Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
fi nögrád Romhanyban Még egy „kocsma"?... H ajlott hátú ember rendezgeti az árokpartot Romhány föútján. Takaros házak ablakain csillan meg a napfény, s bár zászlót nem látni, érezhető, hogy ünnep közeleg. Húsvét előtt járunk néhány nappal. Égbe szökő sárga templom ejti rabul az előtte bámészkodó gyerekhadat, s talán a hitvilág éppen aktuális történeteit eleveníti fel számukra kísérőjük. A nyugalmat — melybe alig hallható nesz vegyül a kerámiagyár irányából —, csak egy földgyalu fel-felbúgó motorja töri meg. Az itteniek úgy tudják, kocsma épül a tanács épületével átellen- ben. Tudják, vagy tudni vélik: nem egyre megy! Azt 'mindenképpen hozzáteszik, hogy jobban tenné a tanács, ha ruházati, vagy műszaki boltra költené a pénzét. Nevetve int le Hajzsel Ferenc, a nagyközségi közös tanács vb-titkára, mikor felemlítem a dolgot. Válasza is készen áll, hiszen épp’ a napokban számolt be feletteseinek szűkebb pátriája ellátási állapotáról, többnyire gondjairól: — Képzelje el, tavaly, abban a kemény télben még a televízió helikoptere is ellátogatott hozzánk, mert elterjedt, hogy akadozik a kenyérszállítás. Pedig még a kocsikat is mi adtuk, hogy eljuthasson a mindennapi, a környék falvaiba, s el is jutott. Hát ilyen „kacsa” ez a kocsmaügy is. Tavaly még fű nőtt ezen az üres pilac- con, ma pedig egy új, korszerű ABC-áruház és étterem első falait látják kiemelkedni, hármas összefogás eredményeként. A PA- LÖCKER és a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat 4. a tanácsunk pedig 12 millió forinttal „szállt be” az üzletbe. Majd hozzáteszi, hogy a község lakói a Bulejka-féle kocsma után vonják le azt a következtetést, hogy a ké-. szülő étterem is az italmérést szolgálja. Itt ugyanis — Rákóczi kisvendéglő a valódi neve — valóban volt konyha, de az áfész nyereség híján, megszüntette. A tekintélyes nagyságú terem^ ben manapság valóban csak toraköblögetésre gyűlnek össze az emberek, no meg a megyében csupán itt — és Romhány valamennyi kimérésében — található asztaliteke kínálta unaloműzésre S bár nem szándékom a gáncsoskodás, felvetem, hogy az épülő komplexum közvetlen közelében jelenleg is található két élelmiszer- bolt: nem luxus ez egy kicsit? — Semmiképp nem az — magyarázza Hajzsel Ferenc. — Az étterem 150 adagos konyhája fogja ellátni az óvoda melegítős konyháját, és hát az átutazó forgalomra is gondolnunk kell. A mellettünk levő fabolt kicsiny, de a merész vállalkozásnak más haszna is lesz. Évekkel ezelőtt a rétsági Börzsöny Áfész tartotta kézben községünk és vonzás- körzetének üzlethálózatát. Napjainkban már a területen van a PALÖCKER és a vendéglátó-vállalat is, azaz: kész a versenyhelyzet. Előbb, vagy utóbb rá fognak kényszerülni, hogy a romhányi igényekhez igazodjanak és megszüntessék az ellátás fehér foltjait. Ne kelljen a lakosságnak — mondjuk — egy pár zokniért Gyarmatra utaznia! A felszabaduló boltokat tehát új profillal fogják gazdagítani, ezért „érte meg” nekünk azt a 14 milliót. . . Korábbi romhányi tallózásaink idején hallottunk panaszt a zöldségellátásra, a tőkehúsforgalomra is. Mindez — úgy tűnik — novembertől lényegesen enyhülni fog. Az áfész elegendőnek vélte a kerámiagyárral szemközti ABC-t, s nem fordított figyelmet a megközelítőleg napi 1000 bejáróra. — Aki Herencsényből jár hozzánk, induláskor még, hazaérkezéskor már nem tud bevásárolni — teszi hozzá a vb-titkár. — S tudja, elég baj, hogy az iparcikkvonalon az egyetlen egységünk a barkácsbolt... A végnapjait élő „faboltban” nagy a nyüzsgés: megérkezett az utánpótlás, ennek ellenére Szabó Ildikó boltvezető- helyettes bosszankodva invitál egy kevésbé forgalmas sarokba: — Hentesáruból alig hoztak valamit. Rendelésünk javát lehúzták. Még szerencse, hogy füstöltáruból jó a készflet, mert most ezt keresik. Papír zsebkendő, meg Liberó pelenka viszont csak hébe-hóba kapható, s hiánycikk a kókuszreszelék is. — Tudja egy itteni munkás jól keres, ezért szeretne a pénzéért minőségi étekhez jutni — folytatja Ildikó. — Szalámit, meg gyulai kol. bászt keres reggelire... — Az olcsóbb kolbászt a nyugdíjasok viszik el, meg a háziasszonydk — veti oda Paulovits Lászlóné eladó. — Egyébként a lenti ABC- ben ,még van szezonáru, így mondják ... Fiatal házaspár közelít a kasszához. Homolya István és felesége törzsvásárlók a 125. számú boltban: — Talán Romhány legjobban ellátott üzlete ez, azért járunk vissza — mondja a férj. — Az eladók velünk egykorúak, ezért is szeretünk betérni. Különben Is: a gyár előtti ABC- ben szinte mindent elkapkodnak egy perc alatt... — Gondunk inkább akkor van, amikor egy vacak cipzárért Gyarmatra, Vácra, vagy Rútságra kell beutaznunk — így a felesége. — A butikokban van ugyan, de drágán ... Valami ilyesféle üzletet építtethetett volna a tanács... A jó időt kihasználva szépen halad a munka a szemközti oldalon. A rétsági építőipari szövetkezet mesterei már végeztek az egyik fal- résszel, melybe a- nyílászárók is a helyükre kerültek. Kameránk viszont erősen íngerli a dózer vezetőjét: mérgének okát a többiek sem ismerik, csak legyintenek: „Rossz napja van!” K icsit távolabb, úgy kétszáz méterre találjuk meg a barkácsbolt rendezett, jól befűtött üzlet- helyiségét. Vezetője, Spitzer Sándorné, mégis panasszal kezdi: — Kicsi az árualap, alig 800 ezer forint. Legalább egymillió lehetne... Az itteniék nem elégedettek, ha a Városból érkezőnek tetszik is a kínálat. A gázprogram kapcsán például sokan igényelnének gáztűzhelyet, de ma is csak kettőt .kaptam, abból is rögtön elkelt az egyik. Fiatal ember lép a boltba, s autójavításhoz szükséges felszerelést keres: — Csak próba szerencse alapon néztem be — mondja —, mert volt már, hogy elcsíptem egy-két szükséges dolgot. Azért sem kellett Vácra mennem! Ahogy a „kifláiközség” könyökéhez érünk, s sütöde mellett találjuk a térség egyetlen panzióját, amely a Fáradt vándor nevet kapta: — Sokan járnak a Kék túra útvonalon, s eddig Romhányból mindig tovább buszoztak, mert nem találták szálláshelyet — mondja a tulajdonos: Tóth Sándor. — Tavaly készültünk el az építéssel, melyben társam, Csitári Jenő és a rokonság vállalt oroszlánrészt. Az elegáns étlapon vándorpecsenyék csábítanak és az áraik sem haladják, meg a harmadosztály szokásos tarifáit. A tanács is támogatja a kezdeményezőket, hiszen nyárra várhatóan aszfaltburkolatot kap a parkoló. Innen csak néhány lépés a község sütőüzeme, ahol már húsvéti hangulatot árasztanak a kész tortalapok. — Tudja a kenyérellátás már-már politikai kérdés egy területen — ültet le szobájában Bőgér József üzemvezető. — Ha egy órát késik az üzletekben, pánik- hangulat tör ki. Napi 20 mázsa hagyja el a telepet, ünnepek idején a 40-et is eléri a rendelés. Diabetikus kenyeret csak mi készítünk a megyében, de sajnos, szinte mind Budapesten kel el. Az itteniek is a fővárosban veszik meg, s csodálkozva szemlélik a címkét, amin az áll: Romhányban készült. Pedig a mintaboltunkban állandóan tele a polc e korszerű termékkel. A megszokás persze nagy úr... A mintabolttól alig néhány kilométerre, Kisecseten a szükség még ennél is nagyobb úr. Az egyetlen élelmiszerboltot zárva találjuk: szünnap van. (Ütőn hazafelé ugyanezt tapasztaljuk Szentén is.) Az üzlet szomszédságában a romhányi GAMESZ dolgozói újítják fel a kultúrházat. — Foglalkozott már velünk a sajtó, mégsem lett javulás — válik ki közülük az egyetlen helybeli, Mikiién Árpád bádogos. — Ha reg- gelirevalót keresünk, marad a konzerv, mert a felvágott nagy kincs errefelé. A boltnak nincs hűtőpultja, friss kenyér is ritkán jön. Pedig a falu lakosságának 72—76 százaléka nyugdíjas, többnyire egyedülálló ember, akinek fáradságos az utazás, még Romhányba is. — Volt időszak, hogy mozgóboltot „küldött” az áfész, mert nem volt, aki vállalja a beszerzést — mondják többen is. — Most végre van boltos, de nincs érdekeltté téve abban, hogy javuljon a színvonal. Legalább egy kocsit kaphatna, hogy a hiányzó portékáért beugorhasson a nagyközségbe. „A telefon is rívós errefelé” — jegyzik meg, hiszen a tanácsházán kívül nem lehet segítséget kérni. Hajlott hátú bácsika közeledik, akitől afelől érdeklődöm, hogyan jut hozzá a mindennapi kenyérhez: — Megveszem hétfőn, azt eszem szerdáig. Amit szerdán kapok, az tart ki péntekig, a pénteki meg hétfőig. Szombaton nincs kenyér, de hát kenyér ez egyáltalán? Ügy össze van nyomorítva, hogy még... G ábriel József 69 éves. Egyedül él, hetente csak egyszer főz rá a menye. ‘ Egészsége sincs rendben. Naponta melegíti a hűtőszekrényből kivett étket, s ha elfogy, magának készít valamit. — A múltkor kénytelen voltam biciklire szállni, de sem Bodonyban, sem Pusz- ta-Bodonyban nem volt kenyér. Mérgemben Romhányban vettem kettőt. De nemcsak én vagyok így. Van itt vagy száz nyugdíjas: gondolhatja, a postás 17-től 30-ig fizeti a nyugdí- * jat. Józsi bácsi megemlíti még, hogy van valaki a faluban, aki főz, de a konyha csak öt embert bír el. Azt viszont a tanácsón említették, hogy, amikor szabadságra ment a boltos, a hivatalsegéd árusította a tejet, kenyeret. Ezt láttuk Romhányban és környékén, 1988. március 29-én... Szöveg: T. Németh László Képek: Bábel László Homolyáék szerint a község legjobban ellátott boltja a 125. számú ABC Áruátvétel a barkácsboltban; a két gáztűzhelyből az egyikre már a megérkezés pillanatában rákerült az ELADVA tábla „Innen egynapi járóföldre van a nagymezői, és ugyanennyire a nagybörzsönyi turistaszállás, ha a Kék túrát választja valaki” A sokak által kocsmának hitt épület ABC-áruház és étterem lesz — még idén ősszel... Húsvétra készült a Salgó-torta A nyitva tartás ne tévesszen meg senkit: kenyér háromszor érkezik egy héten Kisecsetre
