Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
A FÉNYDINAMIKÁ MŰVÉSZE A magyar származású, világhírű Schöífer Miklós, aki Párizsban élve, Nicolas Schöffer néven aratta legnagyobb sikereit, 1912. szeptember 26-án született Kalocsán, ahol ma múzeuma áll. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte festőként, de konstruktőrként alapozta meg hírnevét. A harmincas években, mint annyi más európai kortársa, ő is a művészetek akkori fővárosa, Párizs felé vette útját. Rövidesen háborús színhellyé vált, a forrongó művészeti központ, amely az ő életét is messzehatóan befolyásolta. Az expresszionista, majd szürrealista képeket festő művész a nácizmus elől menekülni kényszerült. Művészi fejlődése évekre megszakadt, és csak a II. világháború vége után teljesedhetett ki, a béke éveiben. Látása akkorra megváltozott. A kor hihetetlen mértékű tudományos haladása kápráztatta el és termékenyítette meg fantáziáját. A festőből mobilékat készítő szobrász és konstruktőr lelt; műveiben a tudomány ölelkezik a művészettel. Művei látványosak, a szüntelenül viliódzó fények, a 'mozgó elemek esztétikai élményt is adnak, amellett, hogy lekötik kíváncsiságunkat. Szobrai sok-sok mozgó fémrudacskából, fémlapokból állanak, hegesztett, tükrökkel kombinált fémszerkezetekkel, melyeket a rávetődő fények mindig más és más színekben láttatnak. A gazdag árnyjáték 'még inkább fokozza hatásukat. Nógrád természetvédelmi területei Ipolyszögi é g e r 1 á p Bevallom, sohasem találtam valami vonzó képi világnak az Űjkóvár és Ipoly- szög között elterülő tájat. Mocsaras vidék, az Ipoly egykori árterülete lehet, vélekedtem mindig erről a zsombékos, vizes területről, egészen a közelmúltig ... Budapestről utaztam autóbusszal Balassagyarmatra, amikor útitársam élénken felkiáltott: „Nicsak, természetvédelmi terület!'’ Szinte egyszerre hajoltunk közelebb az ablakhoz, hogy jobban és többet láthassunk. Valóban, a főváros irányából haladva, a 22-es mű. út jobb oldalán, Űjkóvár- hoz közel, jól kivehető egy jellegzetes, ovális, zöldre festett tábla, rajta, a felirat: Természetvédelmi terület — Óvja, védje a természet értékeit! Balassagyarmaton, a városi tanács városfejlesztési és -gazdálkodási osztályán megtudtam, hogy nemcsak a városnak, hanem Nógrád megyének is egyik legértékesebb, féltve őrzött részéről van szó: az ipolyszögi égeriápként nyilvántartott területről. Többektől ha'lctta'm, hogy védetté nyilvánításáért rengeteget küzdött — energiát, időt áldozva — Nagy Imre, a Balassi Bálint Gimnázium biológia—kémia szakos tanára. És a dejtári morotva- tavakért is, amelyek ugyancsak az Ipoly árterén kelet, kez.tsk. és amelyek mocsárrétjeinek, pusztai vegetációinak — ebben a formájában — sehol nem találni párját. Dejtár lelkes hely- történésze, Fábián János nyugdíjas pedagógus mesélte, hogy a dejtáriak Béres Vince egykori tanyájáról — amely a tó közelében állt valamikor —, Béres-tónak nevezik. Alakjáról a „kifli-’ név és a tudományos felmérés Nagy Imrétől származik. Az ős Ipoly hordalékkúpjait ár- valányhajas gyepek díszítik, és egyre fogyatkozó vizében sárga tavirózsa látványa nvújt örömet. Talán éppen ezekért a természetet feltáró és védő tevékenységéért, indokolt c salá r ozásaiért vá 1 as z t ot t á k be Nagy Imrét a Nógrád (Czele János felv.) megyei természetvédelmi bizottságba. Neki magának vallottam be, hogy nem ismertem és így nem is értékeltem kellő tisztelettel az ipolyszögi égeriápot. — Az Ipolynak meghatározó szerepe volt mindig is a táj formálásában —kezdte Nagy Imre tanár úr a rendhagyó biológiaórát. Gyakran lépett ki a medré. bői, és ilyenkor hatalmas területeket öntött el... — Amióta szabályozták, főleg 1968 óta, amikor kiegyenesítették, és új mederbe is terelték az amúgy sem nagy vízhozamú folyót, honnan kap vizet az ipolyszögi láp? — Valóban, a víz egyre kevesebb lesz. Az Ipoly ritkán árad csak ki, és a száraz évszakok is rosszul befolyásolják az égerláp eredeti képét. Persze vannak saját forrásai és a terület déli határán húzódó domb- vonulat felől lefutó kisebb patakok, a nyírjesi tavak és a természetes csapadék biztosítják a láp élővilágának fennmaradását. — Melyek az úgynevezett védett természeti értékek? — Az egész Ipoly menti táj hangulatos lápi és mocsári vidéke. Konkrétabban a zsombékos zóna, a mocsári rétek, a sás, a fűzbokrok és fűzfák, s a névadó, különleges, enyves égerfák. A fák szinte mindenütt vízben állnak, ezért az aljnör vénvzet itt a nád és a sás. A vizek hínárvegetációjára itt az apró békalencse, kereszteslencse, békaliliom és helyenként a sárga tavirózsa jellemző. Erdőn kívüli nádasokban a víziboglárka, békatutaj és a békalilióm a gyakoribb. Magában a nádasban har- matkása és nád található meg, ahogy a zsombékoso- kat a zsombéksás és rókasás alkotja. Mindenütt sok a szép sárga nőszirom. A mocsárrétek gyepjét ecsetpázsit alkotja, a réticsenkesz és tavasszal a gólyahír. De található még itt kakukktorma, kakukkszegfű és margaréta is. A laikus fülének egyik- másik elnevezés tetszik meg hamarabb, mint maga a növény. Ilyen sokszínű flórát a mindig rohanó, természetet -kevésbé ismerő városi ember talán fel sem tételezne Balassagyarmathoz közel. — Az égerláp madárvilága feltűnően gazdag — meséli a tanár. — Sok a tőkésréce, előfordul a böjtiréce, és a láperdőben bent él a guvat, teljes háborítatlanságban a bakcsóik. Nagyon értékes még a szürkegém, ezek fészküket az égerfákra jellegzetesen rakják, egymás mellé építve, mintegy fészektelepet képezve. Tréfásan „gémfalunak'’ is szokták nevezni. Kedves madarunk még az örvös galamb és a kakukk. Az apróbb énekesmadarak közül a nádi és a tücsökmadarakat, ökörszemet említhetem. De a függőcinege és a fülemüle is szívesen tanyázik itt. — Található hal is? — A lápi víz alacsony oxigéntartalma miatt nem fordulnak elő. Az emlősök közül viszont érdemes megemlíteni a pézsmapockot, amely szénaboglyához hasonló várat épít magánad víz alatti bejárattal. A természeti táj szépségeiről olyan meggyőzően érvelt, olyan hangulatosan beszélt a tanár úr, hogy megértem, miért vállalja szívesen a Balassagyarmathoz tartozó két természet- védelmi területnek a tudományos felügyeletét, miért szívügye a Balassagyarmati Városi Tanácsnak, a város- szápítő egyesületnek is ezeknek a védett területeknek az állag- és funkcióbeli megőrzése. Szerény, de szép pá'dája az utóbbiaknak a balassagyarmati kisiskolások által készített és kihelyezett sok madárodú, vagy a városi tanács szervezésében rendezett varjúgyérítés, amelyet a cserháti vadász- társaság végez rendszeresen, társadalmi munkában. Elekes Éva Beszélő tárgyak Vershírek Adytól .. .Ismét egy könyv, pedig nincs még három hete sem, hogy ugyanitt bemutatásra került valami hasonló; magyar—orosz szótár, az első, amit Balassagyarmaton nyomtak a régi Hollósy-féle nyomdában. De ezt most nem lehet, nem célszerű elkerülni, most, a költészet napjának hetében, amikor még a mai, versmagokat szikes talajon fogadó világban is esik némi fény a költőkre. Ady százhetvennégy ismeretlen verse végképp nem kis dolog (ha úgy vesszük). A zsebkönyv méretű érdekes kiadvány eredetileg pu- hafedelű volt, nemrég újraköttettem, most szépen metszett, ecsetírást utánzó betűkkel, zsemleszínű alapon skarlátfelirattal hirdeti „Rövid dalok egyről és másról — Ady Endre százhetven- négy ismeretlen verse.” Kiadta éppen hatvanöt évvel ezelőtt, 1923-ban Budapesten, az amatőrnek is nevezett Amicus vállalat, s ez akár lehet is az első üzenet korunknak. Bátorítás az amatőröknek (magánkiadóknak, egyesületeknek, társulásoknak), hogy csak rajta, lehet belőlük is — kiadott könyveikből persze — hatvanöt éves igazi ritkaság! Ez a korabeli Amicus amúgy a legjobb erőkkel dolgozott. Megjelentette korábban (1922) Munkácsy Mihály Emlékeim című memoárját, amikor a festő néhány órára félretéve az ecsetet, párizsi fénykorában, 1896-ban tollat vett a kezébe és leírta élvezetesen szépen, amit megörökítésre érdemesnek tartott. Az Amicus adta ki ugyancsak a háború utáni válságos évek hangulatának ellentmondva Ady más műveit is, például a Margita élni akar című versesregényét, Ady egyetlen nagyobb lélegzetű költeményét, vagy ugyancsak tőle válogatva Az új Hellász címmel egy igazán papírínséges világgal dacolva a költő fiatalkori hírlapi cikkeinek gyűjtését. Mindezeket egy későbbi Kossuth-díjasunk (az elsők között kapta a díjat, de volt már neki állami aranyérme a megelőző kor elismeréseként is), Kozma Lajos fametszetei díszítették. Amiként vele, metszetével indul az „ismeretlen” Ady-kötet és egy kisméretű metszetével zárul. Kozma kiskorpádi volt, műegyetemi végzettséggel főként a lakásművészetben, építészeti tervezésben ért el kimagasló eredményeket. A háború után az iparművészeti főiskola igazgatója, de ez csak példa arra — kikkel dolgoztatott az Amicus. Ady hírlapban, hírversként, tehát eleve az előfizetők könnyed szórakoztatására írt verseit a kiadó megbízásából dr. Földessy Gyula irodalmár gyűjtötte össze. Ami már akkor sem volt túlságosan egyszerű. A váradi lapnál írt verseit ugyanis Huzella Ödön nagyváradi újságíró szedte egybe és küldte el valamilyen módon Föl- dessynek, merthogy a Nagyváradi Napló illető számai hiányoztak a Nemzeti Múzeum könyvtárából — s mindezért persze köszönetét mondott a könyv elején Földessy Budapestről Huzellának (amihez megkésve csatlakozom). A Március 20. című vers először a Szilágy nevű hetilapban jelent meg, s persze, hogy itt is élen áll, de egyben ez volt Ady első kinyomtatott verse is. Ady Endre később érthető fele- dékenységgel? — inkább méltányolható önszigorral nem válogatta be köteteibe ezeket a hírlapi sorokat, és persze a kialakuló, máig tartó Ady-kultusz sem tekintett rájuk szinte soha semmilyen alkalomból. De miért is tette volna? Mindenesetre jobbak így is, mintha egy Adyt utánzó tehetséges költő írta volna őket. S igaz tán az is, hogy az ember túlontúl hamar (korban) kialakul s marad is annak, amivé nyolc-tíz-tizenöt évesen környezete, kora és önmaga formálta magát. De inkább a példákat, a hírverseket, Ady robotos zsurnaliszta korának édes- furcsa termékeit. Amelyekből kivillan a költő, az útra- kész, az eleve elrendelt világjáró. Kifénylik ezekből a múlt századvég és a századelő mára nosztalgiává párolódott forgataga; a társadalmi és gazdasági élet gyors fejlődése; az átalakulás folyamata; kizörög belőle a modernedő kor technikája, külön vers köszönti az újdonságot, az „inter-urbánt” mint telefont (de milyen jó vers); kivillan Ady vakítóan fehér keménygallérja, mandzsettája, napi tíz-tizenöt kávéjának illata-aromája, többtucatnyi (minden zsebe tele volt vele) cigarettájának maró füstje, s az akós borok másnapos gőze; kiérződik sohasem sárgulón (nem, mint napjaink lapjainak papíranyaga) az újság, a nyomdafesték örökké friss illata a készülődés nyüzsgéséből. Villan a kor... S bennük mindenütt elszórtan a jellegzetes Ady- frázisok, fordulatok, súlyos érzések, próféciák a kis fajsúlyú versekben. Nem is tudom, mit sajnálhatnék jobban; hogy korunk újságírója nem ér rá versekben hírlelni, vagy hogy a mai újságírás túlontúl szürke ahhoz, hogy ilyesmi előforduljon benne, s talán a maiban nem kellenének az Ady-for- mátumú tehetségek... Nem tudom. A Debrecen című hetilapban írt versei (hírei) közül nekem főként azok tetszenek, amelyekben mutatkozik a századvégi cívisváros kicsit poros hangulata. „A fürdők mind be fognak csukni, / ha az idő így marad. / Fagylaltokat és jegeskávét / eszünk csak akkor, majd ha fagy.” És így tovább lejtve-panaszkodva a júniusi télről 1899 nyarán... „Komjáthy össze fogja szedni / nyaralni züllött kis hadát... ” Vagyis Komjáthy János színidirektor visszahívja a szünidőbe züllő társulatát és kinyitja színházát. Komjáthy amúgy többször is szereplője ezekben az években Ady ripor- tázsköltészetének. Egy helybeli pályázatra, amelyet nyilván ő hirdetett — helybeli szerzőktől 19 drámát! 25 népszínművet, hét operettet, két regényes hébertet s öt másfajta operát küldtek be, de Komjáthy mindezzel elégedetlen volt és írt egy újabbat — az volt a Sulamith, ami Kolozsvárott aztán csúful megbukott. De Ady vershírében védelmébe vette és a kolozsvári antiszemitizmust vonta pellengérre (jellemző ez is a korra és Adyra, mert hiszen előtte meg Komjáthyt ijesztgette a zugirkászok tollhegyeivel, várható gyilkos kritikáival). Vers született a „nap szenzációjáról” — egy böszörményi asszony tévedésből rossz vonatra szállt, leugrott, semmi baja... Oroszhonban egy vasúti tisztviselő betiltott egy Puskin-ünnepet, merthogy Puskin nem volt vasutas .........Dyb” rótta a sorok at. T. Pataki László
