Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
Kádár János találkozója tudósokkal, művészekkel llktivaülés Balassagyarmaton n KISZ KB intézőbizottsága az állásfoglalás-tervezetről / zett, hogy a kommunisták soraiba lépve annak idején ő elsősorban konkrét cselekvési lehetőséget keresett és talált is a pártban. Eat a cselekvési lehetőséget kötelességünk ma is megteremteni a fiataloknak — hangsúlyozta —, ehhez persze határozott programot kell adni, majd azt következetesen megvalósítani. Igen fontos, hogy minden szinten érvényesüljön a szavak és tettek egysége, mert ennek hiánya bizalomvesztéshez vezet, s az egyébként helyes politikai célok is visszájukra fordulhatnak. Kozma Ferenc közgazdász, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese kifejtette, hogy a párt cselekvési programjának kimunkálása során a stratégiai és a rövid távú feladatokat egymással összehangoltan, egységben kell megjelölni, s a reformfolyamat egészét az így született célokhoz igazodva meg val ósít an i. M ind ebben meghatározó szerepe van az emberi tényezőnek, ahogyan fogalmazott az emberekben rejlő atomenergia felszabadítására van szükség. Fülöp József akadémikus, geológus, az ELTE rektora a feladatok rangsorolását tartotta különösen fontosnak mai helyzetünkben. Ha a társadalom számára meghatározó elemekre koncentráljuk a szellemi és anyagi erőforrásokat, akkor ez egyszersmind jó alapot ad a társadalmi közmegegyezés újrateremtéséhez is — mondotta, Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti vezetője annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy közgondolkodásunkban teret hódítson a reális történelemszemlélet. Ennek alapvető feltétele, hogy a maga teljességében lássuk és láttassuk történelmi utunkat, mutassuk be azt a fiataloknak, akik csak e háttér ismeretében képesek felmérni a megtett út nagyságát, birtokba venni alapvető szocialista értékeinket. E gondolathoz kapcsolódott Németh G. Béla irodalomtörténész, az ELTE könyvtárának főigazgatója is, aki a fiatal értelmiségiek oktatásához elengedhetetlennek tartotta a történelem kellő mélységű tudományos analízisét. Daróczy Zoltán akadémikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora az oktatómunka tapasztalataiból azt emelte ki, hogy a nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a fiatalok által felvetett kérdésekre hiteles válaszókat adunk. Véleménye szerint a párttagság meggyőző munkája, ér- velőkászsége az utóbbi idő. szakban gyengült. Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkárhelyettese nagyra értékelte azt, a dokumentum- tervezetben is megnyilvánuló politikai törekvést, hogy a párt meg kívánja terem- • teni az ön-kontrolijához, ön- korrekciójához szükséges feltételeket. Ehhez persze a megfelelő mechanizmust is ki kell építeni. A reform körül zajló vitákban kevés szó esik arról — mutatott rá —, hogy a reformfolyamat élén a párt állt, s ál! ma is. Ezért is oly fontosak a nyilvánosság szélesítését szolgáló törekvések — tette hozzá. Szentes Tamás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatóhelyettese a politikai vezetés és a tudomány viszonyát elemezve kiemelte: a társadalomépítés jelenlegi szakaszában felértékelődnek a társadalomtudományi kutatások, ami a szellemi műhelyekre, tudósokra is nagyobb felelősséget ró, ugyanakkor szükség van a kutatási eredmények következetesebb hasznosítására, megismertetésére. Kádár János megköszönte a jelenlévőknek, hogy meghívását elfogadták. Mint mondotta, e beszélgetés kezdeményezésével az volt a szándéka, hogy közvetlenül is információkat kapjon arról, a magyar értelmiség képviselői miként ítélik meg helyzetünket, azt a politikai programot, amelyet a pártértekezletre készített állásfoglalás-tervezet körvonalaz. Az itt elhangzott őszinte szavak, a társadalmunk lényegi kérdéseit érintő vélemények nagyban segítik a párt- értekezletre való felkészülést — mondotta, hangsúlyozva, hogy a felszólalásokban megfogalmazott javaslatokat, észrevételeket érdemben feldolgozzák, s-az előkészítő munka hátralévő szakaszában hasznosítják. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) fogását jelenti a meghatározó ügyekben, amelyek egyként érintenek mindenkit a világban. — Nagyon fontos, hogy most amikor pártkonferenciára készülünk, a realitásokból induljunk ki — mondotta a KB titkára, utalva bizonyos mértékű társadalmi „elhangolódásra”, amikor a hangulat általában rosszabb lehet, mint maga a valóságos helyzet. Szólt hazánk külpolitikai eredményeiről, arról, hogy a legszélesebb körben rendezett kapcsolatunk a világ országaival. Hagyományos törekvésünk, hogy jó kapcsolatban álljunk a Duna-völ- gyi országokkal, s ez ugyancsak eredményes; mindössze 'a szomszédos Románia kivétel, amellyel a partneri kapcsolatok az egyoldalúság miatt nem fejlődnek a kívánt mértékben, sőt nyitottságunk mellett tulajdonképpen ma is változatlanok. Az aktíván Szűrös Mátyás nyílt, őszinte szavakkal szólt a párt megújulásának, a politikai intézményrendszer reformjának kérdéseiről. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: — Nagyobb szerénységre és nagyobb tudásra van szükség az élet minden területén. A közeljövő feladatairól, a politikai reformról szólva megemlékezett a vezető testületek felelősségéről, a jó politikusok növekvő szerepéről az élet minden területén. Az aktívaülésen a kérdésekre válaszolva többek között foglalkozott a nemzetiségiek ügyének megítélésével, a világ országaiban és hangsúlyozta, hogy azokat mindenütt meg kell oldani, mert önmagoktól megnyugtató megoldást nem találhatnak. Szó volt a szovjet reformfolyamat megítéléséről, az ezzel kapcsolatos eredményekről és azokról a gondokról, amelyek a folyamatot esetenként gátolják. A harmadik világban lévő gazdasági partnereinkről megemlékezve hangsúlyozta, hogy erőn felül egyik országot sem segítjük. Az őszinte, nyílt aktívaülés befejeztével kiváló propagandistáknak adták át munkájuk elismeréseként a kitüntetéseket, okleveleket. Szűrös Mátyás ezt követően Hollókőre látogatott, ahol megismerkedett a világörökség részévé vált, lakott műemlék falu értékeivel. A Központi Bizottság titkára az esti órákban utazott vissza a fővárosba. A KISZ Központi Bizottságának intézőbizottsága csütörtökön kibővített ülést tartott, amelyen az MSZMP KB felkérésének eleget téve, véleményt mondott a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalás-tervezetéről. Az intézőbizottság véleménye szerint a párt és a társadalom egészét átható politikai fordulatra van szükség. Az MSZMP által már korábban elindított folyamatok .ebhe az irányba hatnak, de az állásfoglalástervezet még mindig adós maradt a konkrét teendők kijelölésével. E munkát segítendő, az intézőbizottság szövegszerű változtatási javaslatokat fogadott el, és ezeket továbbítja a párt Központi Bizottságának. Egyetértés alakult ki abban is, hogy a magyarországi reformfolyamat továbbviteléhez minden szinten a szükséges változásokhoz személyükben is kötődő, a tagság bizalmát élvező vezetőkre van szükség. Az intézőbizottság álláspontja szerint a program sikerességét az oktatás színvonala, hatékonysága alapvetően meghatározza. Ezért az oktatás fejlesztése és korszerűsítése elengedhetetlenül szükséges. A testület támogatja a gazdaság fejlesztése érdekében az állásfoglalástervezetben megfogalmazottakat. Konkrét lépéseket tart szükségesnek a gyermeknevelés családi terheinek enyhítéséért, és olyan átfogó la. kásgazdálkodás-koncepció kidolgozását javasolja, amely a stabilizáció és a kibontakozás hosszú távú folyamatát szolgálja. Az igényelt fordulathoz a KISZ saját tevékenységének megújításé, val, működésének, belső demokráciájának fejlesztésével járul hozzá. Az intézőbizottság megerősítette, hogy az állásfoglalás-tervezetben foglaltak, nak megfelelően, ki kell dolgozni az ifjúságpolitikai intézményrendszer reformját is. (MTI) Szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában Alkotó, eredményeket hozó légkörben zajlanak a csütörtökön Moszkvában megkezdett szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások és a kétoldalú szakértői megbeszélések — közölte Vagyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának helyettes vezetője, aki csütörtök déFtifári " Charles Redman amerikai külügyi szóvivővel együtt számolt be a sajtó képviselőinek Eduard Se- vardnadze és George Shultz újabb találkozójának eddigi kimeneteléről. Mindketten utaltak arra, hogy a május 29-én kezdődő szovjet—amerikai moszkvai csúcstalálkozó előkészítése döntő szakaszába érkezett. A két külügyminiszter délelőtt négyszemközti megbeszélést tartott, majd plenáris ülés következett a két küldöttség tagjainak részvételével. Munkacsoportokat hoztak létre, amelyek a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentését előirányzó szerződés kidolgozásával, a vegyi fegyverek és a nukleáris robbantási kísérletek betiltásával, a hagyományos fegyverek csökkentésével, a regionális konfliktusokkal, az emberjogi kérdésekkel és a kétoldalú kapcsolatok helyzetével foglalkoznak, hogy a csúcstalálkozóig a lehetőségek szerint mindent elő tudjanak készíteni. A délelőtti tárgyalásokról Per?Hj?v és Redmán elmondta, hogy mind több kérdésben tisztázódnak a nézeteltérések, de a csúcstalálkozóig még sok munka van hátra. A legfontosabb kérdésnek ítélt HTF-szerződés- sel kapcsolatban a szovjet szóvivő közölte, hogy megvetették az egyezmény alapjait.' Perfiljev kiemelte: jelentős haladás tapasztalható a humanitárius kérdésekről folytatott eszmecserén. Jelezte: a Szovjetunió nagy jelentőségűnek minősíti ezt a kérdést. Redman kifejtette: a két ország külügyi illetékesei megtesznek minden lehetőt annak érdekében, hogy a moszkvai csúcstalálkozó eredményes legyen, és az olyan légkörben folyjon le, mint az eddigi találkozók. MMOBKIHiaBliaHIHR A lenini életmű időszerűsége (Folytatás az 1. oldalról.) Ezért is tartotta különösen fontosnak az állásfoglalás-tervezetben a tudományos kutatások fejlesztésé, ről megfogalmazottakat, hozzátéve, hogy az ehhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséről szólva, lehetne még határozottabb a dokumentum. Foglalkozott a ma oly sokat vitatott felelősség kérdésével is, azt hangoztatva, hogy a Központi Bizottság önkritikus helyzetértékelése mellé oda kellene állítani mindazoknak a felelősségét, akik mu. lasztottak a racionális gazdálkodás megvalósításában, a rendteremtésben, a döntések kellő megalapozásában, dolgozzanak az irányítás vagy a végrehajtás bármely szintjén. Veres Miklós költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára konkrét példákkal támasztotta alá azt a tapasztalatát, hogy a kultúra pozíciói gyengülnek, anyagi feltételei romlanak. Mint mondotta, a jelenleginél mélyebben és alaposabban kellene ennek okait elemezni, mert enélkül igen nehéz lesz megállítani ezt, a társadalom jövője szempontjából káros folyamatot. TamáSsy István akadémikus, a kertészeti és élelmi- szeripari egyetem rektora üdvözölte azt, a párt vezető testületéiben s a kormányzati munkában egyre inkább teret hódító törekvést, hogy a. dpntések a korábbinál szélesebb körből érkező véleményekre alapozva szülessenek. dó volna, tette hozzá, ha ez a demokratikus gyakorlat mielőbb jellemzővé válna a különböző ágazatok irányító munkájára is. Ancsel Éva akadémikus, egyetemi tanár azt a kérdést elemezte hozzászólásában: miként lehet a párt iránti bizalmat erősíteni. Véleménye szerint ehhez mindenekelőtt kendőzetlen igazmondásra, s a reformprogramot hirdető párt állandó önmegújítására van szükség. A párt tekintélyét veszélyeztethetik az extenzív irányítási módszerek. Hatalmi szóval nem lehet érvényesíteni a párt vezető szerepét. Berend T. Iván, az MTA ■elnöke személyes hangú hozzászólásában arra emlékeN em akadt kora munkásmozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mé" ]yen és alaposan elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az első között analizálta a tőkéstársadalom fejlődésének új szakaszát, az imperializmus időszakát, s mindenkinél mélyebb következtetéseket vont el ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát és jelenséget abban a megközelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle támpontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan „megújítóitól”, mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazkodást hirdették és lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forradalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin ezt a tartalmat megőrizve, szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetésekhez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadalmaskodhat közepesen, vagy gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azt a — korábban általa is vallott — felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s hirdette meg az áru-, pénz- és piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújulás jellemezte a bolsevik pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén — legyen szó akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról. Erről az alapról folytattak Lenin és harcostársai két- frontos harcot, mind a munkás- mozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetőségekkel nem számláló ultraiforradalmár- kalandortörekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve, a legkevésbé sem volt valamiféle „tucatliiberális” — számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédése. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akik a szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra, a kényszer az ő számára sohasem volt öncél —, mint ahogyan utódjánál, Sztálinnál lett —, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett, s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkáját pedig alá kell vetni a pártonkívüliek kontrolljának. Mélységesen hitt a nép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szükségességét a párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság fő vezető tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatározások — legyen szó nagy horderejű, vagy egészen apró dolgokról — ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét formájának, az aluliról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfokú rugalmassággal párosult: bármikor kész volt módosítani bármely döntésén, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S, megsemmisítő gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisszumokat. „Nem olyan-e ez — kérdezte —, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanának arról, hogy néha cikcakkos vonalban hadadjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a- már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?” Élete utolsó időszakában — írásai, feljegyzései tanúsítják — különösen három kérdés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus — kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus — munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciák kiküszöbölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. M anapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám, egy dolog aligha cáfolható: a tőkés-magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. Gy. L.
