Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
NÖGRAD 1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Négyszemközt az életútról »p Tudjuk és merjük vállalni cselekvő önmagunkat mp |J ét végi édes semmit** tevés. Ülök a tévé előtt, és nézem Rockenbau- er Pál Másfél millió lépés Magyarországon című turisztikai, természetvédő filmsorozatát. Érdekel a táj, a látvány. Már egy ideje így élem ki utazási szenvedélyemet. A Börzsöny sok helyütt szinte érintetlen, vadregényes vidék. Jó pár meredek felfelé ívelése, keskeny szurdoka a szlovákiai Tátrára emlékeztet... S nini, a képernyőn ismerős arc tűnik fel, beszél. A Börzsönyről, a hegységről, az erdei rengetegről, a turizmusról, a gyerekek neveléséről. . A Rétsági Városi Jogú Nagyközségi Tanácson elevenítjük fel azt a körülbelül tíz esztendeje készített filmet, a sorozatot, melyet mostanában ismétlésben sugároz a televízió. A hajdani huszonéves kölyök tanár tapasztalt, megfontolt férfi lett. — Nógrádban, az általános iskolában kezdtünk tanítani "l976-toan, a feleségemmel — emlékezik dr. Németh János tanulmányi felügyelő. — Üttörőcsapatot vezettem, menyecskekórust a kultúrházban. Lakótelepi gyerek voltaim, igazán jól éreztem magamat Nógrá- don. Mai napig megyőződé- sem, hogy az a környék, a megye legszebb községe. Bár Rétságon telepedtem le a családommal, még mindig úgy érzem, mintha hazamennék Nógrádra. A magyarok, szlovákok ál. tál lakott település kiválasztása pályázat útján történt, meghatározó szerepet játszott azonban benne az érzelem. — Gyerekkoromban, a szüleimmel nagy túrázók voltunk. Kedvenc kiránduló- helyem a Börzsöny . volt. Ilyen meggondolás alapján pályáztunk Nógrád községbe. Eljöttünk szétnézni. Vác- ról közeledtünk vonattal, s az elénk táruló látvány lenyűgözött. .. Itt élve aztán az embereket is nagyon megszerettük. Németh János édesapja jogász, édesanyja tanárnő; egyikük a doktori címet ^hagyományozta” rá, másikuk a hivatást. Szeretetteljes családi légkörben nevelkedett. Korán elkezdett zenélni, he. gedűn, jó iskolába járatták, nyitottnak nevelték. 1972-ben érettségizett, egy év a katonaságnál, aztán négy év — az utolsó levelezőn — az egri tanárképző főiskolán. Történelem'—ének szakos tanári diplomát szer. zett. 1981—84. között elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész karának népművelés kiegészítő szakát. Ekkoriban gyakran megfordult Budapesten, a szülővárosában. — A rétságiakkal a menyecskekórus révén ismerkedtem össze, s nagyszerű baráti körbe kerültem. 1979 októberében már a járási hivatal művelődési osztályán dolgoztam közművelődési felügyelőként. Azóta átszervezések történtek, én azonban maradtam, igaz, 1986 nyarától tanulmányi felügyelőként... Rétságnak nagyon sokat köszönhetek. Emberileg kedvezően hatott rám, szellemileg inspirált. Amikor a kiegészítő szakra jártam, az akkori osztályvezetőm ösztönzött a doktori disszertáció megírására, úgy hogy közben időt is biztosítottak a számomra. S külön jó, hogy munkatársaim, barátaim örömét is érezhettem, ha egy-egy cikkem megjelent valamelyik országos vagy megyei lapban, ha egyéb sikerek értek. Nem véletlen, hogy Rétságon telepedtünk le. — Itt nem érezzük a kisvárosok szokásos bezárkózását. Nyitott hely, amely kezdi érezni, Bánkra gondolva, hagyományait, kezdi formálni saját kultúráját. A település társadalma egyre jobban öntudatosodik, s úgy érezzük, itt komolyan számítanak az értelmiség kulturális, közéleti közreműködésére. Mindezt nem hízelgésből mondtam. Valóban ezt gondolom. Elvem ugyanis, hogy nagy szükség van az empátiára, mások véleményének megértésére, saját gondolkodásunkba való beépítésére vagy elfogadására. Nem hiszem, hogy csak ellenzékből lehet, jót csinálni. Lehet együttműködve, vagy értelmes kompromisz- szumokát kötve is. |émeth János 1987 januárjában doktorált művelődés—filozófiai témakörből. Dolgozatának címe: A marxizmus antropológiája és a közművelődési gyakorlat változásai — az 1954—84. közötti időszakot tekinti át. — Az egri évek számomra a közösség megtalálása, a zenei gyakorlat szempontjából voltak fontosak, míg az egyetemi esztendők a személyiségem fejlődésére hatottak erőteljesebben. A népművelési tanszéken rendkívül jó szellemű, felkészült emberek tanítottak. A mai valósághoz alkalmazkodó világképet igyekeztek kialakítani tanítványaikban. Szemléletük, oktatási • gyakorlatuk meghatározónak tekinthető a szellememre, gondolkodásomra. Az oktatási és közművelődési szakember hat esztendővel ezelőtt kérte felvételét a pártba. Propagandamunkával' már a főiskola KISZ-eseként foglalkozott. Jelenleg pártalapszervezeté- nek propagandistája, s a rétsági pártbizottság megbízásából vezető propagandista — ideológiai kérdésekben. Hivatali teljesítményét a megyei tanács is elismerte: két éve elnyerte a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést, tavaly a városi tanácsosi rangot. A balassagyarmati zeneiskola kihelyezett tagozatán szolfézsra és furulyára oktatja a növendékeket. — Nem vagyok'filosz alkat — jelenti ki dr. Németh János, r— A kutatási eredményeket is mindig a • gyakorlattal együtt vizsgálom. Az alkatomból következik: cselekvő típus vagyok. Örülök, hogy csatlakozhattam Lihacsov szovjet akadémikus és Király István ökológiai vitájához, amelynek anyaga könyvalakban is megjelent, benne az én tanulmányommal is. Némethék saját házban élnek. Felesége az általános iskola orosz—történelem sza- 4 kos tanóra, Ózdról származik. Balázs 12, Márton 4 éves. — Számomra fontos a N< család. Nagyon szeretek a fiúkkal játszani. Feleségem pedig állandó szellemi társam, kézirataim, nézeteim javítója. Nyugodtan mondhatom: ő az egyetlen és legjobb cenzorom. |J émeth J án os elkö " telezett, gondolkodó ember. Élete eddigi 34 évét okosan és hasznosan töltötte el. Adott és kapott — szer etetet, jóságot, örömet, tudást, ismeretet. Nem csak benne, együtt él a környezetével. Magyarokkal, szlovákokkal, németekkel, minden társadalmi réteggel. A nemzetiségi kérdés — beleértve a kisebbségi magyarságot is — egyik kedvelt témaköre. Beszélgetésünk kódájaként (zenei műszó, záradékot, függeléket jelent) fogalmazza meg: — Életem, életformálásom eddigi legfontosabb felismerése közé tartozik, hogy a körülmények és a feladatok sodró változásában mindig csak úgy lehetünk bölcsek, ha kellő alázat van bennünk a tanulás iránt, csak úgy élhetünk közösségeink javára, ha tudjuk és merjük vállalni cselekvő önmagunkat. Sulyok László A sokoldalúság átok? ClőadÓMÍívész kontra színész Csatanyerés belső kényszerrel A NÖGRÁD is hírt adott arról, hogy Csikász István balassagyarmati előadóművész bejutott az országos Ka- rinthy-emlékverseny döntőjébe, amelyet február végén rendeztek meg Budapesten. A tévé bemutatta az első három helyezettet, a többiek sorsa azonban ismeretlen maraditEgyébként. Karinthy kell, hogy érdekeljen mindenkit, akinek a színházhoz valamilyen köze van. Remek stílusa, különleges gondolkodásmódja, filozófiája miatt a vele való foglalkozás — minden területen — embergazdagító. láttam, nem is tudom, mi az... — Árulja el: miért szerepel Csik István néven? — Sok sebet kaptam Csikász néven. „Tiszta lappal” akartam indulni. Ezért is kerestük meg Csikász Istvánt, a balassagyarmati Családi Intézet vezetőjét, mondja el részletesebben, mi történt a döntőiben, s általában: hogyan zajlott a verseny. — Együtt versenyeztek a színészek és az előadóművészek? — Igaz, hogy a szakma érdektelensége kisérte az eseményt? Ez hangzott el a tá- vében. — Igen. A versenyben együtt indultunk, de az éri tékelésben elkülönült a színész és az előadóművész. Az volt az érzésem, hogy azeflő- adóművészetet — ki nem mondva — kevesebbnek minősítik. — ön számtalan dologgal foglalkozik, s az embernek egy területen is sokat kell harcolniuk. Maga előad, rendez, verset ir, fest, s gondolom menedzseli is az intézetét. Rengeteg terepe van a csatákra... Kikből állt a zsűri? — Az valóban igaz, hogy a mai magyar színművészet és előadóművészet legkiemelkedőbb alakjai nem vet-, tek rajta részt. De mondjuk, Kállai Ferenc vagy Sinko- vits Imre versengését én nonszensznek érezném. Azok, akik még nincsenek a csúcson, akiknek fontos előrelépést jelenthet egy díj, szép számmai ott voltak. Körülbelül kilencvenen indultunk. — Színházi szakemberekből. — ön hol végzett? — Körülbelül a hatodik helyen. De ez csak egyéni okoskodás- Az első három helyezetten kívül nem mondtak sorrendet. A tizenhatos döntőben hat előadóművész volt, mi együtt kaptunk egy díjat, a Karinthy-emlékbi- zottság különdíját. Én nem — Igen. A sokoldalúság egy átok számomra, amivel együtt kell élnem, mint a kezemmel vagy a lábammal- A munkámat kívülről — természetesen — másképpen látják, mint én magam. Az biztos, hogy segíteni nemigen szoktak. Az életformáimon azonban nem tudok változtatni. Nem eredményeket akarok elérni a különböző tevékenységeim által, bár néha ez is előfordul. Nem az érdekel, tetszik-e valakinek, amit csinálok. A munka belső kényszer a számomra. .. Varga — Örökségünk őrei Soha olyan népszerűségnek nem örvendtek a vetélkedők, mint manapság. Bármelyik korosztály, bármilyen témában hajlandó a művelődési ház dobogójára, a televízió kamerái elé ülni. Bizonyára lélektani okai is vannak: miért éli reneszánszát éppen ez a műfaj? Mindenesetre a közművelődés különböző területein hamarosan felismerték a vetélkedőiben rejlő lehetőségeket: mozgósít, s ismeretek elsajátítására, aktivitásra serkent. Az Országos Műemléki Felügyelőségnél is úgy gondolták, hogy a vetélkedő segítségével állítják a közép- iskolás diákok gondolkodásának középpontjába a műemlékvédelmet. Ugyanis pusztul ófélben lévő értékeink léte forog azon kockán, hogy a jövő generáció törődik-e velük. Örökségünk őrei címmel küldték el az iskoláknak a felhívást, s meglepetéssel látták, hogy nyitott kapukat döngetnek. Ghyczy Tamás, a szervezőbizottság elnöke már a félidőben jó érzésekkel összegezheti az eddigi tapasztalatokat: — Az Örökségünk őrei című vetélkedőt az Országos Műemléki Felügyelőség, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelők Egyesülete, a Városvédő és Városszépítő Egyesületek Szövetsége együtt hirdette meg- Ez tulajdoniképpen többfordulós, levelező vetélkedő, amelybe menet közben is be lehet kapcsolódni. A lényeg, hogy minél többen játsszanak. Legalább ízelítőt kapjanak: miért olyan fontos hazánkban a műemlék- védelem. — Manapság egyre többen felfigyelnek a környezetükben lévő régi értékre. Úgy tűnik, egyfajta divat is a régiségek gyűjtése, netán utánzása. A fiatalok számára hogyan fogalmazták meg célkitűzéseiket, hogy tevékenységük tartalmas legyen? — Az iskoláknak elküldött felhívásban világosan megfogalmaztuk céljainkat. Ennék a lényege, hogy tudatosítsuk: nem hagyhatunk utódainkra kevesebbet, mint amennyit elődeinktől kaptunk. Ez minden generáció történelmi felelőssége. Minden kor másképpen vélekedik az értékekről. Ám amiiit egyszer elpusztítanak, vagy pusztulni hagynak, az soha újjá nem teremthető. Múltunk legszembetűnőbben az épületeinkben jelenik meg. Ezredévek élnek így együtt velünk. Nem túlzás, ha azt mondjuk: az épületek pusztulásával saját gyökereinket ássuk alá. — E feladathoz természetesen hozzáértés is szükséges■ Kik segíthetnek az iskolásoknak? — Minden csapatnak lehet egy felnőtt irányító tagja. Pedagógus, könyvtáros, levéltáros, muzeológus, építész és sorolhatnám mindazokat, akik szakmaközeiben vannak. Ügy tűnik, néhány csapat igazán lelkes segítőtárs akadt már most. — Milyenek a feladatok? — Szándékosan nem köny- nyűek. Aki ebbe a tevékenységbe belekóstol. előbb- utóbb úgyis megszállottja lesz a témának. S ez a vetélkedő jó alkalom az ismeretszerzésre. Kittel kétszáz három- és tizennyolc éves gyermek otthona Bátonyterenyén az Adám Zsigmond nevét viseld nevelőotthon. A délutáni szabad idejükben a játék mellett a hasznos 6110«* laltoág Is sokuk hobbija. — bp — Otthon — BátoMí/toreniféM — Az egész országot bei- hálózé munka folyik? — Igen, legalább is mi mindenképpen szeretnénk, ha nem maradna ki egy szeglet sem. A pályázók számára kijelöltünk egy területet, amely lakóhelyüktől 15 kilométeres körzetben található. Ügy gondoltuk, hogy ez gyalogosan, vagy kerékpárral könnyen bebarangolható. A későbbiekben erre a vidékre vonatkozik az adatgyűjtés, a fényképezés. Egyszóval a terület feltárása: milyen műemlékek találhatók arrafelé. Tulajdonképpen ha más nem történik, minthogy az iskolások feltérképezik vidékük műemlék, vagy műemlék jellegű épületeit, már ez is nagy szó- A gondos munkák még a mi tevékenységünket is segíthetik. A leírások pedig a közvetlen környezet figyelmét is felkelthetik. — Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Ez ideig hatszáznál több csapat kapja meg időről időre a feladatokat. Többségük gondosain dolgozik. Reméljük, hpgy a vetélkedő végére értékőrző szemmel néznek körül a világban. E. K.
