Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

2 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 19.. KEDD Hazánkban a szovjet miniszterelnök A szövetkezetek a reformfolyamatok kibontakoztatása mellett (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet kormányfő ez­után — visszatérőben szál­lására — rövid kitérőt tett a várnegyedbe, s a Halász­bástyáról megtekintette Bu­dapest panorámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások ké­ső délután szűk körben folytatódtak Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov között a vendég szálláshelyén. Este Grósz Károly díszva. csorát adott Nyikolaj E'zs- kov és felesége tiszteletére a Parlament Vadászter- máben. A vacsorán a ma­gyar és a szovjet miniszter­elnök pohárköszöntőt mon. dott. Elsőrendű kötelességünk a magyar- szovjet együttműködés elmélyítése Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya nevében köszöntötte Nyikolaj Rizskovot és fele­ségét, s a jelenlevő vendé­geket. Kijelentette: a láto­gatás minden tekintetben kiemelkedő jelentőségű, fontos állomása a Kádár Já­nos és Mihail Gorbacsov ta­lálkozóin létrejött megálla­podások kormányzati szin­tű megvalósításának. A magyar—szovjet vi­szonyt elemezve megállapí. tóttá: eszméink, fő céljaink és alapvető érdekeink azo­nosságára támaszkodva, kapcsolataink olyan sokré­tű és átfogó társadalmi-gaz­dasági kapcsolatrendszerré fejlődtek, amelyeknek ered­ményei hazánkban az élet minden területén jelen van. nak. Alapvető fontosságúak ke­reskedelmi-gazdasági, tudo­mányos-műszaki kapcsola­taink. Stabilizációs és ki­bontakozási programunk megvalósításában, a gazda­ság szerkezetének átalakí­tásában, a progresszív ága­zatok fejlesztésében .nagy­mértékben kívánunk tá­maszkodni a Szovjetunióval kialakult és folyamatosan fejlődő i gazdasági együtt­működésre — mondotta a magyar 'miniszterelnök, majd így folytatta: — Elsőrendű kötelessé­günknek tekintjük a ma­gyar—szovjet együttműkö­dés elmélyítését, korszerű­sítését, hatékonyságának növelését a kultúra, az ok­tatás és a művészetek terü­letén éppen úgy, mint a köztársaságok, megyék és városok között. Támogat­juk a határ menti együtt­működést, az állampolgárok közvetlen találkozásait. — A Magyar Szocialista Munkáspárt országos érte­kezletre készül. Az ország jövőjét befolyásoló döntések előtt állunk. Ebben a fele­lősségteljes munkában nagy erőt ad számunkra az, hogy magunk mögött tudhatjuk a Szovjetunió erkölcsi és po­litikai támogatását, a szov. jet. emberek érdeklődését, rokonszenvét — jelentette ki. Grósz Károly. Az ország helyzetéről, fel­adatainkról szólva megálla­pította: fejlődésben lelas­sult gazdaságot kell korsze­rűsíteni és dinamizálni. Grósz Károly az egész ma­gyar társadalom közös ügyé­ről, a stabilizációról, a tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozásról szólva kifejtette: nagyon fontosnak tartjuk az ország reális helyzetének megértetését mindenkivel, a kitűzött feladatok elfogadta­tását, az egész társadalom alkotó- és cselekvőkészségé­nek mozgósítását egy lendü­letesebb fejlődés feltételeinek megteremtése, szocialista ér­tékeink megőrzése és gyara­pítása érdekében. Voltak és vannak, akik nem érdekeltek megújulási törekvéseink si­kereiben. Nehezítik egyéb­ként sem könnyű dolgun­kat. Ennek ellenére hisszük, hogy népünk progresszív erőinek támogatásával való­ra váltjuk terveinket. A következő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozót érintve Grósz Károly reményét fe­jezte ki, hogy sor kerül olyan újabb megállapodá­sokra, amelyek elősegítik a nemzetközi, az európai lég­kör további javítását, egy­másra utalt világunk egye­temes gondjainak enyhítését. — Hazánk, összhangban a Szovjetunió és a többi szoci­alista ország törekvéseivel, következetesen és felelősen folytatja nemzetközi tevé­kenységét a békés egymás mellett élés elveinek érvé­nyesítéséért, a kelet—nyugati párbeszéd és együttműködés fejlesztéséért, s a jövőben is növekvő aktivitással kíván részt venni a Varsói Szerző­dés nemzetközi kezdeménye­zéseinek kidolgozásában, cselekvőén felhasználva sa­játos lehetőségeit és eszkö­zeit azok megvalósításában — hangsúlyozta végezetül Grósz Károly. Kontaktusainkat a tartalmasság, a nyíltság, az alkotá munka jellemzi Nyikolaj Rizskov válaszá­ban elöljáróban köszönetét mondott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak a meghívásért, hangsú­lyozva: Budpesten az első pillanattól fogva érzik a baráti légkört és a vendég­szeretetet. A szovjet miniszterelnök a továbbiakban kifejtette: kontaktusainkat a tartal­masság, a nyíltság, az al­kotó munka jellemzi. Ilyen szellemben zajlanak le Mi­hail Gorbacsov és Kádár János találkozói, amelyek a kor kihívásának és a meg­újulás újabb, a szocialista gyakorlat által még meg nem oldott kérdéseinek megfelelő válaszok közös keresésére ösztönzik orszá­gainkat. Meggyőződésünk: ma is, hogy szükség van ar­ra, hogy közösen dolgoz­zunk a szocialista rendszer­ben rejlő új lehetőségek fel­tárásán, a szocializmus gaz­daságának és társadalmi vi­szonyainak egészséges fej­lesztése, a legmagasabb és leghumánusabb erkölcsi- etikai és eszmei normák helyreállítása és kialakítása érdekében. Nyikolaj Rizskov ezután a Szovjetunió társadalmi éle­tének forradalmi átalakítá­sával kapcsolatos kérdések­ről szólva kiemelte: ered­ményeik, nehézségeik és hi­báik realista, szigorúan kritikus elemzése alapján megteremtették a megúju­lás politikájának elvi alap­jait. A megújulás kiterjed egész társadalmunkra —. mondotta — annak minden területére. Nem zárkózunk azonban saját kereteink közé, készek vagyunk az általános em­beri eredmények befogadá­sára. Különösen értékes szá­munkra mindaz, amit a szocialista országokban élő barátaink az új társadalom Vélemények az MSZMP pártértekezletének állásfoglalás-tervezetéről Három társadalmi-érdekképviseleti szervezet elnöksége: a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, <a SZÖVOSZ és az OKISZ vezető testületé vitatta meg hétfőn, az MSZMP országos pártértekezletének állásfoglalás-tervezetét. fejlesztésében elértek. Tud­juk, hogy Magyarország is nemegyszer nehéz úttörő szerepet vállalt a hagyomá­nyostól eltérő megoldások keresésében. Maga az élet teszi szük­ségessé országaink tényleges elvtársi egyenjogúságon ala­puló sokoldalú együttműkö-- désének gazdagítását, új, ha­tékonyabb és megbízhatóbb formákkal. Együttműködé­sünk ma minden magyar és szovjet ember számára rea­litás. Az emberek közötti kontaktusok bővülése, a köl­csönös utazások megkönnyí­tése szintén korunk igényei. A látogatás során aláírásra kerülő dokumentum új le­hetőségeket nyit a rokonlá­togatásra, a pihenésre, a gyógykezelésre és az ifjúsági turizmusra. A szovjet—magyar gazda­sági kapcsolatokat érintve Nyikolaj Rizskov kiemelte: mindinkább előtérbe kerül­nek az együttműködés hala­dó formái. Erősödik az ipari kooperáció, bővülnek a köz­vetlen kapcsolatok a terme­lő és tudományos-kutató kol­lektívák között, megkezdték munkájukat az első vegyes vállalatok. Világosan látjuk azonban együttműködésünk nehézségeit is, amelyek bi­zonyos mértékig elkerülhe­tetlenek a népgazdaság in­tenzív fejlődési útra való át­térésének. valamint a gazda­ságirányítási rendszer és a termelési struktúra átalakí­tásának körülményei között. Közös érdekünk országaink egvüttműködési mechanizmu­sának megújítása és rendbe­tétele. Az önök országa sokat tett a nemzetközi kapcsolatok emberibbé tétele érdekében. Megértéssel fogadjuk Ma­gyarországnak azokat a kez­deményezéseit, amelyek a világban és ezen belül az európai kontinensen zajló pozitív folyamatok fejleszté­sére irányulnak —jelentette ki Nyikolaj Rizskov. Az MSZMP közelgő orszá­gos pártértekezletének je­lentőségéről szólva kifejezte azt a meggyőződését, hogy a nagy jelentőségű tanácskozá­son napjaink követelményei­nek és a magyar nép szük­ségleteinek leginkább meg­felelő, optimális megoldások születnek. Végezetül további sikere­ket kívánt a szocialista Ma­gyarország javára végzett munkához. (MTI) Lengyelország-szerte ezek­ben a napokban emlékez­nek meg arról, hogy negy­venöt évvel ezelőtt, 1943. április 19-én kezdődött meg a híres varsói gettófelke­lés. Alig egy évvel azután, hogy a náci Németország le­rohanta és elfoglalta Len­gyelországot, 1940 szeptem­berében Hans Frank, a le- igázott ország náci helytar­tója elrendelte a lengyelor­szági zsidók lakásainak ki­ürítését és a gettók felállítá­sát, Legnagyobb közülük a varsói volt: 1941 áprilisá­ban az ott lakók — helye­sebben szólva, nyomorgók — száma elérte a 450 ezret. A főváros 4,5 százaléknyi terü­letére a lakosság 37 százalé­kát zsúfolták össze! A körül­mények embertelenek vol­tak: a háromméteres fallal körülvett területen napon­ta aratott a halál. Éhezések és járványok tizedelték a varsói zsidóság sorait. A II. világháború évei alatt a ná­cik 3 millió lengyel zsidót, köztük egymillió gyermeket pusztítottak el. A TOT elnöksége Szabó István vezetésével — élénk és konstruktív vita után — megállapította: az elmúlt időszakban rendszeresen többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk, s ezen a hibás gyakorlaton változtatni kell. A társadal­mat ma élénken foglalkoz­tató kérdések eldöntésénél jobban tekintetbe kell ven­ni a gyakorlati tapasztala­tokat, egyebek között az érdekvédelmi szervek véle­ményét. Az ülésen többen rámutattak: a nagyobb nyilvánosság segítheti a gazdaság hatékonyságának fokozását is. Közelebb hoz" hatja a helyes megoldást az, ha a vitában hangot kap­nak új kezdeményezések, értékes vélemények; mind­ez a gazdasági eredmények javulásában is lemérhető lenne. A testület foglalkozott az­zal, hogy az utóbbi időben felütötték fejüket szocializ­musellenes vélemények, amelyek megkérdőjelezik a mezőgazdaság kialakult szövetkezeti rendszerét, ezen keresztül a gazdaságpolitikai elképzelések helyességét. Ezek a hangok a szövetke­zeti parasztságtól idegenek — hangsúlyozta az elnök­ség. A termelőszövetkezeti gazdálkodás immár hosszú távon bizonyította képessé" geit, s a parasztság úgy ér­zi: az alapok adottak 'és az eddig járt úton — a szö- ■ vetkezeti tulajdonra, ön- kormányzatra alapozva — . kell továbbhaladni. Ám, sürgetik, hogy a gazdaság élénkítését akadályozó kö­töttségeket mielőbb számol­ják föl. A jól működő gaz­daságokat szinte gúzsba kötik a bérgazdálkodás el" lentmondásai, ezért a bér­reformot nem szabad elodáz­ni. Felhívták a' figyelmet arra is, hogy az adózás ese­tenként mérsékli a tele­pülések népességmegtartó képességét, ezen szintén változtatni kell. Keresni kell a lehetőséget arra is, miképpen lehetne a gazdasági érvényesülés alapját adó állami és szö­vetkezeti tulajdon hatékony­ságának növelése mellett Közben 1942-ben megala­kult Lengyelországban a Zsi­dó Harci Szervezet, amely lehetőségeihez mérten igye­kezett összefogni az önfenn­tartásért vívott küzdelmet. Ez a szervezet irányította az 1943. április 19-én kirobbant varsói gettófelkelést is. A gettó még életben maradt, s mindenre elszánt 70 ezer lakója akkor saját készítésű és a lengyel ellenállási moz­galomtól kapott fegyverek­kel vette fel a harcot azok­kal a náci osztagokkal, ame­lyek Himmler parancsára megsemmisítőtáborokba akar­ták szállítani a még életben maradott zsidókat. Meglehetősen egyenlőtlen harc folyt a gettó falai kö­zött, de a felkelők — így a harc vezetői is — inkább öngyilkosok lettek, semmint a nácik kezére adják magu­kat. A hosszú hetekig húzó­dó küzdelemben 60 ezer zsi­dó pusztult el, nagyon keve­sen kerültek fogságba, A fel­kelés leverése után a néme­tek szinte a földdel tették egyenlővé a gettót. — daróczi — javítani a kiscsoportos ér­dekeltséget, és a magántőkét is bekapcsolni a gazdasági folyamatok élénkítésébe. A termelőszövetkezeti gazdál­kodás további eredményes­sége azon is múlik — hang­súlyozta a TOT elnöksége —, miként sikerül kibonta­koztatni a reformfolyamato­kat. Az ebben rejlő lehető­ségeket még nem sikerült eléggé kihasználnunk. Tudomásul kell venni: a reformoknak vannak olyan következményei, amelyek a társadalom egyes rétegei, csoportjai, vagy személyei számára nem jelentenek közvetlen előnyt, de mégis következetesen kell csele­kedni. Fontos, hogy az ideológiai munka legyen át­fogóbb, és nyújtson hatá­rozottabb útbaigazítást az útkeresésnél, _ a társadalmi, gazdasági előrehaladásnál. A SZÖVOSZ elnöksége — Szlamenickv István beveze­tője után — megerősítette: a szövetkezeti közvélemény azért is nagy várakozással tekint a pártértekezlet elé, mert a fogyasztási szövet­kezetek 3,3 milliós tagsága és 180 ezer dolgozója napi munkája során érzi a társa­dalmi feszültségeket. Fontos, hogy legyen vége a vára­kozó magatartásnak, s kez­dődjék meg a dinamikus cselekvés a gazdasági és társadalmi folyamatok gyor­sítására, a feszültségek ol­dására. Mai helyzetünk okai­nak elemzésére van szük­ség; a következtetések le- vónása--«élkül-nehezen kép­zelhető el a társadalom és a gazdaság megújulása. Az elnökség úgy vélte: a párt mozgalmi jellegének, eszmei és politikai szerepé­nek erősítése mellett fej­leszteni kell demokratikus működését és korszerűsíteni munkastílusát is. A szövetkezeti tagság kö­rében némi elbizonytalano­dás tapasztalható; ezért is időszerű, hogy a politika a jelenleginél hangsúlyosabban ismerje el a szövetkezeti tu­lajdon alapvető szerepét, eddigi eredményeit. A tar­talékok felszínre hozása ér­dekében meg kell teremteni a szövetkezeti autonómia teljessé tételének a feltéte­leit. Célszerűnek tartotta a testület, hogy a pártérte­kezlet végleges dokumentu­ma mondja ki: a piacgaz­daságnak meghatározó sze­repe van, ami azt is jelen­ti, hogy a gazdálkodók tel­jes önállósággal rendelkez­nek, de emellett kockázatuk és felelősségük is van. Az elnökség kifejezte meggyőződését: szükség,,van a gazdasági reformok kö­vetkezetes végrehajtására, a többszektorú árutermelő gazdaság kiépítésére, s ^ az egyéni termelés fokozásában való érdekeltség teljes körű megteremtésére. Az OKISZ elnökségének — Köveskuti Lajos vezetésével megtartott — ülésén a tes­tület általában egyetértett a dokumentumban meghatá­rozott alapvető célokkal, hangsúlyozva, hogy azok alapot adhatnak a további munkához. A hozzászólások­ban ugyanakkor erőteljesen kifejeződött az is, hogy a tervezet a fejlődés szempont­jából több fontos kérdést nem elég világosan és egy­értelműen fogalmaz meg. Így a dokumentumban — bár az megállapítja, hogy sok te­kintetben fordulatra van szükség — a kibontakozást szolgáló kulcsfontosságú in­tézkedések nem elég konkré­tak, a megoldandó feladatok időtávja, ütemezése nem vi­lágos, és nem elég tisztázot­tak a gazdaságpolitikai cé­lok megvalósításának eszkö­zei sem. A állásfoglalás-tervezet rögzíti, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon szerepe a jövőben is meghatározó, de a tulajdon új mozgásfor­máira vonatkozó utalások, a többszektorúság értelmezése és annak társadalmi követ­kezményei nem eléggé tisz­tázottak. A szövetkezeti tu­lajdon értelmezésével, sze­repével kapcsolatban az el­nökség azokkal a törekvések­kel ért egyet, amelyek úgy segítik az ipari szövetkezeti mozgalom fejlődését, hogy a megújulás során is sikerül­jön megőrizni a szövetkezeti vonásokat. Az elnökség azt is szükségesnek tartja, hogy a dokumentum az érdekek képviseletével és az érdek- egyeztetéssel kapcsolatban a gazdasági érdekképviseleti szervek szerepét és annak jövőbeni alakulását is mu­tassa be. Á varsói gettófelkelés évfordulójára Számos zsidógyermek vesztette életét semmisítés előtt is. mar a végső meg­A felkelés leverése után a fasiszták teljesen lerombolták gettót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom