Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

1988. MÁJUS 13., PÉNTEK NOGRAD 3 Padlóburkolók Hét éve dolgozik együtt a háromfős Má­jus l. Szocialista Bri­gád a Nógrád Megyei Állami Építőipari Válla­latnál. A müanyagbur- kolo és fapadlózó szak­munkások Gürte János vezetésével naponta hat­van négyzetméter alap- terülelet látnak el kor­szerű burkolóanyagok­kal. Felvételünk a Bá- tonyterenyén atadásra kerüld lakások munká­járól készült. <-RT— A konfliktusokat is uöllalfak Nem hagyják magukat... Számtalan kritikus idő­szakot megélt a szanda.i ter­melőszövetkezet. A legutób­bi és a kemény feltételeket előíró szanálási határozat óta, évenként egyértelműen bizonyítják, hogy képesek a megújulásra, nem tartják egyszer s mindenkorra ki­védhetetlen istencsapásának a kedvezőtlen termőhelyi adottságukat. Megtehetik, mert olyan fiatal vezetők vállalkoztak a mélypontról való kilábalásra, akik a tag­sággal együtt összefogva, ön­maguknak is be akarják bi­zonyítani, hogy nemcsak le­het, hanem kell is másként az edisinél jobban, eredmé­nyesebben dolgozni. Egészséges tisztulási folyamat — Ismertük a helyzetet, a mélypontot kiváltó okokat, s ezeket csupán annyiban vettük tudomásul, amennyi­re szükség volt ahhoz, hogy eredményessé tegyük a szö­vetkezet gazdálkodását — pergeti vissza a közelmúlt történelmének lapjait dr. Tományi Csaba jogtanácsos, a fiatal vezető gárda egyik tagja. — Mindegyikünkben élt a bizonyítás vágya is. Tudtuk, hogy az előnyös változások konfliktusokkal járnak, ezeket felvállaltuk. De arról sem hallgathatok, hogy volt olyan időszak, amikor úgy vélekedtünk: megköszönjük a bizalmat, elég volt belőle... Aztán ahogy teltek, múltak a na­pok, hónapok, a nagy fel­adatok elvégzése mellett si­kerrel megvívtuk a minden­napos ki® csatáinkat is. Másfél év alatt 100 fővel lettünk kevesebben. Az eltá­vozottal/ zöme önként vált meg tőlünk, mert nem bír­ták a lempót, az új köve- telménve'ket, míg másokat — italozás, lopás miatt — mi tanácsoltunk el... — Mivel a tagság látja az •eredményeket, tapasztalja, hogy a vezetés együtt él a dolgozókkal, bízik bennük és cselekvőén támogatja őket — állítja nem sokkal később Kollár Istvánná, a községi és a termelőszövetkezet párt- alapszervezetének titkára, majd így folytatja: — Ez a mostani fiatal, lendületes, hozzáértő vezető gárda, az igen szigorodó közgazdasági követelmények teljesítése mellett hozta a mélyből: fel­színre gazdaságunkat, ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gaink mellett. Az évzáró taggyűlésen, amikor a tag­ság elismerte a végzett mun­kát, aggódással jegyezte meg: — a felfelé ívelés re­méljük még hosszú ideig tart... — Kilenc éve dolgozom a kollektívában. A szanáláskor is vezető beosztásban tevé­kenykedtem. Az alapvető különbséget a régi és a mos­tani gazdálkodás között ab­ban látom, hogy az- utóbbi hatékonyabb, szigorúan fe­gyelmezett és nagyobb ren­det kívánó. Ez jelentkezik termelési értékünk növeke­désében és a létszám 60 szá­zalékos mérséklődésében. Ez az egészséges öntisztulási fo­lyamat vége felé tart. Min­denki úgy dolgozik, ahogy kell — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tótpál Árpád, a növénytermesztési és gépe­sítési főágazat vezetője. — Az előnyös változásokat jel­zi még, hogy rengeteget ja­vult a technológiai színvo­nalunk, felgyorsult az infor­mációs tevékenység, az ága­zatok közötti összhang és segítőkészség. Mindezekben nagy szerepe van a jelenle­gi szervezeti formának. El­nökünk nem avatkozik bele a napi operatív munkába, a közgazdasági követelménye­ket azonban erősen érezteti velünk. Manapság ez más­ként nem is lehetséges... Megőrizni, megszerezni — A bizalmat csak egy­féleképpen lehet megszerez­ni és megőrizni: folyamatos, eredményes és jó gazdálko­dással — hangsúlyozza Mé­száros László, a termelőszö­vetkezet elnöke. — Gyorsan változó világunkban nagyon nehéz bizonyítani. A talpon- maradás örökös készenlétet és teljes erőbedobást kíván. Eddig, ha zökkenőkkel is, de viszonylag sikerrel vettük a kisebb-nagyobb akadályokat. Ügy is fogalmazhatok: nem hagytuk magunkat legyűrni, terdre kényszeríteni. Pedig minket sem kerültek el a nem várt meglepetések. A tények viszont önmagu­kért beszélnek. Az eddig végzett meliorációs munkáért MÉM-elismerést kaptak, a borjúnevelésből igen rövid idő alatt olyan ekevasgyártó üzemet hoztak létre, amely három hónap alatt hétmillió árbevételt hozott. Tavaly de­cember elején a debreceni cipőgyár még folyamatos megrendeléseket ígért erre az évre, december 17-én ne­met mondott, január 1-én a kollektíva már a Tisza Ci­pőgyárnak termelt. December 31-én a kon­fekcióüzemben még ágyne­műt varrtak, január 5-én pedig már cipőfelsőrészt gyártottak. Rátérve az idei feladatokra, a tagság egyet­értésével január 31-én meg­szüntették a faüzemet, mert nem hozott nyereséget. Az itt dolgozóknak több új munkalehetőséget kínáltak fel helvben. Megteremtették a feltételeket az ekevas- gyártás továbbfejlesztéséhez. Az alaptevékenységet nem csinálják rosszul, de nem elégedettek az elért színvo­nallal. Ezért továbbfejlesztik a meliorációs munkájukat, növelik az árunövények te­rületét. a magasabb termés érdekében javítják talajaik kulturáltságát. Bővítik a li­batömés integrációját. Ez utóbbiból négyféle előnnyel számolnak. A 100 férőhelyes szarvasmarha-istállójukat pe­dig alkalmassá tették liba- tartásra. Nem esnek kétségbe Végeredményben miben lehet összefoglalni a fiatal vezető gárda, köztük az el­nök ars poétikáját? — Egyik kollégámat sem a kétségbeesés jellemzi, ha netán valamilyen váratlan esemény következik be. Er­re, a mai, gyorsan változó kis -világunkban csupán csak 4íz percet szabad ál­doznunk, utána gyorsan kell cselekednünk, mert gönce­ink bőségesen vannak. Elég csak a dráguló ipari termé­kekre, a csökkenő mezőgaz­dasági árakra utalnom — zárja gondolatait Mészáros László. A tagsággal együtt úgy döntöttek, hogy az idén is továbblépnek. Árbevételük meghaladja a 100 milliót nyereségük viszont csupán 2 millió lesz, mert a közgaz­dasági szabályozók ilyen helyzetet teremtettek. Venesz Károly Készülődés a megyei innovációs napokra A Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa — az Or­szágos Találmányi Hivatal anyagi támogatásával és szakmai irányításával — idén ismét lehetőséget kínál a megye gazdálkodó szervezetei műszaki-technikai-szellemi alkotó tevékenységének a be­mutatására. A rendezvénysorozat célja — többek között — a hasz­nosítható ötletek, újítások megismertetése, elterjesztése, az innovációs folyamat erő­sítése. Az októberben, a Jó­zsef Attila VMMK-ban mindazok szellemi termékeit bemutatják, akik június el­sejéig elküldik nevezésüket az SZMT címére. Az együttműködő szervek megbízottjaiból — KISZ MB, MTESZ, KISZÖV, KIOSZ és a „Felkínálom” salgótarjáni klubja — szervezőibizottság alakult a napokban, amely a kiállításon túl szakmai ta­lálkozó megszervezését, újí­tási katalógus kiadását is el­határozta. A nevezések szá­mától, színvonalától függően remény van a televízió Fel­kínálom című műsorának el­ső vidéki adására is. A zsű­ri véleménye alapján érté­kes jutalmakat adnak a pá­lyázóknak. Midiitek a pártértckezletre Beavatottság és felelősség Ügy gondolom, a munká­val egy kicsit várhatunk. A kora reggeli órán elhangzik a közeli ismerősök között gyakori, szokványos kérdés: „Hogy vagy?” Letovai Ildi­kó, a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságá­nak titkára azonban nem úgy érti a kérdést, mint én, egyéni nyavalyákra egy per­cet sem szán. — Nagy bennem a drukk! A gondolataimat érlelem- rendezem, néha azon medi­tálok, hogy sorra kerülök-e, ha szót kérek az országos pártértekezleten. Hogy va­gyok? Különös érzés, hogy párttagként olyan tömeg- mozgalom képviselőjeként megyek erre az igen fon­tos eseményre, amelynek létrejöttét a párt kezdemé­nyezte. Azt követően pedig a népfront mindig a társa­dalmi haladásért tenni aka­rókat tömörítette, bár volt olyan időszak, amikor tevé­kenységében túltengtek a formalitás jegyei. Letovai Ildikó meggyőző­déssel szól arról, mára meg­változott ez a helyzet. — A politika alakításában, a • hatalom gyakorlásában egyre inkább érezhető a népfront részvétele. Ezt a párt igényli, számít a moz­galomra. Ennek egyik jele, hogy a részvétel együtt jár a beavatottság érzésével, ez pedig meghatványozza a fe­lelősséget is. — Éppen a felelősség, a jelen gondjaival, s a jöven­dő tennivalóival való szám­vetés sarkallta a Hazafias Népfrontot arra, hogy elké­szítse a saját kibontakozási programját? — A népfront fokozottabb mértékben kíván szerepet vállalni az országépítésben. Továbbra is meghatározó az állampolgárok mozgósítása a feladatok megoldására, de a korábban gyakorolt módsze­rekkel ezt nem válthatjuk valóra. A pártértekezlet do­kumentumtervezetének vi­tája is azt érzékeltette: az illuzórikus célok helyett a valós helyzetet kell tükröz­ni, kifejezve a perspektíva lehetőségét. Ezt, s az abból adódó feladatokat, célokat várjuk a pártértekezlettől is. Ezek megvalósítása azonban a mostaninál is nagyobb tu­dást, felkészültséget igényel, az átfogóbb helyi önállóság­ról nem is beszélve. A fel- készültségnek és a felelős­ségnek azonban épp úgy együtt kell jellemeznie a ve­zetőket, mint a megújuló testületi munkát. A döntő láncszemek egyikének tar­tom azt is, hogy tudunk-e kellően rangsorolni, képesek vagyunk-e megmaradni a reális igények mellett. — Milyen teendőket vál­lalhat ezzel kapcsolatban a népfront? — A bizalomteremtés és a bizalomépítés tapasztalha­tó igénye mondatja velem a kérdést: tudunk beszélni, agitálni az emberek között tisztességesen, embersége­sen? Könnyű ugyanis ki­nyilatkoztatni, hogy újra felértékelődik a szóbeli agi­táció szerepe, de képesek vagyunk-e erre? Kiváltkép­pen ma, amikor egyre job­ban eluralkodik a siránkozás és igen elterjedt magatar­tásforma a mindent lebecsü­lő leszólás. Ráadásul javas­latok nélkül. Én pedig nem tudok elképzelni olyan „munkamegosztást”, hogy az egyik fél kimondja a kriti­kát, azzal, hogy a bajokat szüntesse meg a másik. Az ellentmondás feloldásában szerepet kell vállalni a Ha­zafias Népfrontnak is. A társadalom osztály- és ré­tegszerkezete ugyan az el­múlt évtizedekben átalakult, a mozgalomnak a szövetségi politika megvalósításában betöltött hivatása, feladata azonban nem csökkent. Ép­pen ezért olyan fórumokat kell teremtenünk, amelyeken a döntések előkészítéséhez, megalapozásához valóban a legszélesebb körből merít­hetjük a javaslatokat. Ezt fejezte ki az a kibővített el­nökségi ülés is, amelyen az állásfoglalás-tervezetet vi­tattuk meg. — Mi jellemezte ezen a népfrontfórumon a véle­ménycserét ? — A testületben tevékeny­kedő párttagoknak módjuk volt a véleménynyilvántítás- ra, úgy ítéljük azonban meg, hogy a párton kívüli testüle­ti tagok és méginkább a munkabizottságok vezetőinek bevonása is indokolt. Ehhez egyébként biztatást kaptunk a pártbizottságól is. A kez­deményezés helyességét egy­értelműen igazolta a vita. Erezhető volt, hogy egy nagy jelentőségű politikai esemény előtti nyílt eszmecsere zaj­lik egy nyílt dokumentum fölött, s ebben a párt igény­li a társadalom egészének aktív megnyilatkozását. A népfront megyei elnöksége politikai feladatának érezte, hogy szélesebb körben is tudatosítsa: a pártértekezlet kedvezőbb politikai, szerve­zeti és személyi feláteleket teremthet, de a változások elérése hosszú időt. szívós munkát igényel. Ezzel kap­csolatban arra is figyelmez­tetni szükséges: mintha so­kan elfelejtenék, hogy az eredeti szándék szerint is a kibontakozást a stabdizáció- nak kellene megelőzni. — Tehát: mindenben nagy egyetértés volt a megyei el­nökség ülésén? — Szó se róla, ellenben parazs vita alakult ki. Szá­mos konkrét kérdésben — például a tisztségek betölté­sének ideje, a népfront sze­repe — ki-ki sajátos megkö­zelítésből, egyéni vérmérsék­lete alapján mondott véle­ményt. Egyetértés volt vi- szon abban, hogy az őszinte szándékkal kért véleménye­ket így is fogadják; s hogy van megoldás gondjainkra. Egységes volt az elnökség abban is, hogy ehhez a re­form következetes végigvi- telére van szükség, termé­szetesen az ellentmondások kiszűrésével. Megfogalmazó­dott az is, hogy az elsődle­ges feladatok valóra váltása érdekében a feszültségeket is fel kell vállalnunk. A sokszínű véleménycse­réből — kizárólag a szem­léltetés igényével — ennyi fér egy rövid írásba. Vége­zetül: miről szólna Letovai Ildikó a pártértekezleten? A válasz gyors és határozott: — Mindannak a szintézi­séről ami ezúttal is szóba került. K. G. Épül a hulladekegetö mii Felgyorsult a dorogi ipari hulladékégető mű építése; kora reggeltől késő estig, s amikor szükséges, szomba­ton és vasárnap is dolgoz­nak az építő- és szerelő- munkások. Már a helyén áll a 10 méter hosszú forgóke­mence, az utóégető berende­zés és a hőhasznosító ka­zán. Felépítették a 70 mé­teres kéményt, amelyet a környezet védelme érdeké­ben az engedélyezettnél is 20 méterrel magasabbra húztak. Elkészült a műhe­lyeket, laboratóriumokat és az irodákat magába foglaló szolgáltatóház, rövidesen be­fejezik a tartálypark kiala­kítását. A leendő égetőmű és a Dorogi Gyógyszerárugyár között távvezetéket építet­tek ki, ezen szállítják majd a gyógyszergyárban kelet­kező biogázt a forgókemen­céhez, hogy azt is eléges­sék. Ezzel megszüntetik a Dorogon érzékelhető kelle­metlen szagot, ami a bio­gáztól származik. Dolgoznak a kivitelezők a többfoko­zatú légtisztító berendezés szerelésén és megkezdték az égetőmű vezérlő-ellenőrző rendszerének kiépítését is. A feszített ütemű munká­hoz folyamatosan szállít­ja a berendezéseket, a nagy pontosságú, biztonságos mű­szereket az a svájci cég, amely megnyerte a világ­banki tendert. Kilenc kül­földi pályázó közül fo­gadta el az értékelőbizott­ság a svájciak ajánlatát az égetőmű technológiai be­rendezéseinek gyártására. A fővállalkozó, az Olaj- terv szervezésében száz- százhúszan dolgoznak az évi 25 000 tonna vegyipari hul­ladék megsemmisítésére al­kalmas korszerű létesítmény építésén. Ha az eddigi üte­met tartani tudják, akkor az eredetileg tervezett idő­pontban, a jövő év közepén megkezdhetik az üzem ki­próbálását. Az égetőmű ka­pacitását nem tölti ki tel­jesen a három építtető — a Chinoin, az Egis és a Kő­bányai Gyógyszerárugyár — hulladékainak megsemmisí­tése. Így arra is lehetőség lesz, hogy a Komárom me­gyei vállalatok évente mint­egy 5000 tonna égethető ve­szélyes hulladékot itt ártal­matlanítsanak. Az építkezés helyszínén minden hét csü­törtökén — előzetes bejelen­tés alapján — fogadják a szakembereket, az érdeklő­dő helybelieket, és kívánsá­gukra részletes tájékoztatást adnak az égetőmű építésé­ről, működéséről. Nemcsak az égetőmű épí­tése, hanem az ehhez kap­csolódó más környezetvédel­mi beruházások is program szerint valósulnak meg Do­rogon. 1985-ben ugyanis, amikor az új dorogi hulla­dékégető mű felépítéséhez a területfelhasználási enge­délyt kiadták, feltételként szabták meg a város leve­gőjét számottevően javító környezetvédelmi intézke­dések bevezetését is. E prog­ramra 600 millió forintot kapott a bányásztelepülés a Központi Környezetvédelmi Alapból, valamint költség- vetési juttatásként. E nagyszabású program­ban érintett vállalatok és országos szervek tervszerű­en teljesítik vállalt kötele­zettségeiket és a már eddig megvalósított környezetvé­delmi beruházásokból arra lehet következtetni, hogy a tervidőszak végéig számot­tevően javul Dorog levegője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom