Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
6 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Szép tavaszok Napfordulók, holdtölték szeszélyes játékai. Átéltük már. márciusi hús- vétok didergetö hidegét, melengetőén bukkannak fel emlékeinkben a könnyű ruhákat, felöltőket lengető ibolyaillatú, áprilisi locsolkodós ünnepek. És most a naptárra pillantva csodálkozva vesszük tudomásul, hogy fel- szabadulásunk évfordulója egyazon napra esik a húsvé- tolással. Többen bánatoskodnak, hisz egy munkaszüneti nappal rövidített meg bennünket testvérbolygóink változása, de azért a készülődés a dupla szép ünnepre már elkezdődött. Tavaszok. Ki az, aki ehhez a megújulást hordozó évszakhoz élményt ne tárolna? Ám mielőtt belemerülnénk az emlékezésbe, kérdezzük meg a naptárak kiváló értőit, hogyan is van hát, hogy a húsvét évről évre máshol, más időpontban bukkan elő? A magyarázat roppant egyszerű. A holdhónapokat számítva minden évben a harmadik újholdat követő harmadik vasárnapon veszi kezdetét az ünnep. Arra azonban még nemigen volt példa — mondják a bölcsek —, hogy április negyedikén kettős ünnepet üljünk. Emlékezések. Más az öregnek, más az ifjúnak. Az öreg tudja, az volt csak az igazán szép tavasz. Fordulója a világnak. Kikerülni a fényre a pincerettegés nyirkos homályából, élvezni a nyugalmat, a békesség derűjét. Jóízűt harapni kenyérből, hagymából, ösz- szeölelkezni baráttal, isme-' retlennel. Felszabadultan, szorongás nélkül. Az öreg tudja, a mostani április negyedikén nem jutna mindenkinek húsvéti sonka, kocsonya az ünnepi asztalra, ha az a tavasz nem hozza magával a megújhodást. Lehet-e az ifjú szemére vetni, hogy a történelem- könyvek tényeit, a háborús évek nyomorát átérezni, átélni képtelen? Hogy ő, a békében született, a zászlólengető áprilison locsolkodó kedvét kiélve csönget be egyik ismerőstől a másikhoz. S hogy neki természetes a finomságoktól roskadozó húsvét hétfő? Nem lehet. Mert az ifjú teszi a dolgát. A hétköznapokon megfeszített energiával tanul, dolgozik a munkapad mellett, ott van a békéért hangot emelő demonstrációkon, a politikai vitakörökön. Értelmébe fogta elődei hányatott életét, tudja, á világ sok pontján nincs béke, nincs húsvét, nincsenek piros betűs napok. Rendhagyó módon egybeeső két tavaszi ünnepünk. Valahol mégis szorosan ösz- szetartoznak, mert húsvétoló jókedvünk, érzelmi gazdagságunk, terített asztalaink felett a békét, nyugalmat lobogtató zászlók ezrei őrködnek. Kiss Mária A vizslás! legények sem hagyják „öniözctlen” a település lányait, asszonyait. Húsvét: locsolóvízzel, tojással Vendéglátás Kazáron. Viszik a leányt Rimócon. Programok fiataloknak Dimenzió közéleti klubban A KISZ Salgótarjáni Városi Bizottsága és a József Attila Művelődési Központ közös szervezésű Dimenzióklubja gazdag programmal várja a fiatalokat a Tanács- köztásaság téri helyiségben. Milyen szocializmust építsünk? — az április 5-i eszmecserén Juhász Andrással, a városi pártbizottság titkárával találkozhatnak; később budapesti humoristák lépnek fel, majd közönség- találkozón vehetnek részt az érdeklődők a Z’ZI Labor tagjaival, s Berki Tamás is műsort ad a klubban. Dr. Szilágyi Tibor országgyűlési képviselő, Bánsághi Tamás, az ÁISH munkatársa és Tóth Imre László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára is ellátogat a fiatalok közé. Az áprilisi rendezvények a fiatal tanácstagok fórumával zárulnak. Az állandó programok között szerepel: minden hét szerdáján 16—17 óráig a munkaerő-szolgálati iroda tanácsadása, csütörtökönként pedig a lakásvásárlási, -építési és szociálpolitikai kérdésekben való eligazítás. Hétköznapok abc-je Tervek a boldogulásra Drégelypalánkon, a Feliszabadulás út modern épületsorának egyik vadonatúj családi háza Cellahó Istvá- nék otthona. Frissen felmosott terászán a csengetésre egy szőke hajú fiatalasz- szony nyit ajtót, s abba a szobába vezet, ahol mostanában a legtöbb idejét tölti. A levegő itt a száradó ruhák gőzétől illatos, az egymás mellé állított gyerekágyban az egyéves Zoltán és Csaba versenyt gőgicsél. Az ikrek közül Zoltán, a vasgyár ócska, már önállóan is tesz egy-két lépést, Csaba a kisebb, a barátkozóbb. Édesanyjuk a délelőtti fut- kosás és az ebédeltetés közötti kurta pihenőben arról beszél, hogyan sikerül megkomponálnia napjait. Mint osztja be pénzét, idejét,, hogy mindkettőből jusson is, maradjon is. Olyan tudomány ez, amit sehol sem tanítanak, csak otthonról hozhatja magával, aki családban nevelkedett. — A szűkebb környezetem, a szüleim, a testvéreim segítőkészek, gondoskodással vesznek körül. Pistit, a legnagyobb fiamat például a nővérem viszi reggelente az oviba — mondja a fiatalasszony. — Én a két kisebbel vagyok ilyenkor elfoglalva. Az etetés, a pelen- kázás jön sorban, aztán a lakást szedem rendbe. Kétnaponként mosok, s igaz csak pelenkából nyolcvan darab van „forgalomban” nálunk, így, hogy a víz a kezem ügyében yan, nem olyan megerőltető ez, még automata mosógép nélkül sem. Mindennap főzök, a két kicsinek külön. Szerencsére szívesen eszik a krumplit, a különféle zöldségfélékkel, ezek jó része megterem a kertünkben. Időnként mirelitből készül az ebéd, a vacsora, a bébiételek egy kicsit drágák a mi pénztárcánknak. A két apróság ezalatt egyre panaszosabb . hangon igyekszik észrevétetni magát, nem is eredménytelenül. Anyjuk egy kis rágcsálnivalóval csendesíti őket. Majd visszatér gondolataihoz : — Ahogy cseperednek, úgy nő az igényük is, hogy foglalkozzunk velük. Délelőttönként anyósom a dajka, hármasban levegőznek, „társalognak”. Délután négyre ér haza a férjem, a háztartási munkába ő is besegít. A kertben málnát telepítettünk, van néhány kacsám, s tavasszal még veszünk pár csirkét is. Így lesz tojás, s friss hús, ha kell. A fiatalasszony így tervezget, fontolóra vesz mindent, ami fontos lehet az öttagú családnak. Minded nek a középpontjában ott a pénz, a boldogulás forrása, ami náluk sem buzog különösebb bőséggel. — Mi ketten, mondhatnám, a semmiből kezdtük annak idején — emlékezik vissza az anyuka. — A férjem, mikor összekerültünk, bevonult, én kerestem kettőnkre, gyűjtögettem a házra. Az építkezéshez három- százezer forint kölcsönt vettünk fel. Apósom kőműves, sokat dolgozott itt. äe utána sajnos hirtelen lerobbant. Azért csak felépült a ház a rokonság kétkezi segítségével, bent van a víz, kész a központi fűtés, a többi, a csín osítgatás csak lassacskán megy. A férj havi jövedelme kilencezer körüli, a gyed valamivel több háromezernél. Fizetik a kölcsönt, az asszonyka rokonaitól sok-sok kinőtt gyerékholmit, a tanácstól időnként segélyt — ezerötszáz-kétezerötszáz forintot kapnak. Az ezerötszázból kiságyat vettek, a gyerekek akkor három hónaposak voltak. — A nagyanyjuk is adott nekik nemrég ezer-ezer forintot, azt félretettem cipőre — mondja a fiatal nő, s elgondolkodva teszi hozzá:. — Nem lesz könnyű a jövő, de azért nekem már van egy-két elgondolásom. Az egyik variáció szerint talán itthon maradok és bedolgozó leszek, akkor jobban körüljárhatom a családot. Főzhetek, mert hiszen az az rlcsóbb, ha' időt rabló is. i .a visszamegyek az üzembe, két műszakot kell vállalnom, hogy megkapjam a négy és fél ezret. Majd kialakul a hátralévő időben — jegyzi meg csendben és simogató pillantást vet a régiesét majszoló ikrekre. Tekintetében ott a természetes, bátor lemondás szórakozásról, elegáns ruhákról, pihenésről. Az ő „együttesük” élete így is teljes. Az óvodás és a két tipegő fiúcskával való édes nyüglő- dés mindennapjaiK sava- borsa, a jövőre ők merész tervek, bizonytalanság nélkül gondolnak. (Mihalik) Légből kapott boldogság Emelkedés előtt a motoros sárkány — és Szegő János — a Gombás-tetőn. Fotó: Bencze Péter — A repülés csodálatos érzését nem kapja meg mindjárta kezdeteknél az ember — magyarázza Szegő János, a salgótarjáni 4,'25-ös gyógyszertár vezetője. — Ahhoz, hogy a sárkányrepülő a levegőbe emelkedhessen, kitartó munkára, ki nem hagyható előkészületekre van szükség. A fentiek olyan gyakorlott sárkányrepülő megállapításai, aki a Magyarországon fiatalnak számító sportág bölcsőjénél is ott volt. Szegő János, mint sok más ifjú, először egy MHSZ. klubban barátkozott meg —1 egyelőre csak a repülőmodellezéssel. Persze, aki modellezéssel foglalkozik, az előbb-utóbb olthatatlan vágyat érez arra, hogy egyszer, túllépve a kicsinyített másolatok építése okozta örömön, valóságos helyzetben is megízlelje a repülés semmi mással össze nem hasonlítható érzését. — Hazánkban mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett elterjedni a sárkányrepülés. Az akkor még hivatalosan el nem ismert sportág e!«ő művelőit, a pesti műszaki egyetemistákat kerestem föl, segítségükkel elsajátítottam a sárkányrepülés' alapfogalmait: Az önálló repüléshez, az „A” vizsgához erre volt szükség. Mihelyt lehetőségem nyílt arra, hogy egy kisebb domb tetejéről két kis fordulattal alászállhas- sak, hozzáfogtam egy saját sárkány elkészítéséhez. Típusterv alapján csináltam, és mindössze háromezer forintból sikerült kihoznom. Ma már tízszer ennyibe keiül egy új sárkány. De miből áll egy „megzabolázott” sárkány? A vázát ötvözött alumíniumcső és -fólia adja, a feszítőelemei sodronyanyagból, készülnek. — Én csak égj' vagyok azok közül, akik megyénkben megalapozták a sárkány- repülést. Feltétlenül szólnom kell társaimról, Bakos Lászlóról, a Holecz testvérekről, Zoltánról és Józsefről, valamint Tóth Imréről. Kedvelt sportágunkat az évtizedfordulón ismerték el és mint repülősport az MHSZ szárnyai alá került. Különösen * akkor sikerült Nógrádban fejlődést elérnünk, amikor a pásztóiak is beléptek körünkbe. A Pásztó környéki hegyek nagyon jó kifutók. A legtöbbet a Nyikony-hegy, a mátrave- rebél.yi kőszirt és Márkháza felett repülünk. A sárkányrepülésnek szigorúan rögzített szabályai vannak. Csak MHSZ-klub- ban lehet művelni, és kimondottan kollektív sport. Ez azt jelenti, hogy a helyi klub repülési szándékát először a fővárosi központnak kell jelezni. Az engedély birtokában sor kerülhet a végrehajtásra, de ekkor is állandó kapcsolatot tartanak az irányító szervvel, ugyanakkor reptéri szolgálatot kell ellátni a helyszínen. — Sokan felteszik nekünk a kérdést: hogy tudjuk felcipelni a sárkányt a hegy tetejére? Nos, a sárkányt a csuklószerkezetek segítségével úgy össze lehet csukni, mint egy esernyőt. Igaz, ez az „esernyő” 30—40 kilogramm, viszont vállra vehető. Fönt a hegyen aztán kibontjuk, s ha minden rendben van, akkor „szárnyakat adhatunk vágyainknak”. Szegő János közben rajzol, és a szélirányok, valamint a hegytetők felvázolása után a laikus számára is érthetővé válik, hogy egy jó repüléshez „honnan fúj a szél”. — A sárkányrepülő először csak másodpercekre hagyja el a talajt, a gyakorlat megszerzésével ez arányosan fél órára, egy órára, sőt órákra tolódhat ki a későbbiekben. Egy-egy repülést megelőzően a tapasztalt sárkányrepülők is éreznek lámpalázat, olyan ez, mint a színészeké fellépés előtt. Persze mi nem a „világot jelentő deszkákon” lépkedünk — ellenkezőleg: mi hasalunk és a kormányzást testünk súlypontjának áthelyezésével valósítjuk meg. Bár az utóbbi években megjelentek motorizált sárkányok is, az ügyességét az ember igazából a hagyományos gyalogsárkányon teheti próbára. A tapasztalt sárkányrepülők, az „A” után megszerezve a „B” és „C” vizsgákat, az úgynevezett ezüstkoszorús elismerésnek számító „D” vizsga követelményeinek igyekeznek megfelelni. A feltételek nem köny- nyűek. öt óra hosszat kell egyfolytában a levegőben tölteni, el kell érni a talajszinttől számított egy kilométeres magasságot, s aki végre tud hajtani még egy ötven kilométeres távrepülést is, az igazán megérdemli az elismerést. — Távrepülésben a világrekord 365 (kilométer, a 100 kilométeres repülések azonban Magyarországon sem mennek ritkaságszámba. A Nógrád megyei sárkányrepülő-klub tagjai ver. senyeken is részt vesznek, ilyenkor nyílik lehetőség igazából a tudásfelmérésre. Klubunk tanfolyamokat is szervez, amire várjuk a fiatalok jelentkezését, ugyanis most a 40—50 évesek vannak túlnyomó többségben. Beszélgetésünk végén Szegő János megjegyzi: a jó idő közeledtével a sajtó képviselői is kilátogathatnak a repdeső sárkányosokhoz, és ki is próbálhatják a repülést. A gyógyszertárvezető invitálását nem illik tréfára fogni, de arra kérem, hogy Andaxint hozzon magával ... Benkő Mihály ✓
