Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
1988. MÁJUS 7., SZOMBAT NOGRAD 3 Nézőpont Madárlátta ing és utazgató harisnyanadrág Egy tv-riport jóvoltából mindannyian értesülhettünk arról, hogy a hazad piacra szánt, hazai terméknek számító férfiingeket szinte egytől egyig a távoli Vietnamban készítik. Természetesen a hazai ingvarrók sem tétlenkednek ez idő alatt, ők az exportra szánt termékeken serénykednek. Az első hallásra furcsa munkamegosztásnak vannak észszerű érvei, hiszen az alapanyag ott helyben van, a fuvarozási költség csak fillérekbe kerül. A vietnami üzem biztosítani tudja az itthoni vásárlók kívánalmainak megfelelő minőséget, míg itthon megfelelhetünk a külföldi vásárlók igényeinek. Mégis elgondolkodtatott az a tény, miszerint mi, mindanv- nyian afféle madárlátta ingekben flangálunk. Humorosan szólva, ha összemérem magam egy-egy ilyen termékkel, amely annyit utazott a viliágban, mint amennyit én még remélni sem merek, akkor bizony elfog a sárga irigység. Hasonló példáért azonban nem muszáj világjárónak lennünk, még csak a megyéből sem kell kilépnünk. A tv-ripor- tot nézve, kivagyi módon mormogtam magamban: néznék meg a mi harisnyanadrágjainkat! Mert a Budapesti Haris- nyagyár sem sajnálja a kilométereket... A Palotási Május 1. Termelőszövetkezet hatodik éve dolgozik bérmunkában a harisnyagyárnak. Ügynevezett durva férfi-, női és gvermek-harisnyanadrágokat készít, elsősorban a hazai piacra, de olykor szocialista és tckésmegrendelésre is. Évente több mint 5 millió darab harisnya fordul meg a tsz-ben. Szó szerint csak megfordul, hiszen a termék szinte többet van úton, mint amennyit dolgoznak rajta. Ezek után néztük csak, hány kilométer van a harisnyanadrágban? A Budapesti Harisnyagyár és annak gyulai leányvállalata látja el munkával a palotáshalmi tsz-t. E két üzemből érkezik teherautókon a színtelen, de már összevarrt harisnya- nadrág. (Ha Budapestről jön, akkor ez 80 kilométer.) Ezután az ügyes kezű palóc asszonyok előformázzák és útnak indítják a termékeket a fővárosba. (Ismét 80 kilométer.) A harisnya- gyár megfesti és visszaküldi azokat megyénkbe. (További 80 kilométer.) A termelőszövetkezetben utóformázzák, minőségtől függően osztályozzák a harisnyákat. A hibás darabokat kijavítják, az exportra kerülőkre mosási szalagot varrnak, majd valamennyit dobozokba csomagolják. Aztán a kis dobozokat nagy dobozokba rakják, s az egészet teherautóra pakolják, ami meg sem áll a harisnyagyár budapesti raktáráig. (Üjfent 80 kilométer.) Egy-egy harisnyanadrág tehát csak az összevarrás után több mint 300 kilométert utazik, míg a raktárba kerül. De ha történetesen Gyulán készül, akkor több mint félezer kilométert van úton. A közúti szállítás pedig nem olcsó, miként a harisnyanadrág sem. Lehet, hogy a kettő között van összefüggés?! Én persze nem a palotáshalmi tsz munkáját, kenyerét akarom elvenni. Annál is inkább, mert hét falu majd nyolcvan asszonyának biztosít kulturált munkakörülményeket, kereseti lehetőséget. Nem is az ipartelepítés ellen vagyok, mert ésszerű határokon belül mind a népgazdaság, mind a vállalat, mind a térség javára válhat. Egy statisztika szerint a nyugat-európai vállalatoknak átlagosan 1—2 telephelye van, míg nálunk négy-öt. A különbség szembetűnő. És magyarázatul is szolgál arra, miért van több száz kilométer egy harisnyanadrágban! Mészáros Zsolt-.w*- . Új munkahelyek állami támogatással A foglalkoztatási alapból az idén mintegy 500—600 millió forintot fordít munkahelyteremtő beruházások támogatására az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Az év eleje óta az ország különböző részeiből csaknem 150 pályázat érkezett új beruházások támogatására, amelyek legalább 7 ezer új. munkahelyet jelentenének. A legtöbb pályázatot — az összesnek csaknem a felét — borsodi és szabolcsi vállalatok, szövetkezetek nyújtották be. A megyék közül egyedül Győr- Sopronból, illetve a fővárosból nem érkezett eddig még konkrét igény. Kisiparosoktól a nagyvállalatokig a legkülönfélébb munkáltatók igényelnek saját anyagi forrásaik kiegészítésére állami támogatást korábbi tevékenységeik bővítéséhez, vagy új szakmák, gyártási kultúrák bevezetéséhez. A jelentkezők egy része egyidejűleg több mindent kíván fejleszteni, s nem egy pályázó eddigi tevékenységétől merőben eltérő munkával is megpróbálkozna. A pályázatok elbírálásának első fordulójában, áprilisban 12, összességében 930 új munkahelyet biztosító javaslatot fogadott el az ÁBMH. s azok megvalósításához 75 millió forint, részben vissza nem térítendő támogatást adott. További 80 pályázat gazdasági-pénzügyi hátterét is megvizsgálták már a szakemberek, közülük 40-ről hamarosan döntenek. Az elemzések szerint ebből a 40-ből valamivel több mint 20 kaphat majd „zöldutat". ennyit találtak ugyanis kellőképpen megalapozottnak, előkészítettnek. Ez a döntés további kétezer új munkahelyet eredményezhetne az országban. A benyújtott pályázatok egy része azonban nélkülözi a gazdasági-pénzügyi realitásokat. Vannak például olyan munkáltatók, amelyek alig rendelkeznek saját forrással a tervbe vett beruházáshoz, kiadásaik fedezetének nagyobb részét az államtól várják. A pályázat keretében indított beruházások költségeinek általában 30 százalékát vállalja magára a munkaügyi kormányzat a foglalkoztatási alap terhére. Az ÁBMH-ban várják a további pályázatokat. A BHG Híradástechnikai Vállalatnál, az NSZK-beli Hirschmann cégtől vásárolt licenc alapján rövidesen megkezdik olyan közösségi antennarendszerek előállítását és forgalmazását, amelyekkel műholdprogramok is foghatók. A BHG ifejlesztési intézetének épülete tetején már próbaképpen üzemelnek az antennák. (Fotó: Balaton József Vegyesen könnyebb Figyelem a televízióban az Ofotért hirdetéseit, amelyek arra biztatnak, hogy vigyem hozzájuk filmjeimet kidolgozásra, ők akár egyetlen nap alatt elkészítik a munkát. Ez meglehetősen új információ, hiszen korábban heteket kellett várni az ilyen szolgáltatásra. A helyzet azután változott, hogy a Fotex magyar—amerikai vegyes vállalat több automata laboratóriumot állított fel Budapesten. Amint a Fotex megjelenése felélénkítette a fotószolgáltatások piacát, úgy remélhető ez más vegyes vállalatoktól más szolgáltatások, illetve egyes cikkek termelése esetében is. Bár a hatás általában nem ennyire bombasztikus, a magyar^külföl- di közös vállalkozások mindenütt. ahol« megjelennek, valami újat hoznak a magyar gazdaságba. Kezdetben az állam jobbára azért támogatta a vegyes vállalatok alapítását, hogy az ország további pénz- hitelek felvétele nélkül jusson több devizához. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a működő tőke importjában nem is annyira a tőke, mint inkább annak működő volta a számottevő. Bár több utazási irodát, szervezési tanácsadással, piackutatással foglalkozó céget alapítottak az elmúlt néhány évben külföldi partner közreműködésével, a magyarországi vegyes vállalatok túlnyomó többsége termeléssel foglalkozik. A legsikeresebbek között tartják számon a B+Z Kft-t, amely svájci partnerrel a gyógyszeriparban tevékenykedik, a magyar—japán tulajdonú Poli- foam Kft-t, amely vegyipari termékeket gyárt, a holland kereskedőcéggel létesített Mode 3H Kftit, amely férfiöltönyök termelésére specializálódott. Az utóbbi sajátossága, hogy úgynevezett vámszabadterületen működik, miáltal különleges kedvezményeket élvez. A hazai vállalatok, szövetkezetek körében növekvő érdeklődés tapasztalható a vegyes vállalati forma iránt, ám a szándékok egyelőre nehezen realizálódnak. Az érdeklődők jó része gyakran csak a felismerésig jut el — „jó lenne ehhez vagy ahoz a tevékenységhez külföldi tőkét szerezni” —, de megfelelő külföldi partnert megtalálni, az együttműködés részleteit kidolgozni, az alkut megkötni, a vegyes vállalót megalapítani csak ritkán sikerül. Külföldi kapcsolatok, speciális jogi ismeretek nélkül ez valóban bajos. Az ilyen gondokat enyhítendő hozta létre márciusban a Magyar Gazdasági Kamara azt a bonyolult elnevezésű szervezetét — a Külföldi Beruházásokat Előmozdító Intézményt —, amely információkkal és tanácsokkal, a megfelelőnek ígérkező külföldi partner felkutatását szolgáló külföldi ajánlatok közvetítésével is segíti a vállalati célok megvalósítását. Meg kell mondani, szinte mindenütt a világon, ahol szorgalmazzák a működő tőke beáramlását, vannak hasonló, nem profitra törekvő állami, városi intézmények. És sok helyütt szorgalmazzák, mert a működő tőke importja nem csupán egy-egy vállalkozónak, hanem az adott nemzetgazdaságnak is érdekében állhat. Európában jobbára az új munkahelyek teremtése a nemzetgazdasági cél. Bécs városa például azzal igyekszik vonzani a külföldi tőkét, hogy az odatelepülő vegyes vállalatoknak közművekkel ellátott telkeket kínál a szabadpiaci áraknál lényegesen olcsóbban. Országok tucatjai versengenek manapság ilyen-olyan meggondolásból a külföldi működő tőkéért, s a nemzetközi összehasonlításban a magyarországi kedvezmények nem éppen a legvonzóbbak. Részben ez a magyarázata annak, hogy a magyarországi vegyes vállalatok száma még csak éppen hogy meghaladta a 150-et, s a beléjük fektetett külföldi tőke is viszonylag szerény összegű, vállalatonként átlagban alig több egymillió dollárnál. Gál Zsuzsa sí»»»«»®»*«» EMBEREK A SIVATAGBAN... \ A fiúk túlvannak a nehezén Tengizben. Csendesedik a sivatagi szél, amelynek a homok világában sem’ eleje, sem vége nincsen. Csakhogy nem mindegy, jeges szilánkokat zúdít rájuk, vagy már enyhültebben nyargal. Azt mondta Holecz Bertalan, a nógrádiak csapatának vezetője kisebb grimasszal az arcán: — Szelídül, szelídül... Néhány esztendő óta azért már van ami útját állja a sivatag szellemének, ahogyan arra nevezik a szelet. Városnak beillő lakótelepülés épült utakkal, meg mindennel, ami' az emberi élethez kell. Innen pedig távol, ott ahol az olaj és a gáz a föld alatt rejtőzik még, már állnak az égnek meredő tornyok, tartályok. Százak és százak a világ minden tájáról — olaszok, németek kanadaiak és ki tudná még miféle nációk — legkiválóbb tudósok, szakemberek, oroszok, magyarok, készülnek a nagy pillanatra: rejtekéből felszínre hozni a kincset. Ennek a nagy csapatnak a nélkülözhetetlen részesei a mieink. Hivatalos néven: Nóg- rád Volán tengizi részlege. A pontos küldetésüket Ho- liecz Bertalan, a csapat parancsnoka fogalmazta meg. „Személyszállítás, teherfuvarozás, vízellátás, utak karbantartása, a tisztaság és rend biztosítása.” A fiatal Holecz Bertalan, parancsnoknak is fiatal. Az elmúlt év végén vette át a Ká'pi-mélyföldön a nógrádiak vezénylését. Deák Józsefet váltotta fel. A váltás rendben, ahogyan annak lennie kell, zajlott le. Az új parancsnok megtanulta kötelességét, azt, hogy csapatával közösen képes a feladatot ellátni. És a nógrádiak annak a tengizi nagy gépezetnek tartozékai, amely csak együttműködve maradhat üzemképes. Nincs értelme a sok beszédnek, Holecz Bertalan is ennyivel lezárja az ügyet: — Itt egymásra vagyunk utalva. Nekem pedig a veteránok nyújtanak sok segítséget. Csak így lehet... Régi volános már Holecz Bertalan is. Talán az életet is itt kezdte. Csoportvezetői beosztását hagyta a központban, amikor Kuris Sándor, közvetlen főnöke, a nagy útra felkészítette. Holecz Bertalan jól ismeri a vállalat dolgozóit. Kedélyes ember, de alkalmazkodik is, hogy megkedveljék. Amiért pont reá esett a választás, az nem egyéb, mint részéről az életnek igen komolyan vétele. Az emberek tisztelete. Tengizben mindezekre szüksége van a vezetőnek. Tengizben keményen kell dolgozni, a rideg világhoz hasznosan igazodni. Tengizben a kényelmeskedésnek nincs helye. Ezt a veteránok jól tudják. A búcsúzó Peák Jóska, és az ott maradt Szekeres Géza, Balogh Béla akik Holecz Bertalan mellé álltak, pontosan elmondták. Erre mondta a parancsnak: — Jólesett ez az őszinteség... Nincs ott jelenleg egyetlen ember sem, aki ne állna készen minden feladat legjobb végrehajtására. És nem is hiábavaló a munka iránti kötelességérzetük. Az elmúlt néhány hónap alatt Juhász Ferenc, a főigazgató több alkalommal részesítette a nógrádiakat főigazgatói elismerésben. Balogh Béla és Deák Laci, mindketten veteránok a sivatagban, szinte egyszerre mondták: — Kötelességünket teljesítettük... Az történt, hogy irdatlan vihar kerekedett. A por a nálunk ismert fekete viharfelhő sűrűségét is túlszárnyalta. Ilyenkor se látni., se hallani, de még levegőt venni sem lehet. Húzódott hát mindenki védett helyre. Csakhogy ilyen ítéletidő nem órákig, hanem napokig tombol, vijjogva, sikoltva, bömbölve, Aztán rázendítette a hó is, de vízszintesen és sűrűn jött, megjegesedve. Még a benszülöttek is azt mondták: „Allah haragja...” Ebben az ítéletidőben riasztották a mieinket, ahogyan mondotta Holecz Berci. ötven kilométerre a tábortól — mert ott mindent sok-sok kilométerben mérnek — a viharban rekedt az embereket szállító autóbuszkonvoj. Akkor mínusz harmincnyolc fokot mértek. Csak annyit kellett szólni: — Talpra fiúk! Gyerünk... Itt nincs helye a kapkodásnak, a megfontolatlanságnak, mert annak drága az ára: az emberi élet. És készültek: Mező István, Ponyi István, Deák Miklós, Szekeres Géza, Fábri László, a gépkocsivezetők, aztán a szerelők is Görömböly János, Siklósi Robi. De ki tudná valameny- nyiük nevét sorolni. Mindannyian mentek volna, hiszen emberek életéről volt szó. A szél tombolt, védőálarcot kellett ellene viselniük. A meleg ruhában nehezebb volt a mozgás, de ez nem akadályozhatta a felkészülést. Szerelték a hóekéket, a nehéz járműveiket, ami kéznél volt nyomaték, azzal megterhelték és indultak. Hamar elnyelte őket a sötét fergeteg. De mentek, ha lépésben is és egyre közelebb érve a célhoz. Amikor a kijelölt helyen megálltak, vastag jégcsapok lógtak az arcvédőjükön. De erre figyelni most nem volt idő. A vezérkocsi megtorpant. Valaki az orkánt túlkiabálta: — Itt vannak!!! Itt a kupacok alatt... Már a vihar eltakarta az autóbuszokat, azokból az embereket korábban kimentették, csak néhányan gubbasztottak még bent. És akkor megkezdték a mentést. A táborhelyre már nem tudtak bemenni, visszamentek a kiinduló pontra. Napok múlva csendesedett az idő, akkor kerültek haza, ahol a főigazgató várta őket. Holecz Berci a köszöntés után olyan szeretettel nézett a munkatársaira, amilyenre nem mindig képes az ember. Mondogatott is valami ilyesfélét: — Köszönöm fiúk, köszönöm... De hát itt a sivatagban nem szabad elérzékenyülni, itt az ember legnagyobb ellensége az érzékenység, amelyet táplál a szokatlan távolság, a család hiánya, a végtelen nagy homokság, a zöldnek hiánya, a virág illata iránti vágyakozás. És a parancsnok másik nagy felelőssége, megőrizni az emberek egyensúlyát. Mert hiába, hogy van már kantin, televízió, hideg és meleg víz is. meg minden, itt kell az emberi melegség, a hazai emlékek ébren tartása, az együttérzés, hogy a munkához szükséges erő ebből táplálkozzon. Ezért, amikor le- nyugsziik a nap, a Káspi- mélyföld felett és a gépek i$ elcsendesednek, az ablakok fényei akár itthon, úgy világítanak az éjszakában. És bent a fiúk valamelyike szépen csendesen dúdolni kezd egy dalt az itthonról. A többiek is csatlakoznak. A táborban már tudják, a nógrádiak idézik a tavaszba forduló földjük szépét, a hozzátartozóik jóságát. Bobál Gyula
