Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XLIV. ÉVF., 109. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1988. MÁJUS 9., HÉTFŐ

vO,

W

%

Küldöttek a pártértekezletre 1

(3. oldal)

Pygmalion

(4. oldal)

Pedagógusok a pinceklubban

(5. oldal)

Béke és emberiség

Megemlékezés a győzelem napjáról és a vöröskeresztes világnapról

Az ünnepség résztvevői.

Az első negyedévi lemaradás után

Reménytkeltően termel a BRC széesényl gyáregysége

A béke és barátsági hónap budapesti megnyitásaiként fórumot rendeztek szombaton a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége székhazában.

Vitaindítójában Barabás Miklós, az Országos Béke- tanács főtitkára hangsúlyozta: arra törekszenek, hogy a béke és barátsági hónap idején érdemi párbeszéd alakuljon ki, az OBT tagjai, az aktivisták és a béke, a biztonság ügye iránt érdeklődő állampolgárok között. Azt az összetartó erőt, amelyet a béke ügye jelent, fel kívánják használni a közös gondolkodás és a cselekvésre ösztönzés érdekében.

A győzelem napja alkalmából — szombaton koszo- rúzási ünnepséget rendeztek a szovjet hősök emlékművénél a Szabadság téren. A magyar és a szovjet himnusz elhangzását követően az Országos Béketanács nevében Boldizsár Iván elnök- helyettes és Barabás Miklós főtitkár helyezte el az emlékezés koszorúját.

☆

Humanitás, béke, anyaság. E három szépen csengő, egymásba szorosan fonódó szavunk köré csoportosult az az ünnepi rendezvény, amelyet szombaton Salgótarjánban az SZMT-székházban rendeztek. Vöröskeresztesek, népfrontaktivigták emlékeztek meg a győzelem napjáról, a vöröskeresztes világnapról, s tisztelegtek az anyaság előtt, hiszen ez a május eleji hét vége összefogta mindazon szép ünnepeinket, amelyekben benne rejlik az emberiség jövőjének alakítása-alakulása.

Az ünnepség résztvevőit — akik között ott volt dr. Szálai László, az MSZMP megyei bizottságának titkára — Letovai Ildikó, a HNF megyei titkára köszöntötte, majd dr. Dömsödy Péter, a megyei KÖJÁL igazgatófőorvosa mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a május a legszebb hónapunk, mert egy sor olyan esemény kötődik hozzá, melyre emlékezni minden haladó gondolkodású ember kötelessége, melyből meríteni kell jövőt formáló hétköznapjainkon. Szólt a Vöröskereszt megalakulásának körülményeiről, amely Henry Dunant svájci üzletember nevéhez fűződik, akit a solferinói csata tragikus élményei arra késztettek, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére.

Az egyik javaslata az volt, hogy már békeidőben hozzanak létre olyan segély- szervezetet, améíyek háborús körülmények között önként vállalják a sebesültek ápolását, ellátását. Azóta a Vöröskereszt szolgálata az emberiesség szolgálata. Az emberiesség alapelve pedig élet, az egészség védelme, a népek közötti barátság, a tartós békevágy erősítése.

Ezt vallja magáénak a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács is. A HNF megyei bizottsága sokszínű, gazdag programot nyújt a békevágy kifejezésére, gondoljunk csak a májusi békebarátsági hónap rendezvényeire, amely városlakót és falusit, munkást és értelmiségit, öreget és fiatalt egyaránt mozgósít változatos formában és tartalommal.

— Amikor e fontos eseményekről beszélünk, a múltba gyökerező, jelent formáló szebbítő szándékainkat fontolgatjuk, egyvalamit nem szabad felednünk. Sem Vöröskereszt, sem béke nem képzelhető el anyák nélkül, családok nélkül — mondotta végezetül az előadó.

Ezután kisdobosok hada lepte el a termet és minden nőnek, anyának virágcsokorral kedveskedtek.

A szombati ünnepségen Letovai Ildikó megyei népfronttitkár, az OBT elnökségének tagja az Országos Béketanács kitüntető jelvényét, emlékplaketteket és emléklapokat nyújtott át a békemozgalomban kiemelkedően dolgozóknak. A vöröskeresztes világnap alkalmából Szoó Béláné, a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének alelnöke szintén kitüntetéseket adományozott a legeredményesebben munkálkodó aktivistáknak.

Hazaérkezett Grósz Károly miniszterelnök

Grósz Károly,' a Minisztertanács elnöke, aki Margaret Thatcher kormányfő meghívására hivatalos látogatást tett Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyságába, szombat délután hazaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kíséretében volt Kapolyi László kormánybiztos, a Miniszter- tanács tanácsadó testületének társelnöke, Bartha Ferenc kereskedelmi államtitkár, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Rátkai Ferenc művelődési miniszter- helyettes, Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke és Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete.

Grósz Károlyt és a kíséretében levő személyiségeket Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Várkonyi Péter külügyminiszter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A fogadáson jelen volt Peter Harbone, Nagy-Britannia és Észak- lrország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI)

Elutazott a mozambiki külügyminiszter

Dr. Pascoal Manuel Mucumbi mozambiki külügyminiszter, a FRELIMO-párt Központi Bizottságának titkára hivatalos magyarországi látogatásának utolsó napján, szombaton a főváros nevezetességeivel ismerkedett.

A városnézés rövid sétával zárult a Belvárosban. Szállásra visszatérve dr. Pascoal Manuel Mucumbi hazánkban tanuló mozambiki diákokkal találkozott.

Hivatalos magyarországi látogatásának befejeztével szombat délután elutazott hazánkból dr. Pascoal Manuel Mucumbi, a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminisztere, a FRELIMO- párt Központi Bizottságának titkára.

A lehetőségekhez mérten, jó évet zárt 1987-ben a BRG Mechatronikai Vállalat 2. számú gyáregysége. Amint az közismert, a szécsényi kollektíva a múlt esztendő januárjától tartozik a jelenlegi gazdához, s a váltás egyet jelentett a termelés szerkezetének gyökeres megváltoztatásával. Korábban zárak és lakatok kerültek ki az üzemekből, most viszont ipari antennákat, áramköröket, törlő- és sztereófejeket készítenek a szé- csényiek.

Az átállás sikerességén felbuzdulva, érthetően magasabbra állította a mércét a vállalat vezetése, a gyáregységgel szemben. Az idén antennából 45 millió forint árbevételt kell elérnie a 820 főnyi munkásgárdának. Áramkörökből 1,3 'millió, törlőfejekből több mint 5 millió, sztereófejekből 930 ezer az ez évi penzum. Jelentős feladatokról van tehát szó, s a teljesítés kemény próbatétel elé állítja a tavaly egynegyed részben kicserélődött és szakmailag megerősödött munkásközösséget.

Hogyan sikerült az évkezdés Szécsényben? A kérdésre válaszolva, Laboncz Lőrinc főmérnöktől és Mutter András termelési osztályvezetőtől megtudtuk: az első negyedévben elmaradt tervétől a gyáregység. Az okok részben objektívek, részben szubjektivek.

Az áramkörök gyártása az elektromos alkatrészek hiánya miatt akadozott. A sztereófejeket csak a múlt év végétől készítik a szécsé- nyiek, s a betanulási idő alatt, mind a teljesítmény, mind a minőség elmaradt a várttól. A törlőfejek előállítására vonatkozóan is hasonlóak a gondok, ám a lemaradás egyértelműen a dolgozók számlájára írandó.

Mi a helyzet jelenleg a gyáregységben ? Az antennák gyártása most is zaÜgyes kezű asszonyok és lányok készítik az apró villamos alkatrészeket.

Fotó: bp

vartalan. A sztereófejek minősége már elfogadható, viszont kevés az ember. Létszám-átcsoportosítással megoldható további ötven dolgozónak az üzembe való átirányítása. A törlőfejek készítői is jobb munkát végeznek, de még mindig vannak, akik mindössze 50—70 százalékra teljesítik a normájukat. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen veszélyeztetik az egész üzem eredményességét.

Az első negyedévben egy hónap előnyt akartak szerezni a szécsényiek az alkatrészek előállításában. Erre adóssággal zárták a január és március közötti időszakot. Abban megegyeznek a vélemények, hogy okvetlenül pótolni muszáj a lemaradást. Erre nagyjából adattak is a lehetőségek. További, a termelés meny- nyiségének és minőségének növelését célzó intézkedésekre persze szükség van, ám a kilátások ezzel együtt sem rosszak.

/----------------------------------------------------------------------------------------Bódi Tóth Elemér:

Régi tavasz

E

gy angol mondás szerint: History does not repeat itself, historians do. Vagyis: a történelem nem ismétli önmagát, a történészek igen. Vajon minden rendben van e mondással? A második világháború befejezése óta töméntelen dokumentumot, megrázó tanú- vallomást olvashattunk a történtekről, a pusztítás méretei ismertek, a gyilkosság és a hősiesség tettei is. Csak Európa országaiban emlékművek tízezrei emlékeztetnek a hősökre és az áldozatokra.

Ám fölfogjuk-e — különösen az újabb nemzedékek fölfogják-e — mit jelentett és mit jelent a fasizmus valójában. Annak idején egy „kis” gyilkos vallotta, hajdani városparancsnok, aki „csak” pár ezer ember meggyilkolására adott parancsot, közvetlenül pedig „csak” pár embert ölt meg:

— ... állott frakkban az árok szélén és hegedűjén Schumann „Traumerei”-jét játszotta. Aztán eljátszott még egy koráit... majd pedig hegedűjét kettétörte és agyonlövésre állott fel. A varsói rádió művésze volt, akit én személyesen is jól ismertem.

Miért nem mentette meg ezt az embert? A válasz: Nem voltam képes cselekedni. Végeredményben mi valamennyien bűnösök vagyunk. „Wir haben versagt” — csődöt mondtunk.

V

____________________________________________________

A

zóta újra hallatják a hangjukat azok is, akik a bűnöket tagadják, meg nem történtté tennék a múltat. Ez is figyelmeztet arra, időnként el kell ismételni mindazt, ami történt, hogy a történelem ne ismétlődhessen meg soha többé. Bolygónk nem élhetné túl. Nem jöhet újabb forgószél. Időszerű a régi háborús darab előjátékának figyelmeztetése: „A tettesek eltűntek. De bejelentem a tanúkat, bíró úr. Több millió tanú áll az ajtó előtt. Tessék kihallgatni őket. Messziről jöttek.”

Véletlen hozta úgy még a hatvanas évek elején, hogy Nápolyban jártam s akkoriban láttam egy azóta elfelejtett filmet: Nápoly négy napja. Háborús film volt. Akkor döbbentem rá, nem tudom elképzelni, hogy valakinek a kezével azért kapcsoljam össze a kezemet, mert falhoz állítottak, s míg zsibbadt testtel várom a lövést, úgy félek, mint az elfogott vad. (Még nem állítottak falhoz.)

Nem tudom elképzelni az erkélyekről zsinegen lengő kosarakat kézigránátokkal telten, mert azokban én csupán üvegszemű halakat, puha spongyát, érett sajtot vagy finom paradicsomot láttam, amikor éppen az orrom előtt húzták föl nevetve a fénylő szemű lányok, akiket Malaparte könyve után csak úgy tudtam elképzelni, hogy fésülködés közben is folyton kacagnak, hiszen nekik van a legnagyobb tükrük a világon, maga a magasságos ég. (Még nem érintettem kézigránátot, nem tapintottam robbanóanyagot, nem láttam eltört eget.)

Nem tudom elképzelni, hogy felnőtt nápolyi ember úgy meneküljön a Szűzanya megszentelt szobrával valami sötét zugba, mint a magyar költő, Csokonay komikus eposzában Dorottyával, a vénlányt emelő szüzek. (Nem ismerem a sziréna hangját.)

Nem tudom elképzelni, hogy csordába terelt felnőttek vinnyogva tapsolni kezdjenek, amikor ártatlan felebarátjukra sortűz dördül, csupán azért, mert ez a parancs. (Még nem hallottam sortüzet dördülni, nem kaptam hasonló parancsot.) Nem tudom elképzelni azt a temetést, amikor falak dőlnek eleven emberekre. (Még nem láttam épületet összeomlani a bombák súlya alatt, és csak koszorús, cifra nápolyi temetést láttam.)

A régi film kapcsán láttam meg Nápolynak addig el sem képzelt másfajta arcát, másfajta napjait. Egy haldokló, borostás képű férfi hörögte a filmvásznon, amikor lelőtték: Sorrentóban... lehet... fiam született.

Az író, Malaparte villáját sem tudom elképzelni másként, csak hófehéren, ahogy megláttam Capriban a csapkodó hullámú tenger partján. S végképp nem tudom elképzelni a kék vízbe bukó hullák csobbanását, akik akkor, a háborúban igyekeztek Sorrentóba, s közben lelőtték őket. Pedig én ugyanott hajóztam át Sorrentóba, ugyanazon a kék vízen, ugyanabban a szélben, és mellettem is elúsztak a különböző hajók, de nem rettegtem tőlük, mert tudam, hogy azokról most nem lőnek.

Amikor Nápolyból visszaindultam Rómába, pillanatra azt gondoltam1, ismerem Nápolyi.

Nem ismertem, mint ahogyan most sem ismerem, s bár az a régi film ökölbe szorította a kezemet, annál különösebb érzés most rádöbbennem: valójábari*nem tudom elképzelni a háborút, amelyben születtem.

Egyszer otthon, a padlásunkon került a kezembe a Picture Post egyik megsárgult, 1946-os száma. Tavaszi képes riportot közölt Londonból. Egyik felvétele a Tower ágyúi mellett álló szerelmespárt ábrázolt. Aláírása így szólt: A tavasz igen régi, az atombomba nagyon fiatal. Vajon, melyik avul el először?

Tavasz van. Május kilencediké. A győzelem napja.