Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
1988. ÁPRILIS 13., SZERDA NOGRAD 3 flz idei terv 13,3 millió egységtermék Híradás a szécsényi téglagyárból Cselekvésre ösz*önrő gondolatok Taggyűlési viták a partertekezleti allasfoglalas-teruezetröl Salgótarjáni Kohászati Üzemek Kívánatos őszinteség Második idényét kezdte a 140 millió forintos költséggel korszerűsített szécsényi téglagyár. Bő két hónapba tellett a gépi berendezések karbantartása, az elhasználódott alkatrészek kicserélése, s ezek a munkálatok összességében jól sikerültek. Nem egészen egy hónappal ezelőtt, március közepén indult meg a termelés. Miskolczi István gyárvezető elmondta: az idén 13 millió 300 darab kisméretű egységtéglát kell gyártaniuk. Kétfajta téglát állítanak elő. A kapacitás 70 százalékát lekötő HB—38-as kézi falazóblokk tíz kisméretű tégla tömegével egyenlő. Nagy pórustérfogatú, üreges, a pórusságot az alapanyagba kevert éghető anyag biztosítja, amely kiégés után apró üreget hagy maga után. A termék a legmesz- szebbmenőkig megfelel a hőtechnikai előírásoknak. A kettősméretű, vagyis két kisméretű téglával felérő tégla hasonlóképpen lyukacsos, vakolás nélkül is kielégíti a hőtechnikai követelményeket. A gyárban jelenleg hat- vanan dolgoznak. Az alapanyagot a közeli bányából nyerik. Az agyaghoz éghető anyagként szenet és fűrészport kevernek, a gyártás teljesen automatikus. Ez évi tervét december közepére szeretné teljesíteni a kollektíva. A szécsényi téglákat az észak-magyarországi és a Budapest környéki Tüzép- telepeken értékesítik. Fotó: Bábel László Azt tartják a hengerészek, hogy a kollektíva hangulatát legjobban a gyárrészlegi vörössarokban lehet megszondázni. Ha a vörössarok rendezvényeire a jókedv a jellemző, akkor nagy biztonsággal feltételezhető, hogy rendben mennek itt is, s a szélesebb hazában is a dolgok. S persze, így igaz ez ellenkezőleg is... Nos, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hengerműi pártalapszervezete ebben a helyiségben tartotta meg legutóbbi taggyűlését. Az alapszervezet 75 tagja közül mintegy ötvenen foglaltak helyet pontosan két órakor, hogy véleményt mondjanak a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete előtt közreadott állásfoglalás-tervezetről. Bogár Gyula, alapszervezeti párttitkár minden formalitást mellőzve, ennyit adott útravalóul a vitához: — Az őszinteséget mind a kiadott anyag, mind helyzetünk megkívánja. Megígérem, hogy az elhangzottakat minden „finomítás”, a legcsekélyebb kozmetikázás nélkül továbbítom. A bizalmik és bizalmihelyettesek a taggyűlésre már a pártcsoportokban mondottak gondos összegzésével érkeztek. Ki árkus papírokra, vagy egyetlen picinyke noteszlapra hagyatkozva, ki memóriájára támaszkodva, tudatta a pártcsoportban hallott nézeteket az alapszervezettel. Pál András Zsolt: — Két nappal ezelőtt adták kezünkbe e kis füzetet. Remélem, a döntési folyamat gyorsításán, amiről az anyagban olvastunk, nem azt kell érteni, hogy a párttagságnak most már rendszeresen ilyen kevés ideje maradjon nagy horderejű kérdések megvitatására. ..! Nem egészen értjük a konzultatív tanácsadó testületek létrehozásának szükségességét. Ha egy területi pártvezető nem tud választ adni a felmerült kérdésekre, ne töltse be tisztségét. Tökéletesen igaz, amit a tervezetben olvastunk, hogy az oktatási rendszert jobban hozzá kell igazítani a foglalkoztatás változásaihoz. Hozzátesszük, mérjék fel pontosan a szakmunkáshiányokat, s válaszoljanak gyorsabb képzéssel az eleven gondokra! Ferencz Géza: — Az árváltozások végrehajtása példásan gyors volt, a bérreformról viszont alig hallani. És most idézek egy sort a tervezetből: „...a kulturális kínálatban az értékek rovására teret nyertek az ízléstelen, silány, eszmeileg zavaros művek és produkciók.” Napi tapasztalataink is ezt támasztják alá. Csak azt nem értjük, hogy mit csinálnak a kultúra felelős vezetői, ha ezt nem tudják megakadályozni? Hogy engedhetik meg, hogy 50—60 forintos helyárral szemetet vetítsenek a mozikban? Ketykó Viktor: — Támogatjuk a pártdemokrácia szélesítésére tett javaslatot, egyetértünk a kettős jelöléssel. Ügy látjuk, szinte minden szinten fiatalításra van szükség. A kétciklusos választási rendszerrel azonban csak részben értünk egyet. A politikai tisztánlátás ugyanis nem mindig az idő függvénye, legyen inkább a rátermettség az irányadó! Nem hallunk mostanában a munkásosztály vezető szerepéről, ezt az állásfoglalásból is hiányoljuk. Miklós Ferenc: — A kétciklusos választás ígéretesnek tűnik, de nem látjuk egészen tisztán, kikre vonatkozik. Az állásfoglalás nézetük szerint jó, az eredmény a megvalósításon múlik. Túrán Sándor: — A mi csoportunk meg úgy találta, hogy a célok általánosak, s kevés a kontkrétum. Javasoljuk, hogy vizsgálják felül a tagdíjrendszert. A lakás- helyzetet tárgyaló passzusnál szembetűnő a főváros kiemelése. Budapest és vidék között már így is óriási a különbség a lehetőségekben. Ügy gondolom, hogy a helyzettel való őszinte szembenézés, a feladatok megfogalmazása még mindig kevés. A tettek kellenek és ehhez konkrétabb állásfoglalás. Lukács Béla: — Javasoljuk, hogy az irányító testületek legalább 70 százalékát az alapszervezetek válaszszák! Tarján András: — Szerintünk is sok az általánosság a dokumentumban. Az ipar szerkezetváltásának módját is jó lenne megjelölni: ha ugyanis csak alulról jövő kezdeményezésként fogjuk fel, úgy belebukunk, hiszen a vállalatok pénzét keményen megcsapolják. Nem értjük, hogy most miért van szükség konzultatív, tanácsadó testületek létrehozására, miután döntés-előkészítő, véleményező munkabizottságok eddig is működtek a politikai és állami szervek mellett. A leendő bérreform adórendszerrel való kapcsolódásai minket is aggasztanak: az esetenkénti többlet- jövedelmek a magasabb adósávba esnek, mi marad belőlük? A vita parázs hangulata, a heves kritizálókedv szimpatikus. Egy lépéssel azonban innen is tovább kell lépni: a párttagság véleményét híven tükröző állásfoglalást is úgy lehet csak- végrehaj- tani, ha saját munkahelyünket, önnön produktumunkat hasonlóképpen szókimondó bírálat tárgyává tesszük, s ennek megfelelően cselekszünk. — sz. m. — Mázsa, termelőszövetkezet Ellentmondásos intézkedések — sürgető teendők A Nézsai Május 1. Termelőszövetkezet pártalap- szervezetének 30 tagja van. Csak egvharmaduk nem volt jelen — a sürgős tavaszi munkák miatt — a taggyűlésen, ahol Papp Árpád párttitkár vitaindítójában röviden szólt az állásfoglalás tervezetéről, majd a hozzászólások következtek. Egyetértek a dokumentum- tervezettel — fogalmazta meg véleményét az első felszólaló. — Ám a nyelvezete nem elég közérthető A mezőgazdasági nagyüzem dolgozói közül többen foglalkoztak a dokumentum gazdaságpolitikai megállapításaival. Egyebek között rámutattak arra, hogy az új szabályzók miatt nehezebbé vált a hasonló adottságú termelőszövetkezetek helyzete. Ellentmondást látnak a központi intézkedésekben. Legutóbbi példát erre éppen a földkerületek bérbe adása hozta. Ugyanis míg a nagyüzem gazdálkodik egy területen, addig az adómentes, ha viszont a kistermelő bérli, akkor a magas bérleti díj mellett adót is fizetnie kuJJi. Ez a rossz termőhelyi adottságú területen senkit sem ösztönöz arra, hogy vállalkozzon. A párttagok közül többen elismeréssel szóltak arról, hogy a felelősséggel az anyag a korábbiakhoz képest nagyobb kritikával foglalkozik. Ám hiányolják azokat a konkrét lépéseket, amelyek a megújuláshoz, a gyökeres változáshoz vezetnének. Többen úgy kapcsolódtak ehhez a gondolatkörhöz, hogy elmondották: hiába készítettek és kíszítenek maguk is különböző terveket. Áz Idei esztendő első negyedévében 17# tonna szalag- acélt szállítottak iráni exportra a Salgótarjáni Kohászati üzemek hideghengermű gyárrészlegében. Ezen kívül gyártottak még különböző mennyiségben NSZK, holland, ciprusi, csehszlovák és NDK megrendelésre is. Balassagyarmati Kábelgyár „Magunkon 77 kezdjük... Csak közösen tudunk megfelelni azoknak a szigorított követelményeknek, melyeket az idei év jelent a szövetkezet számára. E alap- gondolat köré fogalmazódott meg a Pásztói Faipari Kisszövetkezet 1988. évi gazdasági terve. Tevékenységi területükön egyre élesedik a konkurenciaharc és a gazdasági szabályozó rendszer sem engedi a lazítást. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy változatlan árbevétel, termelési érték és létszám mellett a terv csak 4,5 millió forint nyereséget irányoz elő, ami alig több mint a fele, az elmúlt évi teljesítménynek. Beruházásra 1 millió forintot költenek, a bogácsi üdülő befejezésére pedig 200 ezer forintot fordítanak. Képünkön: kémiai laboratóriumban használatos mosogató készül. . (bencze) Bent még javában zakatol az üzem, kezdik a műszakot a délutánosok, kint a portán túl pedig kezdődik egy más világ. Buszok, autók viszik haza a kábelgyári munkásokat: kit csupán a városba, kit a környező településre, hogy aztán ezt a szép tavaszi délutánt otthon, a családdal töltsék. Itt, a tanácskozóteremben a hármas számú alapszervezet kommunistái hallgatják Varga István pártalap- szervezeti titkárt, aki a korábbi pártcsoportüléseken elhangzottakat ismerteti. Lényegretörő, tömör, markáns mondatok, amelyek mellőzik a „jólfésültséget”. Azt mondja a titkár, nem értik az emberek, hogy egy- egv problematikusabb helyzet fölismerésétől, a döntés meghozatalától, a megvalósulásig miért volt olyan hosszú az út? Mért kellett megvárnunk a helyzet ilyen alakulását? „A felelősségre vonást meg kell tenni, s ezt nyilvánosságra kell hozni!” — így a továbbiakban. Aztán a pártfegyelem kapcsán elhangzik az is, hogy ez az újtípusú gondolkodás nagyobb felkészültséget követel a párttagoktól is; „aki nem képes megfelelni e feladatoknak, annak nincs helye a pártban”. Rokonszenves ez a megállapítás, hiszen miként lehet másoktól többet követelni, ha mi magunk sem teszünk meg mindent?! Bár a véletlen hozta így, ám mégis szerencsésen találkozott a taggyűlés két napirendje. Ugyanis, elsőként az országos pártértekezlet állásfogalás-tervezetét, másodikként pedig a pártmegbízatásokat vitatták meg a jelenlévők. Nos, ebben a kábelgyári alapszervezetben szinte képviselve van az egész balassagyarmati közélet, van közöttük: ^munkásőr, könyvterjesztő, propagandista, értelmiségi, klubvezető, sportszervező, lakáselosztásibizottság-tag, szakszervezeti bizalmi, KISZ-titkár, szakosztályelnök, TIT-előadó, munkahelyi döntőbizottsági elnök... hogy csak néhányat említsünk. Föl is rótták többen a tagság közül egyiküknek, hogy „a pártoktatáson való részvétel” nem lehet önmagában pártmegbízatás, ha mások ennyi mindent vállalnak és csinálnak, akkor ne húzza ki magát senki a sorból... Ezt a kitérőt csupán azért érdemes fölemlíteni, mert jelzi, hogy nem a „partvonalon kívülről” mondogatják oda véleményüket, hanem maguk is végzik-teszik dolgukat, s tapasztalataik alapján foglalnak állást egy- egy kérdésben. Puszta István anyagellátási osztályvezető péládul azt szorgalmazta, hogy rendezni kellene a KGST gazdasági kapcsolat- rendszerét, mert az jelenleg sok hibával küszködik, s érződik a gyárban is. Szakács Lászióné pénzügyi osztályvezető az okta- ás, a szakmunkásképzés jelenlegi gyakorlatának kérdőjeleit fogalmazta meg, Szabó László portás pedig a romániai betelepülőkkel kapcsolatos közhangulatról szólt. „Eddig csak ijesztgettük egymást, de félő, hogy most már megijedünk”, fogalmazott szellemesen. Bab- lena László kereskedelmi, igazgtóhelvettes, hozzátéve, hogy azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni a valós helyzet bírálata során, hogy a párt kibontakozási programja, a kormány munkaprogramja már markánsan jelzik a jövő teendőit, s a társadalmi-gazdasági intézkedések éppen a párt cselekvőkészségét és képességét bizonyítják. Nem volt hosszú az értekezlet, szűk órányit tartott, de a lényeges kérdésekben egyetértés mutatkozott. Tudniillik a teendők halaszthatatlanságában, a személyes részvétel fontosságában. Hogy ez nem csupán szólam a balassagyarmati kábelgyárban, arra ékes bizonyság volt Szakács Lászióné „napirenden kívüli” bejelentése. Nevezetesen, hogy e szűkebb közösség az elmúlt évi munkájával ismét a ..Kiváló” címet érdemelte ki. (ti) FdlpeasdÜU * vltaszeUem az elmúlt hetekben HriB ^ ban a páriatapsaervezetekben. Korábban a párt vtzttf csere E napokba» pártcsoportok. nlIpLe^ezetek '1’sSii tiizíck t)íii)írrtfidt‘rt a. tC ftziwpot 1
