Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF.. 91. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1988. ÁPRILIS 18.. HÉTFŐ Pesti igazgató a pásztói tejüzemben (3. oldal) Stromfeld-napok a résztvevők szemével (4. oldal) Á házibuli folytatódott... (5. Oldal) y \ Nemzeti Megújulásunk alapvető feltétele zászlók a reformpolitikához való viszony A lakóhelyére, szűkebb kör­nyezetére élénk érdeklődéssel figyelő embernek különösen kedves volt a Magyar Távirati Iroda egyik múlt heti jelenté­se. A településfejlesztésben végzett társadalmi munka eredményeiért a Hazafias Népfront Országos Titkársága nemzeti zászlót adományozott Salgótarján, Tar és Pusztaber­ki közösségének. S aki nem­csak a sajátját, a hozzá közel állót veszi észre, annak az is feltűnik: az ország valameny- nyi településének és a fővá­ros kerületeinek tevékenységét mérlegelve, az összes kiadha­tó huszonkét nemzeti zászló­ból három került Nógrád me­gyébe. Nem is rossz arány, a rendszerint kicsiként emlege­tett Nógrád a lakóhely szere- tetére építve nagyot produ­kált. Gyakorta mondják manap­ság: visszahúzódnak az embe- tek a közügyektől, nehezebb megnyerni őket a közösség ér­dekeit szolgáló munkához, hi­szen mindenkit elfoglal a ma­ga gondja és teendője. így lenne? A Nógrád Megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága által elkészített összegzés sze­rint 1987-ben Salgótarján min­den lakosa és dolgozója (ter­mészetesen statisztikai átlagról von szó) 4124 forinttal, illetve ilyen értékű kétkezi munkával gazdagította lakóhelyét. Tar teljesítménye pedig egyenesen csodálatra méltó, a fejenkén­ti 9227 forint értékű társadal­mi munka arra késztette a népfront illetékes vezetőit, hogy a falu értékteremtő igye­kezetét a nagyközségek kate­góriájában bírálják el. Pusz­taberkit, ezt a szép nevű társ­községet sokan a térképen sem találnák, most pedig or­szág és világ hírét vette: a faluközösség minden tagjának 6640 forint értékű munkáért lehet illő tisztelettel köszönetét mondani. Lehet szorozni a lakónépes­séggel: ennyivel és ennyivel gyarapodott a település. Csak­hogy ez a számtan nem len­ne pontos. Az élre kerülők megkapják tisztes jutalmukat a megyei tanácstól, a nemzeti zászló mellé pediq szép sum­mát tesz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is. A két­kezi munkával tető alá hozott közösségi létesítmény, megépí­tett járda Így szül pénzt, ame­lyet az akarat és az igyekezet lévén még tovább szaporít a méltó jutalom. De csak a matematika, a szűkös világunkban kissé vas­tagabb közösségi pénztárca számítana? Aligha. Pénzzel nem mérhető az a közösségte­remtő erő, az a lakóhely sze- retetében gyökerező alkotó igyekezet, amelynek szép ki­fejezője a Nógrádba kerülő három nemzeti zászló. Az országos figyelmet mél­tán megérdemlő teljesítmény titka valószínűleg igen sokré­tű. Talán az első helyen em­líthető, hogy az eredmény ott szép igazán, ahol az érdekelt­ség motiválja a társadalmi munka szervezését. Ahol a ta­nács a közösségek valódi igé­nyeinek kielégítéséhez kér se­gítséget, állít össze progra­mot, s ahol a tanácstagok, népfrontaktivisták és más kö­zösségi emberek papírízű fel­hívások helyett meggyőző élő­szóval végzik a szervezést. A személyes példamutatásról nem is beszélve. K. G. Rz országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről tanácskozott a salgótarjáni pártbizottság Nagy társadalmi várakozás és érdeklődés közepette, alapvetően a párt iránti bizalom és felelősség légkörében zajlottak le ,a megyeszékhely több száz pártcsoportjának, -alapszervezeteinek, -bizottságainak vitái, amelyeken a májusi országos pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-ter­vezetet véleményezték. Ezt állapította meg szombati összeg­ző ülésén Salgótarján városi pártbizottsága, amelynek ta­nácskozásán tizennégyen szólaltak fel, köztük Géczi János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A testület a négyórás vita után úgy döntött, hogy a vég­rehajtó bizottság szerdai, rendkívüli ülésén véglegesíti a megyeszékhely kommunistáinak véleményét, s juttatja el a Központi Bizottsághoz. A városi pártbizottság elé került összegzés megfogal­mazza: a tagság nagyra ér­tékelte, hogy a KB őszintén feltárja valós helyzetünket, szembenéz a feszültségekkel, beismeri a korábbi tévedé­seket, és azok kijavítására mozgósít. Nagy a várakozás párttagok és pártonkívüliek körében az értekezlet iránt; ezzel kapcsolatban említette Sándor László, a, városi pártbizottság első titkára szóbeli kiegészítésében, hogy jóllehet e fórum jelentős helyzetértékelésre és a teen­dők meghatározására vál­lalkozik, ám a megvalósí­tás hosszabb időt vesz igénybe, szívós, kitartó munkát igényel. Az alapszervezeti vitákra utalva, megállapította a bi­zottság, hogy számos kriti­kai vélemény elhangzott. Sokan bírálták a helyzet- elemzés és a feladatmegha­tározás aránytalanságát, ké­telyek merültek fel a vég­rehajthatósággal kapcsolat­ban, s többen javasolták a rövid, a közép-, illetve a hosszú távú feladatok elkülö­nítését, a teendők konkré­tabb megfogalmazását, s a megvalósítás garanciarend­szerének kimunkálását. „Ke­rülni kell az óhajszerű meg­fogalmazásokat, a kinyilat­koztatásokat. .. általános igény, hogy a szövetségi po­litika megújításának alap­vető kritériuma a reformpo­litikához való viszony, az alkotó, cselekvő magatartás legyen”, olvasható egyebek között a dokumentumban. Sok kritikai észrevétel érin­tette az ideológiát, neveze­tesen, hogy „-... tenni aka­rásunk tudati megalapozott­sága, eszközei, értékrendünk átalakulásának távlatai ki­dolgozatlanok, azokat a gya­korlat nem igazolja vissza teljességében”. Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét mint­egy kilencezer megyeszék­helyi kommunista vitatta meg, véleményezte, egészí­tette ki — említette Sándor László javasolva, hogy a testület fejezze ki elismeré­sét az alapszervezeteknek a lebonyolításban, a szervezés­ben, az érdemi munkában való részvételért. A városi pártbizottság egyetértett a javaslattal. Az ülésen tizenhármán szóban mondták el vélemé­nyüket, Kissné Karakasev Anna, a KISZ városi bi­zottságának első titkára pe­dig írásban nyújtotta be a testület állásfoglalását. A hozzászólások sorát dr. Róth József, a belvárosi körzet pártvezetöségi titkára nyitotta meg, aki a többi között arra hívta föl a fi­gyelmet, hogy a mindenáron való megújulás igénye ne váljék valamiféle divattá, vigyáznunk kell meglévő ér­tékeinkre is, amire építkez­het a reform. Dr. Gergely Sándor, a Karancs Termelő­szövetkezet elnöke a „túlbe- szélés” veszélyeire figyel­meztetett, mondván, a hely­zetünk dramatizálása, unos- untalan kritizálása pesszi­mizmushoz vezet, ahelyett, hogy cselekvésre sarkallna. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár diszpécsere, Simon Zsuzsa egy helyi és egy öblösüveggyári taggyű­lésről adott tájékoztatást, Gaj­dár Géza, a Volán pártbi­zottságának titkára pedig a közlekedési dolgozók közér­zetéről szólt. „Sok helyütt a vita öncélúvá vált, nem tud­ta gazdagítani az állásfogla­lás anyagát”, ismerte el1, majd a javaslatok sorában említette, hogy „nem álta­lában a rétegeket, hanem a valós teljesítményt kell a politikának támogatnia!” Szigetvári János rendőr alezredes, a városi rendőrka­pitányság vezetője az állam­állampolgár kapcsolatát tag­lalta, nagyobb fegyelmet szorgalmazva. Lőcsei Sándor, a ceredi téesz dolgozója hoz­zászólásában a tavaszi mun­kálatok miatti kevés tanul­mányozási időt kifogásolta, ami az érdemi vitát is aka­dályozta. „A jövő egyetlen biztos »tőkebefektetése« a helyes gyermeknevelés”, fo­galmazott a Senior Kötött­árugyár kazári dolgozói ne­vében Szabó Imréné. A to­vábbiakban Mészáros Attila, a bányagépgyáriak pártveze­tőségi titkára a taggyűlése­ken, Kovács Tibor, a peda­gógus-pártbizottság titkára (Folytatás a 2. oldalon) Számvetés a NÓGRRDKER-nél Történetük legsikeresebb Szombaton Salgótarján­ban, az SZMT-székház zsú­folásig megtöltött nagyter­mében zajlott le a Nógrád Kereskedelmi Vállalat ün­nepélyes termelési tanács­kozása. Az 1987.^ évi mun­káról, az idei feladatokról dr. Institórisz András igaz­gató számolt be. Az elmúlt esztendőben a kollektíva jelentősen túlszár­nyalta célkitűzéseit, s ezzel történetének legsikeresebb évét zárta. Az erősödő ver­senyhelyzetben pedig tovább javította piaci pozícióit. A kiskereskedelmi forga­lom mind a megyei, mind az országos átlagot tekint­ve jelentősen nőtt. Az alap- tevékenységből származó be­vétel elérte a 2 milliárd 107,8 milliót, amely 337 millióval haladja meg az 1986. évit és 10,4 százalék­kal a tervezettet. Sikeresen folytatták az 1985-ben meg­kezdett nagykereskedelmi tevékenységet, melyben nagy szerepe volt a szállítói és a évét zárták szocialista áruházi cserekap­csolatok szélesítésének. Az előző esztendőben konver­tibilis export-import ügyle­tekkel is bővítették tevé­kenységüket, amelynek ér­téke 14,8 millió forint. Emellett importból csaknem 30 millióval bővítették az árukínálatot. Előrelátó be­szerzési és termeltetési mun­ka tükröződik a közvetlen termelőktől felvásárolt több mint 300 millió forintot képviselő árukban, amely 56 százalékkal haladja meg az 1986. évit. A gazdálkodás eredmé­nyesebbé válásában nagy szerepe volt a korszerű ér­tékesítési formák széles körű elterjedésének. Ennek ered­ményeként ebben a forrná-, ban üzemel a hálózati egy­ségek 72 százaléka; 10 szer­ződéses, 25 jövedelemérde­keltségi bolt bonyolítja le az áruforgalom 68 százalé­kát. A bolthálózat 31 mil­lió forint értékben csaknem 4.300 négyzetméteres alapte­rülettel bővült. Rekonstruk­ciókra pedig 10 millió fo­rintot áldoztak. Az 1986-os dinamikus fejlődés után tovább javí­tották eredményességüket. Elért nyereségük 41,9 szá­zalékkal haladja meg az előző évit, s eléri a 73,5 millió forintot. Mivel a for­galombővülés csaknem kizá­rólag termelékenységből származik, a hatékonyság növelésével összhangban az 1 főre jutó kereset a terve­zett 4,6 százalékkal szem­ben 9,93 százalékkal nőtt, és csaknem 72 ezer forin­tot jelent. A sikerekhez nagymértékben hozzájárult a 44 szocialista brigád. Az idei feladatok nehe­zebbek és bonyolultabbak, ezért piaci pozíciójuk meg­tartását, lehetőség szerinti emelését tűzték ki célul. A beszámolót követően miniszteri, szakszervezeti és vállalati kitüntetéseket vet­tek át a legjobb dolgozók, kollektívák. Nyikolaj Rizskov magyarországi látogatása A Magyar Szociailiista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására április 18-án, ma hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. (MTI) Kommunista műszakok Három vállalatnál több mint kétezer ember Szombaton a megyeszék­hely három vállalatánál tar­tottak kommunista műsza­kot. A Nógrádi Szénbányák üzemeiben több mint ezren töltötték szabadnapjukat munkával. A föld alatti frontokon fejtettek, s körül­belül 500 tonna szén került a felszínre. A külszínen, *a nagybátonyi gépüzemben 400-an dolgoztak. Az ipa­rosok saját munkájukat vé­gezték, az anyagraktár dol­gozói pedig egy új rakodó- területet alakítottak ki. A gépüzemi „irodisták” a főút melletti részt csinosították. Működött a szénosztályozó és dúsítómű is. A műszaki alkalmazotti állomány sem tétlenkedett. Kányáson például a kül­színen végeztek fizikai mun­kát. A föld alól felszínre küldött, fölöslegessé vált anyagokat pakolták ki a csillékből, illetve fát és biz­tosítóelemeket küldtek a mélybe. Ménkesen és Szo­rospatakon az alkalmazottak teherautókkal a MÉH-be szállították a hulladékot. Az igazgatóság dolgozói a gyurtyánosi pihenőpark­ban a tereprendezés mellett, a május 1-i majálist készí­tették elő. Voltak azonban osztályok, ahol iratokat ren­deztek, illetve selejteztek. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban is közel ezer dolgozó termelt szom­baton. Itt két részletben zajlott le a kommunista mű­szak. Április 9-én, 300 sze­mély dolgozott; azok, akik most éjszakai, illetve dél- utános műszakban tevé­kenykednék. A két nap eredményeként 5,1 millió forint termelési értéket állí­tottak elő, amelyből csak- nek 300 ezer forinttal növe­lik a vállalat szociális jut­tatásokra fordítható alapját. A legutóbbi szombaton egyébként 720 darab készü­léket és 23 tonna áruönt­vényt gyártottak. A Vegyépszer salgótarjáni gyárában 200-an dolgozták. A fizikai munkások a BVK és a DKV számára készülő berendezéseket készítették, míg az alkalmazottak a gyár területén parkosítottak, ta­karítottak és a kerítést fes­tették. A befolyt pénzt szo­ciálpolitikai célokra kíván­ják felhasználni. Exportra készültek az olajkályhák az SVT-ben. Gyűrúházas gázmérőelem megmunkálását végzi Sírkő Sán­dor és Szabó Szaniszló a Vegyépszer salgótarjáni gyárában. — Fotó: Rigó — ! < <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom