Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

4 NOGRAD 1988. MÁJUS 7., SZOMBAT Csiszolni nemcsak Pályázati felhívás a poharakat lehet Beszélgetés egy, a művelődést segítő gyárigazgatóval Tetszetős dolog —, no meg sikk — volt még pár évvel ezelőtt is azzal dicsekedniük a termelőüzemeknek, mek­kora összeget fordítottak szakkörök, klubok, vagy művelődési intézmények tá­mogatására. Csakhogy most szegényebb az eklézsia, s jó, ha péterfillérek juthatnak a kulturális terület finanszí­rozására. Mondjon bárki bármit is elkeseredésében a művelő­dés jelenlegi helyzetéről, nem hiszek igazán azoknak, akik szerint csak a gazda­ságra figyel a társadalom, s önmagában ettől várna megoldást bajainkra. Nem hiszek benne addig, amíg vannak olyan gyárak, ame­lyek nem nyűgös teherként kezelik a közművelődést, hanem közügyként, mint a salgótarjáni öblösüveggyár például. Hallottam már Kazinczy Gyulát, a gyár igazgatóját ismeretterjesztő szakembe­rek plénuma előtt beszélni. Az ismeretek hasznáról szólt. Azt mondta, ha azon­nal nem is, de hosszú távon biztosan befektetett tőke­ként hoznak hasznot válla­lati szinten és az egyének­nek egyaránt. — Tendencia az ország­ban mindenütt, hogy a vál­lalatok a létszámcsökkenté­sek során elsősorban a szak­képzetlen munkaerőktől igyekeznek megszabadulni, olyanoktól főként, akiknek még az alapképzettségük is hiányzik — tudatja a gyár­igazgató, és ismerteti az üvegesszakma gyakorlatát: — A mi stratégiánkban az szerepel, hogy a nyolc osz­tályt el nem végzetteket be­iskolázzuk, akik pedig el­végezték az általánost, azok középfokút is végezzenek. Ebben — különösen a meggyőzésben — orosz­lánszerepet vállalnak szocia­lista brigádjaink, a szakszer­vezet és a KISZ. Jó erről hallani, mert végül is az lenne az igazi, ha minden valamirevaló mozgalom — tettekkel iga­zolhatóan — zászlajára Ír­ná a művelődést, s a mű­veltség hozzátartozhatna a jó hazafi képéhez, az em­berséghez, számítana a köz­életi tevékenységre való al­kalmasságban, beleszámíta­na a szakértelembe. — Alap- és középfokú képzettség hiányában talán nem sikerednének olyan szép formájú kelyhek, poha­rak...? — „provokálom” Kazinczy Gyulát. — Szó sincs róla — fe­leli az igazgató. — De az iskolázottaknak szélesebb a látókörük, nyitottabtoak az új iránt, fogékonyabbak. A technikai-technológiai át­szervezések folyamatába rá­juk lehet építeni. S, az sem utolsó szempont, hogy a káderképzésben, az után­pótlásban is számíthatunk rájuk. Nyugodtnak vélt beszél­getésünket, hol kopogtató munkatársak szakítják fél­be, hol a telefonok csörgé­se. Utasítások, rövid magya­rázatok, találkozók időpont­jainak pontosítása. . . — Láttam elnökségi tag­ként a pulpituson ülni, je-, len voltam nem is egyszer, amikor ilyen-olyan kultu­rális rendezvényt megnyi­tott. Bevallom, nem ez le­pett meg engem igazából, hanem az, hogy jelenléte nem a hivatalos protokoll­nak szólt. Mint legutóbb is, amikor szerte az országból versmondó munkásfiatalok gyűltek össze a gyár által is támogatott művelődési házban nemes versengésre. — Ebben a számoktól, számolgatásoktól hemzse­gő, feszült tempót kívánó világban nem nélkülözhet­jük az élményekkel gazda­gító kulturális rendezvénye­ket. Ügy hiszen, akik ott voltak, osztják ebbeli véle­ményemet. .. Vratni József, a kultúrház igazgatója indí­totta el a munkásfiatalok találkozóját. Most már úgy rendezhetnénk meg, hogy a jövőben az egész város művészetkedvelő közönsé­ge részese lenne az ese­ménynek, kezdve a szocia­lista brigádoktól, a diákokig. Kulturális hagyományai­val, a munkásművelődésben betöltött szerepével, s azok­nak az egész megyeszék­helyre ható példaadó erejé­vel méltán dicsekedhetne a gyári vezetőség. Nem teszik, mert természetesnek tart­ják azt, amit csinálnak. Tavaly kapcsolatfelvételt szorgalmaztak a bátonytere- nyei Váci Mihály Gimnázi­ummal. — Az ügyes kezű, fantá­ziadús fiataloknak akartunk lehetőséget adni —, hiszen a művészképző intézmények befogadóképessége véges —, hogy némi átképzéssel nálunk helyezkedjenek el. Ez a kapcsolat bázisa le­het a csiszoló-, üvegfestő-, vagy tervezői utánpótlásnak is. Elképzelésünk az együtt­működéssel hosszú távú. Anyagilag támogatjuk kép­zésüket, és konkrét gyári ismereteket szerezhetnek addig is, amíg döntenek sa­ját sorsukról. Mindez úgy hisszük, segíthet a pályavá­lasztásukban. Az öblösüveggyáriak tá­mogatják a salgótarjáni ta­vaszi tárlat megrendezését is. Tehát cselekednek és cselekedtetik a kultúrát. A jóléti és kulturális ráfordí­tásra idén 7,7 millió forin­tot terveztek. Kazinczy Gyula, az ÜM Salgótarjáni öblösüveg­gyára igazgatója május el­seje alkalmából a szakszer­vezetek megyei tanácsa ál­tal alapított díjat kapta, mint annak a gyárnak a vezetője, amelyben a mun­kásművelődés terén átlagon felüli eredményeket értek el. Tuza Katalin a marxizmus—leninizmus esti egyetemre Az MSZMP Nógrád Me­gyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1988,89-es tanévre pályázatot hirdet a marxizmus—leniinizmus es­ti egyetem következő tago­zataira és tanfolyamaira. A hároméves általános ta­gozatra Salgótarjánban, Ba­lassagyarmaton, Pásztón, Bátonyterenyén és Nagy­orosziban. A kétéves sza­kosító tagozaton politikai gazdaságtan szakra Balassa­gyarmaton és Szécsényben. Továbbképző tagozaton —■ egy tanévi időtartammal —• az alábbi tanfolyamok in­dulnak. Salgótarjánban: mű­velődéspolitika, bevezetés a marxista vallóselméletbe (kihelyezett tanfolyam Ka­záron), gazdaságpolitika, az MSZMP honvédelmi politi­kája, vezetési ismeretek. Balassagyarmaton: szocio­lógia, gazdaságpolitika. Pásztón: társadalmunk és az erkölcs. Rétságon: gazdaság­politika, Bátonyterenyén: vezetési ismeretek. Az általános tagozat el­végzése főként az állami, gazdasági és mozgalmi élet­ben dolgozóknak, propagan­distáknak, fiatal értelmisé­gieknek, valamint a mar­xizmus—leninizmus elmé­lete iránt érdeklődőknek ajánlott. A szakosított tagozatra főként egyetemi-főiskolai végzettségű értelmiségiek, elsősorban politikai vezetők, pedagógusok, újságírók, pro­pagandisták jelentkezését A „Felkelő Egész napos nonstopműsor­ral avatják fel május 28-án Visegrádon a Makovecz Imre tervei alapján épült erdei művelődés házát. A létesít­mény a Mogyoró-hegyre épült, a Jurta kemping kö­zelében; létrehozását és mű­ködtetését a Pilisi Parkerdő- gazdaság finanszírozza. A gömb alakú építmény tete­jének sárgaréz, oldalának gyepfedésével a felkelő na­pot szimbolizálja. Makovecz Imrének nem ez az első al­kotása Visegrádon, az ő ter­vei alapján épült és készült el a Mátyás király Múzeum parkolójában az az idegenfor­galmi fogadóközpont, amely­cárjuk. A továbbképző tagozat lanfol.vamain elsősorban a megfelelő felkészültségű, kü­lönböző szintű — állami, gazdasági, mozgalmi — ve­zetők tanuljanak, a káder­politikai elveknek, a mun­kaköri kötelezettségeiknek , megfelelően. Az esti egyetem vala­mennyi tanfolyamára pár- tonkívüliek is kérhetik fel­vételüket. A tanév szeptem­ber 1-től június közepéig tart. Hetenként egy alka­lommal minden tagozaton kötelező foglalkozás van. A jelentkezéshez szükséges kérdőívet a városi, városi jogú nagyközségi, nagyüze­mi pártbizottságokon sze­rezhetik be az érdeklődők. A kitöltött kérdőívet, az önéletrajzot, valamint két darab saját névre megcím­zett, bélyeggel ellátott bo­rítékot a munkahely sze­rint illetékes városi, városi jogú pártbizottsághoz kell eljuttatni 1988. május 25-ig. A felvételhez szükséges a pártszervezet és a munka­helyi vezetés javaslata. A jelentkezetteket — ér­tesítés szerinti helyre és időpontban — felvételi el­beszélgetésre hívjuk be (fel­vételi vizsga nincsen), itt kapnak részletes tájékozta­tást a tanulmányaikkal kap­csolatos további kérdések­ről. MSZMP Nógrád Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága Nap Háza” ben kilenc üzlet várja az oda érkezőket. A „Felkelő Nap Házának” avatását összekötik azzal a faültetési kampánynak a zárásával, amelyet egy év­vel ezelőtt a Piknik Klub együttes kezdeményezett. Az akció meghirdetésekor beje­lentették: azok közül, akik fényképpel is igazolják, hogy fát ültettek, sorsolással kivá­lasztanak kétszázötven em­bert, s őket meghívják egy hajókirándulásra. A szeren­csésekkel május 28-án dél­előtt 10 órakor a Vigadó tér­től indul a hajó Visegrádra. Az ünnepélyes fogadás után Amerikai zenekar Moszkvába A Szovjetunió washingtoni nagykövetségén jelentette be csütörtökön délután a világ­hírű karmester, Zubin Meh­ta, hogy együttese, a New York-i filharmonikusok ze­nekara hangversenykörútra indul a Szovjetunióba. Az együttes május 28-a és június 9-e között hat hang­versenyt ad: három-három koncertet hallhat majd az amerikai művészektől Moszk­va és Leningrad közönsége. Mint Mehta elmondotta: a turné végén az amerikai együttes a Szovjetunió álla­mi filharmonikus zenekará­val közös koncertet ad majd Moszkvában, a Gorkij-park- ban. A kétszáz tagú együt­test felváltva vezénylik majd Gennagyij Rozsgyesztvensz- kijjel, a híres szovjet kar­mesterrel. Az együttes korábban már két alkalommal: 1959-ben és 1976-ban szerepelt a Szov­jetunióban, Mehta viszont 24 éve nem lépett fel a kar­mesteri pulpitusra szovjet közönség előtt. Visegrádon a kikötőből busszal viszik az utasokat a Mogyoró-hegyre, ahol történelmi, környezetvé­delmi és popzenei témakör­ből rendezett vetélkedőn ve­hetnek részt. A művelődési ház ünnepélyes átadását ma­jálissal kötik össze. Lesz tér­zene, műsor a Salamon-to- ronyban. A délutántól estig tartó programban lovagi tor­nát láthat a közönség; a vi­segrádi gyermeknéptánc­csoport, a helyi sváb népi tánckar, bűvész és humoris­ta szórakoztatja a publiku­mot. Este 8-tól pedig a Pik­nik Klub együttes ad kon­certet. ■ ■ Orzsi nene száz eve o ÉT : ... S'lwWI is Eső óztotjo a falut, vizes a ház előtti kispad, gazdája va­lahol bent a lakásban vár a napsütésre, az időmorzsolgató bámészkodásra. Mily nehéz el­képzelni, hogy a századfordu­lón már tizenkét éves ifjú le­ány volt, s mily fantasztikusnak tűnik, hogy a vége felé járó XX. században még itt üldögél naphosszat a kispadon, be­szélgetne, ha akadna társa, megkérdezhetné, milyen is hát a mai világ? Mert az ő igazi világa — a ma emberének csu­pán történelem - letűnt korok keserveibe, apró boldogságaiba ágyazódott. A ház aprócska szobájából hangos zeneszó árad. Erzsi né­ni rádiót hallgat.- Mama, magához jöttek — kiált be hozzá a lánya, akivej húsz éve él egy fedél alatt, s aki már maga is hatvankét éves. Miközben kíváncsian vár­juk öreganyót, no és persze magunkban találgatjuk, milyen lehet, mennyire őrizte meg szellemi frissességét, emlékeze­tét, tudunk-e majd vele be­szélgetni, szóval eközben a lá­nya előkeríti a keresztlevelet. A hitelesség kedvéért - teszi hozzá akkurátuson. Semmi kétség, Csordás Erzsé­bet, ma özvegy Cservenák Mártonné 1888-ban született Szandaváralján, apja neve Csordás Mihály, anyja neve Détári Verona. Görbe botjára támaszkodva, szemében nagy-nagy kíváncsi­sággal betotyog a tisztaszo­bába öreganyó. Hát! Görbébb a botja annyi bizonyos, mint az ő tartása. Segítenénk leül­tetni a díványra, int, nem kell, leül egyedül is.- Le-e? - veti közbe a lá­nya. Az előbb morzsolt egy jó vödörnyi kukoricát. Állandóan tesz-vesz, kijár a baromfiak közé, elmormog a csirkékkel, kacsákkal. Ha meg jó az idő, végigsétál az utcán, megtelep­szik a kispadon, mert minden és mindenki érdekli. öreganyó nem tűri, hogy he­lyette beszéljenek, közelebb hajol, s aztán - szaggatottan ugyan -, de mesélni kezd. — Azt mondja a múltkor a titkár: örzsi nene volna egy kis beszédem. Maga fiatalítja magát, többéves mint ahogy gondolja. Mit tudom én? Sok dolog eltitkolva van az elmém­ben. Ami most történik arra emlékszek, a régiekből csak a fontosra. Volt szép gazdag sze­retőm, mégse ahhoz mentem, hanem egy özvegy juhászem- berhöz. Itt laktunk nem messzi Csobánka-pusztán. Tartottunk kecskét, tehenet, lovat. Jó volt az emberem, de hamar meg­özvegyültem. Rám maradt há­rom mostohagyerek, meg ez az Erzsi, ez a saját lányom, aki­vel éldegélek. öreganyó elméjében az is megmaradt, milyen szép me­nyecske volt ő, hogy szeretett öltözködni: kázsmérkendő, be­rakott alj. . . Száz esztendő ke­vés ráncot rajzolt az arcára, hófehér haját gondos kis kontyba kerekíti a tarkóján. Azt mondja beteg soha nem volt, orvosnál nem fordult meg.- Néha hajtogatom, jaj de beteg vagyok, jaj! Közben meg semmi bajom nincs, csak ez a rengeteg év. Meg a magányos­ság. A rádiót hallgatom egész nap, a meséket szeretem be­lőle. Jó volna beszélgetni, de nem beszél velem senki. így aztán ülök a ház előtt a pá­don, leskelődők, leszólangatom, aki arra jár. És hogyan telnek a napok? örzsi nene kakasszóra ébred, a tyúkokkal tér aludni. Szereti az édességet, a káposztás, meg a túrós tésztát, néha benyeleget egy kis szilvóriumot. Templomba már nem jár, de jó ember a pap, gyakran meglátogatja, ilyenkor meggyovon, megáldo- zik.- Sokat álmodok. Éjszaka eljön hozzám anyám, meg apám. Beszélgetünk. Megtalá­lom-e őket, ha meghalok? A csendes meditációt hirte­len félbehagyja és a lányához fordul: — Mikor lesz vasárnap? Elkészitetted-e az ünneplőt? Mert a szandaváraljai száz­éves Cservenák Mártonné va­sárnap ünneplőbe öltözik, hogy méltóképpen fogadja a kö­szöntőket. Két lányát, négy unokáját, és tíz dédunokáját, no meg a falu apraja-nagyját, akik anyák napja alkalmából virágokkal és ajándékokkal kedveskednek a környék leg­öregebb asszonyának. Kiss Mária Fotó: Bencze Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom