Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF.# 102. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988. ÁPRILIS 30., SZOMBAT / t, * í f- ’"V Közélet-közérzet-közhangulat (3. oldal) Nógrádi mesterhármas (5. oldal) Két próba között Markó Ivánnal (6. oldal) Boldogulni — csak munkával M ájus elseje, az ünnep mind tartalmában, mind külsőségeiben a munka, a dolgozó ember fogalmával társul. A munka azonban méginkább kulcsfogalma hétköznapjainknak — ma talán sokkal inkább, mint korábban. Mindenek előtt azért, mert ma Magyarországon az emberek igen nagy hányada nagyon sokat dolgozik. Szándékosan nem azt mondom, hogy a munkában töltött idő alapján, a nemzetközi statisztika élvonalába tartozunk, mert az némiképp mást jelent. Azokra az emberekre, férfiakra és nőkre gondolok, akik tisztességesen „kidolgozzák'1 a napi munkaidőt, majd túlórában, vgmk- ban, gmk-ban, háztájiban, vagy a semmivel sem kisebb energiát igénylő háztartásban, hosszú órákkal megtoldják munkaidejüket. Mellettük persze ott vannak azok is, akik részben a munkahelyen, munkaidőben pihenik ki magukat, vagy gyűjtenek energiát a pótműszakokhoz. És ott vannak az ügyeskedők, az életművészek is, akik az előzőekhez képest minimális erőfeszítéssel ugyian- oiyian, vagy jobb feltételek között élnék, mint sokat dolgozó társaik. Mindebből elsősorban az a kérdés adódik, hogy amennyiben összességében nem kevés az egyes emberek által végzett munka meny- nyisége, miért nem szerveződik mindez társadalmi méretekben nagyobb teljesítménnyé? Ez a kérdés ma minden gondolkodó, felelősséget érző és viselő embert foglalkoztat. A válasz nyilvánvalóan összetett, de vannak jól látható elemei. Nem megfélelő az a szerkezet, amiben dolgozunk, nem eléggé hatékony ahogyan dolgozunk. És ami mindezekkel összefügg: nem működik megfelelően a teljesítményelv, sem az egyes emberek, sem a kollektívák esetében. Ennek a helyzetnek a gyökerei igen mélyen húzódnak. Egyik alapvető probléma minden valószínűség szerint, a tulajdon- viszonyainkból fakadó tulajdonlási gyakorlatból, a tulajdonlás módjából, pontosabban fogalmazva abból a körülményből táplálkozik, hogy a társadalmi tulajdon esetében nem működnek megfelelően azok a közvetlen tulajdonosi motívumok, amelyek az eszközök leghatékonyabb felhasználásában, a lehető legracionálisabb gazdálkodásban, a vagyon gyarapításában, a műszaki fejlesztésben, a versenyképesség javításában ölte- nénék testet. Ez mára alapvető jelentőségű kérdéssé vált, meggyőződésem szerint nemcsak nálunk, hanem valamennyi szocialista országban. Ügy is mondhatnám válaszút elé kerültünk: hogyan tovább? Természetesen nem mindegy, milyen válaszokat adunk. Nem vitatva, sőt szükségszerűnek tartva a magántőke részvételi lehetőségeinek bővítését is, a külföldi tőke nagyobb mértékű bevonásának, az ehhez szükséges feltételek megteremtésének alapvető fontosságát, a hangsúlyt mindenek előtt arra teszem, hogy fel kell szabadítani minden gátat az állami vállalatok, szövetkezetek egymás közötti tőkeáramlásának útjából. Előtérbe kell helyezni a kisközösségi tulajdonformák létrejöttéhez, működéséhez szükséges feltételeket, azaz megfoghatóvá, emberi léptékűvé kell tenni az állami tulajdont is, hogy azt valóságos tulajdonosi érzettel és érdekeltséggel rendelkező kisebb közösségek óvják, gyarapítsák mind a köz, mind önmaguk javára. Tömörebben fogalmazva: az állami tulajdon hatékonyabb, teljesítményelvű működéséhez szükséges feltételek megteremtésének útját nem a reprivatizálásban, hanem az állami tulajdon széles körű társadalmasításában látom, nem vitatva, sőt ismételten hangsúlyozva a magánszemélyek megtakarításai termelő célra való felhasználásának fontosságát. Az előzőekkel szorosan összefügg az is, hogy túl a tulajdonlás módján, vagy éppen azzal is összhangban, érvényt kell szereznünk a bérpolitikában a teljesítményelvnek, a társadalmi hasznosság elvének, és természetesen annak is, hogy a munkabérek elvárható mértékben fedezzék a megélhetési költségeket. B érpolitikánk, bérezési gyakorlatunk, a keresetek szabályozása alapvető változtatásra szorul. Erre kínál lehetőséget a küszöbön álló bérreform, amely iránt a szakszervezetek reális, de határozott várakozással tekintenek. Tudatában vagyunk annak, hogy jelenlegi gazdasági nehézségeink közepette nem megalapozott a keresetek, a reálbérek általános és jelentős mértékű növelése rövid időn belül. Ám arról is meg vagyunk győződve, hogy egy nyilvános érdekegyeztetésen alapuló bérmegállapodás módszere, — amelyben a kormány, a szakszervezetek, a Magyar Gazdasági Kamara, illetve a munkáltatók a part- (Fólytatás a 2. oldalon.) II KISZÖV-elnökség ülése Immár hetedszer Kiváló a Szondy ipari szövetkezet Az Ipari Szövetkezetek Nógrád Megyei Szövetségének elnöksége pénteken, a drégelypalánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezetben kihelyezett ülést tartott. A testület megtárgyalta az ipari szövetkezetek 1987. évi gazdasági munkáját, mozgalmi fejlődését, az idei ez irányú feladatokat. Jóváhagyta a szövetség és intézményei tavalyi költség- vetési felhasználását, az ez évi tervezetet. Beszámolót hallgatott meg a Közös Fejlesztési Alap múlt esztendei felhasználásáról, a jogi iroda tavalyi tevékenységéről és idei tennivalóiról. Az elnökség megtárgyalta a szövetség alapszabálya módosításának tervezetét, a szövetség szervezeti és működési szabályzata változtatásairól szóló beszámolót. Ismét ünnepelhetett a drégelypalánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet kollektívája, ugyanis a múlt évi munkája alapján újra elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. A hatszáz főnyi munkásgárdának sorrendben ez volt a harmadik, fennállása óta a hetedik ilyen kitüntetése. Az elismerés kiérdemlése alkalmából pénteken, a szövetkezetnél tartott ünnepségen dr. Dobsonyi László elnök köszöntötte a rendkívüli küldöttgyűlésen jelenlevőket, majd röviden utalt a tavalyi kiváló eredményekre. Eszerint a szövetkezet messze túlteljesítette tarveit, bizonyítva ezzel töretlen fejlődését. A teljes bevétel megközelítette a 750 millió forintot, s ebből tőkésexport révén 550 milliót értek el a drégelypalánkiak. A nyereség 170 millió forintra rúgott. Az idei feladatokról szólva, az elnök hangsúlyozta: a nehezebb piaci helyzet, a gazdasági szabályozók változása, a támogatás mérséklése miatt árbevételben és tőkésexportban a szintentartás a cél, míg a gazdasági eredmény várhatóan erőteljesen mérséklődik majd. A kollektívában van annyi erő, tagjai rendelkeznek olyan szakmai tudással és elhivatott(Folytatás a 2. oldalon) Nyereségesen, gazdaságosan Iső helyen az ÁB megyei igazgatósága Még szerencse, hogy van G(ÁB)RIEL! Bizonyára nincs olyan ember, akinek ne csengene ismerősen ez a szinte naponta hallható reklám. És olyan sem nagyon akad, akii ne tudná, az Állami Biztosítóról van szó. Arról a szervezetről, mely fennállása óta nagy tömegbázisra tett szert, biztosítási formái és szolgáltatásai révén. Ezt példázza az a tegnap megtartott ünnepség is, ahol az Állami Biztosító Nógrád Megyei Igazgatósága vehette át a megyék közötti szocialista munkaverseny első helyezéséért járó elismerést. Hogy mi a siker titka? A megyei igazgatóság (amely hat fiókból áll) az elmúlt évben is arra törekedett, hogy az ügyintézés, az ügyfélszolgálat korszerűsítésével, a dolgozok szakmai tudásának növelésével, a munkafolyamatok egyszerűsítésével, a lakosság minél nagyobb részét megnyerje. Ennek a sokoldalú, jó minőségű munkának köszönhető, hogy egyre közkedveltté válnak megyénkben a különböző biztosítási formák, így például az új casco, az Életút, valamint az Évgyűrű nyugdíjkiegészítő biztosítás. A biztosítással rendelkező egyéne)? az ÁB gyors, pontos munkáját többek között a kárrendezések átfutási idejéből mérhetik le. A lakosság nagy megelégedéssel fogadta a károk helyszínen történő kifizetését. A munka legnagyobb elismerése, hogy az emberek változatlanul bizalommal fordulnak az Állami Biztosító egységeihez, igényelve az általuk nyújtott biztosítási védelmet. A megyei igazgatóság a tavalyi lakossági díjbevételi tervet 108 százalékra teljesítette. A tegnapi tanácskozáson részt vett Deák Andrea, az Állami Biztosító vezérigazgatója, aki beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a jövőben is legfőbb cél a szolgáltatások minőségének javítása, a nyereségesen, gazdaságosan végzett munka. A vezérigazgató ezután a Vállalat Kiváló Brigádja címet adományozta az ÁB salgótarjáni fiókja Egyetértés komplex szocialista brigádjának. Balatoni József, megyei igazgató brigádérmeket adott át a legjobban munkálkodó kollektíváknak és megköszönte a megyei igazgatóságnak adományozott magas elismerést.
