozás a az országban, és bemutatása min. den székesegyházban, valamint a pannonhalmi bazilikában. Szent István király, miután „... a lelki szentség kenetét felvette, ... lelkét az Űr megtestesülésének 1038. évében (augusztus 15-én) a Mindenkor Szűz s a szent angyalok kezébe letette...” — írja Szent Istvánról szóló életrajzában Hartvik győri püspök 1100 táján. Ismerteti a fehérvári temetést, majd beszámol arról, hogy az Űr „... csodák felvillanó sokaságával megdicsőítette az emberek szemében ... (Sírjához) özönlött minden kü- lönb-különbféle kórban senyvedő, jámborságának orvosszerétől érintésre meggyógyultak, s akik a rontás nyavalyájában majdnem elsorvadtak, talpraállva tértek haza ...” Tehát a király sírjánál csodás gyógyulások történtek. Bár I. István térítő, apostoli munkája nyomán az országlakosok felvették a ke- resztséget, fel-fellobbantak időnként az úgynevezett po- gánylázadások. A Vata fia, János vezette utolsó ilyen megmozduláskor, 1061-ben István király nyugvóhelyének megszentségtelenítésétől félve a fehérvári bazilika papjai a szarkofágból kivették a mumifikálódott testet és a súlyos kőlappal fedett padólszint alatti sírba rejtették. Valószínűleg ez az a pillanat, amikor leválasztották a jobb kart a testről, talán mert a föld alatt bekövetkezhető enyészettől féltették azt a jobbot, amellyel a sok jót cselekedte, amellyel áldott, és utat mutatott. A jobb kart ezután elrejtették a kincstárban, ahonnan Merkúr bihari nagyúr feltehetően ellopta, és saját birtokán őrizte egy e célra fából ácsolt kápolnában. A boldog emlékezetű király sírja körüli csodák arra indították I. ■ László királyt (uralkodott 1077-től 1095-ig), hogy VII. Gergely pápához forduljon István szentté avatása ügyében. A pápa hozzájárult, s így 1083. augusztus 20-án László király szentté avatta István királyt. Csakhogy, amikor felnyitották a sírt, hogy elvégezzék a „felemelés” Szertartását, akkor derült ki, hogy hiányzik a jobb kéz és természetesen a gyűrű. Huszonkét év után már senki sem emlékezett rá, hova tűnt a székes- egyház káptalani kincstárából. Vagy nem is akartak emlékezni... Amikor I. László király 1084-ben, országjárása során felkereste Merkúr családi monostorát, a nagyúr csodával magyarázta, hogyan jutott el hozzá a Szent Jobb: egy angyal adta át neki megőrzésre, „... és ha eljő az idő, felfedésre.” A király hit. te vagy sem, ki tudja. Mindenesetre Merkúrnak nem történt bántódása. László azután megbízta kiszemelt utódját, Álmos unokaöccsét, hogy a fakápolna helyére kőtemplomot építtessen, ahol méltó körülmények között őrizhetik majd a Szent Jobbot a bencés szerzetesek. A kőtemplom, kőmonostor felépült, a Berettyó mentén fekvő település rohamosan fejlődött, s csakhamar városi rangot nyert Szentjobb néven. (A település ma Romániához. tartozik, neve románul Saniob). Hiteles hely lett, a pereskedő felek mesz- sze földről felkeresték, hogy a Szent Jobbra ünnepélyes esküt tegyenek, s a konvent, mint jogi személy, erről hiteles levelet adott. 1486-ig volt Szentjobb hiteles hely, bár az ereklyét már valamikor 1433 körül Zsigmond király (uralkodott 1387 és 1437 között) visszavitette Fehérvárra. „Fejérvárosban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli... — mondotta Laskai Os- vát ferences rendű szónok a XV. század végén, ezzel igazolva, hogy nem a tatárjárás előtt menekítették a Szent Jobbot a dalmáciai Ragúzá- ba, hanem Fehérvár török kézre kerülése körül, mégpedig vagy az őrzésével megbízott ferencesek, vagy török kereskedők. Tény, hogy 1590-től Ragúzában a dominikánus szerzetesek őrizték templomukban, mint különleges beccsel bíró ereklyét. A magyarság ezután két évszázadra elesett a félezer esztendőn át folytatott, gyakorolt Szent Jobb tiszteletétől. Az ereklye vallási fogalom, a szentek testi maradványait fedi. Ebből ered világi jelentése, azaz régi, nevezetes eseménnyel vagy híres emberrel kapcsolatos, megbecsült tárgy. A Szent Jobb esetében a két fogalom magyar ember számára szétválaszt- hatatlanul összefonódik, mint a nagy király hittérítő és országalapító műve. Egy XIII. századi ismeretlen magyar szerző írta Szent Istvánról szóló verses zsolozsmájában: „... Evilági fegyverekkel Isten katonája volt.” Másutt: „Ha e nemzet mesterének Mást is bírna vallani, Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta, Kardos markú nemzetet, Nem más, csak egy magamfajta Harcos téríthette meg.” A Szent Jobbot Mária Terézia királynő szerezte visz- sza 1771-ben Ragúzától. Július 20-án érkezett Budára, ahol a királyi palota Szent Zsigmond kápolnájában az Angolkisasszonyok női szerzetesrend őrizte 1777-ig. Ezután a prágai csillagkeresztes (vöröscsillagos) lovagrend vállalta a gondozást 1882-ig. Akkor a király által kinevezett budai királyi palotai plébános vette át a Szent Jobb őrzését. A magyar püspöki kar 1862-ben Lippert József tervei szerint új, ama is látható ereklyetartót készítette. A Szent Jobbot min. den augusztus 20-án, körme, netben mutatták be a nemzetnek, amely ismét kifejezhette hódolatát. Szent István halálának 900. évfordulóján, amikor Budapesten tartották az eucharisztikus világkongresszust, a Szent Jobb az úgynevezett aranyvonaton országjárásra indult 1944-ben a nyilasok erőszakkal nyugatra vitték, ahonnan 1945 augusztus 20- án került vissza, de a nagy ereklyetartó nélkül. Ez utóbbit L’Hullier Imre kelenföldi áldozópap találta meg a Várpalota mellett, árokba dobva. Ettől kezdve 1950-ig a Váci utcai Angolkisasz- szonyok templomában őrizték, majd a budapesti Szent István bazilikába került 9 ott van azóta is. dr. Csonkaréti Károly Kilátópont — a jövőbe Hollókő ófaluja Magyarország legösszefügőbb is leginkább épségben fennmaradt népi építészeti együttese, építészeti értékeinek, táji környezetének megőrzése, a ma és a holnap szolgálatába állítása egyúttal múltunk megóvását jelenti. Nemcsak önmagunk számára. Maga a falu, a műemlékileg ugyancsak védett legendás várrom, az egész 141 hektáros terület őrzi a tájban a történelmet, a történelemben az embert, az emberben a jövőt. Különös örömünkre szolgál s felelősségünket növeli, hogy nemcsak számunkra, hanem az egyetemes emberiség számára is. Hollókő a világörökség része. Azért kaphatott rangot a világban, mert a maga belső meghatározottságaiban, törvényszerű változásaival, természeti viszonyaiban, a tárgyakban, építményekben, nem utól- sósorban emberi karakterekben maga is egy sajátos világot jelent. Miként a hegycsúcson fekvő vár, az egész Hollókő szép kilátópont az itt élőknek — a jövőbe. (te) t
