Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
1988. ÁPRILIS 2., SZOMBAT NOGRAD 5 Mészáros Lajos: „Mármint, hogy spájzolunk-e? Jó vicc" Klein Gyula szerint az emberség is termelőerő. Az egymásra mutogatás foto«-trükk. Juhász János és Vbrankovit1- József Hvesnijfl a gyakorlatban nem ismer. BIZONYÍTÁSI eljárás .,Persze, mert az igazgatónak a mérnökök a barátai !" — sommázta néhány bizalmi nem csekély malidéval még évekkel ezelőtt az első olyan vállalati bér- fejlesztést, 'melyből a műszakiak. átlagon felüli mértékben részesedtek. „Nékem mindenki barátom, kr a gyár szekerét húzza'' — ám nem ez volt a direktor egyetlen érve. Vélte. amúgy is nyilvánvaló, hogy pénzt nem a barátság, ra osztanak, de azért megmagyarázták: legjobban megfizetni azokat kell, akik képesek márkává fényesíteni a vállalat nevét. ooo Nos, a fizetésemelés miatti villámlásnak már a dörgése is rég elhalt, a konflikl tusra mégis emlékeznek a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Minden , bizonnyal ez volt az első ösz- szecsapás, mely jelezte, valami újhoz fognak az Ipoly- parti cégnél. S ma a vállalat újra a nullaponton áll. Kerekded nyereségét az utolsó fillérig bekebelezte a hét százalékkal kötelezően leszállított árszinit s a bruttósítás. Ez évre félmillió forintnál is kevesebbet írtak be a válla, lati terv • eredményrubriká. jóba. Ez annyicska csak, hogy vagy van, vagy nincs, mit sem változtat a tényen, veszélyzónába került a cég. Mégis mindenki nyugodt. Kapkodásnak, baj szülte ingerlékenységnek nem leltük nyomát. Ennyire mindegy volna ennek az ötszáz embernek a vállalat sorsa? — Az volna csak a katasztrófa! — dől hátra a székén Mészáros Lajos igaz. gató. — Nem közönyről van szó, hanem arról, hogy mi a most kibontakozásként emlegetett folyamatot jó három éve kezdtük. — Alig fordulok meg mostanában olyan helyen, ahol ne ezt hallanám. Márpedig, gazdaságunk állapota, mint tudjuk ... — Tehát corpus delicti kell. Jó. Mi nemcsak állítunk, bizonyítani is tudunk. 1-es számú bizonyíték, öt éve még nem volt a vállalatnak tőkésexportja. Tavaly amerikai, svéd, norvég, nyugatnémet, osztrák és svájci vevők 37 millió forint értékű termékért fizettek konvertibilis valutát. Idejekorán látnivaló volt: a hazai kereslet aligha ösztönzi a termelés számottevő bővülését. Az exportárak különben is jóval előnyösebbek a hazaiaknál. A Romantik néven sztárrá lett radiátorért már az Aluker tíz százalékkal magasabb árat fizet a belfölditől, s ő is nyer a bolton. A társasági eredményből legutóbb is négymillió forintot kapott vissza a fémipari vállalat. 2- es számú bizonyíték. Nem mai keletű elem a vállalati politikában a piac roppant energikus, szívós megdolgozása. Évi 3—400 ajánlatot dolgoznak ki — s napokon belül! Harminc ajánlatra egy üzlet — jó arány. De a többi sem / az Ördögé. Ha pénzt nem is, fontos üzleti információt valamennyi hordoz. Egyszer az ismeretet is forintra lehet váltani. 3- as számú bizonyíték. Nem mostanság került terítékre a létszámgazdálkodás. Adminisztratív, kisegítő és középvezető posztok, ról már tavaly „kiracionalizáltak'’ húsz embert. Megmaradt bérükért most termelő munkásokat vehetnek föl. Kell is. — Az életben nem termeltünk ennyit, mint az év első három hónapjában! — közli büszkén az igazgató. — Ha nem üt be a ménkű, hét százalékkal olcsóbban is tíz percenttel emeljük az idei produktumot. Gondolja, hogy ha a kormányprogram megjelenése után kezdünk meditálni, mindez le. hetséges volna? Hiszen két- három év kell ahhoz, hogy a gazdaságban beérjen a stílusváltás gyümölcse! — Az alumínium ára nyáron felmegy. Ne vegye hát rossznéven a kérdést: termékeikből mennyi jut most a piacra, s mennyi a raktárba? — Mármint, hogy spájzolunk-e? Jó vicc! Annyira kell a szabad pénzeszköz, hogy a raktáron fekvő készletek felhasználási módját kutat, juk, nemhogy készterméket dugdosnánk. Annyit úgysem tudnánk készletezni, hogy megérné. Nyugodt lehet, kiszámoltuk. Tekintsük hát befejezettnek a bizonyítási eljárást? Még ne. Meggyőzőek ugyan az igazgató szavai, de nem eg.vemberes munka ez. ötszázuknak kell ráállni az újra! A felfokozott tempóra? Vagy csupán a normálra? Mindegy hogyan nevezzük. Mást és jobban kell csinálni, mint eddig, s ez feszültségekkel jár. A feszültségek pedig nem csupán a fizika világában villámla- na'k. A 44 éves korára deresfürtű Nagy György élvezettel teszi le a gumikalapácsot. A vendéglátósból, majd textilipari üzemvezetőből lett radiátorszerelő bizalmas hangon szól szerszámához: — Űjságíró jött. pihenünk, öreg. Ilyen úgyis ritkán fordul elő. — Annyi a munka? — Nyolc órából nyolc órára való. Plusz három műszák, plusz túlóra. Meg otthon a kert, meg az állatok. Élni kell, nem? — Jobb volt, mikor nem fogyott a Romantik? — Tudja mit? Akkor már inkább a hajtás. Hallom, hogy sok vállalattól küldik el az embereket. Nekünk munka kell. Ha sok, hát annyi. Gyere, Józsi, beszélgetünk ! Bállá József emelt szintű vizsgán lett gépszerelő és általános lakatos. Most a radiátort állítja össze ő is. A Romantik piaca olyan forró. hogy az üzem gépeinek névleges kapacitása is kevés, még három műszakban is. Tavaly megduplázták a termelést, idén már az első negyedévre 4500 órás a túlterhelés. A prémiumból ez az üzem kapja a legtöbbet, ráadásként még az igazgatói „méltányossági keretből’' •is jut. — Szerintem kicsivel nagyobb szervezettséggel még többet is bírnánk — vélekedik Bállá József. — Ezt a Bállá mondta, nem én — bök a noteszlapra figyelmeztetően Nagy György. — Rendesen ellátnak anyaggal, ritkán és keveset állunk, ne panaszkodjunk. A szervezettség persze mindig lehetne jobb is. Főleg az országban! Most mondja 'meg, kellett ebben a számítógépes világban az utolsó percre hagyni az ország sorsának igazítását? — Van véleményük az üzem sorsát illetően is? — Annyira, hogy nékem per pillanat, újításom készül a selejt niplik újrahasznosítására — tudatja Nagy. — Ez az itt ni, radiátor-kötőelem. Ne higgye, hogy csak a gumikalapács csapkodására vagyunk jók. gondolkodik is az embernek fia. Megéri-e vajon? Nyolc-ki- lenc ezret visznek haza havonta, ebben bizony a túlóra, az éjszaka is benne van. — Elégedettek vele? — Ilyet kérdezni magyar embertől! — hüledezik Nagy. — Több mint eddig, az igaz, de amit kapni lehet érte...! — Két kisgyermekem van, feleségem gyes-en, mi sem tudunk takarékoskodni — erősíti meg kollégája. — Bankban az a pár ezrem van, amit lottón nyertem. Klein Gyula üzemvezető a múlt év végén — sz idei terhelés ismeretében már — szabadságra küldte a két ünnep közt az egész üzemet. Az emberek pihentek, a gépeket ren dbetették. Az idei esztendő derekán hasonló pauza lesz. — Itt most tényleg feszített munka folyik, fáradnak az emberek is, a gépek is — mondja a bajuszos fiatalember. — Ha úgy láto'm. nem lehet már feszíteni a húrt, lazább programot kérek. Az én főnökeim rugalmasak, tudják, nem lógni szottyant kedvünk. Az emberség nagyon kell, az való. ban termelőerő. Az embereket amúgy is rosszul .érinti az adó, meg a bruttósítás. A túlórapénzt például nem szorozták föl, aránytalanul kevesebbet kapnák belőle kézhez, mint tavaly. Azért szerencsére bejönnek, mert megértik, hogy szükség van a munkájukra, tneg látják, hogy a főnökök is túlóráznak. — Háztájiznak is az emberek. — Tudjuk. A termelési programban az érési idők is benne vannak. Emiatt nincs veszekedés, de terme, léscsökkenés se! A szerkezeti I. üzemben az utóbbi három évben a 120 millió forint értékű termék háromnegyed része cserélődött ki. Újabb adalék a kérdés eldöntéséhez: megérik-e emelt pénzüket a műszakiak, avagy sem . .. Az üzemvezetői irodának január elsejétől Juhász János a „lakója ". Az a Juhász, aki az öntödét leszámítva, minden munkahelyen bizonyított már, akit a fémiparosok kiváló szervezőkészsé. géről ismernek. — Hallom, azzal kezdte, hogy ..leszervezte'' a művezetőket. — Azokat le. Az emeletről a csarnokba. Most mondja, hogy lehet egy csarnokot úgy tervezni, hogy a munkások odalenn, a művezetők meg idefenn?! — A termelést meg „felszervezte" .. . — Azt fel. A harmincva- lahány helyett negyvenmil. lió forintos lesz március végére. A negyedévi program, hoz rendelt anyagot február végére megettük. Akkor aztán megkérdeztem az anyagosokat: mi van, gyerekek, nem bírjátok a gyűrődést? Ügy látom, maga felkészülten jött... — Én fel. De szervezési módszereiről tényleg nem hallottam semmit. — Módszerek? Annyiféle, ahány a feladat. Most okosabb lesz, ha azt mondom, hogy kényszerpályákat kell kialakítani az összetartozó munkafolyamatok között? Egymáson kérjék számon az emberek a 'munkát! Nagy találmány az, hogy több csoportnak adunk ki ugyan, olyan munkát? Melyik rendes dolgozó bírja azt elviselni. hogy a másik ráver a teljesítményére? Vagy olyan különleges dolog az, hogy két-három variációt dolgo. zunk ki a határidők tartására? Ha az egyiknél valami közbejön, életbe lép a másik. — Ügy tűnik, Kolumbusz tojása ez egytől egyig. — Az hát! Nézze, én ér- tékelemző-tanfolyamot is végeztem, ilyen szemmel is nézek. A jó szervezéshez egyébként se kell más. mint szem, türelem, idegrendszer. Meg a bölcs falusi ember felfogása, hogy nem feltétlen szükséges mindent az utolsó percre hagyni. És még egy dolog, a jó munkát meg kell fizetni. Nem titok, az én utam is a „Dohány _ utcán" át vezetett ide. — A művezetők is ugyanezen az utcán jutottak le a csarnokba? — Magának elárulom, hogy már akkor kiharcoltam a fizetésemelésüket, amikor még meg sein mond. tam nekik, mit akarok velük csinálni. Viszont elvárom, ha túlóráról van szó. ne rám mutogassanak, hanem győzzék meg az embereket, és szervezzék meg a műszakot. Elrendelhetem hivatalosan is. persze, de én nem irkáink papírokat senkinek. Papírból elég az, amit én kapok. Ubrankovics József a saj- toló-daraboló üzemrész mű. vezetője. Fél órával műszak végezte után. még benn találjuk. — Hogy bírja a kettős prést a fokozódó tempóban? — Miért volna kettős? Ha én rendesen megszervezem az emberek munkáját, azok biztos nem fognak abajgat- ni. Ha meg olajozottan mennek az ügyek, engem sem piszkálnak a főnökeim. OOO A krónikás emészti a hal. lottakat, és gondolkodik. Gondolkodik és gyanakszik. Hogy lehet az, hogy a manapság oly gyakran emlegetett, irányítók és beosztottak közti bizalmi válságról itt semmit sem hall? Kérdezzünk csak rá! Nagy György és Bállá József: — Bizalom akkor van. ha munka van. Nekünk tegyék ide az anyagot, a többivel ne törődjenek! Mészáros Lajos: — Bizalmi válság? Nem érünk rá ilyesmivel foglalkozni. Persze, hogy jó volna kiszámítható szabályozók szerint dolgozni! Meg ha nem bősz. szántanák az embert pitiáner intézkedésekkel, amiket úgysem tart be senki. Ha feloldanák a felesleges kötöttségeket. De ettől azért még lehet dolgozni! Klein Gyula: — Milliós nagyságrenddel nő évente a fejenkénti termelési érték. Kivel szemben legyek én bizalmatlan? Ubrankovics József: — Ha az én munkámhoz adottak á feltételek, azzal én olyan sodrásba kerülök, amivel már csak együtt úsz. ni lehet. Itt reggel beindul az elektromos húsdaráló, a biztosítékot csak a műszak vége veri ki. Van énnekem időm elvont fogalmakon gondolkodni ? Juhász János: — Nem elsősorban a magunkfajta kis cégektől kell várni a kibon. tokozást. Hozzon minket az alapanyag-, a háttéripar olyan helyzetbe, hogy ro- hanvást kelljen őket utolérnünk! Most az a dolgunk, hogy a lehetőségeket maximálisan kihasználjuk. De a lehetőségeket azért kellene bővíteni! E ponton talán valóban befejezettnek tekinthetjük a bizonyítási eljárást. Mit mondjunk? Innen nézvést nem is tűnik annyira komp. likáltnak! Szendi Márta Az eloxálóüzembrn kapja meg színét a radiátor. — Kepek: Bencze —
