Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
4 NOGRAD 1988. MÁJUS 14., SZÓMBA? Létezik, de még nem látható Vigyázó szemetek a városi tévére vessétek! Salgótarjánban — a vajúdás évei után — 1988. áprilisában — hála a jövőbe látó úttörők bábáskodásának — megszületett a salgótarjáni városi televízió (a továbbiakban vtv). Riportunk még akkor készült, amikor nem érkezett meg a Minisztertanács titkárságától a hivatalos engedély a vtv megalakítására. ☆ A József Attila Városi- Megyei Művelődési Központ egyik picinyke iroda- helyiségében „elektronikai magányban” találom Ponyi Györgyöt, akit tavaly májusban neveztek ki a Besz- terce-'lakótelepi kábeltelevízió megbízott vezetőjének. A laikust biztos leülteti a technika látványa, ám egy hozzáértő, mint Ponyi György, „állva” fogadhatja a kérdéseket. — Jelenleg mit értünk salgótarjáni városi televízión? — Egyelőre minden hétfőn videofilmét vetítünk a Beszterce-lakótelepen. Ennél többet a jelenlegi technikával nem is nagyon kezdhetünk, sőt... — Sőt?. .. — Előfordul, hogy kiesik a kép a szinkronból, „színét veszti”, s lakótömbönként más és más minőségben fogható. — Hol lesz a vtv végleges stúdiója? — Azt, hogy hol lesz, még nem tudjuk. Szeretnénk, ha a volt városi könyvtár könyvraktárhelyiségében kapnánk helyet. A Magyar Televízió kábeltelevíziós csoportja megnézte a helyiséget és alkalmasnak találta stúdió céljára. Tudni kell, hogy egy ideális stúdió — a világítás miatt — legalább 4—5 méter belmagasságú és 8—10 fős be- szélgetéskre alkalmas belterülete — Mikorra kéne felállítani a lehetőleg végleges stúdiót? — Amennyiben a Nógrád Megyei Szolgáltatói pari Vállalat ígérete szerint az idén beköti a rendszerbe a belváros 3500 lakását (plusz ideszámít a Beszterce-lakó- telep 1500 lakása), az észszerűség azt kívánja, hogy a stúdió is sugárzóképes legyen még 1988-ban. ☆ Dr. Balogh Miklós, a városi tanács elnökhelyettese amolyan „államtitkári” tisztséget tölt be a vtv ügyében. — Mire kapacitálják a pillanatnyi lehetőségek a vtv-t? — A stúdió felszerelése igencsak pénzigényes. Amíg a felszerelésre nincsenek meg az anyagiak, addig a Beszterce-lakótelepen a filmvetítés mellett helyi érdekű, tartalmú képújságot sugároz a vtv. — A pénz gond. És a helyiség? — Az előzetes megbeszélések szerint a stúdió (a már említett könyvraktárhelyiségben) átadható a vtv részére. — A pénzügyi kérdésben hogyan lehetne kimozdulni a holtpontról? — Az INNO-LINE GTtől (a megyei tanács szervezésében létrehozott gazdasági társulás) ajánlatot várok, miként tudják az üzletvitelt biztosítani. — Lakóhelyünk gazdasági szerveit — saját érdeküket is szem előtt tartva — érdemes volna megmozgatni. Kikre lehetne számítani? — Minden olyan vállalatot szívesen látnánk a vtv szponzorai között, akik felismerik a reklámpropagandában rejlő „önfinanszírozási” lehetőségeket. ☆ Pénz, pénz, pénz! Nem a vtv kapcsán találkoztam először „mindent felülmúló” jelentőségével. De legalább a „talán” szintjén felmerült stúdióhelyiség „készpénz” lesz-e? — Mi támogatjuk az elképzelést — szögezi le szilárdan Radácsi László, a megyei művelődési központ igazgatója. — Tudomásom szerint az úttörőház fogja örökölni a volt városi könyvtárat. Jut az „örökségből” a vtv-nek is? — Hármas konstrukciót képzelünk el a könyvtár hasznosítására, amibe belefér a Jeendő tévéstúdió is. ☆ Petesházi Gábor, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, a cikkíró ráhatásától függetlenül, de a cikkíró véleményét is tükrözve foglalja össze a vtv helyzetét. Így hát végül, „esszenciaként” is következzék az ő véleménye. — A Hazafias Népfront 1980-tól elnyert országos kitüntetéseivel járó 7 millió forintból a kivitelező a gerincvezetéket építi ki. Magasnak tartom viszont az egyszeri bökötés (4300 forint lakásonként) díját a kivitelező 1985-ös irányárához (900—1200 forint) képest. A lényeget abban látom, hogy félkarú óriást nem szabad létrehozni, vagyis stúdió nélkül a csak külföldi csatornák vételére alkalmas vtv nem sokat ér. Amennyiben nem történik meg a rendszer egységesítése, az is félő, hogy a türelmetlen lakásszövetkezetek külön megveszik a parabolaantennákat, ami előbb- utóbb felesleges pénzkidobássá degradálódik részükről. A vtv óriási lehetőség. A stúdió segítségével élő kapcsolat biztosítható a város ügyes-bajos dolgaiban tenni tudókkal. Ezer arcával szinte szórakoztatva tehet sokat mindannyiunk, a város jövőjéért. Benkő Mihály Nem lesz sztárparádé Új tehetségek rohama Canncs-ban A jelek szerint az idei cannes-i filmfesztiválon nem a nagy sztárparádé, hanem az új tehetségek „rohama” jellemzi majd a mozi legrangosabb verse, nyét. A fiatal, még névtelen rendezők, akik elsősorban a „Bizonyos nézőpont” elnevezésű kategóriában indulnak, a hagyományos mozi válságának köszönhetik az érdeklődést: olyanok szerepelnek nagy számban, akik olcsó filmekkel lépnek fel, de így is befuthatnak — így lett világhírű néhány évvel ezelőtt Jim Jarmusch amerikai rendező a (Magyarországon is be- mutatott_ és némiképp magyar vonatkozású) „Florida a Paradicsom” című alkotásával. Bár az öt kategóriában összesen 80 film indul, most nincsenek olyan filmek, amelyek már eleve „Arany. pálma”-esélyesek. Az örök vita a „közönségfilm” és a (bonyolultabb) „szerzői film” között most látszólag ez utóbbi javára dőlt el. A szervezők azonban így is gondoskodtak néhány közanségcsalogató névről: itt lesz a 60-as évek nagy olasz westernjeinek szűkszavú hőse, Clint Eastwood — mellesleg egy kaliforniai kisváros polgármestere — „Madár” című filmjével. Ez a film a legendás jazz- szaxofonos, Charlie Parker tragikusan rövid életét dolgozza fel. Nagy érdeklődés előzi meg Paul Schrader „Patty” című filmjét, amely az elrabolt, majd a terroristák közé beállt milliárdoslányról, Patty Hearst- ről szól. Várják a még mindig jóképű Robert Red- fordot — jelenleg a Szovjetunióban forgat — a „Milagro”-val, és bemutatja az új filmjét, az „El Dorado”-t Carlos Saura, a spanyol film Bunuel utáni korszakának legnagyobb alakja, aki korábban már több díjat apott Cannes- ban. A házigazdákat a versenyprogramban a francia film egyik fenegyereke, Luc Besson képviseli. „Nagy kék” című alkotása állítólag látványos szuperpro. dukció a delfinek világáról. A filmbolondok számára nem is a versenyprogram a legizgalmasabb, hanem az úgynevezett „filmpiac”: ezen a lehető legkülönbözőbb filmritkaságokat mutatják be, mintegy 1500 vetítésen, 12 nap alatt. Most is megtartják a „rendezők két hetét” a kedélyesen csak' „bunkernek” csúfolt új hipermodern épület helyett a jó öreg Croisette- palotában. Szomorú esemény lesz — a fesztivál után a filmtörténet egyik legendás épületét lebontják. A szervezők nem csupán a sztárparádét akarják visszafogni az idén, hanem a tv tolakodását is — a tavalyi, jubileumi 40. fesztivált a különböző tv-csatornák arra használták fel, hogy saját magukat reklámozzák — a film válságának korában ezt a szemtelenséget nem engedheti meg többé Cannes. Nemcsak eg y érte lm ü válaszok lehetnek... Beszélgetés Barkó Lászlóval Lenin születésének 118. évfordulója alkalmából pártpropagandistákat köszöntöttek és tüntettek 'ki Salgótarjánban, a Nógrád megyei pártbizottság székházában. A kitüntetettek között volt Barkó László, a balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola megbízott igazgatója is, aki a Szocialista kul. túráért miniszteri kitüntetést vehette át. Barkó László tanárként kezdte pályáját. 1956-ban végezte el az egyetemet magyar—történelem szakon, s az endrefalvai általános iskolában — az ő kifejezésével élve — rögtön „mélyvízbe dobták”. A tanítás mellett, mint igazgató- helyettes, szakszervezeti bizalmi, és könyvtáros működött, emellett az úttörőmozgalomban is részt vett, hiszen a munkájához ez is hozzátartozott. Két évvel később áthelyezték a balassagyarmati tanítóképzőbe, ahol történelmet és földrajzmódszertant tanított. Itt indult a 2. számú gimnázium, a mai Szántó elődje. ahol igazgatóhelyettesi beosztásban dolgozott. Tanári pályája azonban ne'm volt kitérőktől mentes: 1967- től hat éven keresztül a Balassagyarmati Járási Tanács művelődési osztályát vezette, majd a helyi párt-, bizottságon a propagandist ta művelődési csoport vezetője lett. — Ez a változás hasznos volt számomra azért is, mert nagyobb lett így a rálátásom a művelődés egészére — emlékezik vissza az igazgató. Közben elvégeztem a filozófiaszakosítót — ez a terület mindig foglalkoztatott —, majd 1976-ban viszi szajöttem tanítani a Szántóba. Nagyon vágytam már arra, hogy újra fiatalokkal foglalkozzam. — ön nemcsak a középiskolában tanít, hanem a mar. xista— leninista esti egyetem kihelyezett tagozatán is. Hogyan látja a filozófiaoktatás jelenlegi helyzetét? — Óriásit változott, pozitív irányba. A tankönyvek is jobbak most, mint néhány évvel ezelőtt. Nyitva mernek hagyni bizonyos kérdéseket, alkalmat adva így a vitára, hiszen a marxista—leninista filozófián belül is adható többféle válasz egy-egy problémára. Szerencsére eljutottunk oda, hogy már nemcsak egyértelmű válaszok léteznek. De nem csupán a tankönyvekre támaszkodunk, keressük azokat az előadókat, akik új dolgokat mondanak. Megvitatjuk az aktuális kérdéseket, foglalkoztunk például a szegedi ideológiai tanácskozáson felmerült problémákkal is. — ŰQV gondolom, nem lehet ma könnyű helyzetben az, aki marxizmus—leniniz- must tanít... — Valóban elég nehéz a helyzet. Hiszen minden ideológiának — így a ’marxizmusnak is — vannak változó elemei, amelyek bizonyos idő után érvényüket vesztik. Ez természetes. A marxizmus a klasszikus kapitalizmus korában keletkezett, ma pedig egyidejűleg létezik a szocializmus és az állammonopol-kapitalizmus. Természetes, hogy új kérdések merülnek fel, amelyekre meg kell próbálni választ adni. Ez, persze nem mindig sikerül időben. Ezenkívül sok a tisztázatlan kérdés még ma is néhány területen, például a szocialista erkölcs terén is. Itt sem építettünk a múlt értékeire, s köztudott, hogy a munkaerkölcs ma milyen sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek, természetesen nagyon sok összetevője van, s ezek eléggé közismertek. Egy-egy intézményen belül törekedni kell arra, hogy érdekeltté tegyük az embereket abban, minél jobban dolgozzanak, s a munkára nevelést már gyermekkorban szükséges lenne elkezdeni, hogy a tanulást is munkaként fogják fel a gyerekek, de emellett kivegyék a részüket az otthoni tevékenységekből. Természetesen fontos fel. adatunk az is. hogy a kulturális tevékenységre rá» szoktassuk a fiatalokat. A színház- és hangverseny-látogatásnak már kialakult hagyományai vannak az iskolánkban. Jövőre, az új oktatási és művelődési központban még szorosabb együttműködésre nyílik lehetőség a művelődési köz; ponttal és a könyvtárral, hi. szén közös épületben dolgozunk majd. — A beszélgetésből az derül ki. kedvenc területe a filozófia. Mi jelenti a kikapcsolódást? — A kertészkedés. Tereskén lakom, amikor hazaérek. „átvedlek” és a kertben folytatom a munkát. Hétköznapi tallózó Csak mondják, de nem teszik Ne gondolják, hogy a glosszaíró nagyravágyása indokolja csupán a kl'asz- szikus Marx-idézet „átírását”. A történelem végtelen folyamatában társadalmat formáló emberek sokaságáról írta a nagy gondolkodó e találó fölismerést; „Teszik, de nem tudják”. A társadalmunkban élő, újságolvasó, tévénéző átlagmagyar számára Marx e világrendező tanulsága egyre inkább fonákjáról lesz ismerős, midőn a történelemformálókkal pörölve — hisz joga van hozzá — föl teszi a kérdést nap mint nap: „miért, hogy csak mondják és nem tesznek semmit”? Kétségtelenül elárasztanak bennünket a tetszetősnél tetszetősebb programok, stratégiák és tervek. Mind megannyi remekbe sikerült — bár olykor nehezen olvasható —, egyetértést érdemlő útmutatás. A legrafináltabb, másképp gondolkodó sem állhatna elő mozgósítóbb el. képzelésekkel. És mégis, mintha elege lenne képzelt barátunknak ezekből a leckefelmondásokból. Hiszen emlékezőképességét tompítja ezeken túl az új adórendszer misztikuma, rossz közérzetét erősíti a hiányra épített piaci szabályozás döcögőse a kikerülhetetlen árcsapdákkal, a torz mechanizmusok vámszedőiből regrutálódó újgazdagok egyre orcátlanabfa fényűzése, a köziteherviselés mind utópisztikusabbá távolodó harcos emléke. És közben a szabadkozó imamalmok őrölnék és őrölnek, vajmi keveset frissítve átlagmagyarunk rezignált kedélyén, kiben persze alkalmasint — cigarettaszünetben, kocsmában, a folyosókon, sőt újabban nem kevés uniformizált rendezvényen is — megfogalmazódik az óvatos kérdés: „Ha már annyit és olyan jól beszélünk, mondja meg valaki, hogy annyi jó gondolat, program, oly sok merész terv és lelkes egyetértés után, miért nem vidámabb, boldogabb és nyugodtabb e nemzet hazájában?”. — nos — A patinás Fazekas Gimnáziumban forgatják Molnár György rendezésében »Szénái Gáborral közösen írt Alapképlet cimíi televíziós film egyes jeleneteit. A három főszálon futó történet főszereplői: Kern András, Bánsági Ildikó és Faiudi László. A film operatőre Zádori Ferenc. (MTI-fotó — Friedmann Endre)
