Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

1988. MÁJUS 14., SZOMBAT NOGRAD 3 Szabálytalan önéletrajz — Barát Istvánnak hív­nak. Harminchárom éves vagyok és a Ganz Acélszer, kezeti Leányvállalat Mátra- terenyei Gyárában dolgo­zom, a műszaki osztályon. Egy hónapja neveztek ki acélszerkezeti, technológiai irodavezetőnek. A nyolc általános után a 211. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben folytat­tam tanulmányaimat: szer­számkészítő-lakatos szakmá­ban. Akkor még szóba sem került, hogy valaha főisko­lára jelentkezem. . .♦ Mint lakatos i^t, a Ganz­ban helyezkedtem el. Szóba került az acélgyár is, de ke. vesebbet kerestem volna és hát ez helyben van. Most is szívesen barkácsolok otthon, természetesen lakatos jelle­gű munkában. Egyébként két évig dolgoztam a munkapad mellett, s közben leérettsé­giztem a dolgozók szakkö­zépiskolájában. Ez újdon­ságnak számított akkoriban Salgótarjánban, hiszen fel­vételinek is betudhattam. Édesapámat a szóbeli vizs­ga előtt érte a halál, s mi­vel édesanyám egyedül ma­radt volna elhatároztam, hogy visszalépek. Végül is a család beszélt rá, így kerül­tem Dunaújvárosba, a Kohó, és Gépipari Műszaki Főis­kola nappali tagozatára. "Szerettem a diákéveket. Annak ellenére, hogy igazán „megszenvedtem'* ,az alapo­zó tárgyakkal: kétségtelen, hogy hátrányban voltam a gimnáziumból frissen érke­zőkkel szemben. Mikor a szakmai jellegű tananyag is „belépett", már jobban érez­tem magam. Itt mutatkozott meg a gyárban eltöltött né. hány év, a szakmai tudás előnye. Szembe találtam magam viszont egv íéllent- mondással: főiskola * előtt 2700. utána 2500 forintot ke. restem havonként. Pedig három év telt el, s időköz­ben történt az olajárrobba­nás is... Visszakerültem a Ganz. ba, s kezdettől a műszaki osztályon dolgozom. Egy-két évet azzal töltöttem, hogy körbejártam a különböző te­vékenységi területeket, ma­gyarán ismerkedtem leendő feladatommal. A technológus munkaköre nem mindig hálás. Bevett gyártmányaink vannak, ame­lyeket esetleg éveken át ké_ szítünk. Emiatt nehéz rá­szoktatni az embereket a hatékonyabb fogásokra, a korszerűbb gyártásmódra. „Üigyis úgy kell csinálni!” — mondogatják időnként. Az új technológia kidolgozásá­ban van a jelentősége an­nak, amit csinálok. Ettől is függ: nyereségesen tudjuk-e gyártani a vállalt munkát... Foglalkozom újításokkal is. Eddig 20 ötletemet fo­gadták el és tarvaly meg­kaptam a Kiváló Üjító ki­tüntetés bronz fokozatát. Legszívesebben arra az új, technológiai jellegű beadvá­nyomra emlékszem vissza, amelyet most a Polgár köz. ségben épülő Tisza-hídnál is alkalmaznak. Könnyebb sze­relést, pontosabb illesztést valósíthatunk meg általa. Valószínűleg apámtól örö­költem újít.óképességemet. Vájár volt, s akkoriban szin­te mindenhez érteni kellett a föld alatt. Sokat „büty­költem” együtt vele... S bár a községben élek, itt nevelkedtem, nehezen fo­gadtak el, mint mérnök.: Ál­landóan bizonyítanom kel. lett és kell ma is. Persze, többnyire sikerült elfogad­tatnom magam, de ez nem ment egyik napról a másik­ra. Sokat tanulok, forgatom a műszaki irodalmat. Há­rom éve egy nyugatnémet hegesZitéstechnológiai intézet jóvoltából hegesztőmérnöki, munkairányítói képesítést szereztem. Az országban sem lehet több tíznél, aki ilyen papírral rendelkezik. A bi­zonyítványt minden évben meg kell védenem, jeles szakértők előtt. Ha a gyár­ban nem lenne valakinek efféle vizsgája, nem szállít­hatnánk acélszerkezeteket az NSZK-ba. A múlt hónaptól egyébként a gyár hegesztő- mérnöke vagyok, s a napok­ban várom az erről szóló hivatalos értesítést... Nős vagyok: feleségem is itt dolgozik, sőt apósom és anyósom is. Kertes házban lakunk, ami ' családi össze­fogás eredménye. A kerítés­nek ugyan híja van, de ta­valyi, az NSZK-ban tett szakmai utamon sikerült vá­sárolnom egy képmagnót, amire már régóta vágytam. Német nyelvismeretem sze­retném gyarapítani általa, bár 'mostanság a hétéves fi­am többet „bűvöli”, mint én... Nem vágyódom el Novák- ról, hiába keresnék többet esetleg egy tarjáni vállalat­nál. Az a két óra utazás nem éri meg. Itt nyolc óra alatt keresem meg azt, ami­re a családnak szüksége van. S nem utolsósorban: elisme. rik a munkámat! [ T. Németh László Kép Bencze Péter Pásztón lüktet a kereskedelem n galambot be kell cserkészni A pásztói áfész iparcikk­áruházának Duna-kavics borította homlokzata, igen­csak jellegzetes; A terve­zők által megálmodott kül­ső jól tartja magát, de az áruház életét belülről irá­nyítók tervei sem számíta­nak falra hányt borsónak. Bővebbet Vallus István áruházigazgatótól tudtunk meg. — A Duna-kavics díszí­tette felület valóban nagyon jól sikerült, de tudjuk, hogy a vásárlók ennél azért to­vább látnak. Hat osztályun­kon az ő kedvükben igyek­szünk járni, különösen eb­ben az időszakban készü­lünk meglepetésekre, ak­cióra. — Milyen alkalomból? — Augusztus 14-én ün­nepeljük az áruház 20 éves fennállását. Külön öröm számunkra, hogy 50, alkal­mazottunkból 17-en „húsz­évesek”, a nyitástól itt dol­goznak. , 5 — És Vallus István? — Húsz éve irányítom az áruházát, — Gazdag kereskedelmi tapasztalatai birtokában miben látja a továbbfejlő­dési lehetőséget? — Immár negyedik éve jövedelemérdekel t^gben dolgoztunk, a vásárlók szá­mára ez előny, mert ben­nünket az áruválaszték bő­vítésére, változatosságának biztosítására ösztönöz. Ki­mondva ez egyszerűen hang­zik, ám a gyakorlatban sok-sok munkával jár. Kü­lönösen mostanában, ami­kor a vásárlók megfontol­tabbak, ugyanakkor a kí­nálati pozíciónk sem min­dig a legtökéletesebb. A sült galamb azonban nem repül a szánkba, nekünk kell azt becserkészni. Mun­katársaimmal jóformán az egész országot bejárjuk. Kapcsolatunk van többek között a Pécsi Bőrgyárral, a HÓDIKÖT-tel, a fővárosi, a szegedi, a szolnoki, a miskolci nagykereskedel­mi vállalattal, a Debrece­ni Ruhagyárral, a Szabolcs Cipőgyárral. — „Megtérülnek” a ki­lométerek? — Egyes árucikkeket két héten belül szállítanak a partnerek s az sem másod­lagos szempont, hogy — még mielőtt ideérkezné­nek — szó szerint szemre­vételezzük az árukat. — Az utánajárásé a jö­vő? — Az utánajárásnak tu­lajdonképpen mindig jelen­tősége volt. A napjainkban tapasztalható beszűkült le­hetőségek azonban még job­ban megmozgatják, a pi­acok felé kényszerítik a szakembereket. Az olcsóbb beszerzés, az ésszerűség diktálja azt is, hogy a ru­házati szakmában közvet­lenül a termelőknél vásá­rolunk. Mindez a forgal­munk élénkülését eredmé­nyezi. — Az áruházon lévő Skála-COOP tábla minek szól? — Két osztályunk, a kö­töttáru és a műszaki, a Skála-lánc tagja. Ezeken az osztályokon 500 forinton felüli vásárlás esetén tom­bolát kapnak vásárlóink, amivel nálunk és a nagy Skála Gálán egyaránt részt vehetnek — „kéthelyes” nyerési lehetőségük van. — Hogy érzi, népszerűek a környéken? — Kilencven településről járnak áruházunkba vásá­rolni. Dolgozóink majd’ mindegyike szakképzett, tisztában vannak az áru jellegével, tulaj­donságával. A vásárlók épp ezért szeretnek ide­járni. Egyébként valóság­gal lüktet a kereskedelem Pásztó egészében, mióta vá­rossá vált. Vallus Istvánnak hinni lehet, hiszen nemcsak ta­pasztalt kereskedő, hánem tősgyökeres pásztói lakos is. — benkő■ Az értékek világa Valamennyien érintettek és érdekeltek vagyunk Megjegyzések Kárpáti Sándor könyve kapcsán B izonyos szempontból kétségkívül az idő szorításában élünk. Az ezred­véghez közeledő emberiség maga is válaszút előtt áll, az emberi élet, a kultúra a civilizáció megőrzése a világ felelős politikai, tudományos, kulturális tényezői szerint is új gondolko­dás — és ennek megfelelő cselekvés — mi­előbbi kimunkálását teszi szükségessé. Ugyanakkor a magyar történelemben, nap­jaink folyamában is sorsfordító kérdések elé kerültünk. Sorskérdéseinkre mielőbb meg kell találnunk a szocializmus keretein belüli hatékony megoldásokat. A megújulás igénye tehát mind nemzetközi, mind pedig nemzeti méretekben felvetődik. Tudományos viták és konferenciák egész sora, szakértői vélemények tömkelegé, de az élet megannyi hétköznapi megnyilvánulása is jelzi azt a szellemi aktivitást, amely az MSZMP közelgő országos értekezlete előtt különösen jellemzi napjainkat. Bár a gon­dok és a problémák zöme nem mai keletű, a gazdasági helyzet, a politikai, az ideoló­giai élet állapota tömegesen hozta felszínre a kérdéseket, a megoldandó gondokat, a to­vábblépés igényét úgyszólván életünk vala­mennyi szférájában. Az emberek hangulata nem mentes a feszültségektől, ellentmondá­soktól terhes. A gazdasági fejlődés érezhető megtorpa­nása, a szociális feszültségek a társadal­mi különbségek növekedése, bizonyos kor­osztályok, a fiatalok, a pályakezdők, a nyug­díjasok helyzetében bekövetkezett kedvezőt­len változás, az értékrendben végbement erózió, amely az élet számos területén nyo­masztóan tapasztalható, felszínre hozta nem­csak a fokozott érzékenységet, hanem a na­gyobb eszmei biztonság iránti igényt, a tár­sadalmi-politikai céljainkért való felelősség­gel teljes aggodalmakat is. A stabilizációs és a kibontakozási prog­ram alapja és jövőbeni eredményessége ter­mészetesen alapvetően a gazdasági reform­folyamatok következetes megvalósításán mú­lik. Fejlődésünk záloga a társadalmi-gazda­sági folyamatokban, azok ellentmondásainak feloldásában rejlik. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy e folya­matoktól egy pillanatra sem választható a mai magyar társadalom életének többi szfé­rája sem, beleértve a többi között a szelle­mi élet ideológiai és tudati, az egész tár­sadalom erkölcsi és világnézeti állapotát, az emberek gondolkodását befolyásoló közérze­ti és hangulati tényezőket, a nyitottság, a szocialista demokrácia kérdéseit, az egye­temes és a magyar kultúra pillanatnyi hely­zetét, az egyéni és a kollektív érdektudatot, •s egyáltalán nem utolsósorban az értékren­det. Az Erkölcs és világnézet a mai magyar társadalomban címmel a közelmúltban Bé­késcsabán megrendezett országos elméleti konferencián is megfogalmazódott a hazai társadalmi-gazdasági folyamaitokkal szerves összefüggésben az elismert és megkövetelt értékek iránti igény az élet minden szférá­jában. Jelentős pozitív változásokra van szükség az erköltsi szférában is. A morális szemponto­kat sem a gazdasági reform konzekvens to­vábbvitele, sem a politikai intézményrend­szer átalakítása, sem az egyes ember, sem a közösség nem nélkülözheti. Óhatatlanul szükség van arra, bogy a marxizmus jegyében újraértékeljük életünk erkölcsi szféráit is, s természetesen ne feled­kezzünk meg az úgynevezett klasszikus er­kölcsi értékekről, az erkölcs állandó elemei­ről sem. Az értékek szférája természetesen szinte határtalanul tágas, ám egyáltalán nem meg­foghatatlan. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy az elméleti munka e téren sem nélkü­lözhető. Ugyanakkor azonban roppant nagy szükség van arra is, hogy elméletek és el­méleti eskedést mellőzve a tudományos de­finíciók iránt sem érdeklődő emberek szá­mára is nyilvánvalóvá váljanak az értékek, s ezek cselekvő képviselete a hétköznapi életben. Szükség van arra, hogy az értékek a mai ellentmondások közepette mielőbb megtalálják azokat az érintkezési pontokat, ahol nem egymás ellen, hanem egymást se­gítve fejthetik ki jótékony hatásukat mind a társadalom, mind az egyes ember számára. Tudom, a tévéző, rádióhallgató, újságolva­só ember manapság egymástól igen eltérő megközelítésben találkozhat nap mint nap az érték fogalmával összefüggő kifejezések­kel és fejtegetésekkel. Nem is szólva a tudo­mányos publikációk gazdag' választékáról. Mindannyian ismerjük például ezeket a kife­jezéseket: értékrend, értékválság, értékvál­tás, értékrombolás, abszolult érték, tisztes­ség és erkölcs, leértékelődés, minőség és így tovább. A közös cselekvéshez, a hatékonyabb gaz­dasági tevékenységhez, életünk minőségének javításához elengedhetetlen, hogy legalább alapvető szinten mindenki tájékozott legyen a szocialista értékrend időszerű kérdéseiben, hiszen ' ennek alakítás^ mindannyiunk közös feladata. Ehhez nyújt igen hasznos segítsé­get a Népszava Lap- és Könyvkiadó Fórum sorozatában most megjelent, s mindenki szá­mára hozzáférhető könyv, Kárpáti Sándor: Az értékek világa című kötete. Ígérhetem, hogy a felkészült szerző könyve olvasmányként is igen élvezetes és izgalmas, ami távolról sem véletlen. Kárpáti Sándort hosszú idő napi újságírói gyakorlata tanítot­ta meg arra, hogy a súlyos elméleti kérdé­sekhez is lehet — sőt, kell — népszerű for­mában, tudományoskodást kerülő stílusban nyúlni. Annak érdekében, hegy közérthető legyen mindaz, amiről szól. Kárpáti Sándor természetesen szilárd el­méleti megalapozottsággal rendelkezik e té­mában is, erre a többi között könyvének gazdag forrásanyaga is utal. Ugyanakkor azonban egy pillanatig sem felejti el azt, hogy újságolvasó emberekhez szól, sok hét­köznapi példát kínál, színesen fogalmaz. Az értékek körüli őrjáratában nem Ígéri, hogy minden kérdésben egyetért az olvasó­val, s ezt az olvasótól sem várja el. A vé­lemények különbözőségét nemcsak magától értetődőnek, de bizonyos szempontból szük­ségesnek is tartja. Ez által is ösztönzve az olvasót a vitára, a tisztázó szándékú gondol­kodásra. Nyílt sisakkal lép az olvasó elé. Ezt a nyíltságot várja el tőle is. Ez hasznos könyvének egyik értékét is jelenti. Nem az egyetlen. Az olvasó dolgát tovább könnyítendő már a kötet elején megfogalmazza, miről kíván beszélni. Először őrjáratot tart az értékek, az értékrend körül, megvizsgálja napjaink hétköznapi szocializmusfelfogását, jellemzi mai értékrendünk helyzetét, szól az értékek főbb fajtáiról, alapértékeket emel ki, végül, de nem utolsósorban megpróbálja felvá­zolni az új értékrendszer kialakulásának fo­lyamatát, feladatait, s amennyire lehetséges, előretekint a jövőbe is. Ügyszólván lehetetlen feladatra vállalkoz­nánk, ha a gazdagon rétegzett kötetet kí­vánnák részletesen ismertetni. Erre nincs is szükség. Néhány kérdéskört azonban még érdemes jelezni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Kárpáti Sándor könyvét minél többen olvassák el. Az értékek főbb fajtái, területei közül pél­dául részletesen ír a szerző a modernizá­cióról, a gazdaságig a politikai, a természeti;, az erkölcsi, a kulturális és művészeti, az úgynevezett köznapi értékekről. Alapérté- keinkről, mint a béke, az egészség, a család, a munka, a létbiztonság, egyenlőség, igazsá­gosság, tudatosság, tervszerűség, közösség, demokratizmus,’ műveltség, képzettség, tudás, nemzettudat, hazafiaság, nemzetköziség. K üllőn fejezetet szentel az értékek és a szakszervezet viszonyának, a leszaka­dás vagy felzárkózás kérdéseinek az érdek és az értékvédelem szoros kapcsolatá­nak, s még megannyi számos más fontos problémának, a jövőkép kialakításának. Nem törekszik semmiféle álharmónia kiala­kítására, de határozottan állítja a szocialis­ta értékrend kialakítása és érvényesítése tá­volról sem csak a hivatalos intézmények feladata, nemcsak a tudósok, az oktatók, a propagandisták dolga, hanem mindannyiun­ké. Valamennyien érintettek és érdekeltek va­gyunk. Ellentmondásoktól sem mentes út előtt állunk, de történelmi távlatokban gon­dolkodva sem mondhatunk mást, sorsunk­ról, gyermekeink és unokáink jövőjéről van szó'. A boldogabb életről. Tóth Elemér A Borsodi Erdő- és feldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén fűrész por-brikettáló üze­met építettek. A prés­gép, kötőanyag nélkül óránként másfél tonna fűrészpor pogácsát saj­tol. A 4200 kalória fü- tőértékű tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhában. Fotó: Kozma István

Next

/
Oldalképek
Tartalom