Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
2 NÖGRÄD V 1988. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Ulest tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteki ülésén mó- dosffotta a fogyasztási, értékesítő és beszerző, valamint az ipari szövetkezetekről 1971-ben alkotott törvényerejű rendeletéit. A július elsejétől életbe lépő változtatásokat mindkét esetben elsősorban az tette szükségessé, hogy a szabályozás összhangba kerüljön az Országgyűlés márciusi ülésszakán módosított szövetkezeti törvény előírásaival. Az áfészek működésének keretet szabó tvr. — egyebek között — intézkedik arról, hogy az éves eredmény felhasználásáról, a szövetkezeti tisztségviselők munkadíjáról és egyéb járandóságáról a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés határozhat. Azt, hogy a két testület közül melyik jogosult a döntésre, az alapszabály mondhatja ki, azzal a tvr- ben szereplő megkötéssel, hogy 500 főnél kisebb taglétszámú fogyasztási szövetkezetben nem lehet küldöttgyűlést alakítani. Az eddigiektől eltérően az új rendelkezések nem szabják meg az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság létszámának alsó és felső határát. E kérdésben is a közgyűlés dönthet. Emellett a jogszabály a korábbihoz képest számos kisebb, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése folytán bekövetkezett változásokkal összefüggő szövegmódosítást is tartalmaz. Az ipari szövetkezetekkel kapcsolatos eddigi szabályozás tételesen felsorolta az ezen szervezeti keretek között végezhető tevékenységeket. A tevékenységi kör folyamatos bővülése miatt ez a fogalommeghatározás mára elavult. Az új jogszabály csupán annyit mond ki, hogy az ipari szövetkezet — a mezőgazdasági tevékenységen kívül — bármilyen termelő- vagy szolgáltató munkát végezhet. E területen is az alapszabályban rendezhetők a közgyűlés és a küldöttgyűlés egyes döntési jogkörei. Az alapszabály rendelkezhet a jövőben a munkahelyi tanácskozás összehívásának gyakoriságáról is. Az eddigi kettő helyett az új tvr. — a törvényben szabályozottakon túl — az ipari szövetkezeteknél csupán egy bizottság alakítását teszi kötelezővé. Az úgynevezett szövetkezeti bizottságok változatlan működését tevékenységi körük indokolja: a helyi kulturális és sporttevékenység irányítása mellett szociális és munkavédelmi feladatokat is ellátnak. Ugyancsak módosította az Elnöki Tanács a bírósági cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. sz. tvr-t. Mint ismeretes, a kormányzati munka korszerűsítése során a központi piacfelügyeleti feladatok az Országos Anyag- és Árhivataltól a Kereskedelmi Minisztériumhoz kerültek. Ezzel összhangban az OAÁH elnöke helyett a jövőben a kereskedelmi miniszter jogosult a cégbíróságnál annak felülvizsgálatát indítványozni, hogy a cégjegyzékben szereplők belső szabályzatai összhangban állnak-e a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a létesítő határozat rendelkezéseivel. A testület végül kinevezésekről döntött, majd bírákat választott és mentett fel. ☆ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Raft Miklóst, a Minisztertanács Hivatala elnökét 1988. április 29-i hatállyal államtitkárrá kinevezte. Az Elnöki Tanács Bíró Béla ezredest vezérőrnagy- gvá kinevezte. Parancsnoki értekezlet a munkásőrségben Pénteken Budapesten arról tanácskoztak a munkásőrség vezető beosztású parancsnokai, mit tettek 1988- ban a munkásőrök a kibontakozási és stabilizációs program megvalósításáért. Borbély Sándor országos parancsnok elmondta, hogy a korszerűsített felkészítési rendszerben áttértek a rövi- debb idejű intenzív kiképzésre. A most szervezett politikai fórumokon a munkásőrök nagy aktivitással dolgozták fel az MSZMP országos értekezlete állásfog-1 ialás-tervezetét, támogatják a párt megújulási törekvéseit, s javaslataikat eljuttatták az MSZMP Központi Bizottságához. A munkás- őrök. az idén is félmillió óra közrendvédelmi és közbiztonsági szolgálat teljesítését vállalták, sokat segítenek az úttörők és a KlSZ-korosz- tály programjainak szervezésében, táboroztatásukban. Az országos parancsnok bejelentette. hogy júniusra ösz- szehívták a munkásőr- parancsnokok IV. országos tanácskozását. A Koreai NDK is benevez az olimpiára ? A lakáshelyzetről tárgyalt a KISZ KB A KISZ Központi Bizottsága pénteken kibővített ülést tartott. E rendhagyó forma okáról -az MTI munkatársa előzetesen megkérdezte Nagy Imrét, a KISZ KB titkárát. — Tanácskozásunk jellege az elmúlt két év megvál- zott stílusából következik. A tárgyalt napirendek fontossága igényli, hogy a megelőző időszak szervezeti vitáit, azok tanulságait a döntések kialakításánál fokozottan figyelembe vegyük. A tárgyalt kérdések kapcsolódnak egymáshoz, és ez is erősítette, hogy a KISZ pártér- tekezleti felkészülését záró tanácskozás az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kapjon. — Bár más téma, de engedjen meg egy kérdést, ön a Magyar Nemzet keddi számában bírálóan nyilatkozott az MTI önnel készített interjújáról, s ez figyelmet keltett. Mit gondol igy utólag erről? — Nyilatkozatom a tisztázás igényével készült, nem kívántam zavart okozni, de hibáztam, A „hamis’’ minősítés túlzó és ezért káros volt. Ezért elnézést kérek. ☆ A KISZ KB-nak, az MSZMP Eudapesti Oktatási Igazgatósága Villányi úti épületében megtartott ülése napirendjén szerepel: a KISZ KB lakáspolitikai javaslatairól folytatott szervezeti vita összegzése, a „Milyen szocializmust építsünk?” vitasorozat tapasztalatai, valamint a KISZ pártértekez- leti .mondanávalójának tézisei. A testületi ülés munkájában részt vett Németh Miklós, az MSZMP KB titkára. A tanácskozás eddigi eseményeiről Gönci János, a KISZ KB titkára tájékoztatta az MTI tudósítóját. A testület megvitatta a KISZ lakáskoncepciója eddigi vitájának tapasztalatait, s kialakította a továbbiakban képviselendő álláspontot. A vitában kifejeződött, hogy a lakáshoz jutás esélyeiben, a lakáskörülményeket illetően az ifjúság is tagolt. A hozzászólások híven tükrözték azokat az érdekellentéteket, amelyeket a lakásgazdálkodás ellentmondásai társadalmi méretekben kiváltanak. A Központi Bizottság, a vita alapján a KISZ lakás- politikai koncepcióját — módosításokkal — jóváhagyta, melyet a Magyar Ifjúság teljes terjedelmében n£ilvá- nosságra hoz. A délutáni órákban megkezdődött a „Milyen szocializmust építsünk?” vitasorozat tapasztalatai feletti eszmecsere. (MTI) A Koreai NDK — Japánban élő északkoreaiak szervezete, mint közvetítő fél segítségével — nemhivatalos puhatolódzó tárgyalásokat folytat a japán kormánnyal arról, hogy miként reagálna Tokió és Washington, ha a KNDK május végén bejelentené részvételi szándékát az olimpiai játékokon — közli csütörtöki számában a Szánkéi Si'm- bun. A lap értesülései szerint Tokió üdvözölné e fejleményt, ugyanakkor tudomására jutott az is, hogy a Koreai NDK, az Egyesült Államok irányába is hasonló lépéseket tett. Unó Szószuké japán külügyminiszter április 30-án kezdődő, kínai látogatásakor kínai partnerét kérni fogja a Koreai NDK bátorítására, a KNDK olimpián való részvételének érdekében — közli a japán napilap. Immár hetedszer A szövetkezet elnöke a kitüntetést tanúsító oklevéllel, mellette az OKISZ elnökségének tagja. Fotó: Eábel László (Folytatás az 1. oldalról) Sággal, hogy ismételten teljesíteni tudja a terveket. Az OKISZ elnökségének részéről Kótai Miklós gratulált a munkásközösségnek az újabb elismeréshez. Kiemelte: a szövetkezeti mozgalomban a drégelypalánkiak vallhatják maguknak a legjelentősebb tőkésbevételt. Az élőmunka hatékonysága jóval meghaladja az országos átlagot, hiszen egy forint bérre 3 forint 60 fillér nyereség jut. A dollárkitermelési mutató is jobb az átlagosnál. mivel 31 forint ráfordítás eredményez egy dollár bevételt. Ezt követően átadta az OKISZ elnöksége és az ipari miniszter által adományozott kollektív kitüntetést dr. Dobsonvi László ■ elnöknek. Kiváló Munkáért elismerést nyújtott át Sági Gyulánénak és Éli Mihálynénak. Tucatnyian kaptak Kiváló Dolgozó jelvényt. Köszöntötte a sikeres munkásgárdát dr. Varga József, a rétsági pártbizottság első titkára, aki a dinamikus fejlődésre hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, a szövetkezet példával szolgál arra, hogy a nehéz piaci feltételek közepette is lehet külföldön jövedelmezően munkát vállalni. Fekete Nándor, a KISZÖV elnöke is méltatta a kitüntetett szövetkezet eredményeit. Azt kérte, hogy a kollektíva ez évben is legalább ismételje meg a tavalyi termelési, gazdálkodási mutatókat. Szakszervezeti kitüntetések Május 1-je alkalmából ünnepséget tartottak pénteken a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában. A SZOT elnöksége nevében Virizlav Gyula alelnök köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Baranyai Tibor főtitkár szakszervezeti kitüntetéseket adott át a SZOT- ban, az iparági-ágazati szak- szervezetekben, a szakszervezetek megyei tanácsainál kiemelkedő eredményeket elért vezetőknek, munkatársaknak, társadalmi aktivistáknak, a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamai és az egyetemi felvételeket előkészítő bizottságok tanárainak. Az ünnepségen 25-en. a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát, 23-an az ezüst, tízen pedig bronz fokozatát vették át. Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesítette a SZOT-einöksé- ge Agner Gyulát, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa vezető titkárát. Boldogulni — csak muniaual (Folytatás az 1. oldalról.) nerek — önmagában is jobb lehetőséget teremt ahhoz, hogy mind a keresetek színvonalában, méginkább a kereseti arányokban, a gazdasági-társadalmi követelményeknek jobban megfelelő helyzetet teremtsünk. Ennek valódi alapját természetesen a gazdaság jövedelemtermelő képességének javulása, másfelől a pazarlás, a veszteségek csökkentése, megszüntetése, a nemzeti jövedelem „elszivárgási csatornáinak” elrékeszté- se teremtheti meg. A kérdés nyilvánvalóan összefügg a gazdaságpolitika, a gazdasági mechanizmus más problémáival is. Manapság nemcsak a munka, hanem a munkaalkalom esetleges hiánya is életünk fontos kérdésévé vált. A munkanélküliségről van szó. szakszervezetek álláspontja közismert: el akarjuk kerülni a munkanélküliséget, aktív foglalkoztatáspolitikát igénylünk. Ez azonban nem csupán szándék kérdése, ehhez végiggondolt foglalkoztatási stratégiára és ennek valóraváltását segítő országos és helyi eszközrendszerre van szükség. Ezért kezdeményezték a szakszervezetek az ehhez szükséges átfogó koncepció kimunkálását, az elhelyezkedési támogatás intézményét, ezért tartják fontosnak egy megfelelő átképzési rendszer kiépítését és működését, az újrakezdési kölcsön és még számi s más eszköz életre hívását. Mtndr/.ek részletezésére nem kívánok kitérni, eg.v dologra azonban igen. Arra a felfogásra es azokra a nézetekre, amelyek a munkanélküliséget természetes dologként, illetve bizonyos értelemben a szerkezetváltás, a gazdasági megújulás sajátos feltételeként, mi több, eszközeként tartják számon. Nem vitatom, hogy a szerkezetváltás, a hatékonyság növelése szükségképpen foglal- \ koztatási feszültségekkel, egy még oly gon- 1 dós foglalkoztatáspolitika esetén is átmeneti munkanélküliséggel járhat. Azzal nem értek I egyet, ha ezt valaki oly mértékben tekinti természetesnek, szükségszerű következménynek, hogy nem is kísérli meg azoknak a lehetőségeknek a számbavételét, megteremtését, amelyek e következmények megelőzésére, mérséklésére irányulnának. Ezt a felfogást a szakszervezetek elutasítják. Kiváltképp okkal teszik ezt akkor, ha olyanok beszélnek „nagyvonalúan” a munkanélküliségről, akiknek akár korábbi tevékenységük, akár jelenlegi helyzetük folytán közük van a gazdaság jelenlegi állapotához. Nyersebben fogalmazva: a rosszul bevált tanácsok, a hibás gazdasági döntések egyedüli kárvallottjai nem lehetnek azok, akik vétlenek abban, hogy alacsony hatékonyságú területen dolgoznak. Mindez azt is jelenti, hogy amikor a munka hatékonyságának javításáról, a munkafegyelem erősítéséről, a felelősségvállalásról beszélünk, akkor ezt a társadalom minden szintjén komolyan kell vennünk. A magyar gazdaság problémái, igaz döntő mértékben, de nem kizárólag a gazdasági mechanizmus alapvető gondjaiból, ellentmondásaiból táplálkoznak. A konkrét gazdaságirányítási, döntési hibákat semmilyen mechanizmus nem viseli el. A mi viszonyaink között jelentkező gazdaságirányítási, gazdaságszervező funkciókat — még jó ideig — nem helyettesíti a piaci viszonyokra épülő mechanizmus sem. Alapvető fontosságú tehát, hogy a hibákat ne írjuk a mechanizmus számlájára. Máskülönben megfoghatatlan mind a személyes, mind a szervezeti felelősség tartalma és tényleges nagysága. A z országban sok helyen járva, sok emberrel beszélgetve tapasztalom, hogy nem kevés azoknak a száma, akik úgy fogalmaznak: elegük van már a különböző koncepciókból, elméletekből, világmegváltó nézetekből, szeretnének már letisztultabb viszonyok, nyugod.tabb feltételek között élni, dolgozni. Ha ezekből a véleményekből azt halljuk ki, hogy sokan sürgetik: nézzünk szembe a már felismert problémákkal, és jussunk el végre a következtetésekig, akkor nehéz elvitatni ennek az álláspontnak a jogosultságát. Ha viszont e sürgetés azt sugallja, hogy mindegy milyen módon, csak valahol járják le a vitát — akkor nem lehet támogatni! Helyettünk ugyanis senki sem fogja kikínlódni a válaszokat, azokat magunknak kell megkeresnünk, gyötrelmes viták árán. De a vitában helye van minden nézetnek, amely gondjaink megoldására irányul, helye van minden törekvésnek, amely a boldogulást nem mások kárára keresi. Helye van minden elgondolásnak, amely előrejutásunkat a munkára, a teljesítményekre alapozza. Súlyos kihívásokkal néz szembe a szak- szervezeti mozgalom is. Oj kérdésekkel, új problémákkal találja magát szemben, amelyek megoldására ha ma még nem is tudja a helyes válaszokat, azt már bizonyosan látja, hogy a régi eszközökkel nem képes megbirkózni velük. A szakszervezeti mozgalomra is igaz, hogy ki kell hordania saját terhét. Hogyan szerveződjön ahhoz, hogy a lehető legjobban feltárhassa valamennyi dolgozói réteg, szákma, foglalkozás képviselőinek érdekeit, törekvéseit? Milyen eszközöket alkalmazzon, hogy nagyobb eredményeket mutathasson fel az érdekképviselet, az érdekvédelem terén? A magyar szakszervezeti mozgalom — tagjai jogos igényét, törekvéseit vállalva — rálépett arra az útra, amely a szocializmus ügye mellett elkötelezett, teljes önállósággal, véleménynyilvánítási és akciószabadsággal rendelkező, tagjai érdekeit markánsan, a nyilvánosság előtt képviselő, konfliktusokat vállaló és konfliktusmegoldó képességét is kifejlesztő, kiteljesedett funkciókkal rendelkező szakszervezeti mozgalom létéhez, működéséhez vezet. A munka ünnepe alkalmából semmit sem kívánok jobban, mint azt, hogy jelenlegi gyötrelmeink csak az új születésével szükségképpen együttjáró megpróbáltatások legyenek, és ne meddő kínok maradjanak. Azért, hogy valóban így legyen, eltérő mértékben viselt felelősséggel, de kivétel nélkül illetékesek vagyunk valameny- nvien. Dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára
