Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

2 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 18.. HÉTFŐ Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről tanácskozott a salgótarjáni pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról.) pedig a testületi rendezvé­nyen elhangzottakat ismer­tette, akárcsak Mátyus Mik­lós, a BRG művezetője. Figyelemre méltó gondo­latokat adott közre fölszó- lalásában Lakatos József, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek pártbizottságának titká­ra, aki kifogásolta, hogy a gyári munkások véleménye nem kellő súllyal jelent meg a testületi előterjesztésben. Ügy vélte, hogy a dokumen­tumtervezet nem ért el mozgósító hatást az emberek körében, mert hiányzik be­lőle az egyértelmű feladat- meghatározás, ezzel szemben sok benne az általános, köz­helyszerű megfogalmazás. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy a vélemények „szinte­tizálása” szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen magában hordozza a „kozmetikázás” lehetőségét, célszerűbb ka­tegorikusan megfogalmazni: mivel ért egyet a párt, és mely nézeteket nem tudja el­fogadni. Ezután Nyerges Zoltán la­kóterületi párttitkár ismer­tette a város északi részén élők véleményét, majd Géczi János, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára kért szót. Beve­zetőül a párttestületek azon felelősségteljes munkájára utalt, melynek során ösz- szegzik a taggyűlési viták tapasztalatait, s eljuttatják azt a felsőbb szerveikhez. Ez az együttgondolkodás a vég­rehajtás egységének zálogát is jelentheti, fogalmazott az első titkár, hozzátéve azon­ban, hogy a teendők meg­valósításával nem kell várni a pártértekezletig, hanem máris hozzá kell látni a he­lyi feladatok végrehajtásá­hoz. A továbbiakban a vita sokszínűségét, a szóbeli ki­egészítést minősítette pozi­tívan Géczi János, hangsú­lyozva, hogy az állásfoglalás egy tervezet, amely épp a tagság véleménye, javaslata által lesz teljes. Ezek után néhány, a vitában elhang­zott felvetésekre válaszolt a megyei pártbizottság első titkára, majd a párt vezető szerepének értelmezéséről, a párttagságnak a különféle döntések előkészítésében va­ló érdemibb részvételéről, a tisztségviselők választási rendjének újszerű elemeiről, a társadalmi ellenőrzés fon­tosságáról szólt. Végezetül áttekintette az állásfoglalás- tervezet néhány fontosabb megállapítását, értelmező megjegyzéseket fűzve hozzá. Sándor László, a városi pártbizottság első titkára a vita-összefoglalóban azt ja­vasolta a testületnek, hogy bízza meg a végrehajtó bi­zottságot, hogy az elhang­zottaknak megfelelően dol­gozza át és véglegesítse a megyeszékhelyi állásfogla­lást, amelyhez mellékeljék a kisebbségi véleményeket is. A pártbizottság tagjai­nak, valamint a meghívott gyár- és intézményvezetők­nek, a társadalmi szervek képviselőinek pedig arra hívta fel a figyelmét, hogy mindennapi munkájuk során hasznosítsák a taggyűlése­ken felvetett észrevételeket, véleményeket. A testület mindkét javaslatot elfogadta, majd a salgótarjáni pártbi­zottság ülése egyéb, szerve­zeti kérdések tárgyalásával ért véget. Hegölték Abu Dzsihadot Szombatra virradóra Tu­niszban lelőtték Halil al- Vazirt, ismertebb, mozgal­mi álnevén Abu Dzsihadot, a palesztin felszabadítási hadsereg főparancsnokhe­lyettesét, Jasszer Arafat egyik legközelebbi munka­társát — jelentette a ku­vaiti hírügynökség palesztin forrásokra hivatkozva. A gyilkosságot szombat hajnalban 1.30 és 1.45 óra között hajtották végre, majd a merénylők két bérelt Volkswagen kisbuszon és -egy Peugeot kocsin az onnan 10 kilométerre lévő tenger­parti Rauad-erdőhöz hajtot­tak. (Nem hivatalos meg- állapítás szerint a tettesek a tengeren hagyták el az or­szágot.) A vizsgálat szerint Abu Dzsihad revolverével ■megpróbált szembeszállni a kommandóval, de azok va­lósággal szitává lőtték: a szobában több mint hetven töltényhüvelyt találtak. A támadók előzőleg hangtom- pítós fegyverekkel agyon­lőtték a palesztin vezető két testőrét és kertészét. A PFSZ tuniszi forrásai ezt az első közlést annyival egészítették ki, hogy a ház­ba behatolókat a ház körül további másfél-két tucat kom­mandótag biztosította. Elő­zőleg fejlett technikával el­vágták az épület telefon- és riasztóvonalait, mégpedig úgy, hogy a közeli Szidi Bu- sid-i rendőrkapitányságon ezt nem észlelték. Abu Dzsihad meggyilkolásában hárman vettek részt, egy nő pedig végig videóra vette az akci­ót. Másik négy kommandó­tag papírok, dokumentumok után kutatott a házban. Az eddig feltárt nyomok azt jelzik, hogy a gyilkos­ság kitervelői igen tájéko­zottak voltak a helyszíni viszonyokról, akciójuk min­den fázisát részletesen meg­tervezték, s abban a szüksé­ges eszközökkel bőven ellá­tott, nagy erők vettek részt — közölték e források. ☆ Legkevesebb 15 halálos áldozata és mintegy 100 se­besültje van az Abu Dzsihad (Halil al-Vazir) meggyilko­lása nyomán a megszállt te­rületeken kirobbant szomba­ti zavargásoknak — jelen­tette az izraeli rádió. A he­ves megmozdulások miatt az izraeli hadsereg vasárnapra lezárta a megszállt területek nagy részét, a palesztin me­nekülttáborokban pedig ki­járási tilalmat vezettek be. A géprablók várnak Tisztelgés 1. István emléke előtt Sok ezer ünneplőbe öltö­zött ember gyűlt össze ■szombaton az esztergomi Várhegyen emelkedő bazi­likánál, ahol ünnepélyes külsőségek között fogadták egyik legjelentősebb István- ereklyénket a Szent Jobbot. Pontosan 11 órakor — ami­kor megkondultak a bazili­ka harangjai — a templom előtti Mária-szoborhoz ér­kezett a becses ereklyét szállító páncélautó. Paskai László esztergomi prímás ér­sek és kísérete fogadta a Szent Jobbot. Ott volt az ünnepségen a társadalmi és állami életünk számos kép­viselője. A Szent Jobbot tartalmazó, gazdagon díszí­tett ereklyetartót a bazilika ■központi oltára előtt helyez­ték el. Ott hangzottak el a ■naigv király életművét mél­tató ünnepi beszédek. Elő­ször Paskai László tisztel­gett a Szent Jobb előtt. El­mondta, hogy első szent ki­rályunk halálának 950. év­fordulóján kegyelettel emlé­kezik a magyar nép az or­szágalapító művére, az egy­ház szervezőjére, nemzetünk első nagy apostolára. Az ereklye országjárásának el­ső állomása a régi királyi városba, az esztergomi vár­ba vezetett. I. István király itt nevelkedett, innen irá­nyította az országot és ő építtette az érsekség lelki központját alkotó székes- egyházat. Az érsek után Havas Mik­lós, a Hazafias Népfront Ko­márom Megyei Bizottságá­nak titkára mondott beszé­det. Utalt arra, hogy a ma­gyar települések lakói azzal az elhatározással hajolna« meg az államalapító emléke előtt, hogy örökségét hűsé­gesen megőrzik, s azt mun­kájukkal, tudásukkal gyara­pítják. Hangsúlyozták, hogy magyarnak lenni ma is egyet jelent a haza, a haladás ügyének vállalásával, az át­fogó reform kibontakozásá­val. Végezetül Németh Vin­ce, az esztergom-szentgyörgv. mezői egyházközség világi elnöke köszöntötte a hívők nevében a történelmi erek­lyét. Az ünnepi köszöntők a Himnusz eléneklésével feje­ződtek be. Délutáni ünnepi misékkel és I. István király éleiét méltató irodalmi mű­sorokkal folytatódott a prog­ram. Vasárnap az újabb szent­misék után ugyancsak ünne­pélyes külsőségek között bú­csúztatták el az egyház és a városi tanács képviselői a Szent Jobbot. Esztergom után május 7-én és 8-án Veszp­rémben, majd az ország va­lamennyi püspöki székhe­lyén bemutatják az ereklyét. A kuvaiti gép elrablói va­sárnap délelőtt arab nyelvű rádióüzenetben közölték: meghatározatlan időre eláll­nak követelésüktől, hogy az algériai hatóságok feltöltsék üzemanyaggal az algíri nem­zetközi repülőtéren veszteg­lő óriásgépet. Korábban azt követelték, hogy töltsék fel üzemanyaggal a gépet, mert másutt akarják „rendezni a számlát Kuvait- tal”. Azzal fenyegetőztek, hogy megölik a gépen lévő valamennyi kuvaiti állam­polgárt, ha a kuvaiti hatósá­gok nem engednek el 17 terroristát. ikolaj Rizskov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke 1929-ben született, orosz nemzetiségű. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956 óta tagja. Tanulmányait a Kirov ne­vét viselő uráli műszaki fő­iskolán végezte. Utána, 1950-ben, művezetőként kez­dett dolgozni az uráli Or- dzsonikidze nehézipari gép­gyárban. Az üzemben végig­járta a belső ranglétrát: részlegvezető, hegesztési fő- technológus, igazgatóhelyet­tes, majd 1965-től a gyár fő­mérnöke. öt évvel később már az uráli üzem igazga­tója, majd ezt követően az Uralmas termelési egyesülés vezérigazgatójává nevezik ki. Politika és nyilvánosság Befejazodött a debreceni konferencío A szekcióülések vitáinak összegzésével folytatódott szombaton a Politika és nyilvánosság című országos szakmai tanácskozás, ame­lyen politikusok, kutatók, vezető újságírók vettek részt. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője, „A társadalmi nyilvánosság ér­telmezése és szerepe a szocialista építés mai sza­kaszában” témájú szekció vezetője elmondta, hogy a vita résztvevői a társadal­mi nyilvánosság pontos ér­telmezése érdekében átfogó elméleti kutatást szorgal­maztak. Legyen kritikai elemzés tárgya a politikai nyilvánosság mai hazai gyakorlata, s kapjon na­gyobb figyelmet a párton belüli nyilvánosság kérdése — mondották. Kulcsár Kálmán akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkárhe­lyettese „A politikai intéz­ményrendszer és a társa­dalmi nyilvánosság'’ szekció vezetője a vitában elhang­zott gyakorlati és elméleti kérdéseket összegezte. Fog­lalkozott a politikai intéz­ményrendszer szervezeti átalakításával és működésé­vel. majd elemezte az ál­lampolgári jogok és a nyil­vánosság összefüggéseinek, az önkormányzati jelleg, il­letve a helyi nyilvánosság szerepének elméleti kérdé­seit. Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda főszerkesz­tője, „A tömegkommuniká­ciós nyilvánosság szerepe napjainkban” szekció veze­tője a vita kapcsán a poli­tikai intézményrendszer re­formja és a sajtónyilvános­ság kölcsönhatását hangsú­lyozta. Kiemelte, hogy a politikai rendszer, a politi­kai vezetés és a sajtó közös érdekeken alapuló, a társa­dalmi fejlődést segítő jobb partneri viszonyára van szükség. A vitavezetők összefog­lalói után Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára mondott zárszót. A beveze­tőben hangsúlyozta: a ta­nácskozás szakmai vitáiban megfogalmazott gondolatok, az elhangzott javaslatok, a kialakított álláspontok sokféleképpen hasznosítha­tók. Figyelmet érdemelnek a felvetések azért is, mert noha szakmai jellegű volt a tanácskozás, a résztvevők véleményük megalkotása­kor figyelembe vették a mai politikai realitásokat. Olyan reformidőszakban élünk, amikor forradalmi feladatokat kell megoldani — mondotta. Ilyen nagy ívű, nagy jelentőségű tennivaló­kat jól működő, tartalmas nyilvánosság nélkül nem le­het véghezvinni, ezért a nyilvánosságot nagy erőnek ítélte. Különösen a reform- időszakban növekszik a sze­Az uráli ipari tröszt élé­ről 1975-ben a moszkvai nehézipari és közlekedési gépgyártási minisztériumba került, ahol első miniszter- helyettesként dolgozott egé­szen 1979-ig, amikor is az ál­lami tervbizottság, a nagy­hatalmú Goszplan első el­nökhelyettese lett. 1982-ben az SZKP Köz­ponti Bizottságának novem­beri ülésén Nyiikolaj Rizsko- vot a KB titkárává válasz­tották, egyben őrá bízták az SZKP KB gazdasági osz­repe, segíthet abban, hogy a társadalom minden réte­gét áthassa a változás szük­ségességének érzése. A programalkotás még nem fejeződött be, de nem sza­bad tovább várni a társa­dalmi cselekedetekkel, az intézkedésekkel. Mivel nem lezárt folyamatról van szó, így a reformok előkészítésé­ben és megvalósításában is szerepet kap a nyilvánosság. Ezzel összefüggésben figyel­meztetett, hogy a nyil­vánosság, amely csak a tár­sadalom sebeit mélyíti, csak önmarcangoló, csak leleplező, nem szolgálja, ösztönzi' a cselekvést, a munkát. A továbbiakban kiemelte, hogy szabadság és demok­rácia nincs nyilvánosság nélkül, a nemzeti érdek általános megfogalmazása nem lehet egyetlen intéz­mény előjoga. A nemzeti érdek képviseletét és érvé­nyesítését az intézményrend­szer különböző szintjein kell megvalósítani, ám ez jelenleg érdekkonfliktusok­tól terhes. Ezért is van szükség a mai politikai in­tézményrendszer megújítá­sára, hogy az segítse gaz­dasági fejlődésünket és a kibontakozást. Átalakításá­hoz meg kell ragadni a nyilvánosság adta lehetősé­geket. Ez annál eredménye­sebb lesz, minél szorosabb az együttműködés a poli­tikai vezetők és az újság­írók között. Ez egy olyan partneri viszonyban való­sulhat meg, amelyben köl­csönös a bizalom, s létre­jönnek annak objektív és szubjektív feltételei. Az utóbbiak közé sorolta mind a közéleti szereplésben szükséges képességeket, mind a felelős újságírói magatartást és szakmai fel- készültséget. A politikai nyilvánosság meghatározó eleme, hogy a párt hogyan tájékoztatja a közvéleményt. Ezzel össze­függésben Berecz János ki­jelentette: ma az átalaku­lás, a gazdasági-társadal­mi kibontakozási program megvalósításának időszaká­ban, a politikai intézmény- rendszer átépítésekor teljes nyilvánosságra van szükség. A párt a nyíltság politi­káját folytatja, és ez a nemzet, az ország és az itt élő nemzetiségek iránti fe­lelősségéből ered. Ez csak abban a folyamatban me­het végbe, amelyben min­den párttag részese az ér­dekek összegzésének, a po­litika kialakításának. Ez a szemlélet vezérelte a Köz­ponti Bizottságot akkor, amikor minden érdeklődő­höz igyekezett eljuttatni az országos pártértekezlet ál­lásfoglalás-tervezetét. A társadalmi nyilvánosság szempontjából alapvetően fontos, hogy a párton belül korlátlan legyen a nyilvá­nosság. Ez egyelőre csak hézagosán érvényesült: job­tályának vezetését is, tehát a szovjet népgazdaság teljes pártirányítását. Három év­vel később, a nagy jelentősé­gű 1985. áprilisi KB-ülésen, amikor már Mihail Gorba­csov az SZKP főtitkára, Rizskovot beválasztják a Politikai Bizottságba, s még abban az esztendőben, szep­tember 27-én a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nevezik ki. A szovjet kormányfő 1981 óta tagja az SZKP Központi Bizottságának. Az elmúlt bára csak a tagság részé­ről a vezető szervek felé áramlik gyors, hiteles infor­máció. Ellenkező irányban már lassabb, s nem elég tartalmas a tájékoztatás. Pedig az alapszervezetekben dolgozó mindennapi mun­kájához elengedhetetlen a beavatottság. A megfelelő ismeretek —, amelyek köz­readásával nem szabad késlekedni — hatékonyabbá tehetik az egész párt tevé­kenységét. Semmit sem sza­bad elhallgatni, ami min­den állampolgárra vonat­kozik, viszont lehetnek a pártnak belső ügyei, ame­lyek csak a tagságot érintik. A tájékoztatás kérdéseivel foglalkozva Berecz János el­mondta: a párttagság, vál­lalva történelmi küldetését a nemzet sorsának alakítá­sában, nem mondhat le ar­ról, hogy a megfelelő esz­közökkel, módszerekkel esz­mei, politikai ráhatással be­folyásolja a sajtót. Szólt az utóbbi időben sok kritikát kapott egyoldalú tájékozta­tásról is. Kijelentette; ez veszélyes akkor is, ha csak az elégedetlenségnek, és ak­kor is, ha csak az elégedett­ségnek, adnak hangot. Ká­ros az is, ha a sajtó, csak a sértett érdekeit képviseli, s rossz az a gyakorlat, ame­lyik csak az éppen érvénye­sülő érdekeknek ad teret. A vitában elhangzott észrevételek közül több fel­vetésre is reagálva elmon­dotta, hogy a politikai intéz­ményrendszer átalakításá­hoz szükség van a közvé­lemény megértő, biztató tá­mogatására. Miközben min­den átalakul, születnek új, még helyet kereső intézmé­nyek. Űgv vélte azonban, hogy napjainkban egy újabb országos politikai ifjúsági szervezet létrehozása nem lenne hasznos, mert meg­osztaná a fiatalságot, poli­tikai ütközések gerjesztésé­vel elvonná a figyelmet a nemzet előtt álló fő tenni­valókról és gyengítené a cse­lekvéshez szükséges kölcsö­nös bizalmat. Berecz János végezetül beszélt egy új közmegegye­zés kialakításának szüksé­gességéről. Ezt a közmeg­egyezést a jövőben a meg­reformált, az érdekek kife­jezésére és érvényesítésére alkalmas politikai intéz­ményrendszernek kell nap, mint nap megteremtenie. Szólt arról is, hogy az ideo­lógiai megújulás nem je­lentheti minden konkrét in­tézkedés ideológiai magya­rázatát. A politikai, gazda­sági lépések megismertetése, elfogadtatása csak a sajtó­nyilvánosság lehetőségeivel élve történhet, ez a feladat a tömegtájékoztatásra hárul. Berecz János zárszava után Lakatos Ernő mondott köszönetét a rendező szer­veknek és a közreműködők­nek. majd bezárta a tanács­kozást. három választási időszakban küldöttként képviseli válasz­tóit a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsában, illetve az Oroszországi Föderáció ta­nácsában. Az 59 éves politi­kus számos magas kitünte­tés birtokosa: két alkalom­mal kapta meg a Lenin- rendet és a Vörös Csillag Érdemrendet, ugyancsak két alkalommal ítélték oda ne­ki a Szovjetunió Állami Dí­ját. Az SZKP XXVII. kongresz- szusán ő terjesztette elő a szovjet gazdaság ezredfor­dulóig szóló teljes átalakítá­sát felvázoló előadói beszé­det, s rá, mint kormányfő­re, hárul e munka megszer­vezésének és irányításának felelőssége. Rizskov első íz­ben látogat Magyarország­ra. Vendégünk: Nyikolaj Rizskov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom