Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT NOCRAD 3 Áz adózott pénz szaga Bruttósítás után a fémipari vállalatnál Sok minden a társadalom belátási képességétől függ Nem állt meg az élet: fizetéseinket annak rendje és módja szerint bruttósították, s bár félelemmel tekintettünk jövőnk elé, lassan valamennyien felocsúdtunk. A változtatás okát ugyan kevesen ismertük fel, mára — kénytelen, kelletlen — mégis megbarátkoztunk ugyan a tényekkel, de csak az első boríték után kezdtünk el számolgatni: mennyit ér az „új” fizetés és milyen munka árán keressük meg azt? Mi arra voltunk kíváncsiak: hogyan sikerült végrehajtani a bruttósítást a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál? Nem sablonos munka A munkaügyi, pénzügyi szakemberek számára már a múlt évben munkát adott a rendelet végrehajtásának előkészítése. A sablonosnak egyáltalán nem nevezhető munkáról • faggattam Nagy Árpád, gazdasági igazgató- helyettest: — Tavaly novemberben intézkedési programot dolgoztunk ki annak érdekében, hogy január 15-ig mindenki kézhez kapja az új béréről szóló értesítőt. A határidőt sikerült tartanunk, bár természetesen voltak viták a bruttósítás módszerét illetően. A munkaügyi osztállyal közösen többféle változatot kidolgoztunk, amelyekről a szakszervezeti bizottság véleményt alkothatott. Már az elején gondot okozott: a vállalati, vagy az üzemi átlag- keresetekből induljunk ki a teljesítménybérek esetében. Ezeif' belül ismét két variáció merült fel: beépítsük a minőségi prémiumot, avagy nem? Végül is az üzemi átlagokból indultunk ki, s a teljesítmény alapján elszámolt dolgozók bruttósított bére tartalmazza a 20 százalékos minőségi prémiumot. A tavalyi kollektív szerződés szerint 20 százalék prémiumot kapott az, aki selejt- mentesen teljesítette a meny- nyiségi feladatát. Amennyiben hibás terméket adott ki a kezéből, ebből a pénzből faraghattak le. Januártól ezt már nem tehetik, hiszen a 20 százalék úgynevezett bérelemként került a bruttó • összegbe. — Éppen ezért vezettük be a kártérítés lehetőségét — folytatja Nagy Árpád —, amely biztosíték számunkra a selejtmentes munkára. Minőségi reklamáció esetén tehát kártérítési eljárást folytat le az üzemvezető, s ennek mértékétől függ a keresetelvonás. — A többiéknél sem volt egyszerű megállapítani, hogy mi kerüljön a bérelemek sorába — magyarázza Felediné Villás Erzsébet. — Egy dolgozónknál merült fel a nyelvpótlék bruttósítása, amit megkapott. Ugyancsak tartalmazza az új fizetés az anyagbeszerzők és csoportvezetők pótlékát. Más a helyzet a gépbeállítói, a targoncavezetői és az anyagmozgatói munkakörben. Pótlékuk két részből tevődött össze: áz állandó és a vállalat teljesítésének arányos részéből. Ez utóbbit építettük be a bérbe, az állandó összeggel pedig — az új elszámolási rendszerben — az üzemvezető gazdálkodik, vagyis azzal ösztönöz. Az időbéresek és havidíjasok fizetésének megállapításával nem volt gond: prémiumukat nein építettük be a bruttósított összegbe. A részmunkaidőben foglalkozta* tottak és nyugdíjasok keresetének kialakításakor a hasonló, teljes munkaidős átlagot vettük alapul. Ezt figyelembe véve két nyugdíjasunk döntött úgy, hogy7 az adózás miatt nem vállal tovább munkát. , Az első fizetés után nem volt reklamáció a vállalatnál. Talán segített az eligazodásban az is, hogy. a pénztár mellett kifüggesztettek egy táblázatot, a besorolások ellenőrzésére. Mennyire mm mm gj osztonzor Ha valamikor szükség volt a dolgozók létszámának észszerű meghatározására, akkor manapság mindenképpen így áll. Különösen az egységes bértömeg-gazdálkodás miatt. Tavaly 16 fővel csökkent a fémipari vállalat nem fizikai dolgozóinak a száma, s a gyesen lévők pótlására is csak szerződéssel vesznek fel munkaerőt. Ezzel szemben még több fizikaira lenne szükségük, hiszen a termelés felfutása csakis tőlük várható. De vajon mennyire ösztönző az utóbbiak számára a személyi jövedelemadó bevezetése? Először a forgácsolóüzemben kerestem a választ. — A levonások után ugyanazt viszem haza, mint a múlt évben — állítja meg az esztergagépet Dubrovszki József. — Ha többet dolgozok, már néni arányosan növekszik a keresetem, bár hét végén még csak egyszer voltam bent. A boríték dönti el, érdemes-e vállalni. Somlói Attila már számításokat is készített arról, milyen mértékű elvonás jelentkezik, ha sávot vált a bértáblázatban : — Hogy jól jártunk volna, az túlzás. Ügy 9500 forintig a tavalyihoz hasonlóan keresünk, efölött viszont százforintonként 30 megy el az adóba. Ennek alátámasztására már hozza is a mindenhol megtalálható táblázatot Páris Ferenc. Ő így látja: — Meg van kötve az ember! Négy hétből egyet az adóra dolgozunk... Tőlünk nem messze, egy CNC-esztergagép mellett találom Gonda Lajost, aki a szakszervezeti bizalmi helyettese is egyben: Kevesebb pénz — Egyértelműen úgy érezzük, hogy kevesebb lett a pénzünk. Itt a forgácsolóban legalábbis ez a helyzet. Számításaink szerint érzékeny veszteséget jelent a cél- és exportprémiumok kiesése. Nem beszélve arról, hogy 100 százalékos teljesítmény felett már nem a ' tavalyihoz hasonló a kereset, hanem aránytalanul kevesebb. A munkaellátottsággal is baj van. Most például emiatt áll ez a két és fél millióba került eszterga. Ugyanakkor a munkák egy részét külső vállalkozóval végeztetik, vagyis ezt halljuk, — Nekünk azt mondták, hogy júniusban vizsgálják felül a bruttósítás tapasztalatait — veti közbe Somlói Attila. — Nem értem, miért kell várni ezzel fél évet, amikor már most látszik, hogy valami nem stimmel. Urbán Pál csoportvezetőt a szerkezeti 1. számú lakatosüzemben találom. A brigád náluk sem fogadta osztatlan lelkesedéssel a személyi jövedelemadó bevezetésének hírét: — Bár most épp nincs okunk panaszra, hiszen a kollektíva 150 százalékra teljesített az első hónapban. Kártérítési eljárásra még nem volt példa nálunk, csak a sajtolóban. A hibás munka miatt egy ott dolgozó keresetének az 5 százalékát vonták el. Hogy érdemes-e többet dolgozni? Nézze, mivel mindenki a piacról él, tehát muszáj. No, persze van olyan, akinek nagv a szája, de mit tehetünk. Ez országos rendelet... T. Németh László Drégclypalánkon a Szondy Lakatos és Szerelő Ipari Szövetkezetben közel "00 darab Spirex hőcserélő berendezést gyártanak az első negyedévben a Budapesti FÉG-nek. — >P — Beszélgetés Nyers Rezsővel Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 25—27-i ülésén Nyers Rezső előterjesztette az új mechanizmustervezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestem fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. mm A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése a reformfolyamatot tulajdonképpen még pozitívan értékelte, a határozatának lényege: tovább a reform útján. Centrális intézkedések kezdődtek, vagy inkább felújultak. A jól gazdálkodóktól egyre több jövedelmet elvontak, ismét megjelentek az utasítások. Mi volt az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkezdődhettek? — politikai akarat elegendő volt a reform elindításához, de kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt az ország reform-képessége a hetvenes • évtizedben már nem bizonyult megfelelőnek. A vállalatok egy része megfelelően tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez,' másik része viszont nem tudta átalakítani a termelési szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, s elgyengült. A reform első éveiben az 1—3 százalékos infláció mellett a lakosságot kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. A párt felső vezetésében megoszlottak a vélemények a gazdaságpolitika fontos kérdéseiben. így a reformpolitika értelmezésében is. ■■i Egyik munkájában azt irta, hogy a politikai szilárdság és a folyamatos gazdasági növekedés egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülhet. Az elmúlt húsz évben gazdasági fejlődésünket erőteljes hullámzás jellemezte. Tehát hullámzó volt a politikai szilárdság is? — Igen. A dinamikus növekedés javította az életviszonyokat, a reform pedig a nemzeti közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi elismertségét szélesítette. A hetvenes évtized végétől változott a helyzet: a gazdasági problémák robbanásszerűen felszínre kerültek, a növekedés lényegében megállt, ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének tudatát. A nemzeti sikertudat is veszített erejéből. zom Miben marasztalható el tikájaVenCS éVCk gazdasáSPoli— Szerintem abban, hogy miközben az életszínvonal- politika helyes irányú és jól kimunkált volt, a termelési politika sok vonatkozásban tévés irányú és rosszul, túlcentralizálton irányított volt. A politikai instabilitás íranyaba hatott az is, hogy a 70-es évek elején erőteljes parasztellenes nézetek és törekvések kaptak lábra a haztaj, gazdaságokkal kap™r?oban* Gyengítette a .politikai szilárdságot az is aogy a KGST-piacra való termelőkapacitások mértéket illetően is megoszlottak a vélemények. Ma már látható hogy a szocialista exportkapacitásokat nem csak a lehetséges import mértékéig fejlesztették, hanem ‘eves felfogásból, azon túl növelve. És nem utolsósor- ban gyengítették a politikai jo közérzetet a társadalom Perifériáin mutatkozó nega- t'v jelenségek, egyebek között a szegénység makacs u j r a term el ődése. Amikor 1972-ben a reformot „megállították”, az meg csak félig kész állapotban volt. A megállítás ■ ovid távra szóló „lélegzetvétel ként”, politikai kompromisszumként nem okozott volna politikai instabilitást, de azután hosszú időre megmerevítette a politikát. a gazdaságot, s olyan időszakban, amikor a viiág- gazdasággal való lépéstartás további változásokat követelt volna. ■■ Sokan rokonszenveztek a 70-es években a kompromisszummal!. .. — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállalatok, mert támogatást kaptak. Az életszínvonal emelkedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszenvet. Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis piacokhoz való igazodását, ha-1 nem inkább csak rásegítő' intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot. A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött létre a hazai és a nyugati piac közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsony jövedelmezőség, és az életszínvonal javítására épült kompromisszum tarthatatlanná vált. ■■ Most, 1988-ban milyen garanciákat lát az intézményrendszer változási képességé— Nem vagyok fatalista, és nem hiszek a társadalom százszázalékos megszervez‘ hetőségében, továbbá abban sem, hogy minden feltétlenül úgy lesz, ahogy szeretnénk, ahogy tervezzük. De azt sem hiszem, hogy nemzetünk szellemi és politikai fejlődőképessége kicsi lenne a jó megoldáshoz. Ami Pedig a garanciát illeti szerintem nagyon sok. minden a társadalom belátási képességétől függ. Ma úgy ítélem meg a helyzetünket hogy a politikának, a gazdaságpolitikának a korábbinál nagyobb a változóképessege. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt, hogy a kommunista vHág'- mozgalom nagy részében felismerték az ideológiai és politikai reform szükségességét. s egyre inkább friss szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a lehetőségeinkből mennvit tudunk hasznosítani, az számomra még nem látható. Tehat az irány ma jó, de meg kérdés, hogy mekkorát lepünk majd. Egyfajta elbizonytalanodás tapasztalható még a politikusok között is. Ha ez így van, mi az Joka? ?n az olyan, hosszú tavu útkereséssel kapcsolatos tisztázatlanságot, amely például a távlati jövőképpel kapcsolatos, pozitív bizonytalanságnak érzem, mert áz mélyebb újragondolást igényel. Negatív előjelű bizonytalanság viszont az, ami esetleg a stabilizációval és a közeljövő politikai reformjával kapcsolatban jelentkezik. Ezt le kell tudni küzdeni. Vagyis, ha helyzetünk újragondolásában vannak bizonytalanságok, akkor ne utópikus célokat, népboldogító felfogásokat keressünk, vagy pláne hirdessünk, hanem olyanokat, amelyek által az emberek közelebb juthatnak a szocialista politika konkrét, mostani céljaihoz. Ml a véleménye az új szabályozó rendszer vállalatokat sújtó hatásáról? — A vállalati teher valóban nagy. Ebből is látszik, hogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megteremtésében. Ezért aztán maximális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt, egy-két éven belül. Hasonló a terhelése a szociális- jóléti szférának és a lakosságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigorítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesíthető. Azt még ma nem tudom a magam részéről jól megítélni, hogy a kormány szabályozói, milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatok, vagy széles vállalati kör számára. ■■ Mi lesz velük? — Egyfelől az inflációs módszer, másfelől pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárduljon. Manőverezniük- kell a vállalatoknak is, hogy a saját helyzetük megszilárduljon. Ennek hogyanját- és mikéntjét maguknak a vállalatoknak kell megtalálni. ■m Megítélése szerint / infláció merre tendál az idén? — Az már-biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja felé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 49 évben nem volt -példa. Remélem, hogy ezt a csúcsot jövőre nem szárnyalja túl, inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell, hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott, és a programmederben tartott legyen. Az Országgyűlés ipari bizottságának egyik ülésén erőteljesen kritizálta az infláció egyes rétegekre való hatása mérésének módját. Mit tart helytelennek? — Azt, hogy elöregedett a mérési módszer, túl nagy rétegcsoportokat vizsgáinak. V alamennyi rétegcsoporton belül jelentkeznek eltérő jövedelmi hatások. A munkásosztályon belül például van nagy, közepes és alacsony keresetű dolgozó. Ugyanez a helyzet történe* . tesen a nyugdíjasoknál. Tehát az így kiszámított rétegárindex jövedelemátcsoportosulás esetén, amikor a különböző rétegek fogyasztási szerkezete differenciálódik, számottevő rétégek helyzetét nem pontosan tükrözi. Finomabb rétegvizsgá.- latokra van szükség. E kérdésben egyébként 'most ..párbeszédet folytatunk” a KSH-val. mm A gyárkapun belül a jövedelmek között lényeges különbség nincs. A nagyobb eltérések általában a fömtm- kaidő utáni teljesítményekből származnak. A gyárkapun be liil mi ösztönzi a dolgozót? Nincs elegendő ösztönzés. A túlzott állami bér- szabályozás rendszere keresztezi a teljesítményérde- kelitséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A kereseti differenciálásról még annyit: szerintem nadrágszíi- megszorítás idején lehetetlen komolyan differenciálni. Mégis ösztönös reagálással differenciál-gátunk, részint elvi okokból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a helyzeten. ■■ Véleménye szerint a személyi jövedelemadónak van teljesítmény7-visszafogó ba- tása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell korn- penzálniok. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünknek legalább akkora — régóta fennálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthetően erősen fékező hatása lehnt- Ezt a kormány is vizsmi az Országgyűlésben külön is vizsgáljuk. *mm A Központi Bizottság vagy a kormány különböző témákban elemzéseket kér a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézeteitől, így a közgazdaság-tudományi 'intézettől is. Ezekről az elemző anyagokról azonban a közvélemény semmit sem tud. Miért kerülnek ezek az elemzések az asztalfiókba, vagy ki tudja hova, s miért nem ismerheti meg a lakosság? — Szerintem a párt- , és a kormányzati politika ezzel kapcsolatos stílusát meg kell reformálni. Tárnái László
